Ez a Péter apostol sírjánál felcsendülő ének Krisztus Szent Egyháza történelmének fontos pillanatát idézi, elvezet bennünket annak szemlélésére, aki mindenkor szeretettel őrködik egyháza felett, támogatja zarándokútján a századokon át és élteti Szentlelkével.
A bíboros dékán mindenekelőtt köszönetet mondott az Úrnak Péter apostol 265. utóda, a „szeretett és tisztelt” XVI. Benedek ragyogó pápaságáért és mindenki nevében a hála szavait ismételte.
„Ma ugyanakkor azt kérjük az Úrtól, hogy a bíboros atyák lelkipásztori gondoskodása által adjon hamar Szent Egyházának egy másik Jó Pásztort – mondta a bíboros dékán. Bizonyos, hogy ebben a pillanatban támaszunk az a hit, hogy Krisztus ígérete szerint az egyház csorbíthatatlan. Jézus ugyanis ezt mondta Péternek: „Te Péter vagy. Erre a sziklára építem Egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18).
A bíboros a szentmisén elhangzott olvasmányokról elmélkedve arról az üzenetről beszélt, amelyet Krisztus Péterre és utódaira bízott, nevezetesen arról, hogy legyen a szeretet és az egység hírnöke.
Az első olvasmány Izajás könyvének egy híres messiási jövendöléséről szól, amelyet a Vigasztalások Könyvének neveznek (Iz. 40-66). A jövendölés Izrael babiloni fogságban szenvedő népének szól. Isten azt hirdeti számukra, hogy elküldi a Messiást, aki ezt mondhatja: „Az Úr lelke nyugszik rajtam… Aki elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, szabadulást hirdessek a foglyoknak, szabadságot a börtönök lakóinak és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét” (Iz. 61, 1-3). Ez a jövendölés Jézusban teljesedett be, aki azért jött el a világba, hogy jelenvalóvá tegye az Atya emberek iránti szeretetét. Erre a szeretetre különösen akkor figyelünk fel, amikor kapcsolatba lép a szenvedéssel, az igazságtalansággal, a szegénységgel, az ember fizikai és morális esendőségével. Sodano bíboros homíliájában itt II. János Pál Dives in misericordia enciklikájának szavaira utalt, miszerint a szeretet megnyilvánulását a bibliai nyelvezetben kegyelemnek hívják.
A kegyelem küldetését Krisztus az Egyház pásztoraira bízta. Ez a küldetés elkötelezettség minden pap és püspök és főként Róma püspöke, az egyetemes pásztor számára. Jézus ezt a küldetést bízta Péterre: „Legeltesd juhaimat” (Jn 21,15). Valóban a szeretet ösztökéli az Egyház pásztorait, hogy minden idők emberei javára teljesítsék küldetésüket. Ez vonatkozik a közvetlen karitatív szolgálatra és a magasabb rendű szolgálatra, azaz arra, hogy felajánlják az embereknek az evangélium világosságát és a kegyelem erejét. XVI. Benedek nagyböjti üzenetében írta: „Emlékezzünk arra, hogy a szeretet legnagyobb tette az evangelizálás, azaz az Ige szolgálata.” Sodano bíboros idézte még VI. Pál pápa Populorum progressio enciklikájának szavait: „Krisztus hirdetése a fejlődés első és legfőbb tényezője.”
A pro eligendo Pontifice szentmisén a második olvasmányt az Efezusiakhoz írt levélből választották. Pál apostol ezt a levelet itt Rómában írta első fogsága idején. Ebben a emelkedett levelében Szent Pál megvilágítja Krisztus és az Egyház misztériumát. Az első rész inkább a tanbeli jellegű, a második rész lelkipásztori hangvételű. Ebben a szentmisén is elhangzott részben Pál apostol az egyetértésre buzdít. „Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékében fönntartsátok a lelki egységet (Ef 4, 3). Az apostol megmagyarázza azt is, hogy az egység az adományok különbözőségében valósul meg, a Krisztustól ajándékba kapott kegyelmek szerint. Ez a különbözőség Krisztus egyetlen teste építését szolgálja. Krisztus Misztikus Teste egységéért küldte el Szentlelkét és ugyanakkor elrendelte, hogy az apostolok között Péter legyen az első, mint az egyház egységének látható alapja. Szent Pál arra is tanít bennünket, hogy az Egyház egységének megvalósításához szükség van „minden tag arányos együttműködésére” (Ef 4,16).
Angelo Sodano, a bíborosi testület dékánja szentbeszéde befejező részét a mindenkori pápa küldetésének szentelte. Az elhangzott evangéliumi szakasz az utolsó vacsorát idézi fel, amikor az Úr Jézus ezt mondta apostolainak: „Ez az én parancsom: szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket” (Jn 15,12). A szeretet sürget bennünket arra, hogy életünket felajánljuk testvéreinkért. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,12). Minden egyes Jó Pásztor alapvető magatartása tehát az, hogy életét adja juhaiért. Ez elsősorban Péter utódára, az egyetemes Egyház pásztorára vonatkozik. Minél magasabb és egyetemesebb a lelkipásztori hivatal, annál nagyobbnak kell lennie a Pásztor szeretetének. Ezért Péter minden utódának szívében felhangzottak az Isteni Mester szavai, melyeket egykor az egyszerű galileai halászhoz intézett: „Diligis me plus his? Jobban szeretsz, mint ezek? …Legeltesd bárányaimat” (Jn 21, 15).
Az Egyház és az egész emberiség iránti szolgáló szeretet nyomában az utóbbi pápák számtalan áldásos kezdeményezést valósítottak meg a népek, a nemzetközi közösség iránt, elősegítve a béke és az igazságosság ügyét. Imádkozzunk, hogy a leendő pápa is folytatni tudja világszinten ezt a folytonos tevékenységet. Ez a szeretetből fakadó szolgálat hozzátartozik az Egyház belső természetéhez. Erre emlékeztetett XVI. Benedek pápa amikor ezt írta: „A szeretetszolgálat is alapító dimenziója az Egyház küldetésének és lényének visszavonhatatlan kifejeződése” (Intima Ecclesia natura Motu proprio, 2012. november 11). A szeretetből forrásozó küldetés az Egyház sajátossága és különös módon a római Egyházé, amely Antióchiai Szent Ignác szép szavaival „praesidet caritati”, elöljár a szeretetben.
A Bíborosi Kollégium dékánja ezekkel a szavakkal zárta le homíliáját a pro eligendo Pontifice – a pápaválasztásért bemutatott szentmisén: „Kedves Testvérek, imádkozzunk, hogy az Úr olyan pápát adjon nekünk, aki odaadó szívvel végzi nemes küldetését. Ezt kérjük a Legszentebb Szűz Mária, az Apostolok Királynéja, minden vértanú és szent közbenjárására, akik századokon át dicsőséget szereztek Róma egyházának. Ámen.
VR
