2018. 06. 30.

Hirdetés: 2018. július 1.


1. Első vasárnapi szentségimádás ¼2 órától ¾5 óráig.

2. Hétfőn Sarlós Boldogasszony, a csíksomlyói kegytemplom búcsúja 10,30 és 19 órakor.

3. Pénteken meglátogatjuk betegeinket. Keresztelői felkészítő 18 órától.

4. Katolikus sajtó kapható a kegytárgyasnál.

5. Ministránsképző szombaton 10 órától.  A ministránsok, hittanosok hargitafürdői táborozása július 2-án kezdődik. 
6. A Csíkszeredai Régizene Fesztivál július 8-15. Július 15-én, vasárnap a negyed egyes szentmise után, 13.15-től /negyed kettőtől/ csendül fel a Millenniumi templomban Kővári Arany fiatal orgonista koncertje. 

Műsorának Déltől Bachig címet adta, amely nemcsak az azt megelőző szentmise időpontját tájolja be, hanem a műveket alkotó zeneszerzők származására is utal.
További részlet a www.regizene.ro oldalon található!







Ez biztos!

Egy ami biztos - Örvendünk az élet fejlődésének, ugyanakkor a sorsfordító változások előtt feszültté válunk. Készülünk folyamatosan valamire, s mégis a cél előtti napokban, órákban, főleg percekben tele vagyunk szorongással. Ezt tapasztaljuk fejlődésünk során, kezdve az óvoda és iskola kezdéskor, fokozottan a ballagás és képesítővizsgák idején. Új munkahely kezdetén és nyugdíjazáskor. Eljegyzés és házasságkötéskor. Várandósság és vajúdás idején. Betegség és elgyengüléskor. Ez kezdődik a születéssel, s tart a halálig. Aztán újabb kérdések jönnek: vajon milyen volt az átköltözése? Megmaradt-e kapcsolata az élet forrásával?
Az emberi lét a halál színe előtt válik a legnagyobb talánnyá. Az embert nemcsak a fájdalom és a test előrehaladó szétesése gyötöri, hanem az örök megsemmisüléstől való félelem is. Szívébe kitörölhetetlenül hordott örökkévalóság vágyát, a testi élet meghosszabbítása sem elégítheti ki, miközben a halál színe előtt semmivé válik minden emberi elképzelés.

Az emberiséget érintő nagy problémát állít elénk mindig a liturgia. A II. Vatikáni Zsinat – Egyház a mai világban c. dokumentuma – korunk égető kérdéseit mélyrehatóan tárgyalja és azok megoldásban nyújt segítséget, mert: „Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása, és nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem találna szívükben. A tanítványok közössége ugyanis emberekből, sőt Krisztusban egységet alkotó emberekből áll, akiket a Szentlélek irányít az Atya országa felé vezető zarándokúton, és megkapták az üdvösség hírét, hogy mindenkinek elmondják. Ezért e közösség az egész emberi nemmel és annak történelmével valóban bensőséges kapcsolatban érzi magát.”
Isten halhatatlanságra teremtette az embert, a saját örökkévalóságának képmásává tette. Arra hívta és hívja az embert, hogy egész természetével kapcsolódjék hozzá a romolhatatlan isteni élet közösségében. Ő maga nem akarja a rosszat, főleg a halált, ami az ember számára a legnagyobb rossz, ami a sátán irigysége révén jött a világba. A bajok és a halál orvoslását Krisztus vívta ki, aki halálával és feltámadásával megszabadított a haláltól. (GS 18) Krisztus feltámadása a mi feltámadásunk nyitánya és záloga lett. Így a mindenható és könyörületes Üdvözítő föltámasztja az embert.
Ez a hit minden gondolkodó embernek megadja a választ jövendő sorsát illető aggodalmára; egyúttal lehetőséget nyújt, hogy lelki közösségben legyen Krisztusban azokkal a szeretett hozzátartozóival, akiket a halál már elragadott. A hit ugyanis megadja a reményt, hogy ők Istennél megtalálták már az igazi életet.
Az Egyház pedig az üdvösség hírének birtokában mondja, hogy a halhatatlanság biztosított azok számára, akik hittel Krisztusnak élnek.  
Ez biztos, a többi mulandó!
             

