Apa, neked mennyi az órabéred?

Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről, és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá, és megkérdezi:
- Mondd, Apa, neked mennyi az órabéred?
Az apja haragra gerjed:
- Miért kérded?! Csak nem valami hülye játékot akarsz megvetetni velem? Azonnal mars a szobádba!
A kisfiú szemébe könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót. Ahogy az apa ül a fotelben, még forronganak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újraíratta vele a prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt elment betegállományba... Kezébe temeti az arcát. „Mikor lesz ennek vége?” - kérdezi magától.
Aztán eszébe jut a gyerek. „Talán nem kellett volna így bánnom vele... Lehet, hogy csak egy ártatlan kérdés volt, és én értettem félre, azért mert úgy érzem, a környezetemben már mindenki rajtam élősködik.” - gondolja magában, és elindul felfelé a lépcsőn.

Benyít a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva játszik magában. A fiú felnéz, és újra megkérdezi:
- Apa, neked mennyi az órabéred?
- Négy dollár fiam.
- És tudnál nekem adni két dollárt?
Az apa gyanakvó tekintettel ránéz a fiára, és azon töpreng: „Remélem nem valami játékot akar venni belőle magának...” Majd meg is kérdezi tőle:
- Mire kellene neked az a két dollár?
- Mindjárt megmutatom! - mondja a gyermek sejtelmes mosollyal az arcán.
Apja előveszi a két dollárt, és odaadja a fiának. Mire a fiú benyúl a takarója alá, és előveszi a spórolt pénzét. Elkezdi összerakosgatni az aprót, ami összesen két dollárra jön ki. Hozzáteszi a most kapott másik két dollárt, és boldogan az apja felé nyújtja:
- Apa! Most, hogy kifizetem neked, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játszunk?

 est.hu

Tanulságos történet

Az ezüstműves - A mester a tűz előtt ült, kezében tartotta a fogóvasat, melynek végén izzott a fém. 

Az inas kérdezgette őt:

- Miért tartod az ezüstöt a tűzben?

- Azért, hogy minden szennyeződés kiégjen belőle, és nagyon tiszta és nagyon értékes legyen.
- De miért nézed folyamatosan?

- Azért, hogy a kellő pillanatban tudjam kivenni, akkor, amikor már nincsen benne semmi szenny, de még nem égett meg a tiszta fém a tűzben.

- És mikor van ez a megfelelő pillanat?

- Amikor meglátom benne a saját arcvonásomat.

A mester egy kicsit elhallgatott, aztán csendesen hozzáfűzte: 

- Tudod, ugyanígy van velünk a jó Isten is. Csak addig hagy bennünket a földi élet tisztító tüzében, amíg meg nem látja bennünk saját arcvonásait. Egy pillanattal sem tovább.

Lelki tükör szülőknek

Mi az a lelki tükör? – kérdezte a kisgyerek. A papbácsi megmagyarázta, hogy a lelki tükör a szentgyónás előtti lelkiismeretvizsgálat segédeszköze, kérdéssorozat, mely hozzásegíti a bűnbánót ahhoz, hogy gyónása pontos és teljes legyen. Ha a kérdésekre az ember őszintén válaszol, mint egy tükörben, képet kap önmagáról, amit a gyónás bűnvalló részében megvall. Használata a család minden tagjának nagyon hasznos, ezért az imakönyvekben megtalálható.

Egy általános iskolában történt, ahol Zsuzsa egy harmincas fiatal édesanya, tanítónőként dolgozik. Férjével és 8 éves kisfiával, Bencével él. Bence ugyanabba az iskolába jár, ahol az anyukája tanít. Karácsonyra készülve Bence tanítónője fogalmazást íratott a gyerekekkel, amelyben a kis Jézusnak kellett megfogalmazniuk a legnagyobb kívánságaikat, amelyekről azt szeretnék, hogy valóra is váljanak. A tanítónő átolvasta a leveleket, és a Bence levelét átadta kolléganőjének, Zsuzsának. Zsuzsa este otthon olvasta és tűnődve nézte a fogalmazást, amikor a férje észrevette, hogy elhalványodik az arca, és mintha elsötétedett volna előtte a világ. Ekkor megkérdezte, hogy mi baja van. Zsuzsa megkérte a férjét, hogy olvassa el az egyik gyermek fogalmazását. A férj elkezdte olvasni:

„Jézusom, egy nagyon egyszerű kéréssel fordulok hozzád, amelynek teljesítése számodra semmiség! Semmi mást nem szeretnék jobban, mint hogy változtass engem televízióvá! Úgy érzem, ez az egyetlen módja annak, hogy a szüleim figyelmének középpontjába kerülhessek. Mivel a televízióra apukám akkor is órákon át képes figyelni, ha fáradtan jön haza, tőlem pedig akkor sem kérdezik meg a szüleim, hogy mi bánt, amikor látszik rajtam, hogy szomorú vagyok, úgy érzem nincs más választásom. Azért, hogy a továbbiakban ne vegyenek semmibe, kérlek uram, teljesítsd a kérésemet.”

Mikor a férj elolvasta, csak ennyit mondott: „Ennek a szerencsétlen kisgyereknek nagyon rossz szülők jutottak.”

Zsuzsa pedig könnyek között válaszolt: „Ezt a mi fiunk írta.”