Csíkból Gyimes felé

Széphavas – amely nevét a Szép Szűz Mária kápolnájától nyerte. A Csodatevő Boldogasszony kápolnája közelében állt a Szentlélekről nevezett és a Keresztelő Szent János kápolna. 1630-ban egy Rómában tanuló ferences növendék, Kun Szerafin Erdély havasait említve írta: „Szép havas, ez Szép Szűz Mária havasa, ahol a jelenben is áll a Csodatevő Boldogasszony kápolnája Csíkban.” 

A csíksomlyói pálos monostor fontos tartozékát képezhették Széphavas egykori kápolnái. Nagy búcsút tartottak ott. Mivel átjáróállomás volt Erdély és Moldova közt. Itt állt a Kincses nevű harmincadvám és a Lazaretum. Járványok, főleg pestis idején az átjárást lezárták. 

1649-ben Millei István jezsuita a „székely hegyek közt levő Szűz Mária kápolnájának pünkösdi búcsújáról” tesz említést. A  pünkösd szombati búcsúból hazatérő Székelyvidéki:  Tamásfalva, Dzsidafalva, Lökösfalva, Kozmafalva, Domafalva, Miklósfalva, Birófalva, Szteckófalva, Szabófalva és a többi moldvai magyar zarándok pünkösdhétfőn a széphavasi kápolnáknál búcsúzótt el a csíkiaktól. Az 1661. október 21-i török-tatár dúlás a széphavasi kápolnákat, köztük a Csodatévő Boldogasszony kápolnáját sem kerülte el. A pusztítás után a széphavasi kápolnától egy breviáriumot Csíksomlyóra hoztak, amire Kájoni ráírta: „Breviarium, pro Szép Havas”, vagyis a Széphavasi kápolnáé, amit 1672-ben kéziratos kalendáriumával kötött egybe. A breviárium első és utolsó előzékében egy 14. század eleji magyarországi pálos breviárium töredéke olvasható. A kápolnák Visconti készítette 1699-es térképen is szerepelnek. A csíksomlyói diákok hagyományosan a széphavasi kápolnáknál fogadták a Moldvából érkező pünkösdi búcsúsokat. 

Amikor az osztrák uralom 1744-ben felállította a veszteglő intézetet a Csíkgyímesen, akkor betiltotta a moldvai csángók tömeges ki-bejárását Csíkba.  Az 1782-ben kiadott remeteségeket megszüntető, remetéket elűző császári rendelet nyomán a kápolnákat nemcsak gondozóitól, hanem tárgyi értékeiktől is megfosztották, látogatottságuk ezzel alábbhagyott és a 20. században köveit széthordták, akár csak a Kispogányhavasi Szent László kápolnát, amelyet a 14. században építettek. A széphavasi-, a laposhavasi- és pogányhavasi kápolnák építőit még nem ismerjük. Azt tudjuk, hogy a remete életet vállalók tartózkodási és megszentelési helyéül szolgáltak, másodszor az ide zarándoklók hitéletét erősítették. A pálosok Isten segedelmével, kezük munkájával szokták testüket fenntartani. Létezésük alapját az illető remeteségben megtermelt, és ugyanott fel is használt fogyasztási javak alkották. A kápolnához kapcsolódó szállás-épületek nem lehettek maradandó anyagból, mert majdnem semmilyen nyomuk nem maradt. Mivel a Széphavas átkelő hely volt Erdély és Moldva között, az utasok fogadásával a szolgáló szeretetet gyakorolták. Ezért királyaink különös támogatását élvezhették a mohácsi vész előtt.

D-K. József

 

Forrás: Krisztus világa, 2013. május

Gyergyószentmiklós és környéke

A pálos remeték gyergyói jelenlétéről, Ferenczi György gyergyószentmiklósi esperesnek, az erdélyi katolikusok vikáriusának naplója (Regestum, 1613–1660) nyújt támpontot. Ferenczi esperes 1645. június 20-án Rómától búcsút kér a Békény-loki Nagyboldogasszony monostor számára, Nagyboldogasszony és első remete Szent Pál ünnepnapjára, ahol hat remete testvér él nagy szegénységben. Ferenczi állítja, hogy a Békényloki remeteséget az erdélyi fejedelem alapította, és ez nem más, mint Báthori Kristóf, aki 1579-ben behívta a pálosokat és biztosította őket, hogy bárhol kérik megtelepedésüket, azt kegyelmeteknek megadjuk. A monostor a Békény pataka és a Csanód-patak találkozásánál volt, mert a patak mellett út vezetett fel a Piricskei vámhoz. 1973-ban a Gyilkos-tó felé vivő úton az 5-ös km közelében történt útépítéskor felszínre került épületmaradványokban a régi kolostortemplom maradványait ismerték fel. Ferenczi György kijavíttatta a monostort és harangot is vett 11 forintért.

Gyergyószentmiklóson volt a másik Krisztus kínszenvedése remeteség. Ennek a kápolnáját is naponta, sűrűn látogatta a nép. Ferenczi e remeteközösség számára, Feketevasárnapra és Urunk mennybemenetelének ünnepét követő szerdára folyamodott indulgentiáért. Egy feljegyzés szerint az 1646-ban dühöngő pestisben két nap alatt a szerzetesek mind meghaltak. Kápolnájuk a plébánia gondozásába került. Ez a Szenvedő Krisztus kápolna a Szent Miklós templom kerítésének északi részén ma is áll. Évente egyszer Úrnapján használják.

A szárhegyi öt kápolnás pálos monostor keletkezése, akárcsak a csíksomlyói monostoré, az 1345. évi tatárok fölött aratott székely győzelemhez és Lázár Egyed csíki kapitány nevéhez fűzhető. A Szármány-hegy oldalán, másképp Szárhegyalján öt kápolnát építettek és erős védfallal vették körül. A középső és egyben a legnagyobb kápolnához Gyümölcsoltó Boldogasszony és Nagyboldogasszony ünnepén ősidőktől fogva búcsúra sereglett a környék népe, s ez a gyergyóiak becsben tartott szenthelyévé vált. A monostor kegyura kezdettől a Lázár család volt. Feljegyezték, hogy 1601-ben Mihály vajda előcsapata feldúlta a monostort és az itt élő István barátot megölték. Lázár István gróf 1644 tavaszán P. Fulgentius da Iesi ferences missziósra bízta a kápolnákat és hat szobás refektóriumot épített. Ifjú Lázár István, édesapja emlékére a monostort a csíksomlyói ferenceseknek adta. 1750 körül az öt kápolnából három teljesen összeomlott, a negyedik is romlandó, az ötödik a Nagyboldogasszony kápolna, amelyet a kolostor templomává alakítottak át, szűk és sötét volt, ezért P. Csergő Krizogon házfőnök ezek anyagából a mostani templomot s a kolostor másik két oldalát építtette fel. Az építkezést 1752-ben fejezte be. 

A szárhegyi pálos monostor remetesége a szokásnak megfelelően a közeli Gyergyóremete - Szent Lénárd remeteségben keresendő. A hagyomány szerint egy remete telepedett le, a rengeteg erdők között, a Bányának nevezett helyen. Előbb egy kis kápolnát épített, melynek utódja minden jel szerint a Szent Lénárd remete tiszteletére szentelt templom. Lénárd a koraközépkor egyik leghíresebb, legnépszerűbb szentje.    

Orbán László plébános a templom sekrestyéjében munkálatokat végeztetett 1982-ben, amikor ásás közben kétszakaszos, két befalazott ajtós szerzetesi kriptára bukkantak, melynek egyik nyílását kibontották.

A dongaboltozatú kriptában, koporsó nélkül, hét egymás mellé helyezett szerzetes, látszólag épen maradt teste feküdt. A felnyitást követő félórában, a levegő hatására a tetemek összeomlottak. A szerzetesek maradványait ezután összegyűjtötték és a Mélich-kriptában helyezték el.

