2019. 09. 20.

Aki a magyaroknak szentelte életét


Budapesten, az Erzsébet-híddal szemben a régi Kelenhegy sziklái között áll Jankovics Gyula gyönyörú alkotása, az első magyar szent vértanúnak, Gellértnek hatalmas bronzszobra. A szobor magasra emelt jobbjában a szentkeresztet tartja a magyarok városa fölé, hirdetvén ezzel, hogy a nemzet a kereszt jegyében született, és annak védelme alatt áll. Gellért származását tekintve viszont nem Magyar. Az Itáliában született főpapot a Gondviselés hozta hazánkba. Velencében született 980 körül Szent György napján, ezért kapta a keresztségben a György nevet. Öt éves volt, amikor szülei fogadalmat tettek, hogyha beteg gyerekük a Szent György kolostor szerzetesei imádságára meggyógyul, akkor Istennek szentelik. A gyermek meggyógyult, és ott maradt a monostorban. Fokozatosan képezték és bevezették a bencés rend lelki életébe, fegyelmébe. 15 éves lehetett, amikor édesapja, Sagredo Gellért a Szentföldre zarándokolt, ahol rablótámadásban meghalt. Édesapja emlékére az ifjú György ekkor vette fel a Gellért nevet. Nem sokkal később az édesanyja is meghalt, s a San Giorgio monostor sírboltjában temették. Huszonöt éves korában rendtársai őt tették meg a monostor perjelévé. Majd tudásának elmélyítése végett, másodmagával Bolognába küldték. 32 évesen tért vissza a Szent György szigeti monostorba, de nem sokáig tanított, mert Vilmos perjel halála után szerzetestársai őt választották meg elöljárónak. Három év múltán lemondott a perjelségről, hogy a Szentföldre induljon. 1015. február vége felé szállt hajóra két társával, hogy Zárába (ma: Zadar) jusson, s onnan tovább hajózzék Palesztina felé. A tengeri vihar miatt azonban Isztria partvidékén kötöttek ki. A kényszerű várakozás során a Szent András kolostorban találkozott Razina, más nevén Gaudentius pannonhalmi apáttal, aki Rómából hazafelé tartva rábeszélte, hogy kísérje el őt, és látogassa meg a magyarok istenfélő királyát, Istvánt.

Gellért 1015. május 3-án érkeznek Pécsre, Mór püspökhöz. Vele és Asztrik pécsváradi apáttal onnan Székesfehérvárra, István királyhoz mennek. Nagyboldogasszony napján járul Gellért a király elé, és találkozásuk hatására István felkérte Imre fia nevelésére. Hét évig nevelte Imrét az esztergomi királyipalotában. Tanítványának életszentsége tanúsítja, hogy nevelő, oktató munkája nem veszett kárba. Ezután következett 6 év bakonybéli remeteség, ahol elmélkedett és dolgozott. 1028-ban, Ajtony vezér legyőzése után, Szent István rábízta a Marosvári egyházmegye megszervezését. Gellért fölosztotta az egyházmegye területét 7 főesperességre, s ezek élére a magával hozott papok közül azokat állította, akik tudtak magyarul. Majd a papi utánpótlás biztosítására káptalani iskolát szervezett Marosvárt, templomokat építtetett, köztük a székesegyházat és a bencés monostort, melyet a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlott. Szent István halála után sem Péter királlyal, sem Aba Sámuellel nem volt megelégedve. 1046 szeptemberében a lengyelországi száműzetésből hazatérő Vászoly fiak, Endre és Levente fogadására igyekezett Böd, Beszteréd és Beneta püspöktársaival. Szeptember 24-én a pesti révhez közeledve Vatha pogány lázadói kőzáporral törtek rájuk. Gellértet egy kordéhoz kötötték, és a Kelen-hegy szikláiról a mélybe taszították. Holttestét ideiglenesen a pesti Boldogasszony-templomban temették el, később Csanádra szállították. Szentté avatása Szent László király alatt, 1083-ban történt.