A bizonyosság


Abraham  Cressy Morrison, a New York-i Tudományos Akadémia volt elnöke bizonyítja: „Megdönthetetlen matematikai törvények igazolják, hogy a világot egy nagy szerkesztő intelligencia (Isten) tervezte és tartja üzemben. Az életnek annyi lehetősége van, annyi fontos előfeltétele, hogy a dolgoknak egymáshoz való viszonyát a véletlen semmikép sem határozhatja meg. 
A föld óránként ezer mérföldes sebességgel kering tengelye körül. Ha száz mérföldes sebességgel keringene, a nappalok és éjszakák tízszer olyan hosszúak volnának, mint most. A hosszú nappal alatt kiégne a vegetáció, de ami esetleg nem égne ki, az a hosszú hideg éjszakák alatt megfagyna. 
A nap hőmérséklete felületén 12.000 Fahrenheit fok. A föld éppen olyan messze van a naptól, hogy ez a hőfok elég legyen. Mert ha a nap a mostani hevének felét adná a földnek, megfagynánk, de ha a kétszeresét adná, ha fele távolság választaná el csak a földtől, minden élő lény megsülne. 
Ha a föld tengelyének elhajlása más volna, jég borítaná az egész föld felületét. Ha a föld és hold közötti távolság változna meg, akkor úgy megnőne a tenger árja, hogy valamennyi szárazföldet naponta kétszer víz borítaná el. 
Ha a föld kérge csak tíz lábbal volna vastagabb, nem volna oxigén, elpusztulna minden állati élet. Ha az óceán mélyebb lenne valamivel, elnyelné az oxigént és a széndioxidot, úgy hogy nem lehetne növényi élet a földön. 
És ha a földet körülvevő levegőréteg ritkább lenne, a világűrben keringő meteorok állandó tüzeket okoznának. Mindezt számításba véve hinnünk kell: az, hogy minden úgy van, ahogyan van, nem lehet a véletlen műve.”  
Az emberiséget érintő nagy problémáról szól a mai liturgia: az életről, a halálról és a hitről. Az emberi lét legkínzóbb problémája a halál, amit semmilyen emberi tudomány, bölcselkedés nem old meg. A kinyilatkoztatás szerint: „A halált nem Isten alkotta... Isten halhatatlanságra teremtette az embert, a saját örökkévalóságának képmásává tette. A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál...” (Bölcs 1, 13-15; 2,23-24) Ezért a halál orvoslását Istentől lehet kérni.  
És Jézus hozta a bizonyosságot: diadalmaskodott a halál fölött. A 12 éve vérfolyásos asszony meggyógyítása, Jairus lányának feltámasztása újszerűen igazolja, hogy a Jézusban gyökerező hitnek, reménynek, szeretetnek semmi sem tudja útját állni. (Mk 5,21-43) Krisztus feltámadása pedig feltámadásunknak lett a nyitánya és záloga. Ez a hit minden gondolkodó embernek választ ad jövendő sorsát illetően. Ha Krisztusban élünk, akkor kövessük példáját, segítsünk a szükséget szenvedőkön. (2Kor 8,7.9. 13-15)  Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához csak általam.” Szalézi Szent Ferenc tanítja: „Isten keresésének ideje az élet, megtalálásának ideje a halál, birtoklásának ideje az örökkévalóság.”       
**          
„Leányom, a hited meggyógyított téged. Menj békével és maradj egészséges!” Mk 5,34

2018. 06. 24.

