2023. 09. 02.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 23.

23. rész: Fekete kéz, kereszt gyalázás... - Egyszer jött egy Szenvedő Lélek, aki elmondta, mire van szüksége a megváltáshoz, és csak annyit fűzött hozzá: „Ha ezt megteszik értem, elégedett leszek.” Egyebet nem mondott, csak azt, hogy mikor és hol érte a halál. Átadtam az üzenetet a hozzátartozóknak, akiket egyébként nem ismertem. Ők elég szkeptikusak voltak, és megkérdezték, minden lélek azt mondja-e, amit az ő halottuk, hogy: „Ha ezt megteszik értem, elégedett leszek.” „Ezidáig ő volt az első lélek, aki így fejezte ki magát” - válaszoltam. Kérdezték, hogy vajon mi lehet ennek az oka, én mondtam, hogy nem tudom. „Talán mégiscsak tudjuk” - tűnődtek -, „ez volt a mondása az apánknak: »Ha ezt megteszitek, akkor elégedett leszek.« Hát most már hiszünk magának” – mondták. Ők egyébként már a vasárnapi szentmisére sem jártak, mert úgy gondolták, ezt az egyház parancsolja, és nem Isten. Elmagyaráztam nekik, hogy az egyház parancsát az örökkévalóságban ugyanolyan szigorú mércével mérik, mint Istenét. Az egyetlen különbség az, hogy az egyház hatályon kívül helyezheti, vagy megváltoztathatja a saját törvényeit, ami Isten parancsai esetében lehetetlen.

„Én istentagadó voltam - vallotta be egy férfi -, dühömben összetapostam egy keresztet, és azt mondtam magamban, hogy ha lenne Isten, ezt most nem engedné meg. De Isten valóban nem engedi, hogy megcsúfolják, mert abban a pillanatban megbénultam. Ez vált a lelkem megmenekülésére.” Végül még közölte, hogy mit tegyen meg érte a felesége, hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni számára a szenvedéseket a tisztítótűzben. A felesége akkor már elhagyta az egyházat, de a beszámolóm nagy hatással volt rá: „Hogy a férjem meggyalázott egy keresztet, csak ő tudta meg én, és egyikünk sem árulta el senkinek. Ha ez az ismeretlen személy mégis tud róla, akkor hiszek.” És újra járni kezdett a templomba.

Egyszer meg egy orvos panaszkodott, hogy azért kell vezekelnie, mert injekciókkal megrövidítette néhány betege életét, hogy ne kelljen annyit szenvedniük. A türelemmel viselt szenvedés kimondhatatlanul értékes a léleknek. Az erős fájdalmakat nyilván csillapítani kell, vegyi eszközökkel megrövidíteni az életet azonban nem szabad.

Az elrabolt birtok

Egy napon látogatóm jött; már a kapu előtt hangosan szitkozódott. Kiléptem a szobámból, hogy utánanézzek a dolognak: hát ott állt egy ember a bejáratnál, és megvetően kérdezte: „Na, hol az a szenvedőlelkes képzelődő asszony?” – „Jöjjön csak - tessékeltem befelé -, bár szó sincs képzelődésről.” – Nem teketóriázott, azonnal a tárgyra tért: „Magának jelent meg E. úr?” - Tehát a hozzátartozók egyike volt, akiket E. úr megbízásából fel kellett szólítanom, hogy szolgáltassák vissza az elrabolt birtokot. - Igenlő válaszomra kikelt magából, hogy ilyen nincs, csak pénzt akarnak tőle zsarolni, ez csalás... - „És konkrétan milyen elrabolt birtokot kellene visszaadnunk?” - tudakolta. - „Azt én nem tudhatom, én csak az üzenetet adtam át, hogy a család adja vissza azt a jogtalanul elvett területet. Maguknak már tudniuk kell, miről van szó” - feleltem. És persze tudta is ezt az én látogatóm. A beszédéből azt vettem ki, hogy már egészen elhagyta a hitét, szidta a pápát, az egyházat és a vallást. Szelíden elmagyaráztam neki, hogyan történnek nálam ezek a dolgok. Valamelyest lecsillapodott. „Ha ez a helyzet, akkor új életet kell kezdenem. A papoknak már nem hittem, de Istenben újra hinni fogok. Hiszen maga nem tudhatta, hogy a birtokunkon van egy jogtalanul elvett terület is; ezt még a családtagok sem tudták - vallotta be.
Máskor meg egy asszony jött: „30 évig kellett a tisztítótűzben szenvednem, mert a lányomat nem engedtem kolostorba vonulni” - mondta. Ha Isten gyermeket ajándékoz a szülőknek, és ezt a gyermeket elhívja a maga szolgálatára, papnak vagy egy szerzetesrendbe, akkor igen nagy a felelősségük azoknak a szülőknek, akik ezzel szembeszegülnek. A Szenvedő Lelkektől tudom, hogy sok fiatal érezne elhívatást a papi pályára, ám a szüleik megakadályozzák ezt a szándékukat. Őket, a szülőket terheli a felelősség. - folytatjuk - 
 
 

 

1 megjegyzés:

  1. koszonom hogy meg osztota el olvastam mind a22 reszt,sok felvilagositast kaptam belole,fokent a szenvedeseink ertekerol,es felajalasabol kapot kegyelmekrol....koszonom szepen...isten fizese...

    VálaszTörlés