Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 7-8.

2. Gyakran Maria Simmát éjszaka titokban megfigyelték, hogy kiderüljön, tényleg van-e valami a dologban. Ezt néhány fiatalember meg is tette kíváncsiságból. 1954-ben, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe előtti két éjszaka a hálószoba nyitott ablaka előtt hallották, amint Maria Simma nyög és sír fájdalmában. Hallották, amint a lelkekkel beszélgetett, kérdéseket tett fel nekik, jegyzeteket készített. Magukat a szenvedő lelkeket nem látták és nem hallották a leskelődők. Ettől kezdve nem nevettek és gúnyolódtak többé: elgondolkodtak.

Ezek közül a legidősebb mesélte el benyomásait és a megfigyeléseit. Maria Simma megtudta az egyik lélektől, hogy két éjszakán keresztül titokban megfigyelték, de ez végül a leselkedők javára vált. Amikor az is tudomására jutott, hogy a megfigyelők a szenvedő lelkeket nem látták és nem hallották, megkérdezte, hogy lehet az.

· Hiszen ők még élnek – hangzott a válasz.

· Én is élek, mégis hallak benneteket – mondta Maria.

· Te hozzánk tartozol. Mi a sötétségben vagyunk, a hozzád vezető út pedig világos.

· És ha nem fogadnálak el benneteket?

· Isten irgalmassága révén kényszeríteni tudunk erre: te ugyanis hozzánk tartozol.

· Mit jelent az, hogy hozzátok tartozom? – kérdezte Maria.

· A fogadalmad által különleges módon ajánlottad fel az életedet az Irgalom Anyjának, ő pedig átadott téged nekünk, ezért világos sok lélek számára a hozzád vezető út. Helyesen teszed, ha szeretetből és szánalomból készségesen magadhoz engedsz minket. Így hamarabb elhozod számunkra a megváltást, több érdemben és kegyelemben részesülsz, és többet megtudsz a lelkekről, akik felől érdeklődsz – hangzott egy lélek válasza.

3. Egy bizonyos kontroll lehetősége akkor áll fenn, ha megvizsgáljuk azoknak a szenvedő lelkekre vonatkozó információknak a helyességét, amelyeket Maria Simmának az elhunytak hozzátartozóival kellett közölnie. Számára ugyanis a legtöbb eset teljesen ismeretlen volt.

A feldkirchi segédpüspöknek, Tschann-nak írt jelentésben az elhunytak neveinek hosszú sora található a kívánságaikkal együtt.

Az információk nagy részét átvizsgálás és továbbadás céljából én, Arnold G. elküldtem a plébániákra, azzal a kéréssel, hogy ha az adatok stimmelnek, továbbítsák a megbízást. Az aláhúzott esetekben azt a visszajelzést kaptam, hogy az adatok helyesek.

4. Az egyes lelkekről szóló beszámolókból, akikért Mariának vezekelnie kellett, olyan körülményekről is tudomást szerezhettem, amelyekről Maria képzettség hiányában nem tudhatott. Ilyen például a kölni pap esete.

Az 1954 januárjában bekövetkezett lavinakatasztrófa idején Maria Simma szenvedő lelkektől tudta meg, hogy a hó alatt vannak még élő betemetett áldozatok. Az utolsó túlélőt két nappal később találták meg Blons-ban. A lelkek a Mária-évben bekövetkezett más katasztrófákat is előre jeleztek. Az 1954-es nagy árvízről két nappal a sajtóban megjelent hírek előtt szólt nekem Maria: szenvedő lelkektől értesült a közeledtéről.

5. Egyéni megítélésem szerint Maria őszinte, és nincs benne semmi görcsösség. A vezeklése kezdete óta nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb benyomást kelt, mint azelőtt. A Mária-év lezárulása után az utolsó hónapok fáradalmai hatalmas alvásigényben mutatkoztak meg nála – mint bármely más, „normális” embernél.

6. Amit Maria Simma megtudott a szenvedő lelkektől korunkra, annak nyomorúságára, veszélyeire és ezek gyógyítására vonatkozóan, és amit a legsúlyosabb szenvedések óráiban megvilágosodására és vigaszára meglátott, teljes összhangban áll azokkal a tanításokkal, amelyek Isten irgalmasságáról és igazságosságáról, illetve a tisztítótűzről szólnak, valamint összhangban állnak az egyházi felsőbbség felismeréseivel és tapasztalataival is.

 - folytatjuk -

 

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 8.

