Élményeim
a Szenvedő Lelkekkel 26. A Szenvedő
Lelkek figyelmeztetései – A rózsafüzér-imának is nagyobb jelentőséget kellene
tulajdonítani. Nagyon nagy hatalma van. Mária a keresztények segítsége.
Lépten-nyomon azt tapasztalom, amikor a Szenvedő Lelkek nevében beszélek, hogy
a kihívó öltözködés az erkölcstelenség melegágya. Ezt a dolgot komolyan kell
venni, és a nőknek ebben nagy a felelősségük.
A
Szenvedő Lelkek azt állítják, hogy az ember lelke már a fogantatáskor jelen
van. Azt
is kívánják a lelkek, hogy időben készítsünk végrendeletet: nagyon gyakran
nemzedékekre kiható ellenségeskedést eredményez, ha nem készül végrendelet,
vagy pedig igazságtalan módon fogalmazódik.
Fontos
az is, hogy mindenki részt vegyen Isten országának építésében. A szülők
felelőssége, ha a gyerekeiket ettől távol tartják. A fiatalok pedig vétkeznek,
ha kényelemből nem visznek végbe egy jó cselekedetet.
Kápolna építés –
Egy
Szenvedő Lélek azt az üzenetet hozta, hogy a Szűzanya kívánsága: Sonntagban
épüljön egy kápolna. A helyét is pontosan meghatározta: régebben ott egy Mária
tiszteletére emelt tábori kápolna állt. Ezt aztán 1914-ben lebontották egy
útépítés miatt. Megmutattam a helyet a lelki vezetőmnek, aki azonnal komolyan
vette a dolgot, mert ő is tudta, hogy ott azelőtt valóban egy Mária-kápolna
állt. Erre már csak az öregek emlékeztek.
A
Rufenen (Rufana) kápolnát 1887-ben Alois Moritz provizor irányításával egy
szentképes, letört oszlop helyén, a Türtschbe vezető út mentén emelték a
Szűzanya tiszteletére. Az épület hamarosan megroskadt és 1914-ben le kellett
bontani. Alfons Matt plébános 1958-59-ben ennek a helyére építtette az új
kápolnát. Az alapterülete 7x3 méter; a schlins-i Rauch professzor három
kerámiája is helyet kapott benne. A bejárat fölött pedig egy orosz festő képe
függ, „Mária és a Szenvedő Lelkek”. A kápolnát tehát a kívánt helyen építették
fel, mindenekelőtt az én lelki vezetőm, Alfons Matt kezdeményezésére. Mivel
Vorarlbergben még nem volt a Banneux-i Miasszonyunknak szentelt kápolna, a
Szűzanya azt kívánta, hogy Banneux-ból kerüljön szobor a kápolnánkba. Ezért
Banneux rektora felajánlotta, hogy egy olyan szobrot adományoz Sonntagnak,
amelyet Belgiumban Máriának, a „Szegények Anyjának” tiszteletére szenteltek
fel. Amikor a kápolna elkészült, egy Szenvedő Lélek a Szűzanya újabb kívánságát
tolmácsolta: helyezzenek el a kápolnában egy olyan képet, amely őt, mint a
Szenvedő Lelkek irgalmas segítőjét ábrázolja. De ez természetes szépségű
festmény legyen, ne valami modern, művészinek nevezett torzkép.
Arra kértem a
Szűzanyát, segítsen keresni egy festőt. Röviddel ezután egy lengyel pap
érkezett hozzánk, név szerint Stanislaus Skudrzyk S.J. atya. Amikor előadtam
neki az ügyünket, elmondta, hogy ismer egy jó krakkói festőt, Adolf Hyla
professzort, aki meg tudná festeni a képet a kívánalmaknak megfelelően. A
lengyel jezsuita atya, aki évek óta Hamburgban szolgál, a kezébe vette a dolgok
intézését, sőt a finanszírozását is. A kép Krakkóból Londonon keresztül
épségben megérkezett Sonntagba.
1959 májusában, a Szűzanya hónapjában
szentelték fel a kápolnát, amely azóta is nyitva áll a Szenvedő Lelkekről
megemlékezni kívánó zarándokok előtt. A kegyhely a Nagy Walser-völgy legutolsó
faluja felett fekszik gyönyörű környezetben, az Alpok völgyeibe hajló mezőkkel
körülvéve, ahol a látogatót nyugalom, fenséges kilátás, virágillat és
tücsökciripelés fogadja. Aki, az Isten teremtette természeti szépségek
közepette, egy csendes imára szeretne visszavonulni, keresve sem találhatna
ennél megfelelőbb rejtett zugot.
- folytatjuk -
Előző részek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése