26 évvel ezelőtt volt a gyertyás felvonulás Marosvásárhelyen

Forrás: kissandras55.blogspot.com

Marosvásárhelyen minden idők legnagyobb tömegmegmozdulására 1990. február 10-én került sor.

Ekkor százezer ember kezében könyvvel és égő gyertyával vonult át a városon a kisebbségi jogokért, az anyanyelvű oktatásért, a nemzeti identitás megvédése érdekében.

Előtte, február 7-én megalakult a Vatra Româneascã magyarellenes politikai szervezet, és február 9-én román fiatalok tüntettek Marosvásárhelyen a magyar nyelvű oktatás ellen.

A marosvásárhelyi könyves-gyertyás tüntetéshez hasonló megmozdulásokat szerveztek még más erdélyi városokban is, a többi között Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Brassóban és Szatmárnémetiben.

marosvasarhelyiradio.ro / ErdélyFm

Marosvásárhely nem eshet el!

Forrás: www.delmagyar.hu

Az emberiség történelmét vérrel írták, s a homályba vesző kezdetektől fogva napjainkig, háborúk és szabadságharcok véget nem érő láncolatából áll. Folyamatosan léteztek ugyanis terjeszkedők, s mások elnyomására törekedők, de mindig akadtak olyanok is, akik nem tűrvén az idegen igát, szétszaggatták rabszíjukat, és szembeszálltak a hódítókkal. Sajnos, a hétfelé szakított Kárpát-medencei magyarságnak jelenleg is küzdenie kell a megmaradásáért.

Az elcsatolt területek közül talán Erdélyben folyik a legádázabb hadjárat ellenünk, ezúttal azonban nem a legyőzésünk, hanem teljes visszaszorításunk érdekében. Ezt pedig nem halált osztó fegyverekkel, hanem a tudatunkat fertőző hazugság, megtévesztés és rágalom, valamint a létünket ellehetetlenítő félrevezetés, gyűlöletkeltés és betelepítés által próbálják megvalósítani. Stratégiájuk pedig bevált, ugyanis a ránk szabadított bizonytalanság és félelem, gazdasági ellehetetlenítésünk, illetve önbizalmunk és önbecsülésünk megrendítése elvándorlásunkhoz, önfeladásunkhoz és beolvadásunkhoz vezetett.

Már alig vagyunk, és még sincs megállás, hiszen annak ellenére, hogy például Szatmárnémetiből, Nagyváradról és Kolozsvárról szinte teljes egészében kiszorítottak minket, továbbra is szűkítik az életterünket, miközben a lélekszámunk is vészesen apad. Így vált Marosvásárhely egy olyan frontvárossá, melynek birtoklásáért immár negyedszázados elkeseredett harc folyik. Persze nem véletlenül, hiszen miután Székelyföld fővárosa elesik, szabad az út a még mindig általunk belakott terület belseje felé. Éppen ezért, ha továbbra is magyarként akarunk élni a szülőföldünkön, ezt a várost feladni nem szabad, bármi áron meg kell tartani!

2015. március 10-én 16 órakor tehát minden székelynek a marosvásárhelyi Postaréten van a helye, hogy együtt róhassuk le kegyeletünket a szabadságunkért életüket áldozó hőseink emléke előtt. Feltett szándékunk megvalósításában pedig minket hatalmi önkény, félelem vagy közömbösség meg ne akadályozhasson! És ha személyes okokból valaki mégsem tarthat velünk, azt a településéhez legközelebb zajló megemlékezéssel egybekötött tiltakozásra szólítja a kötelesség, mert most rajtunk a sor, hogy megvédelmezzük népünket, kiharcoljuk jogainkat és biztosítsuk a magyar jövőt!

Bedő Zoltán
Székely Hírmondó

Emberi jogokért büntetnek a "demokratikus" Marosvásárhelyen

Forrás: marosvasarhelyi.info

A marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnak alárendelt rendőrség vezetője szerint „bűnvádi eljárás indul a felbujtók ellen", ha március 10-én, a székely vértanúk kivégzésének évfordulóján tömeg gyűlik össze a vértanúk emlékművénél.

Valentin Bretfelean ezt az MTI kérdésére mondta el azt követően, hogy kedden újabb megemlékezési kérelmet utasított el a polgármesteri hivatal illetékes bizottsága. Az Agerpres hírügynökség szerint a kérelmet „Székely gárdához" köthető személyek nyújtották be, akik azonban nem jelentek meg, és nem is képviseltették magukat a bizottság ülésén, így nem lehetett velük a rendezvény részleteiről tárgyalni.