Remeték Magyarországon a XIII. században

A remeték egyenként vagy kisebb csoportokban leginkább domb és hegyvidéken, barlangokban, források közelében telepedtek le, formális alapítás nélkül, hogy alkalmassá váljanak arra, hogy Istennel találkozzanak és gondviselő szeretetében éljenek. A lelkük mélyén fakadt titkos vágy késztette őket a magány keresésére, melyben fenségesen nyilvánult meg nekik az, akit zajos környezetükben hiába kerestek, maga az Isten. Elvonulva a világ szeme elől, kezdetben a maguk és társaik lelki üdvének munkálásán fáradoztak. Gyakran társultak, hogy segítsék, buzdítsák egymást és együtt imádkozzanak. Szentnek tartott életük miatt sok hívő és vezető ember fordult hozzájuk tanácsért. Azon nem kell csodálkoznunk, hogy maguk után alig hagytak emléket. Nem emeltek jelentős épületeket, könyveket nem írtak. Ima, virrasztás, istentisztelet, elmélkedés, böjt és testi munka töltötte ki életüket. Halálukkal hamarosan nyomuk veszett. Volt, ahol egy nevesebb vagy szentéletű remete köré gyülekeztek a többiek. Ezzel nagyobb lendületet adtak a remete-szerzetesi mozgalom kialakulásának.

A 13. század elején Magyarországon a remeteélet számos követőre talált, megélénkült a remete életforma. A Pécs melletti Szent Jakab-hegy és a Pilisi erdők remetéi körében, elindult egy társulási folyamat, hogy segítsék, buzdítsák egymást és együtt imádkozzanak. A remetetelepek a megyéspüspökök joghatósága alá tartoztak, ezért a püspökök figyelmesen követték életüket. Elsőként 1225-ben Bertalan pécsi püspök karolta fel a Patacs feletti Szent Jakab-hegyi remetéket és a közösségi életre vonatkozó szabályzatot és monostort adott számukra. Egyes vidékek vonzották a remetéket, és ezért vált lehetségessé, hogy Özséb összefogja és megszervezze a szentkereszti remetéket, a későbbi pálos remeterendet.

Van megoldás - magyar találmány

Egyszer már megtaláltuk a megoldást -  interjú részlet A pálosok Erdélyben c. könyv kapcsán

Prigye Kinga, Szereda Origo szerkesztője: Meglehetősen viharos, hányatott időszakok váltották egymást a Pálos-rend alapítása óta eltelt hét és félévszázad során. Mi az, amit feltétlenül érdemes kiemelni a történelmükből?

Darvas-Kozma József: A pálos remeterend belső élete mellett és a sok szempont közül leginkább a társadalmi kihívásokra adott egészséges válaszukat emelném ki.

A pálosrend magában hordja az első remeteségek keletkezésének csíráit, az életmódváltást. Azok a keresztények, akik kiléptek a római császárok által kialakított egészségtelen világból (kulturális kreatívok), magukat belevetették a pusztaságba. Az üldözött keresztények alulról jött kezdeményezése volt a remeteség, amikor egyesek maguk mögött hagyták az emberiségre káros, igazságtalan világot. Az igaz és maradandó szellemi értékek keresése vezette őket. Megélték szabadságukat, mert a pusztát, a magányt választották, ahol elmélkedtek, és kétkezük munkájával, amit a szűkös földből kihoztak, azzal táplálkoztak. Ugyanakkor, mint Isten gyermekei felismerték, hogy méltóságuk egyenlő. Ezért egymást segítették, támogatták. Hogy a tökéletesedésben jobban haladjanak közösségeket hoztak létre. Megélték a testvériséget Krisztusban. Szabadságuk, egyenlőségük és testvériségük Isten irántunk tanúsított szeretetéből - Krisztus központúságukból - forrásozott. A remete közösségek regulája a szívek egységén és az anyagi javak egyenlő megosztásán nyugodott. Mindezt Szent Ágoston püspök, az ókor nagy gondolkodója foglalta össze. A remeteségekből fejlődött ki a szerzetesség és jött létre az európai kultúra.

