1. Levél 2004. december 6.
"Tisztelt Magyar
Testvéreink!
Az egyik szemem
sír, a másik nevet. Hát a nevetővel kezdem. Nevetem, hogy a magyar kormány
jelen vezetői a legmagasabb csúcsra jutottak, a nemzet megtagadás csúcsára.
Téves csúcs. Innen számukra csak egy út van, tova...
De nézzük meg miért
is jutott ide a magyar nemzet. Az tény, hogy a népszavazásra viharos időben
került sor. A népszavazást megelőzte az a közel félévszázados nemzet
gyilkos kommunista-ateista erőszakszervezet, amely a magyar emberből a
"jobb részt" kiölte. A szellem helyett az anyagot tette meg uralkodó
eszméjévé. Így sok embernek leszűkült a horizontja. Nem láttak el sem a
határig, sem a határon túlra. Tekintetüket a bírvágy irányította, az égiek már
nem lelkesítették. Ilyen nemzedéknek egysíkú lett a látása, és élete középpontja mindig egy körforgalomhoz vezetett, a gyomrához.
Hát sok ilyen
magyarhoni szavazóval az új idők Mózesei sem tudtak semmit kezdeni. A jelenben
kormányzó mszp és szdsz - így írom, mert a magyar nyelvtan szabályai azokra nem
lehetnek érvényesek, akik csapatostul a magyar nemzet lelki egységét
megtagadták -, hóhér módon folytatott kampányt. Föl te éhes proletár!
- éneklésével a gyomorféltést hívták elő az idős és a szegény rétegből.
Ezért lett ilyen 2004. december 5-i végeredmény.
A népszavazásnak
mégis lett 50% feletti "Igenje". Ez egy lépés a sikerhez. A kormány
és csatlósai amolyan léggömb módon viselkednek. Szállnak és öklendeznek a
kommunista gyűlölet régi lerakódásából, ahogy ezt a tegnap este egy Lendvai
Ildikó nevű viseltes képű asszonyság nőhöz nem méltó módon tette. A léggömb
felfelé száll. Lentről nézve sikeresen röppen, röppen, röppen ...
Az viszont törvény,
hogy a léggömb belső nyomása egyre nő és a külső nyomás fönt már csökken. És
ott fent a magasban megpecsételődik sorsa, hiúságában szétpukkan. Most ezt a
felfelé szállás látjuk, a pukkanás ezután jön. Akkor keresheted a szárnyaló
"madár" gömböket, de nem fogod megtalálni...
De megtalálható
lesz az anyaországi és a határon túli magyar. Ők fognak össze, ha kell új
pártként és akkor....
Akkor a moldvai
magyar is ember lesz, állampolgár lesz és kérheti az anyanyelvű
istentiszteletet, az iskolai oktatást is.... Akkor nem kell csip-csup
pénzígéretet tennie a magyar kormánynak. Addig törlöm az egyik szememet, s az
előkészített tojást - amivel megdobálni szándékoztam az idelátogató "magyar elvtársakat" - kezemből leteszem.
Nem piszkolom be se kezemet, se lelkemet. Aki a trágyadombra csap, biztos
összekeni magát. Hát ezért.
Viszont szeretettel várom azokat, akiknek lelkében él a nemzet. Hangjukat
meghallom és ajtómat megnyitom...
Tisztelettel minden
magyar testvér iránt,
Darvas-Kozma
József
Csíkszereda, 2004. 12. 6-án."
2. Levél
"Én,
Darvas-Kozma Anna esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem.
Magyarországnak hű állampolgára leszek, az Alkotmányt és a
jogszabályokat tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten
megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy
segéljen!"
Édesanyámnak
2014. március 15. különös ünnep, mert újra magyar állampolgárként is
ünnepelhet. A tegnap magyar idő szerint 12 órakor került sor a
csíkszeredai Magyar Főkonzulátus épületében az állampolgári eskütételre
és megkapta a Visszahonosítási okiratot. Édesapja v. csíkszentsimoni
László János 1887-ben született és ménes huszárként végig harcolta az
első világháborút báró Podmaniczky Ernő vezérezredes legényeként.
Édesanyám, László Anna, 1926. október 31-én született, aki a
csíkszentsimoni róm. kat. felekezeti iskolában az első osztályt még
magyarul végezte, de a következő iskolaévben a román impérium
államosította a katolikus iskolát és románul kellett tanulnia. Aztán
jött a 2. bécsi döntés és magyar állampolgár lett. A VI. és VII.
osztályt már magyarul fejezte be. 1940. október 8-án reggel korán
iskolástársaival ott állt a csíkszentsimoni vasútállomáson, amikor rövid
időre megállt a Kormányzói vonata és kiszállt belőle vitéz nagybányai Horthy Miklós
Kormányzó és felesége. Végig ment az iskolások előtt, köszöntötte
és meg-megkérdezte őket, beszélgetett velük. Édesanyám felejthetetlen emléke
maradt a kormányzói párral történt találkozása.
Majd a második
világháború elsöpörte a "kicsi magyar világot" és a magyar
állampolgárságot. Hosszú idő telt el azóta. A várakozás, a remény pedig
beérett.
 |
| Édesanyámmal |
A
tegnap, 2014. március 14-én újra magyar állampolgár lett. A felcsendülő
Himnusz, majd az eskütételt követően a Szózat és záró részként a Székely
himnusz, ez a felemelő ünnep mindnyájunk szemét könybe borította.
Amikor hazakísértem a nyolcvannyolc éves édesanyámat, megkérdeztem tőle,
hogy mit jelent újra "magyarnak lenni"?
- Mit is mondjak? -
kezdte. Jó érzés, az elődeinkhez és a magyarsághoz így is kötődni.
Magyarok voltunk és vagyunk, de ez most többet jelent, Magyarország
védelmét. Isten tartsa meg Orbán Viktort és kormányát, hogy lehetővé
tette ezt nekünk. Nagyanyám, Sándor Róza, így hívták id. László
Gergelynét, 1848-ban született, az édesapám pedig 1887-ben, ők egy közös
sírban nyugosznak, ahol apád is, és ahová majd engem is temettek. Most
még a sírban is magyarok leszünk. Az iskolában megtanultam Pósa Lajos
versét, Magyar vagyok, amit ma is eltudok mondani. Hát így éltünk és
élünk.
És elkezdte mondani a verset. Az első szakasz után, arra kértem
édesanyámat, hogy hagyja abba, mert mindjárt a temetőnél kötünk ki.
Ezután meg arra kért, hogy a magyar Útlevélre és a 2014. április 6-i
választásokra iratkozzunk fel, mert így akarja megköszönni Orbán Viktor
miniszterelnök úrnak a visszahonosítást.
- Én is csak azt tudom mondani,
hogy Isten, áldd meg a magyart! és Magyarország kormányát! - mert
édesanyámnak és nekem is egyik legszebb örömünnepet szerezték.
Utóirat: Ma,
2014. március 15-én délután édesanyám - aki asztmás és nehezen jár-kel kint,
aki félszemére még vak is - nem szólt nekem és tudtom nélkül gyalog elment a
plébániáról a 18 órakor kezdődő Vár téri emlékünnepre. Én se szóltam
neki, hogy erre az ünnepi megemlékezésre is elmegyek. Amikor az ünnepi
beszédek véget értek, hazajöttem. Akkor keresni kezdtem édesanyámat, s
nem találtam sehol, csak tűnődtem holléte felől. Amikor visszatért -
19,45 órakor -, akkor tudtam meg, hogy neki mint "újra magyar
állampolgárnak" kötelessége volt ott lenni, amikor a magyar kormány nevében Németh Zsolt államtitkár beszél.
Csodálkoztam, hogy 88 évesen mennyire komolyan vette az esküt. Erre
csakis azt tudom mondani: örvendek, hogy ilyen édesanyám van. És sok
ilyen "édesanyát" kívánok Magyarországnak.
A legnagyobb szeretettel,
Darvas-Kozma József
És álljon itt édesanyám nemzeti hitvallása:
Pósa Lajos: Magyar vagyok
Magyar vagyok, magyar; magyarnak
születtem,
Magyar nótát dalolt a dajka felettem,
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!
Lerajzolta képed szívem közepébe;
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!
Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba.
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!
Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!
3. Levél
Tisztelt Magyar Honfitársaim!
2014. március 14-től magyar állampolgár is vagyok. Közben édesanyámmal együtt megkaptam az Útlevelet és a szavazólapot. 2014. március 25-én a csíkszeredai Magyar Főkonzulátuson szavaztunk. Szavaztunk a folytatásra!
Szombaton a TV-t nézve, lelkesedtünk a Hősök terén ünneplőkkel. Viszont vasárnap szégyenkeztünk, amikor Mesterházyt, Gyurcsányt és Bajnait hallgattuk. Alpári beszédjük, sátáni világuk, nem csillantott fel semmit történelmünk nagyjainak jelleméből. (Gyurcsány Ferencnek a Székelyföldről)
Levontuk a következtetést: az ilyen mocskolódók rászabadítása a vezető helyekre nemzeti katasztrófát jelent!
Testvéreim! Ha szeretitek nemzetünket, akkor ne legyetek közömbösek, hanem április 6-án szavazzatok a nemzet felemelkedésére, szavazzatok a folytatásra!
Tisztelettel minden magyar testvérem iránt,
Darvas-Kozma József