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) múlt héten jelentette be, hogy a polgármester tiltását követően nem tart tömegdemonstrációt a Székely szabadság napján Marosvásárhelyen, de arra figyelmeztetett, hogy mindenkinek jogában áll egy szál virággal és gyertyával egyénileg leróni kegyeletét az emlékműnél.

„Büntetőjogi eljárásra számíthatnak a felbujtók. Tudjuk, hogy kik azok, akik a törvények megszegésére biztatják az embereket, tudjuk, mi jelenik meg az újságokban és a közösségi portálokon" – jelentette ki a rendőrfőnök. Arra a felvetésre, hogy még a Ceausescu-diktatúra idején is büntetlenül lehetett virágot vinni az emlékműhöz, Valentin Bretfelean kijelentette, „egy dolog, hogy az emberek maguktól odamennek, és más dolog, hogy valaki odahívja őket egy bizonyos időpontra". A marosvásárhelyi helyi rendőrség főnöke egyértelműnek tartja, hogy az esetleges március 10-i marosvásárhelyi tömeges megemlékezést felbujtók szerveznék.

A Székely szabadság napja elnevezésű rendezvényen az SZNT az 1852-ben felgöngyölített Habsburg-ellenes székely szervezkedés 1854. március 10-én kivégzett három vezetőjének – Török Jánosnak, Gálfi Mihálynak és Horváth Károlynak – marosvásárhelyi emlékoszlopánál szervez 2004 óta megemlékezést. A 2013-as és 2014-es rendezvény felvonulással és a romániai régiók kialakítására vonatkozó romániai kormányzati elképzelések elleni tiltakozással végződött. A szervezők becslése szerint mind a 2013-as, mind a polgármester által betiltott 2014-es felvonuláson tízezrek vettek részt.

Az idei Székely szabadság napján az SZNT Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön tart tiltakozó megmozdulásokat.

MTI

Háborúskodók

Forrás: www.erdon.ro

Ellenünk masíroznak a katonák. A minket gyalázó dalokkal hergelt tömeg csillogó szemmel élvezi majd a bajonettes fáklyásmenet nacionalista füstjét.

Péntek este Marosvásárhely főterét kerülje el minden magyar érzelmű polgár, vagy legalább azok, akik gyenge idegzetűek! Bár ne lenne igazam, de félő, hogy a marosorbói csata – ahol a felelőtlen parancsnokok tizenegyezer katonát kergettek a biztos halálba – emlékére rendezett megemlékezést nem az egykori ellenfelek megbékélésének jegyében szervezték. Persze, minden népnek szüksége van a hősiesség mítoszára, de most a hely és az időpont kiválasztása egyértelmű provokáció. Az ország területén eddig sehol nem rendeztek ilyen demonstratív megemlékezést a második világháborús román átállás kapcsán.

Még augusztus 23-át is elsunyították, mintegy szégyellve a szovjetekkel kötött paktumot. De a magyaroknak nem tudják megbocsátani a bécsi döntést és az átmeneti magyar világot. Pedig a kilencvenes évek elején milyen sok román váltotta forintra a Budapestről kapott kárpótlási jegyét, vagy élvezi most a gyorsított honosítással megszerzett magyar útlevél előnyeit! Na, ezekről biztos nem esik szó a szenvedéslitániák rohamában.

Mert minket gyilkosoknak tartanak, amint naponta olvasható a nacionalista román napilapban. Századokra visszamenően keresik-gyártják vétkeinket, és amikor kollektív jogainkat követeljük, fejszenyelet emlegetnek.

A vásárhelyi erőfitogtatásnak egy a célja: a megfélemlítés. Az időzítés oka a székelyföldi autonómiatervezetben keresendő. Pontosabban a nemrég elkészült RMDSZ-törvény-kezdeményezésben, amely már több mint zászlócsata. Nem mellékes, hogy a rendezvény szervezői a nemrég még hadakozó, de mostanra közös politikai alakulatba terelt megyei és városvezető. Ez utóbbi a napokban Marosvásárhelyt az etnikumközi harmónia példájaként emlegette.

Furcsa harmóniaképe van. Pedig tanulhatott volna például a francia–német megbékélésből, amely elindítója volt az Európai Unió létrejöttének, vagy akár az idén nyáron megrendezett normadiai megemlékezésből.

A partraszállás hetvenedik évfordulóján az egykori ellenfelek közösen koszorúztak. Jó lenne, ha bennünk is feloldódna végre a vérzivataros évek sérelme, és egymás áldozatait megtisztelve emlékeznénk! Fáklyásmenet, idegborzoló vadászrepülők és szuronyroham nélkül.

Karácsonyi Zsigmond
e-nepujsag.ro
erdély ma