Miért tartok előadásokat? – Már azt is a szememre vetették, hogy biztos elfogadok önkéntes adományokat, amelyek nagyobb értékűek, mint az útiköltség és az ellátás. Ez így is van, de nem tartom meg magamnak, hanem ezek az adományok a „Szenvedő Lelkek kasszájába” kerülnek, minden egyes fillér oda kerül. Ez azoké a Szenvedő Lelkeké lesz, akik misét kérnek vagy jótékony célú adományt a szenvedéseik enyhítésére. Megszoktam már, hogy egyszerűen élek. Gyerekkoromban, a szülői házban ebédre és vacsorára soha nem volt más, mint leves és egy szelet kenyér, mégis felnőtt ott nyolc egészséges gyerek. Talán egészségesebbek lennénk ma is, ha szerényebben élnénk.
Azt
is kérdezik tőlem, milyen iskolákat végeztem, hogy ilyen előadásokat van
bátorságom tartani. Csak elemi iskolába jártam nyolc évig. A Szenvedő Lelkekkel
való találkozásaimból azonban sokat tanultam: egyszerűen más ember lettem
általuk. És bízom a Szentlélekben. Ha bizalommal hívjuk a Szentlelket, meg
fogjuk tapasztalni, milyen hatalmas segítséget kaphatunk tőle. Különösen becses
a gyereknevelés terén nyújtott támogatása. Szülőknek és nevelőknek nem tudom
elég nyomatékosan tanácsolni, hogy a Szentiélektől kérjenek megvilágosodást.
A síron túl is
meg kell bocsátani?
Egyszer egy földműves jött hozzám, és így panaszkodott: „Éppen egy istállót építek. Amikor a fal elér egy bizonyos magasságot, a másik oldalon beomlik. Már mindent tüzetesen megvizsgáltunk, de semmi hibát nem találtunk - itt valami természetfeletti van a dologban. Mit tegyünk?”
Megkérdeztem tőle: „Van talán valami halott hozzátartozód, akinek baja volt veled, vagy ellenséges volt veled szemben?” Azt mondta: „Igen, van ilyen, és rögtön gondoltam, ez csak ő lehet. Még a föld alól sem hagy nekem nyugtot.” „Hiszen csak azt kívánja, hogy bocsáss meg neki, semmi egyebet!” - mondtam erre. „Micsoda, még én bocsássák meg, mikor annyit ártott nekem?! Aztán még ő megy majd a mennyekbe, na nem, bűnhődjön csak meg azért, amit tett!” Nyugtatgattam, hogy ettől még nem fog a mennyekbe menni a haragosa. Le fogja tölteni a büntetését, csak könnyebben viseli majd. „Addig pedig úgysem hagy békén, míg tiszta szívből meg nem bocsátasz neki” - mondtam neki.
Ezt egyszerűen nem értette; erre megkérdeztem: „Mit mondasz a Miatyánkban: bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek - ezzel gyakorlatilag azt mondod a jó Istennek, hogy nem szabad neked megbocsátania, hiszen te sem bocsátasz meg a felebarátodnak.”
Hát igen, ezt csak most értettem meg igazán - vallotta be. Rávettem, hogy vegyen erőt magán, és mondja ki: “Igen, Isten nevében megbocsátok neki, hogy Isten is megbocsássa az én bűneimet!”
Hogyan kapok választ
Csak a hónap első szombatján vagy egy Mária-ünnepen kérdezhetem meg, hogy egy lélek még a tisztítótűzben van-e vagy sem. Megjelenik egy lélek, elmondja, hogy mi szükséges a megszabadításához – és ha ezek után még mindig ott marad, akkor tudom, hogy most kérdezhetek. A választ aztán nem tőle kapom meg, akinek a kérdést feltettem, egyszerűen azért, mert őmár akkor elnyerte a szabadulást, ha teljesítették a kérését. A választ egy másik lélek hozza, akinek szabad volt eljönnie szabadítást kérni. Előadja a saját ügyét, aztán elmondja, hogy X lélek a tisztítőtűzben van-e még, vagy már megszabadult.
Így megnézhetem a füzetemben, hogy ki adta meg nekem ezt a nevet, és közölhetem a hírt az illető rokonnal. Néha azonban akár két-három évig is eltart míg választ kapok, máskor meg hamarabb bekövetkezik ez – Isten akarata szerint. Hogy a Szenvedő Lelkek arról is adhatnak-e tájékoztatást, hogy valaki a pokolban van-e, ezt nem hiszem. De ebből persze nem szabad arra következtetni, hogy a pokol nem létezik. Dehogynem létezik - és már nagyon sokan vannak ott. Ha valaki az, kérdezi tőlem, mi a legbiztosabb módja annak, hogy ne kerüljön a pokolba, akkor azt mondom: legyen alázatos. Az alázatos ember nem jut a pokolra, a gőgös embert azonban az örök kárhozat veszélye fenyegeti.
