2020-as Budapesti Euch. Világkongresszusra készülünk

Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat, zengte 1938-ban egész Magyarország. Így ünnepelte a magyar katolikus közösség az Oltáriszentséget, a felfoghatatlan misztériumot, Krisztus Földre szállását, s vette ki a részét az örömhír terjesztéséből is, egy rövid, de nagy hatású hétre.  
Az eucharisztikus világkongresszus Magyarország válasza volt a nagyvilágnak, bizonyság a hitről, a közös akaratról. Emelkedett, közös kiállás Jézus mellett. Egy megnyomorított, megcsonkított ország összefogása, a hit a régi erényben, a jövőben. Akkor még nem tudtuk, mit hoz a jövő, hogy a háború már a sarkon túl leselkedik, s az új Európa nem Krisztusról fog szólni, hanem az ő megtagadásáról. Azt se tudtuk, hogy Eugenio Pacelli bíboros, a pápa követe később maga is trónra lép, amelyről felemelkedve megáldja a híveket, s akkor a téren mindenki megnémul, s keresztet vet. Serédi Jusztinián hercegprímás hitt a magyar katolikusok erejében, előzetesen nemzeti eucharisztikus kongresszust rendezett, amelyen kétszázezren vettek részt. Akkor pedig biztosra vette, hogy nem fog csalódni senki a magyar katolikusokban, hogy van még nép Kaledónián.

A világkongresszus sem csak a hitről szól, ugyanolyan félig politikai esemény, mint az összes hasonló egyházi rendezvény. Reményt hoz, hogy érezzük egymás erejét, a közösséget, s hiszünk abban, hogy mi vagyunk az a sarokkő, amelyet nem lehet kifordítani a földből, amelyre valóban lehet építeni. De ugyanakkor feltesszük a kérdést, mindenki személyesen magának, hogy valóban elegek vagyunk-e ehhez, tényleg sziklaszilárd-e a hit Magyarországon. Sőt, Európában van-e egyáltalán olyan ország, ahol ezt a majd 80 évvel ezelőtti, teljesen megfoghatatlan csodát újra meg lehetne rendezni? Hiszen Európa megváltozott, a pápa már nem viteti magát hordszéken, egy intésére nem térdel le a sokaság, legfeljebb a telefonok vakui villognak. Sok millió ember halt meg azóta kegyetlen halállal, pusztító háborúkat éltünk át, meggörbült a gerincünk, felálltunk, de újra fejbe kólintottak minket. Aztán pedig eljött a szabadság és szabadosság kora, a lehetőségekkel élünk és visszaélünk, s megkérdőjelezünk mindent, amit valaha egyértelműnek tartottunk. Csak úgy, mert megtehetjük.

Írországban 1979-ben járt II. János Pál pápa. A négymilliós ország szinte teljes lakossága részt vett a szentmiséken.
Mikor 2005-ben a lengyel egyházfő utódjaként Joseph Ratzinger került a pápai trónra, Írországban viccesen azon élcelődtek (a liberálisok!!!), milyen kár, hogy nem ortodoxok, hiszen az ő pátriárkájuknak méltóságteljes szakálla és ruhája van, a katolikus egyházfő pedig olyan, mint egy mosómedve. Huszonhat év alatt lett Írország modern, mindent megkérdőjelező, gunyoros, cinikus.
Magyarországon II. János Pál pápa 1991-ben járt először, a Hősök terén rendezett misén kétszázezren voltak, majd a zsúfolt Népstadionban a fiataloknak tartott szentmisét. Huszonöt évünk volt arra, hogy modernek, mindent megkérdőjelezők, gunyorosak és cinikusak legyünk. Mert Európa ilyen, ilyenné tette a történelem - a liberális vezetők!!! (bloger)- , s mi, a nemtörődöm fiai és lányai. Istent is megkérdőjeleztük, kigúnyoltuk, a hitet magánüggyé tettük a közösségi alapvetés helyett, s megkérdeztük, mennyibe kerül. Nem vettük észre, hogy a kereszténység véd meg minket, ez teszi stabillá, európaivá a közösséget. A pápa nem Krisztus földi helytartója, hanem egy politikus, mint az Európai Bizottság elnöke vagy a svéd szociáldemokraták főtitkárhelyettese. Ezért aztán a 2020-as világkongresszus nem csak lehetőség, de hatalmas felelősség is.

De bármelyik oldalról nézzük, élnünk kell vele.

Sitkei Levente - MTI

Soltész: szeretettel fogadjuk majd az embereket a kongresszuson

Soltész Miklós szerint a budapesti eucharisztikus világkongresszuson „az lesz a feladatunk, hogy minél több embert fogadjunk minél több országból és minél nagyobb szeretettel, és megmutassuk Európának, hogy ez óriási nagy dolog”.

A következő eucharisztikus világkongresszus 2020-ban Budapesten

Magyarországon rendezik meg a következő eucharisztikus világkongresszust 2020-ban – jelentette be Ferenc pápa vasárnap az 51. kongresszust lezáró szentmisére küldött videoüzenetében a Fülöp-szigeteki Cebuban.
A katolikus egyház tanítása szerint az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus Krisztust hirdető és ünneplő egyhetes kongresszust négyévente rendezik meg.
Magyarország második alkalommal ad majd otthont az eseménynek.
Az 1938 májusában Budapesten megtartott 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró, a Hősök terén bemutatott szentmisén félmillió hívő vett részt.

magyarkurír

 1938-ban Felvidék egy része visszatért. Két év múlva Észak-Erdély is.