Két oszlopa


Június 29: Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe. Mindketten Krisztus egyetlen Egyházának oszlopai. 2005. június 22-én XVI. Benedek pápa mondta: „Szent Péter és Pál napja az Egyház ’egységének’ és ’katolikus voltának’ ünnepe lesz. Az ünnep jelentőségét hangsúlyozza az is, hogy jelen lesz Rómában I. Bartolomeiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka küldöttsége is”. Ez a látogatás 1969-ben vette kezdetét és viszonzásaként a pápa külön küldöttsége november 30-án, Szent András apostol – Szent Péter testvére, a konstantinápolyi egyház alapítója – ünnepén látogatott el a Konstantinápolyi Patriarchátus székhelyére.
Szent Péter sírjánál és a magyar szentmiséken elhangzik az ún. pápai himnusz, amelyben kérésünk is benne van: Tartsd meg Isten Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját.
Szentmisénk hitvallásában Egyházunkat egynek, szentnek, katolikusnak és apostolinak mondjuk.
Apostoli, három értelemben is:
- Az „apostolokra alapított épület” (Ef 2,20; Jel 21,14) volt és marad; apostolokra, akiket Krisztus választott ki tanúknak és küldött misszióba.
- Az Egyház megőrzi és átadja a benne lakó Szentlélek segítségével a tanítást, a hitletéteményt, az apostoloktól hallott józan beszédet. (2Tim 1,13-14)
- Továbbra is az apostolok tanítanak, szentelik meg az Egyházat Krisztus második eljöveteléig, hála azoknak, akik helyükre lépnek pasztorális feladatukban: a püspökök testülete „amelynek a papok a munkatársai, egységben Péter utódjával, az Egyház legfőbb pásztorával” (AG 5). „Mert nyájadat, örök Pásztorunk magára nem hagyod, hanem szent apostolaid által mindvégig őrzöd és óvod, hogy azok kormányozzák hívő népedet, kik rendelésedből állnak nyájad élén Fiad helyett, mint pásztorok”.
Péter utóda oldó-kötő hatalmával irányítja, tanításával erősíti Krisztus Egyházát. 2005. június 29-én tette közzé a Katolikus Egyház Katekizmusának kompendiumát: amely a katolikus hit és erkölcs tartalmát rövidebb, tömörebb, kérdés-felelet formájában fogalmazza meg. Az Egyházközségi Apostolban folyamatosan leközöltük.
Ne feledjük el, hogy Szent Péter és Pál ünnepén teljes búcsú nyerhető, ha szentségekhez járulunk és imádkozunk a Szentatya szándékára. Emlékezzünk arra, hogy Jézus és később a jeruzsálemi keresztény közösség is imádkozott Péterért. Imádkozzunk a mindenkori pápáért, „az Úr szőlejének egyszerű és alázatos munkásáért”, hogy szolgálatát Isten egész népével együtt, az Úrnak tetszően tudja végezni.

A jövőt építő király


Honszerző eleink nyugodt, boldog hazát kerestek és lelkük megnyugodott a Kárpát-medencében, ahol őket Krisztus kegyelme megérintette. Itt kapták Isten nagy ajándékát, az istengyermekséget a hit által a keresztségben. Itt kaptunk földi és örök hazát. Itt születtünk, itt növekszünk és érlelődünk sikerek és kudarcok között, itt megtapasztaltuk Isten csodás tetteit. Az istenélmények segítenek boldogulásunkban, s lettek életszeretetünk szilárd alapjai és hazaszeretetünk forrásai.
Szent István király új ideált, a kereszténység fennkölt ideálját, Jézus Krisztust adta népének. 
László király Szent István nyomdokán haladt, Jézus Krisztusra alapozta életét és megerősödött az Úrban. Hitte, hogy az Istent szeretőknek, minden a javukra válik. (vö: Róm 8,28)
Mindennapi feladatai végzésében folyamatosan megtapasztalta Isten erejét, jeleit és csodáit. 
Isten, a benne bízó Lászlót megdicsőítette. A nép pedig ezt a tündöklő, bátor szívű, áldozatos vitézt a szívébe zárta. 
László a magyar kereszténység oltárára népe első apostolait emelte, akikre mindig föltekintett: István királyt, Imre herceget, Gellért püspököt, Benedek és András remetéket. 
A magyar kereszténység ege, azóta mindinkább szentekkel, csillagokkal, nagyságokkal lett ékes. 
Prohászka püspök megállapítása: „a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg”. 
Szent László élete arról tanúskodik, hogy a magyar ugaron életet fakasztani, biztos jövőt építeni csak olyan közösség képes, aki Krisztusnak él.


Szülőföldünk szeretetének fokmérője az Örök haza szeretete. A szeretet pedig jóságban mutatkozik meg: gondolatban, szóban, munkában, lélekformálásban, helytállásban...
Kérjük Erdély fővédőszentjét, hogy segítsen minket is a helytállásban, ahogyan eleinket segítette.