Magyarországon már Szent István idejétől kimutatható a remeték jelenléte. A 13. század elején, a rossz irányba menő gazdaság miatt, főleg a mongolpusztítás után még jobban feléledt az emberek vágya a belső béke, az Istennel való együttlét iránt. E törzsökös magyar remeterend szerveződésének formát Boldog Özséb  esztergomi kanonokból lett remete adta. Remete Szent Pált tekintette szellemi atyjának és Szent Ágoston regulája szerint szervezte meg életüket. 1308-ban elnyerték a pápai jóváhagyást. Királyaink, különösen Nagy Lajos, Zsigmond és Hunyadi Mátyás, mellettük még a kisnemesek is felkarolták a pálosrendet. Nem kellett nekik hatalmas apátságot építeni, megelégedtek egy darab földdel, ahol kis kápolnát és házat építettek maguknak, ahol Isten segedelmével és két kezük munkájával - ahogy a székelykapukon is olvasható - tartották fent magukat, mely a nagyobb kolostorokban sokrétű foglalkozást jelentett. Nem koldultak. A kolostoraik a környék mintagazdaságaként szolgáltak. A szellemi munka mellett lelki munkát is végeztek, de mindig megőrizték remete jellegüket. Ha valamelyik perjel megbízatása lejárt, azután két évre visszavonult a kolostor hatósugarában létesített remeteségbe, hogy ott az önvizsgálat, imádság és kétkezi munka mellett visszatérjen a kezdeti hivatásához. Mindig jó lelkiismeretre és a szív tisztaságára törekedtek. Ezért mondta a ferences Kapisztrán Szent János: "Ha valaki élő szenteket akar látni, az jöjjön a márianosztrai kolostorba."

A pápai megerősítések után bekapcsolódtak a lelkipásztori munkába, a hívek megtartására és a hit elmélyítésére törekedtek. A Szűzanya tisztelete és a búcsújáró helyek révén erősítették a magyarság nemzeti összetartozást és az Isten előtti felelősséget. A hűbériség folyamatos megszűnése a 15. században Európa szerte jelentkezik (a föld elveszíti gazdasági jelentőségét), és a pénz kerül előtérbe. (A hűbéres katonaság helyét a zsoldos katonaság veszi át. A külpolitikában mindenki hegemóniára törekszik. A vallási ügyekben a lutheranizmus a hatalmat átadta a fejedelmek kezébe. A központi hatalom meggyengült. A királyok udvarában tartózkodó nemesek udvaroncok lesznek és elszegényednek. Egyre több kölcsönt vesznek fel a Fuggerektől - ez a fukar szavunk erdete.) Ezután a királyok és fejedelmek szerre mind a bankárok kezébe kerülnek. 
Mátyás király a pálosok életvitelében látja a helyes magatartást. Amikor Gergely rendfőnök 1481-ben meghalt, Mátyás király sírva fakadt. Miután háza népe a sírás okát kérdezte, így válaszolt: „Országomban meghalt egy jelentős főpap, csodálom, hogy javadalmát senki sem kérte.” Ekkor az országban 170 pálos kolostor volt. A török ostromolta Visegrádot és a magyar szent koronát a nosztrai pálosok védték meg. Virágzásuknak a török pusztítás és a reformáció vetett véget.

A törökök kiszorításával megjelentek újra régi helyeiken és a 17. század végén fellendültak és iskolákat nyitottak. Híresek voltak a pálos iskoladrámák. Rendjüket a nemzeti irodalom művelése jellemezte (Ányos Pál, Verseghi Ferenc, Virág Benedek). Erdélyben  újra gyökeret vertek. Életmódjuk mindenki felemelkedését szolgálta. Ekkor egy új bankárdinasztia bontakozott ki, a Rothschildok. Pénzük részére kiváltságokat követeltek, nem adóznak. S azóta a világ nagy része az adósuk lett. 
Az embert, a földet, a kétkezi munkát értékelő pálosok kibontakozásának a felvilágosult abszolutizmus képviselője, II. József önkényeskedése vetett véget 1786-ban. Csak két lengyel kolostor élte túl a támadást, onnan 1930-ban tudtak visszatérni Magyarországra, de a kommunista diktatúra 1951-ben megsemmisítette. A túlélők titokban lelkipásztorkodtak, és gondoskodtak az utánpótlásról. Hivatalosan 1989-ben újra indultak, mert van bennük szolgáló szeretet Mária országának lakói iránt.

A világ hit-erkölcsi és gazdasági válságában a magyarság megtalálhatja a kiutat. Ezt nekünk a pálosrend mutatja, melynek életelve naponta megélhető, ami nem más mint önvizsgálat, imádság és kétkezi munka Isten segedelmével.

Csíkszereda, 2012. november 16.