Árpád-kori és kun templomot is feltártak Tázláron

Már több mint ötszáz sírt tártak fel a Bács-Kiskun megyei Tázlár község határában a régészek. Az Árpád-kori magyarokról, a mongol hódításról és a kunok életéről is tanúskodnak az ásatások során előkerült leletek.

Gallina Zsolt ásatásvezető régész az MTI-nek elmondta: a 11. század végétől 1241-ig magyarok népesítették be a mai Tázlár területét. Falvaikat, templomukat és temetőjüket a mongol hódítás hírére árkokkal próbálták védeni, de a tatárok mindent felégettek. Az elnéptelenedett területre a 13. század második felében kunok érkeztek. Az egykori templomot kibővítve építették újjá, és ismét annak tövében temették el halottaikat.
A régész hangsúlyozta: az egykori halasi járás egyik legnagyobb régészeti lelőhelyén végeznek feltárást Tázláron, amelyet a nép nyelve – pontosan emlékezve a régi időkre – Templomhegy néven őrzött meg. A nagy kiterjedésű homokdombon az első sírok még 2002-ben kerültek elő a területrendezés során, majd a lelőhely több részletének szakaszos feltárását követően idén folytatódtak a munkák.

Gallina Zsolt szerint az biztosnak tűnik, hogy a 11. század végén és a 12. század elején itt élő Árpád-kori magyarok templomot építettek és e köré temetkeztek. A patkóíves szentélyű templom a megszokottnál nagyobb és eltérő tájolású volt. A régészek a templom körüli temető számos sírját is feltárták. Előkerültek bronz és ezüst S végű hajkarikák, gyűrűk, korabeli pénzek és egy ásópapucs. A lelőhely érdekessége, hogy az Árpád-kori sírmezőt és a templomot hármas körárok övezte.
A szakemberek azt feltételezik, hogy az árkok a temető aktuális határait jelezték, de feltehetően a mongolok ellen védelmi funkcióval is bírtak. A külső árokból számos vasszerszám, középkori tégla, ép malomkő és égett kőtöredék, köztük sok faragott kváderkő került elő, ami a templom erőszakos lerombolására utal. Az árkok alsó részén – feltehetően a tatárjárás időszakából származó rétegben – egy leégett épület deszkafalai is megfigyelhetőek. A középső árokból pedig kilenc edényt tártak fel, amelyeket feltehetőleg a mongolok pusztításai elől rejtettek ide.

Az ásatásvezető régész kiemelte: a kunok a tatárjárás után, a 13. század második felében telepedtek le itt. Fejlődő kultúrájukra utal, hogy egy veremházban az egyik kemence köré szikrafogót építettek, a falat pedig belül deszkával bélelték. A kunok a 13. század második felétől, a 14. század elejétől kezdtek temetkezni a romos Árpád-kori templom mellett. Formális, majd idővel valódi kereszténységük jeleként a 14. század végén, a 15. század elején az Árpád-kori helyén – azt egy falszélességgel kitolva – templomot állítottak itt. A tövében feltárt sírokból kettőskereszt és madár díszítésű pecsétgyűrűk, övcsat, különféle ruhaveretek és -kapcsok kerültek elő. Előkerült egy, a templom sarkához eltemetett kun női csontváz is, tipikus kun fülbevalóval. A lelet vállában nyílhegyet fedeztek fel a kutatók. A feltáráson egy meglepően összetett szerkezetű és fejlett, 13. század végi épület került elő, amit a kunok építhettek. A ház különlegessége, hogy földfalát fabélés borította és tornáccal rendelkezett.

A temetők területén újabb árokszakaszokat is feltártak. Az egyikben egy hasra fektetett halottat találtak a régészek, akit feltehetően még a tatárjárás idején hantoltak el ezen a helyen. Pár évvel korábban egy hasra fektetett, hátra kötözött kezű csontváz is előkerült. Fejénél öt vassarlót, lábánál kést, körülötte az árokból származó köveket találtak. A közösségből kivetett és rendellenesen eltemetett egyén a büntetés minden formáját megkapta. Feltehetően a késő középkor folyamán, még a kunok temethették el így. A szakemberek jelenleg is számos sírt tárnak fel a templomok közelében, egymás alatt és felett, két-három, akár négy rétegben, legalább száz sírral számolnak idén is. Gallina Zsolt kiemelte: érdemes megemlíteni egy idős házaspárt, akiket egymást átölelve, közös sírgödörben temettek el. Nehéz megbecsülni a temetők eredeti sírszámát. Mostanáig mintegy ötszáz sírt tártak fel, de számos lelet pusztulását okozta a területen végzett földművelés vagy a kincskeresés. A templomot és a temetőt körülvevő 100-110 méteres átmérőjű külső árok alapján háromezer fölé tehető az ide a 11. és a 16. század között eltemetettek száma.
A feltárás után egy arasznyi magas fal felépítésével elvégezték a templomok jelképes helyreállítását. A külső árkot és sáncát is rekonstruálták. A templom területére emléktáblát, kopjafát és emlékkeresztet állítottak, továbbá egy régészeti emlékparkot hoztak létre a feltárás helyén, melyet folyamatosan, újabb és újabb emlékekkel, leletekkel bővítenek.
Forrás: MTI
Fotó: Halasinfo.hu, MTI
Magyar Kurír

Régészeti szenzáció – megtalálták Szodomát?

A Bibliából ismert, a bűn melegágyaként közszóvá vált várost amerikai régészek találták meg Jordániában. 

Az Ószövetség leírása szerint Szodoma egyike volt a Jordán síkságán fekvő öt városnak, jelentős kereskedelmi központ. Lakói azonban igen romlottak voltak - amiért az Úr úgy döntött, elpusztítja a városokat. Ábrahám arra kérte az Urat, hogy ha tíz igaz embert talál a városban, kímélje meg a lakók életét. Az Úr két angyalt küldött, akik a város – végül kiderült – egyetlen igaz emberénél, Lótnál – szálltak meg. Az Ószövetség leírása szerint a “város férfiai, ifjai és öregjei” összegyűltek Lót házánál, és követelték, hogy adja ki a nála megszálló férfiakat, hogy “megismerhessék” azokat. (A héber kifejezést sokan a homoszexuális aktussal azonosítják, ezért lett ennek eufemisztikus megfelelője sok nyelvben a szodómia.) Lót nem adta ki őket, az angyalok viszont figyelmeztették őt és feleségét, hogy meneküljenek el – de ne nézzenek vissza. Míg az angyalok kénköves ménkővel elpusztították a várost Lót felesége visszanézett – és sóbálvánnyá vált.

Eddig a bibliai történet - de mi a valóság? Jordániában, az ókori öt város területén folytattak ásatásokat amerikai régészek az új mexikói Trinity Southwestern Universityről.  Ahol pedig a bibliai leírás alapján Szodomának feküdnie kellett, ott valóban találtak egy hatalmas bronzkori várost. Tell el-Hamaam a településdomb neve, amely alatt a város rejtőzött, amely, a régészeit vizsgálatok alapján i.e. 3500 és 1450 között élte fénykorát, és a kor állapotaihoz képest valóban igen jelentős kereskedőváros lehetett, amelyen keresztül a Dél (és akár Egyitpom) árui eljuthattak Mezopotámiába. Tízszer akkora volt, mint a régió többi városa - ami lehetővé tette, hogy sokkal inkább városias – a bibliai héber pásztorok szemével mondjuk így romlott – életet éljenek lakói, mint bárhol másutt a térségben. Hatalmas falai voltak. Előbb egy tíz méter magas öt méter széles falat építettek, majd majd ezt átépítették, és egy még ennél is szélesebb, hét méter széles védvonalat építettek  – ami bizonyítja a város gazdagságát, hogy volt mit félteniük a rablóktól. A  falakat tornyok, bástyák védték, a városban házak, paloták alapjait találták - jellegzetes bronzkori edényekkel együtt.

Sajnos feliratos táblákat – bár a térségben ekkor már ismert volt az írás – egyelőre nem találtak.  A város i.e. 1450 körül – nagyjából amikor a héberek először eljutottak e vidékre -, elnéptelenedett, és a vidék vagy hétszáz évig teljesen lakatlan volt.  Steven Collins, a régészcsoport vezetője szerint gyakorlatilag biztos, hogy amit megtaláltak, az a bibliai Szodoma. “Minden kritériumnak megfelel, amit az írásban van.” – mondta egy libanoni hírportálnak.  Hogy mi okozta a város pusztulását azt még keresik a tudósok – egyesek földrengést, mások egy aszteroidát sejtenek mögötte. Az ásatások folytatódnak – és szinte bizonyos, hogy hamarosan felkerül Szodoma a világ turisztikai térképére is.

globoport.hu

Magyar-kurd régészcsoport tárja fel az iraki Dvin-várat

Magyar és kurd régészek együtt tárják fel a kurd történelem egyik legfontosabb helyszínének számító iraki Dvin-várat és környezetét. A közös munkáról a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) és az Erbíli Régészeti Igazgatóság képviselői csütörtökön írtak alá megállapodást Erbílben. 

Az ásatást Major Balázs és Zidan Bradosty vezeti, az ötéves kutatási program első eredményei 2015 elejére várhatóak - közölte a kutatásokat támogató MOL-csoport csütörtökön az MTI-vel.
A Dvin-vár régészeti kutatása része a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az erbíli Szaladin Egyetem között kialakított hosszú távú oktatási és kutatási együttműködésnek, amelynek célja a régióban található középkori várak feltárása.
A festői szépségű Dvin-vár egy domb tetején található az Erbíltől 60 kilométerre északkeletre húzódó hegyvidéki területen. A kutatócsoport geodéziai felmérésekkel és egy 3D-s szkenner segítségével elkészíti a külső várfal háromdimenziós képét, majd dokumentálja a környező régészeti értékeket, köztük az épületeket és a temetőt.
"A vár a helyi hagyományok szerint Szaladin családjának tulajdonában állt, és különleges jelentőséggel bír a kurdok és a kurd nemzeti identitás számára. Hiszünk benne, hogy a projekt a régió turisztikai iparának bővüléséhez is hozzájárul" - idézte a közlemény Kaifi Alit, a Kurdisztáni Regionális Kormány Régészeti Főigazgatóságának helyettes vezetőjét.
A PPKE képviseletében a régészeti tanszék és a kutatás magyar vezetője, Major Balázs írta alá a megállapodást. Mint kiemelte, a magyar-kurd közös kutatás nemcsak fontos történelmi bizonyítékokat fog feltárni, hanem hozzájárul majd a kutatók közti nemzetközi tudásmegosztáshoz és a diákok képzéséhez is.
Az aláíráson jelen volt az ásatást támogató MOL-csoport társasági kapcsolatokért felelős ügyvezető igazgatója, Ferencz I. Szabolcs is, aki elmondta, hogy a cégcsoport, amely több programon keresztül is támogatja a kurd kultúrát és a helyi közösségek fejlesztését, egy adománygyűjtő programot is elindít, amelyben a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel közösen kurdisztáni menekült családoknak akar segíteni.

Kép: MTI