2018. 05. 31.

Úrnapja 2018



IV. Orbán pápa nagyon tisztelte az Oltáriszentséget. 1264-ben éppen Orvietóban tartózkodott, amikor hírül vitték neki, hogy a közeli Bolsena városában az ostya a pap kezében átváltoztatás alatt vérezni kezdett. Ismeretes, hogy a csodát egyik vatikáni freskón Rafael is megörökítette. A pápát a csoda most már arra indította, hogy Úrnapjának megünneplését az egész Egyházban elrendelje. Aquinói Szent Tamást megbízta az ünnep miséjének és zsolozsmájának összeállításával.
Az Úrnapi kultuszt Magyarország a legelsők között karolta fel. Kolozsvárt már 1271-ben ünnepként ülték meg. A fényes, hitvalló körmenetet előbb a királyi udvarban tartottak, majd városokon és falvakon. Budán 1424-ben tartott Úrnapi körmeneten Zsigmond király vendégeként még az öreg II. Mánuel görög császár is megjelent. 
Városokon az ünnep részeként Oltáriszentségről szóló iskoladrámákat, misztériumjátékokat adtak elő. 1668 Úrnapján Székelyudvarhelyen, szabad ég alatt, magyar nyelven került előadásra a Melkizedek áldozata misztériumjáték. A nagyszámú nemesség között ott volt István moldvai fejedelem is, aki azért jött át az erdélyi havasokon, hogy e színjátékon jelen lehessen.
Minden szentmisében az átlényegüléssel: „Ez az én testem, ez az én vérem”, Jézus állandó jelenlét titkába kapcsolódunk be, hogy az Ő halálának emlékezete köztünk megmaradjon, és Teste s Vére „éltető lélekké” váljék mindenki számára. Általa „egyet alkotunk”: eggyé válunk, új emberré. Íme a közös asztal szentsége, a megosztott és mégis el nem fogyó Kenyér bősége, amely Szent Tamás énekeiből árasztja biztató üzenetét: 
Aki veszi, meg nem osztja, 
Meg nem töri, nem szakasztja, 
Mindenek épen veszik. 
Veszi egy és ezrek veszik, 
S minden egyenlőn kapja részit, 
Mégis: nem fogyatkozik.”
Fülöp-szigetek Cebu 2016 - Bejelentik, hogy 2020-ban Budapesten tartják a következő NEK-t
Úrnapi misénket ajánljuk fel a családok megújulásáért, a születendő gyermekekért, népünkért, az ország vezetőiért és a 2020-ban tartandó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sikeréért..

2018. 05. 25.

Hirdetés: 2018. május 27.


1. Az elsőáldozók és a bérmálkozók csoportképét - aki még nem vette át -, átveheti mindennap a plébánia hivatalban.

2. A májusi litániát du. ¾5 órakor végezzük, hétköznap az esti szentmise előtt ¾19 órakor. Péntektől a Jézus Szíve litániát végezzük.

3. Csütörtökön Krisztus Szent Teste és Vére: Úrnapja. Kötelező ünnep. Szentmisét végzünk reggel 6,30; 7; délelőtt 11 és 19 órakor. Az esti szentmisén úrnapi körmenetet tartunk, várjuk a családokat, és minden gyerekeket virághintésre. A gyerekek és a babakocsisok az Oltáriszentség előtt fognak haladni.

4. Péntek, első péntek meglátogatjuk betegeinket. A keresztelői felkészítőt pénteken 18 órakor tartjuk a felső hittanteremben.

5. Szombaton az elsőáldozókkal és hittanosokkal kirándulni megyünk a szécsenyi Deszka-templomhoz. Gyülekező 10 órakor a plébánia udvarán.


6. A 2020-as Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve június 2-án, szombaton 17 órától szentségimádást tartunk vasárnap du. 5 óráig, úgy mint tavaly Krisztus Királykor.
7. Krisztus világa májusi száma kapható.

A jövő dallama


Schmidt Egon, Miért énekel a fülemüle? című könyve segít, hogy a madarak viselkedését tanulmányozva, sok érdekes tulajdonságot fedezhessünk fel. A fülemülék éneklése május első felében éri el csúcspontját, utána már a fiókák nevelése foglalja le a hímeket.
Miért énekel a fülemüle apuka éjjel-nappal hat héten át – mert csak a hímek énekelnek –, amikor a kicsik kikelnek a tojásból? Miért énekel a fülemüle apuka még éjjel is? Miért nem elég csak nappal?  Ezek a kérdések foglalkoztatták a tudóst, ezért kivett három fiókát a hímek közül. Bevitte a lakásába és táplálta őket. Három hét múlva visszarakta őket a fészekbe. Eljött a kirepülés ideje, majd ivarérettek lettek, és ez a három, amelyiknek hiányzott az apukás három hét, olyan rikácsoló hangot adott, hogy a tojók (nőstények) elmenekültek tőlük. Ilyen helyzetben nincs házasság, nincs fészek, nincs nemzedék, nincs folytatás. Mert az a kis buta állat tudja, nekem csak hat hetem van, hogy beleénekeljem a szükséges dallamot a fiókák fejébe, hogy legyen folytatás, hogy biztosítsuk a jövőt.
Kedves szülők, a ti kezetekben 18 évig, kedves pedagógusok, a ti kezetekben 12 évig ott vannak a gyerekek. Mit tudtatok beleénekelni a szívükbe, lelkükbe, elméjükbe?  Bele tudtátok-e énekelni az igaz élet, a magyar jövő dallamát? Ha nem, akkor az a kicsi fülemüle tanú lesz nagyon sok keresztyén szülő ellen, mert az a kis madár tudja: csak hat hete van. Szünet nélkül énekel, végkimerülésig. Aztán elengedheti a fiókáit. Így lesz házasságkötés, így lesz új fészek. Így gyűlnek a tojások, jön az új nemzedék, van folytatás.
A gyermeknevelésről mondja Kodály: „Kilenc hónappal a születés előtt kell elkezdeni.” Kodály jóval előbb tudta, mint a tudomány, hogy a magzat reagál az énekre, zenére, versre, irodalmi szövegre. A zenei műveltség alapja az ének… A szülőről–pedagógusról–gyermekre száll a dal, még az élet dala is.
Kívánom, hogy az elsőáldozáshoz járultak, a megbérmáltak, az elballagott és érettségiző, vizsgázó ifjak szívében – akár csak a kedves Olvasó szívében is – visszhangozzék a karácsonyi angyalok éneke: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” 
Akkor mindig jönni fog az új nemzedék, lesz folytatás, lesz élet.

Szentháromság ünnepe



Aki Jézus Krisztusban hisz, a Szentháromságban hisz: az Atyában, aki őt küldte; a Szentlélekben, aki őt vezette küldetése teljesítésében. A szentháromságos misztérium az egyetemes üdvösség, az Egyház és a keresztény élet forrását alkotja. Jézus kinyilatkoztatásából bírjuk e mélységes forrást, de befogadni képtelenek vagyunk. Úgy vagyunk, mint szomjas vándor a forrásnál. Iszik a forrásból és felfrissül, de a forrást kiinni soha sem tudja. Nem is ezért van, hogy kiigya, hanem éljen általa. - A hitéletre vonatkozóan tekintsük át a szentháromságos keresztény életet. A Szentírás alapján mondjuk, hogy az Atya öröktől fogva szüli Igéjét, a Fiút, akiben egész önmagát kifejezi, közölve vele egész istenségét. Az Atya és a Fiú kölcsönösen egymásnak adják magukat, kölcsönösen birtokolják egymást a végtelen szeretet egy tökéletes és lényegi kommunióban, aki a Szentlélek.
Isten szeretete nem marad meg a Szentháromság ölén, hanem kitör a teremtésbe. Világunk és mindaz, ami az ember, s amit az ember bír, az üdvösség útja is a Szentháromság szeretetének ajándéka.
Csak az Úr az Isten égben és földön. Már Mózes figyelmezteti a népet arra, hogy vallásuk nem elmélet, nem emberi kitalálás, hanem tényeken alapul. Azoknak a tényeknek megünneplése a vallásuk szertartásai, amelyekkel az Úr bebizonyította népe iránti szeretetét. (MTör 4,32-34; 39-40) S az idők teljességében Isten a legékesszólóbban mutatta meg az ember iránti szeretetét: egyszülött Fiát adta oda. Az Atya irgalma, a Fiú Vére és a Szentlélek kiáradása megszabadítja és üdvözíti azokat, akik hisznek Krisztusban és megkeresztelkednek. (Mk 16,15-20) Azáltal leszünk Isten fiai, hirdeti Pál apostol, ha hiszünk Krisztusban és megkapjuk az Ő Lelkét. (Róm 8,14-17) 
Az üdvösség világába az lép be, aki hisz a Szentháromság szeretetében és szentháromságos módon él. Az Egyház vallja, hogy Isten benső élete az egység, a szeretet. A keresztények és az emberiség egységének a legmagasztosabb modellje a Szentháromság. Amint a szentháromságos személyek különbözők, mégis a legteljesebb egységet valósítják meg. A Szentháromságnak földi ikonja, képmása a család és az Egyház (vö. Ef 5, 21-33). A család is, az Egyház is bár tagjai különböznek, mégis szeretet közösség a kölcsönös önátadás, teljes befogadás és az életet lehelő szeretetviszony által. Ezért a társadalmat a Szentháromságos minta szerint kell berendezni. Az Atya modelljét éljük meg, ha a jót kezdeményezzük. A Fiú modelljét, ha a jó kezdeményezést befogadjuk. A Lélek modelljét követjük, ha szeretetre szóló hivatásunkat kölcsönösségben (kommunió) éljük meg. Így dicsőítjük az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Akkor biztosra vehetjük jövőnket, mert életünk harmóniában van a Szentháromság életével.


 „A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,17).