Szentírás vasárnapja

Krisztusban szeretett Testvéreim és Híveim!

Újra meg újra buzdít az Egyház bennünket: „Olvassátok a Szentírást!” A hívek közül sokan készségesen próbálnak eleget tenni ennek a felhívásnak, de amikor nekifognának a bibliaolvasásnak, nem várt nehézségekkel szembesülnek: „Hol kezdjem az olvasást? Szó szerint kell-e érteni mindent, amit a Szentírásban olvasok? Ki tudja megmagyarázni a homályos részeket? Milyen gyakran és mennyit olvassak?...” 

A körlevélnek a terjedelme nem teszi lehetővé, hogy részletesen kifejtsem a választ ezekre a kérdésekre, egyébként is a hívek a katolikus könyvesboltokban, de az interneten is viszonylag könnyen megtalálhatják a Bibliával kapcsolatos szakirodalmat illetve szakvéleményt.

Egy-két eligazító szempontot viszont megfogalmaznék: a szentírásolvasást az egyházi hagyomány „lectio divina”-nak, vagyis „isteni olvasmánynak” nevezi. Nem véletlenül, hiszen a Szentírás Istentől jön, Istenről tanúskodik, Istenhez vezet és Isten közelségének tapasztalatát nyújtja, ha imádságos lélekkel olvassuk.

A „lectio divina” tehát imádságos olvasása a Szentírásnak.  

II. Guigo karthauzi szerzetes a lectio divina-t a szerzetesek létrájának nevezi, ami felvezet Istenhez (Scala claustralium). Ennek a létrának négy foka van: az első az olvasás, a második az elmélkedés, a harmadik az imádság, végül a negyedik a szemlélődés. Először tehát figyelmesen elolvassuk a kiválasztott szentírási szakaszt, utána azon elmélkedünk, hogy mit is akar Isten nekünk mondani az adott szentírási részben. Az imádságban mi válaszolunk Istennek arra, amit Ő üzent nekünk a Biblia szavain keresztül, végül pedig a szemlélődésben befogadjuk Istent a mi életünkbe.

Guigo szerzetes egy szemléletes példával világosítja meg ennek a négy lépésnek az értelmét: „Maga az Úr mondja: Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek (Mt 7,7). Keressetek tehát az olvasmányban és találtok az elmélkedésben, kopogtassatok imádságban és megnyittatik nektek a szemlélődésben. Az olvasmány olyan, mint amikor szilárd ételt veszünk a szájunkba, az elmélkedés megaprítja és megrágja, az imádság ízlelgeti, és a szemlélődés elnyeri az ízlelés örömét.”

Ne keseredj el, ha nem értesz meg egyből mindent, amit olvasol. Szíriai Szent Efrém ezekkel a szavakkal buzdít: „Amit alkalmatlanságod miatt nem nyersz el ebben az órában, az elnyered egy másikban. Csak tarts ki. Ne próbáld türelmetlenül egy kortyból magadhoz venni azt, amit nem lehet egyszerre lenyelni. De gyávaságból ne is add fel, hogy meríts abból, amit csak kortyonként vehetsz magadhoz.”  

Szent Jeromos ünnepe, illetve a „Szentírás vasárnapja” alkalmából kívánom, hogy gazdagodjatok a Szentírás ismeretében és imádságos lelkületben.

Szentírás vasárnapja alkalmából szeretettel adom mindnyájatokra főpásztori áldásomat és kívánom, hogy gyarapodjatok Isten Igéjének ismeretében!

                                                                                                            + György érsek

Szeptember 24-én, Szentírás vasárnapján a templomi gyűjtést a Katolikus Magyar Bibliatársulat javára történik. 

A Millenniumi templomban 15 órakor közös szentírásolvasást tartunk.

A kiválasztott szakasza: Jn 15,1-17.

 

Hirdetés: 2017. szeptember 17.

