Egyházunk tanítása szerint aki nem
él igazán szép, tiszta életet itt a földön, annak biztos, hogy a tisztítótűzben
kell várakoznia az örök boldogság előtt. A tisztítótűzben való szenvedésről
viszonylag keveset tudunk. Azt tudjuk biztosan, hogy létezik és ez egy
tisztulási lehetőség és szükségesség az örök boldogság „előszobájában”. Isten
csodálatos szeretete és elrendezése révén vannak olyan lelkek (emberek), akik
kapcsolatba tudnak kerülni a tisztítótűzben szenvedő lelkekkel. Ilyen személy
volt Mária Simma, aki 1915-2004-ig élt Ausztriában. Megélhetésben, munkában a
hétköznapok kemény küzdelmét élte végig. Az Úr szép lassan rávezette, hogy a
tisztítótűzben Szenvedő Lelkekkel való kapcsolattartás karizmáját megélje,
gyakorolja. Így lett a Szenvedő Lelkek apostola, közvetítője. Ez a karizma
kemény terhet rótt Mária Simmára, aki szeretettel, önként vállalt különböző
áldozatokat, szenvedéseket a Szenvedő Lelkek megmentésért, kiszabadításáért.
Ki lett a
győztes? – Egy
dél-németországi gyáros egyszer meghívott előadást tartani. Mikor megérkeztem,
így szólt: „Asszonyom, maga egy éve
a szomszédos településen tartott előadást. Véletlenül megláttam a plakátot,
amelyen az előadását hirdették, és arra gondoltam: Ilyesmi még létezik? Ekkora
hülyeséget! Hirtelen jött az ötlet: tulajdonképpen ráérek, és egyszer
meghallgathatom ezt a bolondságot. Bementem, és leültem leghátul.
Váratlanul
érintett meg a kegyelem, amikor maga ezt mondta: »Amíg az ember él, soha nincs
késő, mindent lehet pótolni, sőt, többet is tehetünk annál, amit
elmulasztottunk. Szívbéli buzgósággal minden helyrehozható!« Akkor már évek óta
nem jártam templomba, de ez hirtelen megérintette a szívemet; elöntött az Isten
iránti szeretet, és megváltoztatta az életemet. Elhatároztam: ennek az
asszonynak a mi városunkban is beszélnie kell, meg fogom szervezni.”
A
gyáros a saját plébánosához nem mehetett, mert az ellene volt az ilyen
dolgoknak. Ezért a városi önkormányzathoz fordult, amely rendelkezésére
bocsátotta a közösségi termet 300 márka bérleti díjért. Alig kezdte el
népszerűsíteni az előadást plakátokkal és hirdetésekkel, a plébános felhívta:
„Maga meg mit művel az engedélyem nélkül?”
A
gyáros így válaszolt: „Egyelőre még szólás- és lelkiismereti szabadság van
nálunk. Egyébként pedig, nyugodjon meg, plébános úr, egy lelket sem fogok a
romlásba taszítani!”
A
támadás a legjobb védekezés - gondolhatta a plébános - és így folytatta:
„Azonnal betetetem az újságba, hogy senki ne menjen el!” - „Ezt persze
megteheti, plébános úr” - felelte a gyáros higgadtan - „én pedig a város
őrzőangyalát fogom meghívni, hogy segítsen, és majd meglátjuk, ki lesz a
győztes!” A plébános küldött egy írást az újságnak, de egy órával elkésett: a
cikk csak másnap jelent meg, amikor én már megtartottam az előadást a városi
kultúrteremben. A terem egyébként zsúfolásig megtelt, de szerencsére
rendelkezésre állt egy jó minőségű hangosító berendezés, amelynek segítségével
az épület előtt rekedtek is hallhatták a szavaimat.
Imádkozzuk a rózsafüzért
Mária
Simma közölte azt is, hogy a Szenvedő Lelkek 1983 óta erősen hangsúlyozták a
családi rózsafüzér jelentőségét és ezt mondta: „A gonoszléleknek kisebb hatalma
lenne egyházunkban, ha a családokban gyakrabban imádkoznák a rózsafüzért.”
Az előző részek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése