Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 21. és 22.

21. rész: Gyerekek is kerülnek a tisztítótűzbe? - Igen, gyerekek is kerülhetnek a tisztítótűzbe, még egészen kicsi, nem iskolás gyerekek is. Amint egy gyerek tudja valamiről, hogy nem helyes és mégis megteszi, vétkezik. Persze a gyerekeknek nem kell hosszú és súlyos szenvedést elviselniük – hiszen nem fejlődött még ki teljesen az értelmük. De soha ne mondjátok, hogy á, ezt egy gyerek még úgysem érti. A gyerekek többet megértenek, mint gondolnánk, és sokkal kifinomultabb a lelkiismeretük, mint a felnőtteknek.

- Mi történik a megkereszteletlen gyerekekkel, ha még a keresztelő előtt meghalnak? Ezeknek a gyerekeknek is van egy „mennyországuk”; boldogok, de nem látják Istent. Ám Róla olyan keveset tudnak, hogy azt gondolják: a jelenlegi állapotuk a legjobb, ami csak történhet velük.

- És mi lesz az öngyilkosokkal, elkárhoznak? – Nem, a legtöbb esetben nincsenek beszámítható állapotban, amikor ezt teszik. Sokkal nagyobb a felelőssége azoknak, akik hibásak abban, hogy az illető ilyen kétségbeesett helyzetbe került.

- És a más hitűek? Ők a purgatóriumba kerülnek? – Igen, és azok is, akik életükben nem hittek a tisztítótűzben. De nem szenvednek annyit, mint egy katolikus, éppen azért, mert nekik nincsenek meg ezek a kegyelemközvetítő eszközeik; viszont azután nem is részesülnek ugyanolyan mértékű üdvösségben.

- Saját magukon nem tudnak segíteni a Szenvedő Lelkek? – Nem, erre egyáltalán nem képesek; nekünk viszont tudnak segíteni, ha kérjük őket.

Közlekedési baleset Bécsben - Egy Szenvedő Lélek mesélte nekem a következőket: „Motorbalesetben haltam meg Bécsben, mert nem az előírásoknak megfelelően vezettem,és ez lett a végzetem.” – „Fel voltál készülve az örökkévalóságra?” – kérdeztem.

„Nem voltam felkészülve – vallotta be –, de Isten mindenkinek, aki nem vakmerően és szemtelenül vétkezik ellene, ad 2-3 percet arra, hogy felébredjen benne a bűnbánat. És csak az vész el, aki azt mondja: »Nem akarom!« Érdekes és tanulságos volt, amit hozzáfűzött: Ilyenkor általában azt mondják az emberek: »Így volt megírva, ebben az órában kellett meghalnia.« – De ez nem így van. Ez csak akkor igaz, ha valaki teljesen ártatlanul hal meg: olyankor mondhatjuk, hogy ütött az órája. Isten rendelése szerint még 30 évig élhettem volna, csak akkor telt volna le az időm. Ezért nem szabad szükségtelenül életveszélyes helyzetbe sodorni magunkat.”

Százéves asszony az utcán - 1954-ben történt, egy délután, fél három körül Marulba tartottam. Ez a falunkkal szomszédos község, és mielőtt odaér az ember, egy erdőn kell átmennie. Itt találkoztam egy idős asszonnyal. Gondoltam, biztos már száz éves is elmúlt, olyan öregnek nézett ki. Barátságosan üdvözöltem, mire így szólt: „Miért köszönsz? Nekem már nem köszön senki.”

Megpróbáltam vigasztalni: „Magának éppen úgy kijár a köszönés, mint bárki másnak! Panaszosan felelte: „Nem, rám ez nem vonatkozik. Senki nem ad ennem, és az utcán kell aludnom.” Ez nem létezik - gondoltam -, ez az öregasszony nem teljesen normális. Megpróbáltam meggyőzni arról, hogy nem úgy van, ahogy mondja. „Dehogyisnem” - válaszolta. Arra gondoltam, hogy ha a terhemre lenne, úgysem kell sokáig elviselnem, hiszen olyan öreg már - így hát meghívtam magamhoz, hogy nálam kaphat szállást és ennivalót is. „Hát jó, de fizetni nem tudok semmiért” - mondta. „Az nem számít, viszont meg kell elégednie azzal, amim van; én nem vagyok felkészülve az ilyesmire. De gondolom, még mindig jobb lesz, mint az utcán aludni.” Megköszönte: „Isten fizesse meg. Elnyertem most a szabadulást!” - mondta, és eltűnt. Eddig a pillanatig észre sem vettem, hogy egy Szenvedő Lélek volt. Nyilvánvalóan életében megtagadta valakitől a segítséget, akin pedig kötelessége lett volna segíteni; és várnia kellett, amíg ezt valaki önként felajánlja neki.

 

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 22.      

Találkozás a vasúti fülkében - „Megismersz?” - kérdezte tőlem egyszer egy Szenvedő Lélek. Kénytelen voltam nemmel válaszolni. „Próbálj csak visszaemlékezni! 1932-ben vonattal mentél Hallba, azon a vonaton utaztam én is.” Most már emlékeztem: volt ott egy ember, aki hangosan szidta az egyházat és a vallást. Bár akkor még csak 17 éves voltam, összeszedtem minden bátorságomat, és megmondtam neki, hogy ő nem jó ember, ha a szent dolgokról ilyen gyalázatosan beszél. „Túl fiatal vagy te ahhoz, hogy kioktass!” - vetette oda. „De mégis okosabb vagyok, mint maga!” - válaszoltam hetykén. Erre már nem szólt semmit, csak leszegte a fejét. Amikor leszállt a vonatról, arra kértem az Üdvözítőt, hogy ne hagyja elveszni ezt a lelket. „Ez az ima mentett meg - mondta a Szenvedő Lélek -, különben a kárhozatra jutottam volna.”

Egy nő megment egy falut - 1954-ben egy nagy lavina-katasztrófa történt nálunk. A szomszéd községben, Fontanellában röviddel a katasztrófa után meghalt egy bizonyos Starkné, aki 30 éven át volt beteg. Azt beszélték, hogy a lavinák 100 évvel ezelőtt is sok kárt okoztak, de akkor még szörnyűbbek voltak. Az első pusztítás után Fontanellában a falu védelmére egy erdőt telepítettek - és ezt az erdőt az 1954-es lavinaomlás majdnem teljes egészében letarolta. Néhány fa tartotta az egész hótömeget - különben a lavina a fél falut magával sodorta volna.

Miután Starkné nem sokkal a lavinaomlást követően meghalt, megtudtam a Szenvedő Lelkektől, hogy aki a lavinát visszatartotta, az nem volt más, mint ez az asszony - az imája és áldozata erejével. Minden szenvedését felajánlotta a faluja javára, és ezzel nagy kegyelmet járt ki a községnek. Közönséges, baj nélküli napokban ezt nem tudta volna megtenni. Türelemmel viselt szenvedéssel több lelket lehet megmenteni, mint imával. Persze sokkal könnyebb egy beteg embert oktatni, hogy viselje türelemmel a fájdalmait, mintha az ember saját maga vállalja alázattal a szenvedést.

Én tudom, mit jelent szenvedni, és épp azért akkora az értéke, mert olyan nehéz! A szenvedést ne tekintsük mindig büntetésnek, az engesztelő áldozattá is változtatható, nemcsak a magunk, hanem mindenekelőtt mások javára.

Krisztus bűn nélkül való volt, mégis ő hordozta el a legnagyobb szenvedést, engesztelésül a mi bűneinkért. Így nekünk is hozzá kell járulnunk - akár szenvedés árán is - más lelkek megmentéséhez. Azt majd csak a mennyekben fogjuk megtudni, hogy a Krisztus szenvedéseibe csatolt, türelemmel viselt szenvedésünkkel mennyi mindent tudtunk elérni. Szenvedéseink „célba juttatásának” az a leghatékonyabb módja, hogy felajánljuk őket a Szűzanyának. Ő majd arra a célra fordítja, és annak ajándékozza, akinek a legégetőbb szüksége van rá.

Felmosóvödör - „Mit akarsz ezzel a felmosóvödörrel?” - kérdeztem egy Szenvedő Asszony-lélektől, akinek vödör volt a kezében, amikor meglátogatott. „Ez az én mennyei edényem!” - mondta, és ragyogott a szeme. - „Nem sokat imádkoztam életemben, ritkán jártam templomba, de egyszer egy szegény idős asszonynak ingyen kitakarítottam az egész házát karácsony előtt. Ez jelentette aztán számomra a megmenekülést a kárhozattól! Ez mentett meg engem.” Ez újabb bizonyíték arra, hogy milyen fontos a szeretet. Felejthetetlen volt aztán a találkozásom azzal a pappal, akinek fekete volt a jobb keze. Mikor rákérdeztem ennek okára, így felelt: „Több áldást kellett volna osztanom. Mondd meg minden papnak, akivel találkozol, gyakrabban osszanak áldást! Minél több áldás árad szét a világban, annál gyengébb lesz a Gonosz hatalma.”

 - folytatjuk - 

 

Előző részek:

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 1.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 2.

Élményeim a szenvedő lelkekkel 3.

Élményeim a szenvedő lelkekkel 4.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 5.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 6.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 7-8

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 9.

 Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 10.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 11.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 12.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 13.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 14.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 15.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 16.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 17.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 18.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 19 és 20.