2019. 09. 19.

A madéfalvi Scola Gyermekkórus énekel szombaton este

A csíkszeredai Szent Kereszt templomban, a madéfalvi "Scola" Gyermekkórus Kájoni darabokat énekel szeptember 21-én szombaton 20 órakor. 
E rendezvény is a Kájoni Emlékév keretében történik, melynek szervezője és kivitelezője a Hargita Megyei Kulturális Központ
Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt.
 

2019. 09. 18.

Ferenc pápa: Tiszteletben kell tartanunk a népek identitását

 Jean-Luc Mootoosamy (Radio One, Mauritius):
– A mauritiusi miniszterelnök megköszönte az Ön aggódását azon polgártársaink szenvedéséért, akiket az Egyesült Királyság arra kényszerített, hogy elhagyják szigetcsoportjukat, miután területünk ezen részét jogellenesen leválasztották a függetlenség előtt. Ma a Diego Garcia-szigeten amerikai katonai bázis található. Szentatya, az ötven éve kényszerű száműzetésben élő chagos-iak vissza akarnak térni földjükre, de az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hatóságai nem engedik, hogy ez megtörténjen, annak ellenére, hogy az ENSZ tavaly májusban megoldást talált a helyzetre. Ön hogyan tudja támogatni a chagos-iaiak akaratát és segíteni Chagos népének hazatérését?

Ferenc pápa:
– Erről szeretném felidézni az Egyház tanítását. A nemzetközi szervezetek, amikor elismerjük őket és megadjuk nekik a képességet arra, hogy nemzetközi szinten ítélkezzenek – gondoljunk a Nemzetközi Hágai Bíróságra vagy az Egyesült Nemzetek Szervezetére –, amikor ítéletet hoznak, ha egyetlen emberiséget alkotunk, akkor engedelmeskednünk kell. Igaz, hogy azok a dolgok, amelyek az egész emberiség számára igazságosnak tűnnek, nem mindig lesznek megfelelőek a zsebünknek, de engedelmeskednünk kell a nemzetközi intézményeknek. Ezért hozták létre az Egyesült Nemzetek Szervezetét, ezért hozták létre a nemzetközi bíróságokat, hogy amikor valamilyen belső vagy országok közötti konfliktus robban ki, akkor odamenjenek, és segítsék annak testvéries, civilizált országokhoz méltó megoldását.

Aztán van egy másik jelenség is, amelyre nem tudom – világosan megmondom –, nem tudom, hivatkozhatunk-e ebben az esetben. Most félre is teszem a konkrét esetet. Azt mondtam, hogy helyesnek tartom a nemzetközi szervezetekre való hivatkozást. De van egy jelenség. Amikor egy nép felszabadul, és az uralkodó állam látja, hogy távoznia kell – Afrikában felszabadulások történtek francia, nagy-britanniai, belga, olasz… fennhatóság alól, és ezeknek az országoknak menniük kellett –, ezek a felszabadulások viszonylag jól sikerültek, de mindegyikben ott van a kísértés, hogy „valamivel a zsebben” távozzanak. Igen, megadom a szabadságot ennek a népnek, de néhány „morzsát” magammal viszek… Például megadom a szabadságot az országnak, de „csak a földfelszíntől felfelé”: ami a föld felszíne alatt van, az az enyém marad. Ez egy példa, nem tudom, igaz-e, csak hogy egy példát mondjak. Mindig fennáll ez a kísértés. Úgy gondolom, hogy a nemzetközi szervezeteknek egy kísérő folyamatot is végre kellene hajtaniuk: el kell ismerniük, amit az uralkodó hatalmak az adott ország érdekében tettek, és el kell ismerniük azok hajlandóságát a távozásra, de segíteniük kell őket abban, hogy teljes mértékben elmenjenek, szabadon és testvériesen.

Ez az emberiségnek egy lassú kulturális munkája, és ebben a nemzetközi intézmények mindig sokat segítenek nekünk, és tovább kell lépnünk, meg kell erősíteni a nemzetközi intézményeket: az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy visszanyerje azt a szellemiséget…; az Európai Uniót, hogy erősebb legyen, nem az uralomban, hanem az igazságosságban, a testvériségben, a mindenkit egybefogó egységben. Úgy gondolom, ez az egyik legfontosabb dolog.

De van egy másik dolog, amit szeretnék elmondani az Ön kérdése kapcsán. Manapság nincsenek földrajzi gyarmatosítások – legalábbis nem sok –, de vannak ideológiai gyarmatosítások: be akarnak hatolni a népek kultúrájába, meg akarják változtatni azt a kultúrát, és homogenizálni akarják az emberiséget. Ez a globalizáció képe, olyan, mint egy gömb: mindenki egyforma, mindegyik egyenlő távolságra van a középponttól. Ehelyett a valódi globalizáció nem gömb, hanem poliéder, ahol minden nép, minden nemzet megőrzi saját identitását, de egyesül az egész emberiséggel. Ezzel szemben az ideológiai gyarmatosítás megpróbálja eltörölni mások identitását, hogy egyformává tegye őket; és ideológiai javaslatokkal áll elő, amelyek ellentétesek annak a népnek a természetével, annak a népnek a történelmével, annak a népnek az értékeivel. Tiszteletben kell tartanunk a népek identitását. Ez egy mindig védendő előfeltétel. Tiszteletben kell tartani a népek identitását, és így el kell utasítanunk minden gyarmatosítást! Köszönöm!

2019. 09. 17.

Októberre készülünk

Október a rózsafüzér hónapja. Minden este rózsafüzér ájtatosságot tartunk – olvassuk a Direktórium október hónapot felvezető szövegében. Viszont mindnyájunkat megérint az októberi ájtatosság úgy a valóságban, mint az emlékek útján. Emlékezetünkben mint „múlt ifjúság tündér taván” megelevenednek a gyermekkor hangulatos vecsernyéi, aminek zsivaj introitusát a nagy harang öblös hangja fogta össze, s a templom körül gyülekező, hirtelen játékba átmenő, önfeledt gyermekek hangja örömteli, életlármává fokozta. A beharangozáskor már „templom csendes mélyén” rózsafüzér imádkozásba kezdett az addig tomboló sereg. A Mária-harangszó után pedig ki-ki fáklyával, töklámpással indult haza felé megpendítve a nap egy-egy akkordját.
Ferenc szentatyánk úgy határozott, hogy minden hívőt az egész világon, a rózsafüzér imádkozására hív, hogy októberben, Mária hónapjában imádkozza el minden nap a rózsafüzért; így kapcsolódjunk össze egy közösségben és bűnbánatban mint Isten népe, amely Isten Szent Anyját és Szent Mihály arkangyalt arra kéri, hogy óvja meg az Egyházat az ördögtől, akinek célja mindig az, hogy elszakítson bennünket Istentől és egymástól.
A Szentatya kérése, hogy a rózsafüzér imát az ősi Oltalmad alá futunk invokációval kezdjük és a Szent Mihály arkangyalhoz intézett imádsággal zárjuk, mivel Szent Mihály az, aki megvéd minket és segít a gonosszal folytatott harcunk során (vö. Jel 12,7–12).
A bevezetőt így kezdjük: „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott Szűz!”
A rózsafüzér imádkozását pedig XIII. Leó pápa imájával zárjuk: „Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.”
A világ minden hívőjéhez intézett kérésével a Szentatyának az a célja, hogy kérjük Istennek Szent Anyját, vegye az Egyházat óvó palástja alá, így őrizze meg a gonosznak, a nagy vádlónak a támadásaitól, és egyben tegye egyre tudatosabbá a jelenben és a múltban elkövetett vétkeket, hibákat, visszaéléseket illetően, és buzdítsa arra, hogy ezek ellen habozás nélkül harcoljon, hogy a gonosz felül ne kerekedhessen.
Ferenc pápa felhíváshoz nagyon is talál az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” – elnevezésű Caracas-i kezdeményezés (Venezuela), hogy „ha egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért, akkor a világ meg fog változni”.
Kedves Olvasó! Imádkozó nép vagyunk. A rózsafüzér imádkozásával a Boldogságos Szűz Mária vezessen – aki különös hivatást kapott megváltásunkban – Krisztus titkainak megértésére, hogy eljöjjön Isten országa.