7. Meggondolásra méltó, hogy Maria Simma érdeklődhetett a lelkek felől, és megfelelő válaszokat kapott. Joggal lehet attól tartani, hogy kíváncsi emberek szenzációvá silányítják ezt az élményt. Először néhányan arra kérték őt, hogy hozzájuk közel álló elhunytak felől érdeklődjön. 1954 októberének közepén azt az üzenetet kapta, hogy a Mindenszentek Hetében minden lélek után érdeklődhet, akiknek a hozzátartozói vállalják és teljesítik azt a szolgálatot, amelyre a lelkeknek szüksége van. Kétségtelenül Istennek tetsző dolog, ha a hozzátartozók törődnek a halottaikkal. Ám a tisztítótűzben olyan lelkek is sínylődnek, akiket Mariának nem kell magához fogadnia – csak lehetősége van erre; többnyire a legalsó szinten lévőkről van szó. Az Irgalom Anyjának különös könyörülete révén ők is kérhetik a megváltást. Szó szerint így kapta az üzenetet: „Jelezniük kell számodra, hogy magadhoz engedheted őket, de ez nem kötelességed. Sőt, néhányuk miatt még imádkoznod is kell, hogy egyáltalán el tudd fogadni őket. Ha az ilyen lelkeket elutasítod, nem róható fel vétkedül. Másodjára már nem is háborgathatnak. Ha viszont készséggel magadhoz engeded őket, akkor nagyobb kegyelemben részesülsz. Így több felvilágosítást tudunk neked adni a többi halottról”.

Így hát nem szenzációról van szó, hanem kegyelemről, amelyben a szenvedő lelkek részesülnek. De amint valaki puszta kíváncsiságból érdeklődött bizonyos emberek után – például Hitler vagy Sztálin után is akartak –, akkor az asszony elutasító vagy semmilyen választ sem kapott.

1954 novemberében már elterjedt, hogy lehet érdeklődni. Sokan érkeztek, távolról is, de már csak akkor, amikor letelt az erre meghirdetett idő. Nem mindig és nem mindenütt voltak tekintettel a kívánatos diszkrécióra sem – így néhány eset bekerült a közbeszédbe. Továbbadtak igazat és nem igazat egyaránt. Két eset különösen nagy megbotránkozást keltett.

Egy S.-béli gazda 1954 októberében hirtelen meghalt. Nem volt valami buzgó templomlátogató, vagy különösebben vallásos ember. Miután érdeklődtek utána, az a szóbeszéd terjedt el, hogy az érte tartott misék nem sokat segítenének rajta, mert életében is méltatlanul vett részt a szentmiséken: közömbös volt. Később Maria Simma azt a választ kapta, hogy egy, a Világmissziónak szánt 3000 Schillinges adománnyal meg lehet őt váltani. Az elhunyt gazda fivére és annak felesége sokat imádkoztak, és az adomány befizetését is vállalták, hogy elhunyt szerettük még a Mária-évben elnyerje a megváltást. Ez hamarosan meg is történt, mégpedig azért, mert az illető beszélgetésekben gyakran védelmezte a hitet és Mária szűzi mivoltát. Mivel ez az eset csak részben vált ismertté a nyilvánosság előtt, sokan megbotránkoztak azon, hogy elnyerte a megváltást. Ezek aztán úgy vélik, hogy a tisztítótűz nem is olyan nagy horderejű dolog.

A másik eset is azt mutatja, hogy az embereknek meg kell tapasztalniuk, hogy a hallgatás ilyenkor is szükségszerű. Értékesebb áldozat a keresztszülőség vállalása egy Szegény Lélekért: ha valaki hajlandó egy maga választotta keresztnevet viselő Szegény Lelket megmenteni; tehát egy ismeretlen lélekért meghozni az áldozatot.

Gyertyaszentelő Boldogasszony napjáig Maria Simma már nem kapott sok üzenetet, és ezek is egyszerre vonatkoztak három vagy négy lélekre. Így aztán nem lehetett tudni, hogy a csoportból az egyes lelkeknek külön-külön mire volt szükségük.

Így kell ennek lennie, hogy a kíváncsiskodásnak elejét lehessen venni. Így az érdeklődés saját magának szab korlátokat, és elválik a szenzációéhségtől. A szenvedő lelkek szolgálatának szerény kegyelmi forrását az illendő hallgatás révén kell megóvni az elapadástól, ha már a Szűzanya úgy döntött, hogy néhány lelket ezzel a szolgálattal bíz meg.

 

 

  

Előző részek:

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 1.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 2.

Élményeim a szenvedő lelkekkel 3.

Élményeim a szenvedő lelkekkel 4.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 5.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 6.