Használ-e a teljes búcsú a halál órájában? Egyszer eljött hozzám egy férfi és elhunyt felesége felől érdeklődött. Az volt a válasz, hogy az asszony még a tisztítótűzben van. A különös az volt ebben, hogy ez a nő már több vallási közösségben járt, ahol teljes búcsút lehet nyerni a halál órájára; így aztán azt feltételeztük volna, hogy már nincs a purgatóriumban. Megkérdeztem erről egy Szenvedő Lelket, aki ezt a választ adta: Ahhoz, hogy teljes búcsút nyerjen valaki saját magának, a léleknek meg kell szabadulnia minden evilági kötődésétől. Csak ekkor nyeri el a búcsút. Például egy halálos beteg ötgyermekes anyának ki kell tudni mondania: „Azt akarom, amit Te, Uram. Élet vagy halál: legyen meg a Te akaratod!” Ezt csak az tudja kimondani, aki már előzőleg is eszerint él és gondolkodik - különben nem képes erre az ember.
Ha cselszövés van a háttérben
Egyszer valaki rákérdezett egy személyre, megadta a nevét, a születése és a halála évét, és azt a választ kapta a lélektől, hogy az illető a tisztítótűzben van. Erre ez az érdeklődő gúnyosan megjegyezte: „Most aztán kiderült, hogy az egész dolog egy nagy csalás, hiszen a nő, aki után érdeklődött, még él!” Hogy mondhat ilyet egy Szenvedő Lélek, hogy valaki, aki még él, a tisztítótűzben van - gondoltam, és a lelki gondozómhoz fordultam: „Nem fogadok el több megbízást, itt valami nincs rendjén!” Az atya higgadtan válaszolt: „Ha újra találkozol egy Szenvedő Lélekkel, vond kérdőre: »Jézus nevében parancsolom, hogy válaszolj: miért mondtatok olyat, ami nem igaz? « Úgy tettem, ahogy mondta, és ezt tudtam meg: „Azt a választ nem egy Szenvedő Lélek adta.” „Hanem ki?” - kérdeztem. „A Gonosz volt az, egy Szenvedő Lélek képében!” „És ilyen már többször előfordult?” - kérdeztem. „Ha a kérdés helyes volt és hátsó szándék nélküli, akkor tőlünk is mindig helyes választ kaptál. Ha azonban valami csalás van a háttérben, ott az ördögnek szabad tere nyílik, hogy közbelépjen. De csakis abban az esetben.” Amikor ezt elmondtam a plébánosnak, így válaszolt: „Gondoltam, hogy ez a Gonosz műve lehet. Ezekkel a dolgokkal nem jó tréfálni; szigorúan a tényéknél kell maradni. Az ördög a hazugság atyja: ahol hazugság van, ott szabad az út a Gonosz számára.”
Egy falu felzúdul
1954-ben két elhunyt személy után érdeklődött nálam egy férfi. „Kíváncsi vagyok, milyen válasz jön!” - mondta. „Miért?” - kérdeztem. Azt felelte, hogy többet most nem mond, és majd jelentkezik a válaszért. A válasz pedig hamar megjött, hiszen akkor volt a Mária-év. Már egy hónap múlva közölni tudtam vele: „S.-né már elnyerte a szabadulást, H. úr viszont hosszú időre ítéltetett a tisztítótűzben.” „Ez nem létezik” - rázta meg a fejét. - „S.-né magzatelhajtás miatt halt meg a kórházban, és éppen ő nem került volna a tisztítótűzbe? H. úr pedig mindig elsőnek érkezett és utolsóként távozott a templomból - ő pedig ott lenne a tisztítótűzben, ráadásul hosszú időre ítélve?” Elgondolkodtam. „A Mária-év miatt most olyan sok választ kapok, talán összekevertem a feljegyzéseimet. Rá fogok kérdezni még egyszer” - mondtam. Újra feltettem a kérdést, de ugyanazt a választ kaptam. Továbbítottam a férfinak; erre aztán többé nem akart hinni az egész dologban. Abban a faluban élt, ahol S-né és H. úr, és amely falu most felzúdult az üzenet hallatán - de én nem tudtam megváltoztatni a választ.
Hamarosan azonban ebből a faluból felkeresett egy asszony, aki mind S-nét, mind H. urat jól ismerte. Neki teljesen más volt a véleménye. „Nagy a felzúdulás a faluban a maga által közvetített válasz miatt. Látja, engem azonban éppen ez erősített meg a hitemben” - mondta, és így folytatta: „Ismertem S.-nét. Igaz, hogy elég könnyűvérű volt szegény, de nagyon szenvedett ettől, mert ezt jórészt örökölte. A pap, aki mellette volt a halála óráján, megrendülten ismerte be: »Azt kívánom, hogy én is ilyen tiszta bűnbánattal a szívemben tudjak majd meghalni, mint ez az asszony. « S.-né az Úrnak halt meg, és egyházi temetést is kapott. H. úr viszont lehetett az első érkező és az utolsó távozó a templomból, de folyton megszólt másokat. És ide hallgasson: S-né temetésén ő volt a legjobban felháborodva, és nem átallotta azt mondani, hogy az ilyen szajha nem érdemli meg, hogy temetőbe temessék.” „Most már minden világos” - mondtam neki. - „Az Úr nem akarja, hogy mások felett ítélkezzünk. H. úr megítélte ezt az asszonyt, tehát Isten még irgalmas is volt hozzá, hogy egyáltalán oda került, ahol most van. Nagyon veszélyes dolog megítélni egy embert.” Senki fölött nem törhetünk pálcát.
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 1.
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 2.
Élményeim a szenvedő lelkekkel 3.
Élményeim a szenvedő lelkekkel 4.
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 5.
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 6.
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 7-8
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 10.
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 11.
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése