2019. 07. 22.

A mellékeset rendeljük alá a lényegesnek - 1456.VII.22.


Bevezető: A nikápolyi csatavesztés (1396) után a törökök be-be törtek Magyarországba. Murad szultán 1421-ben elfoglalta Brassót és seregei feldúlták a mai Székelyföldet Besztercéig, megontották kőtemplomait, és ezt tették Fogaras fele is. 1432-ben megismételték támadásukat. 1453. május 29-én II.Mehmed szultán elfoglalta Konstantinápolyt, ezzel az ezeréves Bizánci Birodalom megszűnt. Várható volt, hogy a török sereg hamarosan Magyarország ellen indul. 1455-ben egy 77 éves katalán bíboros III. Kallixtusz pápa néven foglalta el Szent Péter székét, aki elsőként ismerte fel az akkor széttagolt Európában a törökellenes harc világtörténelmi feladatát. Megesküdött arra, hogy mindent elkövet a kereszténység érdekében. Három legátust nevezett ki Európába - ezek egyike Széchy Dénes esztergomi érsek -, hogy a törökellenes hadjárat ügyét előmozdítsa. A prédikációs propagandát a ferences szónokok vállalták. A legtöbb eredményt s legnagyobb dicsőséget ezek között, Kapisztrán Szent János érte el.
Magyarországon a közvetlen török veszély két embert sarkallt azonnali cselekvésre: Hunyadi Jánost és III.Kallixtusz pápa megbízottját, Kapisztrán Jánost. 1456. július 4-től II.Mehmed szultán százezer főt számláló jól felszerelt hada Nándorfehérvárt ostromolja. A várat kezdetben Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védelmezte. Július 14-én sikerült Hunyadinak a dunai török flottát felégetnie és a várba bejutnia. Július 21-én a szultán általános rohamot indított, de a keresztények hősiesen visszaverték. Másnap, 22-én Kapisztrán János belső sugallatra megindította az ellentámadást, és döntő győzelmet arattak. A török mindent hátrahagyva az éj leple alatt elmenekült. A nándorfehérvári győzelem emlékét a déli harangszó, és Urunk színeváltozásának ünnepe hirdeti. A keresztény magyar védőket az Isten- és a felebarát szeretete hevítette.
Erre az eseményre is emlékezünk, s azokra kik életüket adták, hogy a haza polgárai szabadságban élhessenek. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy a hét folyamán Isten- és felebarát iránti szeretet képezite-e életünk alapját?
            ---
A mai olvasmány és evangélium témája: Isten az emberek között lakik, illetve az emberek vendégül látják Istent. Erről az igazságról teszünk tanúságot mindnyájan, amikor részt veszünk a szentmisén. Az evangélium hallatán kereszttel jelöljük meg homlokunkat, ajkunkat és szívünket. Így fejezzük ki, hogy készek vagyunk Isten igéjét értelmünkkel befogadni, ajkunkkal megvallani és szívünkben megőrizni. Az igeliturgia után a felajánláskor életünket, mindenünket Istennek átadjuk, hogy a konszekráció után az áldozásban Jézust szentségi módon magunkhoz vehessük. Ha igéjét és személyét befogadjuk, akkor a Szentháromság egy Istennel kerülünk szent vendégségbe., kommunióba, közösségbe.
1. Isten élettel ajándékozza meg azokat, akik a felebaráti szeretetet élik (Ter 18,1-10a). Az első olvasmány arról szól, hogy Isten láthatatlan fönsége látható hordozói által megjelenik a déli pihenő idején Ábrahámnak. Ábrahám semmiképpen sem tudhatta, hogy ki az arra járó Idegen. Ábrahám a reá jellemző nagylelkűséggel (Lótnak felkínálja a legjobb földet, Lótot kiszabadítja, Melkizedeknek tizedet ad) behívja és fogadja az átutazókat, mint vendégeit. Mindent megoszt, mindent odatesz az asztalra, amit egy jólelkű gazdag ember a vendégbarátság gyakorlásában vendége megtisztelésére tehet. Az étkezés végén elhangzó ígéret – hogy Ábrahám és Sára előrehaladott kora ellenére gyermeket kapnak – világosan kinyilatkoztatja a három személy emberfeletti természetét. Most Istentől életet kap, megkapja hitének és áldozatos szeretetének jutalmát, Izsákot, aki által közelebb kerül az isteni megváltás az emberiséghez. Feltűnő, miközben Ábrahám három vendéget fogad, mégis egyes számban beszél: „Uram”. A szentatyák ebben a jelenetben látták meg a Szentháromság titkának ószövetségi előrejelzését.
2. A Fiúisten örök életet kínál minden embernek (Lk 10,38-42). Az evangélium az ember asztalához ült Istent mutatja be, de teljesen új körülmények között: a testet öltött Fiú eljött, hogy az emberek között éljen. Jézus útban Jeruzsálem felé, délidőben betért a betániai Mária, Márta és Lázár házába. A két testvér háziasszonyi feladatukat úgy osztották meg, hogy míg Márta a konyhában foglalatoskodott, addig Mária a vendégekkel társalgott.  Mindkét feladat kölcsönösen egymást kiegészíti, hogy egyforma vendégszeretettel fogadják Jézust. Márta háziasszonyi buzgalmában egy idő után túllő a célon, és méltatlankodni kezd. Ebben a pillanatban felborul a vendégszeretet békés egyensúlya. Jézus az aktivizmus veszélyére figyelmezteti Mártát.
Isten Országának várása abban áll, hogy a mellékes dolgokat alárendeljük a lényegesnek, ami Isten szavának a meghallgatásában, megszívlelésében és teljesítésében áll. Ez olyan magatartás kialakításához vezet, amely gyökeresen megváltoztatja az életet.
Ábrahám e két lányában a befogadás két aspektusát (az ó- és újszövetséget) láthatjuk: a vendégül látást, annak minden gyakorlati velejárójával – ahol a törvény teljesítésében látják a megigazulást -, melyet Márta képvisel; s a szerető figyelmet – ahol a megigazulás a Krisztusba vetett hitből fakad, azért kell az ő szavát hallgatni -, melyet Mária tanúsít. Egyik sem hiányozhat a keresztény életéből, ám a súlypont a belső figyelmen van, és azon, amit Isten adni akar.
Az embert nem a szétágazó, mindennek megfelelni akaró tevékenysége vagy népszerűsége üdvözíti, hanem az, hogy szeretettel hallgatja Isten szavát és azt hűségesen éli.
A Fiúisten szolgálni jött igéjével, egész életével. Ő nem lázas cselekvést kért, hanem szerető figyelmet, mert ez készít elő az Úrral való bensőséges találkozásra és akarata szerinti tevékenységre. A mulandó emberi kapcsolatainkat szintén - különösen a családban –, a figyelmes szeretet teszi széppé és értékessé. Így van ez az Istennel is. Mulandó tevékenységünkben az örökkévaló szeretetnek kell felragyognia, akkor szívünk mélyén megérint bennünket az Úr kegyelme, s feltárja nekünk isteni ígéreteinek kimeríthetetlen gazdagságát. Ez által válunk alkalmassá, hogy felfogjuk közlését: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10).
3. Amit az Istennel teszünk, üdvösségünkre válik (Kol 1,24-28). Szent Pál apostol 60-61 körül, amikor Rómában volt fogságban, híreket kapott a Kolosszei egyházközségről. Ezt a közösséget Pál egyik tanítványa, Epafrász alapította. Mivel Pálnak szívén feküdt az egész egyház sorsa, ezért levelében néhány kérdésre válaszolt. Krisztust, az Atyának képmását, a teremtés forrását, eszközét és célját, nemcsak mint az Egyház fejét mutatja be, hanem mint az egész teremtés, minden mennyei és földi lény fejét. Mivel egyedül ő a teremtő, egyedül neki van módjában az embereket gyökeresen megszabadítani, őket egymással és az Atyával kibékíteni.
Pál apostolnak a börtönben alkalma van elmélyülni Krisztus és egyháza titkában. Amikor nem tud elmenni Kolosszébe, akkor szenvedéseit, tétlenségre ítélt állapotát ajánlja fel az egyházért. „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből az ő testének, az Egyháznak javára.” Mivel élete egységben van Krisztussal, az ő példája szerint, szenvedéseinek érdemszerző ereje által képes építeni és terjeszteni az Egyházat.
A szenvedők, az idősek és a betegek mind az élet hősei lesznek, ha szívükben felajánlják szenvedéseiket önmagukért és másokért. Krisztus nélkül a szenvedéssel nem tudnánk mit kezdeni. Teher lenne az életünk ilyen szakasza. Viszont Jézussal egyesülten szenvedve is építhetjük az Egyházat. Krisztustól kezdve napjainkig a szentek egész sora erről tanúskodik.
A világ plébánosaként ismert Szent XXIII. János pápa halála előtt egy héttel ezt mondta: „Ez az ágy az oltárom. Egy oltár pedig áldozatot követel. Kész vagyok meghozni. A zsinatért, a kereszténység egységéért, az egész világ békéjéért.” Amikor haláltusáját vívta a pápa, akkor titkára mindegyre biztatta: még egy fohászt, Szentatyám. Egy idő után a haldokló pápa azt mondta: „Kedvesem, maga szent emberkínzó.” Tanulság, ha életünk ott van az oltáron, akkor mutatjuk be legszentebb áldozatunkat, és olyankor legyünk csendben és figyeljünk Istenre.
Testvéreim, a mai olvasmányok arra tanítanak, hogy Isten a mi utunkon jár, de nekünk kell Őt behívnunk, másképp üres és szegény marad életünk. Továbbá az ajándék, amit Istennek adunk, az csak pillanatnyi, de az egy szükségeset – amit kegyelemnek mondunk, Isten Fia adja. Ha egységben maradunk Krisztussal, akkor Titokzatos Testének, az Egyháznak építése közben osztozunk az Ő szenvedésében és halálában, de a világ üdvözítésének örömében is. Mert a Krisztussal megélt életben mindig jelen van az öröm, vagyis a Krisztus dicsőségében való részesedés. A nyár folyamán úgy gyakoroljuk a vendégszeretet szép erényét, hogy tárjuk ki a szívünket és fogadjuk be a vendéget, s azután asztalunknál nyerjen teret a szellemi igény és a jézusi lelkiség.
(16. C. vasárnap)

2019. 07. 21.

Ezüstmise családok körében – Pálos ünnep

Ezüstmise családok körében – Pálos ünnep Pálosvörösmarton

Bátor Botond pálos szerzetes, hargitafürdői plébános július 20-án a Heves megyei Pálosvörösmarton, a Mária parkban mutatott be ezüstmisét, mely egyben hálaadás volt a családokért. A szentmise végén megáldották a jelen lévő családokat. A szentmise elején Iváncsy Balázs abasári plébános, címzetes kanonok mondott köszöntőt, hálát adott Botond atya huszonöt éves papi szolgálatáért, és Isten áldását kérte rá és minden jelenlévőre.

Bátor Botond a Mártáról és Máriáról szóló evangéliumi szakaszhoz (Lk 10,38–42) fűzte gondolatait a prédikációban. Emlékeztetett, Jézus itt a lényegre hívja fel a figyelmet, arra, hogy Mária azzal foglalkozik, amit soha nem fog elfelejteni. Huszonöt év távlatából a jubiláns számára is egyértelmű: a pap, a szerzetes, de minden keresztény legnagyobb kincse az, hogy hisz abban az Istenben, aki szeret bennünket.

Mindennek az alapja, hogy belül, a szívünkben, hol van Istennek a helye. Tudunk-e hallgatni rá? – tette fel a kérdést Bátor Botond. Majd felidézett egy kedves anekdotát. A székely gyermek odamegy a pap bácsihoz, és megkérdezi: Maguknak tényleg nincs feleségük? – Most már te is jársz hittanra, tudod, hogy a papok nem nősülnek – válaszolja az atya. A gyerek eltűnődik, hümmög, ránéz a pap bácsira és megkérdezi: Na de akkor ki mondja meg magának, hogy mit kell csinálnia?
Az életben mindig van valaki, aki megmondja, hogy mit kell csinálnunk. Ha viszont a hitben járunk, a fülünk egyre inkább kihegyeződik a lényegre, arra, hogy Isten mit akar, mit kíván tőlünk – mutatott rá a pálos szónok. – Ő mondja meg, hogy mit kell tennünk.

Ennek a folyamatnak legkiemelkedőbb állomása volt a pálos atya emlékei szerint életében az, amikor öt év papi szolgálat után Pécsett egy szentmise végén fölment a lépcsőn a tabernákulumhoz, hogy az utolsó éneket meghallgatva térdet hajtson, és akkor ez villant be neki:
"Azért jó, hogy pap vagy, mert mindennap kezedben tarthatod az Istent; azt az Istent, aki megmondja, hogy mit kell tenned."
Botond atya felidézett egy közelmúltbeli eseményt is. Lelkigyakorlatot tartott egy szovátai közösségnek. Bevallotta nekik, ha tudta volna huszonöt évvel ezelőtt, hogy milyen lesz, nem biztos, hogy vállalta volna a papi, szerzetesi szolgálatot. – Miért, olyan rossz volt? – kérdezte valaki csodálkozva. Bátor Botond azonban nem erre gondolt. Elmagyarázta: ha előre lát mindent, ami várt rá, akkor megijedt volna. „Ezért jó, hogy az Isten nem köti az orrunkra, hogy mi lesz holnap vagy holnapután. Amikor azonban odaérsz, a feladatod egyértelmű, küzdj meg az adott problémával, oldd meg, vagy adott esetben tanulj meg együtt élni vele. Isten az ilyen helyzetekben nagyon sok áldással, ajándékkal, kegyelemmel halmozott el” – mondta az ezüstmisés.

Az is igaz – folytatta –, hogy ha valaki elköteleződik, vállal valamit vagy valakit, legyen szó házasságról, papi életről vagy szerzetesi közösségről, akkor erre valamilyen formában „rámegy” az élete. Azonban éppen azáltal teljesedik ki az emberélet, hogy teljes szívvel-lélekkel vállalni tud valakit vagy valamit. Az Úr mondta: ha nem leszel olyan, mint a búzaszem, akkor nem tudsz gyümölcsöt hozni, nem tud belőled kinőni egy újabb termés. Az evangéliumi történetben a tevékenykedő Márta és az Urat hallgató Mária tulajdonképpen egy ember két oldala. A keresztény ember életében fontos, hogy tevékenykedjen, de csak akkor hoz gyümölcsöt a ténykedése, ha ott tud lenni csöndben az Istennél.
Bátor Botond felelevenítette, hogy a pálos atyák sokszor elmondták neki, hogy nem az a fontos, hogy jó pap, jó szerzetes legyen, hanem, hogy mindig maradjon meg embernek. Így biztatott a jubiláns:
"Kedves testvérek, ez a legnehezebb ebben a mai, embertelen világban: megmaradni embernek. Lehet, hogy komoly szakmai sikereink vannak, márkás autónk, szép házunk, nyaralónk, de embernek maradni a legnehezebb. Isten azért testesült meg, azért jött el közénk, hogy segítsen nekünk ebben. Nagyon nehéz, de gyönyörű küldetés ez."

Ide kapcsolódóan Botond atya felolvasta Dsida Jenő Itt a helyem című versét:
Itt a helyem, itt kell állanom
egyenesen az élen.
Mint a betűknek is megvan a helyük
a könyvben s állniok kell.

Valami szörnyű nagy arc
mered fölénk az ismeretlenből;
bárányfellegek bodroznak az égen
s zajtalanul surran a hold.

Jól esik mosolyogni csöndesen.
Ha most lezuhannék a hegyről,
kiesne egy parányi, fekete betű
az Isten regényéből.

Az Isten regényében te egy fekete betű vagy. Ez a regény ettől olvasható. Se több, se kevesebb nem vagy, de ott vagy. Akire szükség van. És akkor is ott vagy, ha már elköltöztél ebből az életből. Mert ha az emberséged, a szereteted által itt hagytál valamit, akkor a regény olvasható tovább – fűzte hozzá a pappá szentelése 25. évfordulóját ünneplő Bátor Botond.

A szentmise végén Borsos József emeritus pálos tartományfőnök megáldotta a családokat. Imájában emlékeztetett rá, hogy a három személyben szeretetközösséget alkotó egy és oszthatatlan Isten elgondolása és akarata az, hogy az ember is közösségben, egy férfi és egy nő életre szóló szeretetközösségében, családban éljen.
Minden megfogant emberi életbe Isten leheli a halhatatlan lelket. Évtizedek óta érezzük, hogy az emberi családközösség válságban van. Nemcsak a házastársak, hanem még inkább a felnövekvő gyermekek sínylik meg ezt, válnak sérültekké a megbomlott családokban. A fogantatásunkkor a szeretet lelkét kapjuk és azt a szülők és a nevelők szeretetszolgálata által nekünk kell nevelni, tökéletesíteni, hogy jó lelkű tagjai legyünk a családunknak és a házunknak. Úgy érzem, hogy minden válság legmélyebb okozója, hogy a családok nagy része csak a testet táplálja és gondozza, csak az evilági és pusztulásra szánt tudományokat sajátítják el, de az örökélet kegyelmi táplálékával nem élnek.
Jézus szavai szerint: aki csak testében vet, az a testéből is arat majd, romlást, aki lélek szerint vet, az lelkéből arat majd, boldog örök életet
– fogalmazott Borsos József. Emlékeztetett arra is, hogy a nagy egyháztanító, Órigenész édesapja, a vértanúhalált halt Szent Leonidasz esténként mindig megcsókolta a gyermekét a szívénél, és azt mondta: itt lakik benned a Szentháromság.

Az alig hétszáz lelkes Pálosvörösmart Heves megyében, Mátrafüred és Abasár között fekszik, gyönyörű természeti környezetben. Talán legszebb része a 2015-ben átadott Mária park, a Mária Út egyik állomása. A kert közepén található Varga Gábor szobrászművész alkotása, mely azt a pillanatot örökíti meg, amint Szent István felajánlja a Szent Koronát Szűz Máriának.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír

2019. 07. 20.

Hirdetés: 2019. július 21.


1. Szerdán 18 órakor jegyes-kurzust tartunk azok részére, akik ősszel akarnak házasságot kötni. A kurzus helyszíne az altemplom.

2. Pénteken keresztelői felkészítő 18 órakor a felső hittanteremben.

3. Szombaton 10 órától ministránsképző.

4. Szombaton tartjuk Szécsenyben a Szent Kinga búcsút. A keresztalja fél 12 órakor indul. A szentmisét fél 1 órakor tartjuk, utána agapé. Szeretettel várjuk a kedves híveket.

5. Előre hirdetjük, hogy jövő hetet követően, július 30-án kedden, és 31-én szerdán az esti szentmise után, Lányi Béla verbita missziós testvér, a Fülöp-szigeti Cebu város egyetemi professzora előadást tart A Távol-Keleti katolikus egyház” címmel.

6. Egyházközségi Apostol hetilapunk, és a Krisztus világa folyóirat július-augusztusi száma kapható. Ferenc pápa csíksomlyói tanítása és köszönő levele emlékeztessen e történelmi látogatásra. Olvashatunk a betegekhez való viszonyunkról, és milyen a jó beteg. A lap az iskolásoknak a nyári jótettekről, a fiataloknak az intimitásról, a kisgyerekeknek a Mese Birodalmának elhagyásáról szól. A Régi székely anekdoták mellett, a keresztrejtvényben megtaláljuk Páli Szent Vince üzenetét. A pápalátogatás fotói szítsák fel a szárnyaló szív szeretetét. A két havi lap ára 4 lej.

7. Az Egyházközségi Apostol jövő heti számában elköszön a két tisztelendő: György Imre és Kovács József, és bemutatkozik az új káplán, Farkas Zsombor.

2019. 07. 18.

A haldokló imája (őkeresztény ima)

,,Urunk, Te elvetted tőlünk a halálfélelmet. E világi életünk végét az igazi élet kezdetévé tetted. Megmutattad nekünk a feltámadás útját, szétzúztad a pokol kapuit, és a sátánt, akinek hatalma van a halálon, megfosztottad erejétől. Örökkévaló Istenem! Anyám ölétől kezdve hozzád tartozom. Téged szeretett a lelkem minden erejéből. Neked szenteltem testemet és lelkemet ifjúságomtól fogva mind a mai napig: állítsd most mellém fényes angyalodat, hogy kézen fogva vezessen a felüdülés helyére, ahol a felfrissülés vize folyik, a szent ősatyák ölébe. Bűneim ne kerüljenek a szemed elé, ha bármiképpen is hibáztam természetünk gyengesége miatt szóval, cselekedettel vagy gondolattal. Te, akinek hatalma van a földön a bűnök megbocsátására, bocsáss meg nekem, és amikor lelkem elhagyja testemet, szeplő nélkül jelenhessem meg színed előtt. Hiba nélkül, szeplőtelenül vedd lelkemet a kezedbe, Neked szóló tömjénáldozatul!” 
(Ima a III. századból)
Pécs  
Róma Via Sabina


Aki 9 testvérét segítette, irányította...

Szent Makrina a pontusi Neocezáreában született 327-ben, előkelő és mélyen keresztény szülőktől. Apja idősebb Szent Vazul híres ügyvéd és rétor, édesanyja Szent Emmelia pedig 10 gyermeknek, hat lánynak és négy fiúnak  adott életet. Családjuk keresztény vértanúkkal és hitvallókkal ékes. Anyai nagyapja Diocletianus üldözésében halt vértanúhalált. Apai nagyszülei Maximinus Daja idején hét évig voltak száműzetésben. De a szorosabb család mély kereszténységéről tanúskodik, hogy Emmelia négy fia közül három is püspök lett: Vazul Caesarea, Gergely Nissza, Péter Szebászte püspöke. Péter volt a legkisebb, aki abban az időben született, amikor az apjuk meghalt. 
Az édesanya nagy segítsége elsőszülött gyermeke, Makrina volt, aki fiú testvéreit segítette, irányította, lelkesítette Krisztusért. Vazul az ő hatására lemondott ragyogó pályafutásáról, sikerről, s mintegy mély álomból ébredve felemelte szemeit az evangéliumi igazság csodálatos világosságára” –, megkeresztelkedett a kor szokása szerint felnőtt korában. Makrina biztatására aszketikus életet kezd. Hogy megismerje az akkori szerzetességet, körutat tett Egyiptom, Palesztina, Szíria és Mezopotámia szerzetesei, illetve aszkétái között. Hazatérve szétosztotta vagyonát a szegények között és visszavonult családi birtokukra az Írisz partján, ahol anyja és nővére Makrina 358-ban női kolostort létesített, a folyó túlsó partján pedig öccse, Naukratiosz vezette a férfi kolostort. Vazul példáját követték öccsei: Gergely és Péter. Amikor anyjuk 373 végén hazatérni készült Istenhez, halálos ágya két oldalán Makrina és Péter állt. Megfogta a kezüket, és így imádkozott: ,,Neked adom át, Uram, zsenge adományomat és fájdalmaim tizedét. Zsenge adományom, íme: elsőszülött lányom, a tized pedig a fiam itt. Mindketten Neked vannak szentelve a törvény szerint, és tieid ők áldozati adományként is. Szálljon hát szent áldásod elsőszülöttemre és a tizedemre!” 
Makrina az Írisz folyó melletti kolostorban élte le életét. 380-ban amikor elérkezett a halála, Vazul püspök már meghalt, Gergely pedig Nissza püspöke volt. Gergely nyolc éve nem látta már a nővérét, ekkor belső indíttatásra felkereste. Makrinát halálos betegen találta, egy földre tett deszkán feküdt, testi erejét csaknem teljesen felemésztette a láz, szelleme azonban töretlen maradt. Gergely ,,A lélekről és a feltámadásról” című írása a nővérével folytatott utolsó beszélgetésének gyümölcse. 
Makrina a fekhelyét kelet felé fordíttatta annak jeleként, hogy várja a soha többé le nem nyugvó nap felkeltét. Ezután elmondta a haldoklók ősi imáját, miközben szemét, ajkát és szívét kereszttel jelölte meg. Így szenderült el az Úrban, 380. július 19-én.

 

Amikor ajándékozó és megajándékozott vagy


Nüsszai Szent Gergely (335-394) püspököt és egyházatyát nagyon foglalkoztatta Isten megismerésének problémája, mert az ariánusok túlhangsúlyozták a természetes úton történő istenismeretet. Gergely írásaiban kifejtette, hogy a természetes istenismeret nem elégséges. Ezen az úton az ember csak közvetett és részleges istenismerethez juthat, mert semmilyen teremtményi valóság nem tükrözheti úgy Istent, ahogy önmagában van. A teremtményi világból elért istenismeretben az ember beláthatja, hogy amit megismert, még nem az Isten. A teremtményi világból bármilyen tökéletesség csak azután állítható Istenről, ha megfosztottuk a teremtményi létre jellemző végességtől. Hogy megfelelőképpen tudjunk beszélni Istenről a tapasztalati világból, negatív fogalmakkal kell éljünk (pl. Isten kezdet-nélküli, végtelen, születetlen, keletkezés-nélküli, láthatatlan, testetlen stb). Tehát a természetes istenismeret inkább tudja azt megmondani Istenről, hogy mi nem, mint azt, hogy kicsoda. Ez az ismeret inkább kezdődőben van, semmint beteljesedésben. 
Igazi istenismeret az üdvtörténeti kinyilatkoztatás útján lehetséges, ami a megtestesült Isten-Ige, Jézus Krisztus által valósult meg. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17,3). Isten szeretete tehát az adásban nyilvánul meg. Jézus lényegéből is a szeretetadás sugárzott. „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért”„Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek” (Jn 15,13. 15).
Jézus akkor is adni akart, amikor betért Mária és Márta házába – erről szól az evangélium. (Lk 10,38-42) Hogy mit adott? – Örök életet termő tanítást. Mária felfogta helyzetének visszanemtérő méltóságát, a szívét adta és befogadta Jézus tanítását. Márta is adni akar, a vendégszeretet lendületével, de ez nem pótolja az Isten igéjének figyelmes hallgatását. Amikor a templomban Isten igéjét hallgatjuk, Isten ajándékaiból a legjobb részt biztosítjuk magunknak. Egyszerre vagyunk
Istent vendégül látjuk, mert az Őneki épített templomban a kenyér és bor felajánlásával életünket tesszük az oltárra, viszonzásul az örök élet igéit kapjuk és az örök élet zálogát az Eucharisztiában. Vasár- és ünnepnap vegyünk részt a csodálatos lakomán, a szent vendégségben. Ha meghívjuk Istent, hogy közösségbe legyünk vele úgy, mint Ábrahám tette, akkor áldása kísérni fogja életünket. (Ter 18,1-10a) Ha igazán szeretjük Jézust, akkor jó szívvel hozzunk áldozatot érte (Kol 1,24-28), mert azzal kiesdhetjük a kegyelmet azoknak is, akik teszik a jót, de még nem hallgatják az örök élet igéit.

„Boldogok, akik jó szívvel fogadják Isten igéjét...” Lk 8,15.

2019. 07. 14.

Aki Szent Ferenc imájára meggyógyult


Szent Bonaventura (1221-1274) Viterbo melletti kis városban, Banoregioban született. Apja Fidanza János tekintélyes polgár. A fiú apja nevét kapta a keresztségben, mégis Bonaventura néven tiszteli a világ. Hároméves korában halálos betegségbe esett. Az orvosok lemondtak róla. Az édesanyja szent Ferenc közbenjárását kérte. Ferenc amikor meglátta így fogadta „szerencsés jövetel, vagyis Isten hozott”. A fiú meggyógyult és rajta is maradt Bonaventura! Szülei ferencesnek nevelték. Amikor 17 éves lett, teljesítette anyja fogadalmát, beállt ferencesnek. A noviciátus után Orvietóba küldték az első ferences hittudományi főiskolába, egy év múlva pedig Párizsba. Három évig hallgatta Alexander Halensis ferences tanár tanítását. A tanár és tanítvány között barátság, a szentség és a tisztelet szálai szövődtek. A 24 éves Bonaventura rendtársait tanította, három év múlva a híres párizsi egyetem tanára lett. Nemsokára híres tudós és megtapsolt tanár lett, aki egy pillanatra sem felejtette el Szent Pál szavát: „Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok.”
Tanártársa, Aquinói Szent Tamás meglátogatta és megkérte, hogy mutassa meg könyvtárát, ahonnan azt a rengeteg tudományt meríti. Bonaventura az előtte függő feszületre mutatott: „Itt az én könyvtáram.”
Később rendjének elöljárójává választották. Az öreg laikus Egyed testvér, Szent Ferenc társa egy alkalommal megkérdezte: „Mi, együgyű tanulatlanok, mit csináljunk, hogy üdvözülhessünk?” Bonaventura azt felelte: „Ha Isten nem adna semmi más kegyelmet, mint az ő szeretetét, elég volna.”„Dehát a tanulatlan ember szeretheti-e Istent úgy, mint a tudós?” – kérdezte Egyed. Erre Bonaventura: „Az együgyű öregasszony éppúgy szeretheti Istent, mint a teológiának legkitűnőbb doktora!” Csak ez kellett Egyed testvérnek, odaállt a város felé néző kert sarkára és hangosan elkiáltotta magát: „Ó, ti rongyos, együgyű, tanulatlan öregasszonyok, szeressétek a ti Isteneteket, és nagyobbak lehettek, mint Bonaventura testvér, aki híres doktor és a szent teológiának professzora.” S három óráig így maradt elragadtatásban. 
X. Gergely pápa meghívtaBonaventurát a II. Lyoni zsinatra, ahol a görögök visszatérését készítették elő. Ezzel egyidőben bíborossá nevezte ki. A követek Firenze melletti Mugello magányos kolostorban találtak rá mosogatás közben. Megkérte a követeket, hogy a bíborkalapot akasszák a fára és tegyenek egy kis sétát a kolostorkertben, amíg ő elmosogat. Utána megadta a követeknek járó tiszteletet. A II. Lyoni zsinaton tevékenykedett, amikor beteg lett és az ő „könyvtárára” nézve vette utolsó leckéjét, a boldog halál nagy tudományát, s így halt meg 1274. július 15-én.