A bekövetkezett valóság

Szerdán délután megjelent a Hivatalos Közlönyben a Klaus Johannis államfő által aláírt rendelet, amely kinevezi a Sorin Grindeanu által vezetett kabinetet. „Ettől a pillanattól kezdve önök alkotják Románia kormányát. Nehéz küldetésük van, hiszen bonyolult ígéreteket kell hogy teljesítsenek. Be kell váltaniuk a választási kampányban tett minden ígéretet” – fogalmazott az elnök a beiktatási ceremónián, miután gratulált az új kabinet tagjainak. A mai világban a népi akarat érvényesülését, a demokráciát tartják megfelelő államformának, melynek már kialakultak jó és kevésbé jó formái. A választási versengésben – a megnyerés szándékával – sokféle ígéret hangzik el, ami alapján a társadalomtudomány emberei elkezdik a pro és kontra elemzéseiket. Végül is a szavazatok száma lesz a döntő és találgatják, hogy mit is fog tenni a nyertes párt.

Ha pályázatot hirdettek volna annak idején: tessék eltalálni, mit tesz először Isten emberré lett Fia, amikor nyilvánosan az emberek elé lép – sokféle válasz érkezett volna.

-    A pogányok ellen szervezi Isten népé?

-    Nem: Péter apostol a pogányoknak hirdette az evangéliumot. (ApCsel 10,34-38)

-    Propagandát indít a vallás mellett?

-    Nem: Hangos szót nem hallani tőle az utcán. (Iz 42,1-4, 6-7)

-    Eltiporja a gonoszokat?

-    Nem: A megroppant nádat nem töri le.

-    Kiválasztja a számára kedveseket?

-    Nem: Személyválogatást nem ismer.

-    Harcra hív Isten mellett?

-    Nem: Az Úr békét hirdetett Jézus által.

Csak nem biztos, hogy senki sem talált volna rá a bekövetkezett valóságra. Jézus első tette: egyszerűen és szerényen sorba állt a bűnösök keresztelkedésre váró tömegében. Maga a Keresztelő is meghökkent. Igaz, hogy amikor ellenkezett, akkor egyszerre jutott kifejezésre alázata és üdvösségigénye. 

Jézus feleletében jelzi, hogy mennyei Atyja akaratát teljesíti, és nem emberi szempontok vezetik: „Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, amit Isten kíván tőlünk.” (Mt 3,13-17) Az Atya egyet kívánt Fiától, vállaljon teljes szolidaritást az emberiséggel. Jézus ezért vállalta megváltásunk útját. Egyben példát mutatott, hogy a megváltás azé az emberré lehet, aki életteret biztosíthat az Atyának és a Szentléleknek, ugyanakkor szolidaritásban él az emberiséggel. 

A szolidaritás arra kötelez, hogy nem tarthatjuk távol magunkat a bajbajutott családtagjainktól, sem az üldözöttektől. Ez nem jelenti az együtt-sodródást  a helytelen életúton vagy a beletörődést. Urunk nem a bűnnel, hanem az elesett emberekkel vállalt közösséget, hogy győzelemre vigye az igazságot. A keresztény is szolidaritásával tudja szolgálni az embereket és minden jó ügyet. Csak ez a lelkület érdemli ki az Atya elismerését.

„Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!” Mt 3,17.

             

Egy elrontott életet is értelmessé tehetünk

Felemelkedhetünk! Mindenki életében nagyon fontos dátum a születésnap, a keresztelés, elsőáldozás, bérmálás, házasság, stb. A család ilyenkor fényképet készít. A plébániától pedig emlékképet kapunk. Keresztelési emlékképeinken ez olvasható: „A keresztség szentségében – Krisztus teremtő szavai által –, a szentháromságos Isten önmagát adja az embernek. Az Istenember életét, a kegyelmet magként kapjuk meg. A kegyelmi élet – szentségi folyamat, állandó kibontakozás, Isten népének zarándoklása a földön addig, amikor önmagunkat minden fenntartás nélkül neki ajándékozzuk.” A megkeresztelt neve, ideje, helye, szülei és keresztszülei mellett a keresztelő pap neve is fel van tüntetve. Valóságos dokumentum. Vajon mindezeket a növekvő gyermekkel megismertetik-e a szülők? Elraktározza-e emlékezetében, hogy a keresztségben újjá született, Isten gyermeke lett? Vajon mi lenne a legszebb keresztelési bizonyítvány? 

Egy ilyet tudok, és az Jézusé, amit a Jordán folyónál a Szentlélek és a mennyei Atya festette róla: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” (Mk 1,7-11)  

Emellett amolyan pislákoló mécses és megroppant nádszál vagyunk, de hála Jézusnak, hogy minket a keresztségben a mennyei Atya fogadott gyermekeivé tett. Hogy milyen keresztények vagyunk és egykor Jézus övéire fog-e ismerni az tőlünk függ? És az is, hogy a mennyei Atya rólunk milyen bizonyítványt fog kiállítani. 

A szentéletre törekvés szándékával még egy elrontott életet is értelmessé tehetünk visszamenő hatállyal. E fontos információ olyan, mint Jézus megkeresztelkedése, amely kozmikussá tágítja keresztény hitünket. Izajás próféta könyvének beteljesedése a mai olvasmány, amelyet úgy tekinthetjük, mint az Atya szózatának bővebb kifejtését Jézus megkeresztelkedésekor és színeváltozásakor. „Íme az én szolgám, akiben kedvem telik.” (Iz 42, 1-4. 6-7) Ezzel elérkezett az idő, mikor a Messiás minden néphez szóló megbízatását elkezdheti. Mivel a Lelket bírja, igazságot hoz, szabadítást a lelki raboknak, így a teremtő Lélektől a teremtett lélekig minden mozzanat isteni üggyé emelkedik. Üdvözítő jelenléte minden teremtményre kiárad és az egyetemes üdvrend részévé válhat. 

Jézus velünk való léte egyet jelent Isten velünk való elkötelezettségével is (ApCsel 10, 34-38). A belénk kiárasztott Szentlelke az egész teremtett világ minden résztvevőjében nyomot hagy. A megváltás műve nemcsak az ember Isten, hanem ember-ember, ember és teremtett világ kapcsolataira is érvényes. Vajon tapasztalható-e, hogy életünk minden területére Isten kegyelme árad? Nem szorítjuk-e be Istenkapcsolatunkat a magánszférába? Urunk megkeresztelkedése és a mi keresztségünk Isten és a Lélek jelenlétét állítja középpontba, ezért nincs olyan teremtmény és nem létezik olyan viszony, amely kikerülhetne az ő fennhatósága alól. 

Ajánló: Házszentelési derűs pillanatok

Urunk megkeresztelkedése

Izaiás próféta könyvében négy ének szól Isten Szenvedő Szolgájáról, aki maga a Messiás. Az első éneket, a mai olvasmányt, úgy tekinthetjük, mint az Atya szózatának bővebb kifejtését Jézus megkeresztelkedésekor és színeváltozásakor.  Íme az én szolgám, akit támogatok, az ő tanítására vártak a nemzetek (Iz 42,1-4, 6-7). Íme elérkezik az idő, amikor a Messiás megbízatását elkezdi, és minden néphez szól. Ez a titokzatos Szolga Isten Lelkét bírja, ezért tudja létrehozni Isten akarata szerint az egyetemes üdvrendet. E Szolga személye különös, mert egyszerre tartozik Istenhez és az emberekhez. E titok akkor lett ismertté, amikor Jézus Krisztus a Jordán folyónál felvette a János-féle bűnbánati keresztséget. Mihelyt feljött a vízből Isten Lelke galamb módjára rászállt, és íme az Atya hangja hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” (Lk 3,15-16. 21-22). Ezzel a szépséges rituális epizóddal kezdődött Jézus mindössze három évig tartó nyilvános élete és tevékenysége.

Az igazság, a tanítás, amelyet az Úr szolgája visz a nemezeteknek, elsősorban az igaz Isten helyes ismerete, és ezzel összekapcsolódik az Ő akaratának ránk vonatkozó ismerete. Ez az igazság a világossághoz hasonlít, mert rávilágít arra, hogyan kell egyéni és társadalmi életünket Isten szándékának megfelelően berendezni. „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17,3). Isten maga a szeretet, és a Messiás ezt az igazságot fogja kinyilvánítani. Aki majd megismeri a szerető Istent, az hozzá csatlakozik. Akik hisznek, azokat a Szentlélek képessé teszi, hogy Isten gyermekeinek hűségével éljenek (ApCsel 10,34-38). A Messiás szerényen és békésen teljesíti küldetését. Erénye, hogy reményt, bátorítást ad, mert a megrokkant nádat nem töri le, hanem felegyenesíti. Az emberekben meglévő parányi jónak, értéknek kis szikráját nem oltja ki, hanem felszítja, hogy mind Istengyermekei legyenek. Szerényen, de lankadatlanul törekszik az igazság megvalósítására. Ő lesz az, aki a távoli országok lakóit is bevonja az „újszövetségbe”. A bűn foglyai az Ő segítségével hagyják el börtönüket és jutnak el a keresztény szabadságra, ahol  minden forrása Isten szeretete. Az Isten országa csendben bontakozik ki, a lelkeket ő alakítja át. Így valósul meg  üdvözítő terve. Az apostolok még jobban hittek a Messiás győzelmében, mert tudták, hogy Jézus nem szolga, hanem a Fiú, aki az Atya elismerő nyilatkozatával indult el küldetésének teljesítésére. 

A Jordánnál történt epifánia a magunk keresztségére is emlékeztet, mert új létviszonyba kerültünk Istennel, Krisztussal, az emberekkel, az Egyházzal és a Szentlélekkel. Az Istenember életét, a kegyelmet magként kaptuk meg. A kegyelmi élet szentségi folyamat, állandó kibontakozás, Isten népének zarándoklása a földön addig, amikor önmagunkat minden fenntartás nélkül neki ajándékozzuk.

„Mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is, aki féli őt...” ApCsel 10,35