2019. 09. 16.

Miért van szükségem a bérmálásra?

Mindenévben pünkösd körül megkezdődnek a bérmálások. Előtte egy évvel pedig a felkészítők.
A mindennapi életben, amikor elhatározást teszünk valamire, feltesszük a kérdést: Miért tesszük ezt? Miért van erre szükségünk? 
És ezután mérlegeljük, mit kell tennünk, hogy ezt a célt elérjük? 
A pályaválasztó ilyen kérdésre próbál válaszolni: miért akarok én …. lenni? Mit kell tanulnom, milyen ismereteket kell elsajátítanom, milyen tulajdonságokat kell magamban kialakítanom, hogy jó …….  lehessek?
A bérmálás szentségét kérőnek kérdése: miért akarok bérmálkozni? Miért van szükségem a bérmálásra?  
Aki komolyan veszi a vallásos életet, az tudja, hogy a bérmálás is szentség, amelynek a felvételére elő kell készülni. Meg kell tanulni, mi is ez a szentség, de mindenekelőtt azt, hogy miért vesszük fel. Ha igazi öntudattal vesszük fel, akkor valami változást idéz elő, valami újat, többet ad nekünk. 
A keresztségben Krisztusba oltódtunk, Isten gyermekei lettünk. Magként megkaptuk Istentől a kegyelmet. Ezért Isten boldog életének örökösei vagyunk, amiért egy életen keresztül kell munkálkodnunk hitünk tanítása szerint. 
Megkeresztelésünk óta szüleink igyekeztek eleget tenni annak, amit megígértek. Hitoktatásra küldtek, ahol megtanultuk, hogyan éljünk keresztényként. 
Az előáldozáskor megfogadtuk, hogy mint igazi keresztények ellene mondunk a bűnnek és a gonoszlélek csábításainak, megígérvén, hogy mindig hű gyermekei leszünk a katolikus Anyaszentegyháznak. 
Most, mint serdülők vagy éppen fiatalok, már önállóan gondolkodunk, és így mi magunk határozzuk meg, hogyan akarunk élni, és hogyan akarjuk rendezni a vallásos életünket. 
Itt az ideje, hogy öntudatosan szembenézzünk a keresztény élettel. 
Mivel az Úr Jézus példája szerint élni, valamint Őt követni: „tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem” (Lk 9,23) - egyáltalán nem könnyű.
A keresztény élet rengeteg önfegyelmet kíván, ezért Krisztus maga rendelte a bérmálás szentségét, hogy általa megerősítsen az öntudatos keresztény életben. Ezért a latinban confirmationak nevezik, ami megerősítést jelent. Ez a megerősítés pedig a SZENTLÉLEK közreműködésével történik. 
A változás nem más, mint a lelki megerősödés a Szentlélek kegyelme által. Ugyanakkor az Egyház közösségéhez való tartozásban is megerősít, hogy közreműködjünk a kapott kegyelemmel, és öntudatos keresztények legyünk az élet minden területén.  
Én vagyok a bérmálkozó 4 betűs emberke,
azért bérmálkozom, mert:
Érteni akarom az evangéliumot,
Öntudatos keresztény akarok lenni,
Tanuságot akarok tenni Jézusról és
Áldássá akarok válni, vagyis a közösséget akarom szolgálni.
**
Könyv a bérmálkozók felkészítésére: 
A Szentlélek szentsége, 24 téma, 304 oldal, 
Ára 12 lej.

2019. 09. 14.

Hirdetés: 2019. szeptember 15.

