Krisztussal a keresztet: Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 27.

2023. 09. 29.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 27.

Új tapasztalatok – Maria Simma könyve 36 év alatt 175.000 példányban fogyott el, és 8 nyelvre fordították le. Ezért a kiadó kötelességének érezte, hogy Máriát meghívják a kiadóba. 1975 vízkeresztkor járt náluk, amikor újabb élmények és tapasztalatok kerültek szóba, amelyek közül néhányat most közreadunk. A könyv iránti nagy kereslet azt jelzi: a hívőknek igazi igénye, hogy tájékozódjanak a „végső dolgokról”. A Gondviselés talán azért is ajándékozta ezt a karizmát, mert manapság már sok pap sem viseli el az „egészséges tanítást”, és szinte soha nem szól prédikációiban a halálról, ítéletről, tisztítótűzről és a feltámadásról. Ezért nagyobb teret nyernek az olyan okkult praktikák, mint a spiritizmus, a jóslás, sőt a sátánizmus.

Valóban szentesíti a cél az eszközt? – Egyszer eljött hozzám egy asszony (ma is él), és így panaszkodott: „Meghalt a férjem, a fiam pedig nagyon ragaszkodott mindig az apjához. Most rossz útra tévedt. Mondja már azt a fiamnak, hogy a férjem meglátogatta magát, és azt üzeni, hogy nagyon sokat szenved emiatt. A fiam biztos rögtön magába szállna és megtérne.” Ezt tanácsoltam neki: „Hát akkor imádkozzon a jó Istenhez, bocsássa el az apát, hogy ezt elmondhassa!” – Erre ő: „Igen, de ha mégsem jönne el, maga attól még mondhatja ezt!” – Mire én: „Dehogyis, hiszen az hazugság lenne!” – „De hát ha a fiú megtérne?” - értetlenkedett. – Akkor sem szabad ilyet tenni. Ezekben a dolgokban szigorúan ragaszkodni kell az igazsághoz. Akkor az ember bárhol kiállhat, mindenütt bebizonyosodik az igaza. Ez az apa nem tudott meglátogatni, tehát nem tudtam mondani a fiúnak semmit. Talán nem is tért volna meg.

Érdemes-e manapság papnak menni? – Egy családapa beszélgetés közben azt mondta: „A mai időkben nem engedem, hogy a fiamból pap legyen”. – És miért nem? – kérdeztem. – „Hiszen maga is tudja, milyen időket élünk, micsoda modern lelkipásztorok vannak, olyasmit tanítanak, ami nem is katolikus. Ilyenekre nem bíznám a fiamat, akkor már inkább ne legyen belőle pap.” – A következőkre figyelmeztettem: „Amíg a fiából pap lesz, eltelik 12 vagy 13 év. Addig még sok minden megváltozik, ebben biztos vagyok. Ez a nagy szabadosság nem fog sokáig tartani. Minden egyes zsinat alkalmával volt egy kis felbolydulás, zavarodottság. És ekkora zsinat, mint ez a legutóbbi, még soha nem volt. De nem a zsinat az oka a zavarnak. A legfőbb vétkesek azok - köztük sajnos bíborosok, püspökök és plébánosok is -, akik nem engedelmeskednek a pápának.”

Kivert a veríték félelmemben – Egyszer egy asszony - aki panziót tartott fenn - meghívott magához beszélgetni. „Ma éjjel is jönnek magához lelkek?” – kérdezte. „Nem tudom” – mondtam. – „Soha nem tudom előre, hogy jön-e valaki vagy nem.” Ő meghívott: „Töltse nálunk az éjszakát a hálószobában. Van itt néhány fürdővendégünk, akik szeretnék hallani, hogy mennek ezek a dolgok?” – Határozottan visszautasítottam a kérést. További erősködésére beleegyeztem, hogy ott maradok, és résnyire nyitva hagyom az ajtót. Azt gondoltam: „Ha az Úristen nem akarja, úgysem fogtok hallani semmit.” Másnap reggel a vendéglátóm nagyon komoly volt, és eléggé megváltozott. Kérdésemre, hogy jól érzi-e magát, azt felelte, hogy semmi baja, de vajon járt-e nálam ma éjszaka egy Szenvedő Lélek? – „Igen, miért?” – „Elmondta ez a Lélek a Miatyánkot?” – kérdezte. – „Ezt te úgysem hallhattad” – gondoltam, és úgy tettem, mintha nem hallottam volna a kérdést. – „Hallottam, ahogy valaki a Miatyánkot mondja, és mint egy mély barlangból, úgy szólt az egész” – vallotta be reszkető hangon. Elcsodálkoztam: „Akkor maga az első, aki egy velem beszélő Szenvedő Lélek hangját hallotta.” Én csendben imádkoztam, hogy a szomszéd helyiségben alvókat ne zavarjam, és úgy gondoltam, a lelket meg úgysem hallja senki rajtam kívül. „Kivert a veríték félelmemben” – mondta végül az asszony „és örültem, hogy végül mégsem a mi szobánkban aludt.”