A csíkszeredai római katolikus temető Mindenszentek estéjén. (Fotó: Kiss András)
Nagyszüleim sírjánál (vers részlet)
Arcomra jó anyám
szép szavakat csókolt.
Testvérim s jó apám,
mind csak nekem hódolt.
Napközben nagyanyó
ölében ringatott,
mesékre, versekre
apóval tanított.
Mondták és nem unták,
én meg csodálkoztam,
milyen szép a világ,
amelyről ők szólnak.
Jelen volt ábéce,
ott úszott vadréce,
de a kicsi verset
itt őrzöm szívemben:
„Visszakéri a föld,
ha megért a búza.
Ha megért az ember,
a föld visszahúzza.”
Nagyon rég pihennek
keretes sírjukban,
mint egykor pihentem,
rácsos kiságyamban.
Idő-korlát közül
- ez az ember útja -,
örök távlatokba,
Isten haza hívja.
Sírotoknál állok
virággal, gyertyával,
Miatyánkot mondok,
Föltámadást várva.