1. A tegnap megtartottuk a Szent Kereszt templom búcsút és az örökös szentségimádást. Köszönjük a hívek búzgóságát. Ma a Hétfájdalmú Szűz emléknapja. Kérjük a Szűzanya segítségét, hogy közbenjárására erőt nyerjünk akeresztény életünkhöz.
2. A szentmisék után támogatói aláírást tartunk Kelemen Hunor  államfőjelölésére. Szükséges a személyazonossági igazolvány.
3. Pénteken keresztelői felkészítő du. 6 órakor.
4. Megjelent a Krisztus világa folyóirat szeptemberi száma. Tartalmából: A kimondott szó és az idő értékelése. Megismerhetjük a katolikus hitbuzgalmi egyesületek köyül az Oltáregylet-Nőszövetség múltját és jelenét, valamint az új egyesület szabályzatát. Bőven szóhoz jutottak az ifjak is. A lap ára 2 lej.
5. A csíkszeredai Márton Áron Teológiai Képzőn új évfolyam indul kortól függetlenül.  A képzés ingyenes. A három éves képzés által jobban megismerhetjük hitünk igazságait. Beiratkozni  a plébánián lehet és Ferenz Attila tanár úrnál.
6. Szombaton ministránsképző de. 10 órakor.
7. A plébániai hitoktatást és bérmálási felkészítőt október első hetében kezdjük.


Bemutatkozik Ft. Csedő István


Szereda-szeretet - Csedő István a nevem, főállású nyugdíjas szolgája vagyok a jó Istennek. Ez az állapot nem azt jelenti, hogy a pap nem csinál semmit. Sokkal inkább azt, hogy nagyon változatos és kiterjedt a tevékenységi területe. 2008-2014 között még utolsó plébániámon, Tekerőpatakon dolgoztam nyugdíjasként, de amióta főállású nyugdíjas lettem 25- 30 helyen szolgáltam, segítettem. És most még tágabb lett a tett-határ, elért Csíkszeredába is néhány hónapra.
Csíkszentgyörgyön születtem 1945. március 29-én. Hárman voltunk testvérek. Elemi iskoláimat  szülőfalumban végeztem.
Az elvégzett Kántoriskola után nem jelentkeztem teológiára. Így lettem két évig kántor, a nemrég leégett atyhai templomban, majd négy évig tisztviselő itt Csíkszeredában a Malom és Pékipari vállalatnál.
Lelkileg azonban nem voltam nyugodt, vívódtam magamban a teológia gondolatával. Kevésnek éreztem azt, amit akkor csináltam, és a végső döntést 1969-ben hoztam meg, egy osztálytársamnak az első miséjéjén. Nagy hatással volt rám a szentbeszéd és ott mondtam ki magamban, hogy addig nem megyek ki abból a templomból, amíg nem döntök: a papság, vagy végleg szakítani ezzel a gondolattal. És Isteni sugallatra, s Istennek hála, a papság mellett döntöttem, amit soha nem bántam meg, s ha ma kellene kezdjem az életet, ma is ezt választanám. 1975-ben szentelt pappá Márton Áron pk. úr. Papi jelmondatom: „Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Jn 3,18) Káplánként két évig Szászrégenben, majd egy évet Sepsiszentgyörgyön dolgoztam. Első plébánosi helyem a mezőségi Katona volt, 1978-1983., majd Tür-Balázsfalva, 1983-1996. 
A Székelyföldre vágytam. Ekkor neveztek ki Gyergyótekerőpatak-i plébánosnak, ahol 2014-ig dolgoztam, s most már a hatodik éve nyugdíjasként segítek ott, ahol szükség van segítésre, és ahová hívnak.
Így vagyok most 75 évesként Csíkszeredában kisegítőként.
Szeredát azért vállaltam el, lélekben mindig csíki maradtam és maradok. S ha majd a jó Isten hív, Neki is azt fogom mondani „mintha Ő nem tudná”, hogy csíki vagyok, Csíkból jöttem, fogadjon be a mennyországba.