Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 14.

Értekezés a tisztítótűzről, 13. fejezet. Miért engedi Isten? - Néhányan kétségbe vonják: lehetséges-e, hogy halottak élők előtt megjelennek, és Isten vajon miért engedi, hogy ilyen rendkívüli dolgok megtörténjenek. Semmi esetre sem azért, hogy a kíváncsiakat kielégítse! Ha Isten irgalmából ilyen szokatlan beavatkozásra kerül sor, akkor ez mindig az isteni üdvrend érdekében történik. És ennek megfelelően kell értékelni ezeket az eseményeket is: nekünk, élőknek kell, hogy szellemi-lelki hasznunkra legyenek; az elhunytaknak pedig vigaszukra szolgálnak, mert így hamarabb megszabadulnak a szenvedéseiktől. Ezeknek a tényeknek arra kell ösztönözniük bennünket, hogy több áldozatot hozzunk a szenvedő lelkekért és imádkozzunk értük; illetve hogy ne ragaszkodjunk annyira a földi dolgokhoz.

A nagy veszély ma abban áll, hogy túl jó dolguk van az embereknek. Arra kell törekednünk, hogy inkább az örök életre vessük a tekintetünket: az ugyanis örökké tart. Szívünk ne tapadjon annyira az ideig tartó dolgokhoz; a mulandó javakból úgysem tudunk semmit magunkkal vinni! A nagy vagyon, a jól menő üzlet, a szép lakás – ez mind mulandó, sokkal inkább, mint sejtenénk; magunkkal vinni csupán a jó cselekedeteket tudjuk.

A földi javakra természetesen szükségünk van a megélhetésünkhöz: de nem szabad, hogy függővé váljunk tőlük, mert erről van szó. Ez az értelme és célja a Szenvedő Lelkek megjelenésének, mint ahogy minden más látomásnak is: Isten csak ebből a célból enged ilyen természetfölötti kapcsolatokat létrejönni. Adja ehhez a jóságos és irgalmas szívű Isten az áldását és a kegyelmét!

Az a lélek, amelyet Ő ilyen különleges kegyelemben akar részesíteni, gyakran már gyerekkorában megtapasztalja ezt; nem ritkán azonban csak jóval később. Isten útjai csodálatosak és kifürkészhetetlenek. Egy bűnös ember is válhat szentté, ahogy ezt Szent Ágoston példája is bizonyítja. Saulból is Szent Pál lett, mégpedig egy szempillantás alatt.

Óvatosság a magán-kinyilatkoztatásokkal kapcsolatban

Gyakran nehéz megérteni, hogy a katolikus egyház miért ilyen visszafogott a magán-kinyilatkoztatásokkal kapcsolatban. Ennek megvannak az okai, sőt, ez így van jól, ugyanis az egyház az igazság őrzője. Inkább nyilvánítson tíz esetet hiteltelennek, mint egyet hitelesnek, amely valójában nem az. De el sem szabad vetnie ezeket a jelenségeket, ha teljesen megfelelnek Krisztus tanításainak, még akkor sem, ha teológiailag még nemteljesen megalapozottak.

Dr. Bruno Wechner püspök úr is magához hívatott, és így szólt: Kétlem – mondta –, hogy a halottak utáni kérdezősködés a szenvedő lelkeknél Isten akarata szerint való volna.

Azt válaszoltam neki: Megkérdeztem egyszer egy Szenvedő Lelket, hogy hogyan tudnak hírt adni elhunytakról, akik felől érdeklődöm. Azt a választ kaptam, hogy Szűz Máriának, az Irgalom Anyjának közvetítésével.

A püspök aztán úgy vélte, tulajdonképpen nem lenne szabad beavatkozniuk, hiszen több dolog van a földön és égen, amelyek teológiai szempontból még nincsenek pontosan körül határolva, mégis léteznek.

Végezetül figyelmeztetett: nem várhatom el, hogy – amennyiben az esetem felől érdeklődnének tőle – azt hitelesnek nyilvánítsa. Ezt az egyház soha nem teheti meg addig, míg az illető személy él, ilyen szigorú az egyház, és el kell ismernünk, hogy ez így helyes, mondta. Egy valódi kegyelemben részesült lélek is hűtlenné válhat ugyanis ehhez a kegyelemhez, senki nem élvez tökéletes védettséget a Gonosz ármánykodásával szemben. Ezért az ilyen léleknek elsősorban egy jó lelki vezetőre van szüksége; ez megfelelő védelem az ördög megtévesztő cselei ellen.