1. A Krisztus világa szeptemberi száma kapható. A lap tartalma a keresztény életmodellt tárja elénk. Kapható a kegytárgyasnál és a ministránsoknál. Ára 1,50 lej.

2. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes hegyen innen – hegyen túl című előadására kerül sor kedden és szerdán 19 órakor a Városi Művelődési Házban.

3. Pénteken 18 órakor keresztelői felkészítő.

4. Szombaton 10 órakor ministránsképző, valamint a Mária Légiós találkozó.

5. Előre hirdetjük, hogy a plébániai hitoktatást október első hetében kezdjük.

6. A Székely Menekültek Emléknapja keretében, melyet idén a székelyek 1917. évi hazatelepülésének századik évfordulóján, Ráduly Róbert Kálmán és Szólláth Tibor Zoltán polgármester újra ellátja kézjegyével a Csíkszereda és Hajdúnánás közötti testvérvárosi megállapodást.

Moszkva visszaszolgáltatja az elkobzott katolikus épületeket

Az orosz bíróság döntött: vissza kell szolgáltatni az elkobzott katolikus épületeket Moszkvában. Nem sokkal Parolin bíboros látogatása után az orosz fellebbviteli bíróság másodfokon is döntött: vissza kell szolgáltatni a Katolikus Egyháznak a Szovjetunió idején elkobzott épületeit.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az orosz bírósági ítélet értelmében vissza kell szolgáltatni a Katolikus Egyháznak azt a moszkvai épületkomplexumot, amelyet még a szovjet korszakban államosítottak. Ugyanakkor egyházi tisztségviselők attól tartanak, a helyi hivatalnokok meg fogják akadályozni az ítélet végrehajtását – írja a The Tablet napilap.
„Örömmel erősítjük meg, hogy a fellebbviteli bíróság jóváhagyta a korábbi döntést, mely a moszkvai vezetést arra kötelezi, szolgáltassa vissza az objektumot a katolikus érsekségnek – nyilatkozott Igor Kovaljevszkij, az orosz püspöki konferencia főtitkára. – Vagyis legalább formailag megnyertük a pert. Azonban a probléma teljes megoldása még várat magára.”
A 19. századi épületkomplexumot, mely a Szent Péter és Pál-templomból és az azt körülvevő épületekből áll, mintegy húsz éve követeli vissza a Katolikus Egyház. Az 1839–45 között épült neogótikus templom a moszkvai lengyel közösség pasztorációját szolgálta eredetileg.

A mostani bírósági ítélet néhány héttel azután született, hogy Pietro Parolin bíboros hivatalos látogatáson Moszkvában járt – ez volt az első alkalom 1999 óta, hogy a Pápai Államtitkárság vezetője Moszkvába látogatott. Megbeszéléseket folytatott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel és Kirill pátriárkával, az Orosz Ortodox Egyház fejével, többek között azokról a gyakorlati problémákról, melyekkel a Katolikus Egyháznak kell szembenéznie Oroszországban: például az elkobzott egyházi tulajdonról, illetve a katolikus klérustól számos esetben megtagadott vízumokról.
Forrás: Aleteia.org
Fotó: Asianews.it; Moscovery.com; Oldmos.ru
Magyar Kurír
(vn)

Őt láttam... Őt láttam!

Egy strasbourgi zsidó család fia, Ratisbonne Tivadar fiatal korától kereste a teljes igazságot, így jutott el Jézus Krisztusig. Őbenne ismerte fel az Ó- és az Újszövetség folytonosságát. 25 éves korában, 1827-ben megkeresztelkedett. 1830-ban pappá szentelték. Életét tudatosan zsidó testvérei üdvössége szolgálatába akarta állítani. A családja kitagadta. Öccse, Alphonse szülővárosában lett banki tisztviselő. 1842-ben a liberális ateista ifjú a diaszpóra hagyományait tisztelve, saját unokahúgát kívánta feleségül venni, aki azonban 16 évesen éretlen volt erre. Elhatározta ezért, hogy házasság előtt, egy ideig utazgatni fog a világban. Úti programjába Rómát is belevette, hogy meglátogasson egy baráti családot, Bussiere bárót. Érkezésekor a házaspár épp nem volt otthon. Várakozás közben a báró fia megajándékozta egy csodás éremmel, amit nyakban kell hordozni. De oda adta Szent Bernát imáját is: Emlékezzél meg, ó kegye Szűzanya, Mária – amire Alphonse udvariasságból azt ígérte, hogy le fogja másolni. Másnap, 1842. január 20-án Bussier báró felkérte Alphonset, hogy kísérje el a Szent András templomba egy temetés intézése végett. Közben Alphonse a templomban várakozott Amikor a báró visszatért, legnagyobb meglepetésére, barátját térdre borulva a Szent Mihály kápolna áldoztatórácsa előtt látta. Hiába szólongatta, hiába ért hozzá, nem reagált. 

Amikor magához tért elővette a csodásérmet és ezt mondta: „Őt láttam... Őt láttam! Egy ellenállhatatlan vonzóerő közeledésre késztetett. Odasiettem és az oltáron a fényben megpillantottam Őt, aki áldottabb minden asszonynál, és akit már ismertem az éremről. A valóságban alakja hatalmas, sugárzó és fenséges volt és emellett végtelenül szelíd. Intett, hogy menjek közelebb és térdeljek le. Nem szavakkal mondta, de én mindent megértettem! Ó milyen jó az Isten, és mily szerencsétlenek azok, akik nem hisznek!” A Szent Szűz közbenjárására váratlanul megkapta a hit kegyelmét, mint Szent Pál és január 31-én az Il Gesú templomban megkeresztelkedett. 

Megtérése után jezsuita pap lett, és bátyjával 1848-ban megalapították a Notre Dame De Sion kongregációt zsidó kislányok nevelésére. 

„Elhagyni a világot - semmi, elhagyni szülőket és barátokat - ez már valami; elhagyni önmagunkat - ez sok, ez minden!” 

1855-ben, IX. Piusz pápa engedélyével Alphonse a bátyjával, Theodorral együtt Palesztinába költözött és életük folyamán népük megtérítésén fáradoztak. 

Jeruzsálem - Ecce Homo Notre Dame de Sion

1858-ban megalapította az Ecce Homo Notre Dame de Sion kolostoriskolát azon a helyen ahol Pilátus háza állt. A nővérek útját így jelölték meg: „A hit útján járjanak, mint Ábrahám, az áldozat szellemében, mint Izsák, Isten szolgálatában, mint Jákob, szorongattatásokban, mint Dávid, és alázatban, mint Mária.” 

A jeruzsálemi Ecce Homo-templomban, az a szép szokás él, hogy minden mise alatt eléneklik az Üdvözítőnek a kereszten elmondott szavait: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek!” (Lk 23,34).

P. Alphonse Ratisbonne SJ 1884-ben hunyt el hetven éves korában. A sírja Jeruzsálem közelében, Ein Karem-ben van. Sírjának felirata: "Ó Mária, emlékezzél meg gyermekedről, aki bizonysága lett győzedelmes szeretetednek".

Napjainkban is nehéz a sértéseket megbocsátani. Ha nem nem gyakoroljuk a megbocsátást, akkor tönkremennek családjaink, szétesnek vállalkozásaink, egymás ellen fordulnak az emberek és nemzetek. 

Tompa Mihály így verselte meg: 

Aki úgy tud haragudni, és szívére 

Úgy ránőtt a gyűlöletnek száraz kérge, 

Hogy ajakán e szép szavak ki nem jönnek: 

Megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek: 

Lehet annak temploma bár Jeruzsálem! 

Imádsága soha nem nyer ilyen választ: Ámen.

(Feddőzés)