MAGYAR SZENTEK ÉS BOLDOGOK

Csak néhány napja ünnepeltük Mindenszentek ünnepét. Azokra emlékeztünk, akik nem szerepelnek nyilvánosan a szentek névsorában, de ismeretlenül is Isten színe előtt örvendhetnek. E hónap 13-án pedig kimondottan a magyar ismeretlen szentekre emlékezünk. 
November 13. a magyar szentek és boldogok napja, ugyanakkor a magyar nyelv napja is.

Hála Istennek elég szép számmal vannak kanonizált szentjeink. Különösen az Árpádházi királyok leszármazottai közül. Csupán e hónapban 2-ről is megemlékezünk. Talán nincs, vagy alig akad olyan királyi dinasztia, mely annyi szentéletű személyiségnek örülhet. Rajtuk kívül ott vannak azonban az ismeretlen szentek, akiknek neve egyedül a Szentháromságos Isten könyvében van kitörölhetetlenül feljegyezve.

Ezer év távlatából a mi egyházmegyénkből csak két hivatalos szentté avatott személyről tudunk. Az egyik Szent Pongrácz István kassai vértanú, a másik Boldog Apor Vilmos győri vértanú püspök. Mindketten azonban messze idegenben töltötték életüket.

Pedig hány szentéletű püspök, pap, világi hívő élhetett már csupán az első századokban. Ha végig tekintünk Erdély tájain, mindenfelé megcsodálhatjuk a középkorban épült szebbnél szebb templomokat. Ezeket mind őseink építették. Mennyi szentmise, mennyi imádság csendült fel ezekben a Mennyei Atyához. Közülük rengeteg mai napig protestáns testvéreink kezében van. Annak idejében a „hitújítás” hamisan fellobbanó lángjában kidobtak belőle minden oltárt, keresztet, szentképet és szobrot. Mennyi érték pusztult el! Még napjainkban is előbukkan innen-onnan vakolat alól egy-egy régi festmény maradék. Mostani protestáns testvéreink már nem meszelik le azokat, hanem dicsekszenek, hogy íme, milyen régi a mi templomunk.  Valóban sok pap, édesapa, édesanya és gyermek imádkozott ezekben a templomokban is.

Magyar szentek és boldogok. Ott láthatjuk Pázmány Pétert, Prohászka Ottokárt, Hám János szatmári püspököt, Kelemen Didákot, Csíszér Eleket, Márton Áront, a kommunista börtönökben meghalt papokat, az I és II világháborúban hősi halált halt édesapákat, az özvegyeket és árvákat, fiatalokat, gyermekeket. Ahogy Szent János apostol látomásában olvassuk: „Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükbe pálmaág” (Jel 7,9).

Tulajdonképpen minden kereszténynek szentnek kell lennie. Ez isteni parancs: „Legyetek tökéletesek, mint amint mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 6,48); „már nem vagytok idegenek, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai” (Ef 2,19). Ezt adja nekünk a megszentelő kegyelem a keresztség szentségében. Azért van az Egyház, a templomok, a római pápa, a püspökök, papok, a haragok, a szentmise, a Két lehetőségünk van: vagy szentek leszünk, a megszentelő kegyelemmel halunk meg és a mennyországba jutunk. Esetleg bocsánatos bűneink miatt még ideig-óráig várnunk kell a tisztítóhelyen, imáink és a teljes búcsúk által ez az idő is azonban megrövidülhet. Vagy: megrökönyödve a halálos bűn állapotában ér a halál. Ez a kárhozat. „Távozzatok átkozottak az örök tűzre” (Mt 26,41). Erre mondja az Úr Jézus: „Jobb lett volna neki, ha meg sem születik” (Mk 14,21). Erre mi is csak ezt mondhatjuk: „Ments meg Uram minket!”

Most azonban a szentekről elmélkedünk. Igen szépen imádkozzunk és énekeljünk:

„Isten, hazánkért térdelünk elődbe, 

Rút bűneinket jóságoddal fedd be.

Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzek

Érdemét idézzed!

Ránk bűnösökre nagy irgalmad ránk fér,

Hogy lelkesedjünk Isten országáért.

Hadd legyünk mi is tiszták, hősök, szentek:

Hazánkat így mentsd meg!

Forrás: Krisztus Világa, 2010. novemberi szám

Szirmai Béla - D-K. József

Mit kíván a külhoni magyarság 2012. március 15-én?

Az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom kiáltványa így kezdődött: „Mit kíván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyenlőség.”  A nemes cél elérését 12 pontban foglalták össze. Mindez 164 évvel ezelőtt történt. Úgy gondolom, hogy mindnyájan értjük 1848. üzenetét. Azóta március 15. nemzeti ünnepünk és céljainkat ilyenkor  újra szoktuk fogalmazni. 

Az utóbbi két évtized során a külhoni magyarság követelése:

1.) A magyar nyelv, mint regionálisan hivatalos nyelv használata Erdélyben.

2.) Oktatási és a kulturális életünk saját magunk által való igazgatása.

3.) A területi, közigazgatási beosztás befolyásolása, hogy minél kisebb arányban legyenek regionális kisebbségek.

4.) Gazdaság- és területfejlesztési esélyegyenlőség.

5.) A magyar kisebbség szimbólumainak hivatalos elismertetése.

6.) Folyamatos önkormányzati, parlamenti, …kormányzati képviselet igénye.

7.) A jó szomszédság az együttélőkkel és a magyarországi egyéni emancipáció.

Ezek teljesítése jelenti az autonómiát.

E célok emberi igényeinket fejezik ki, amik Isten adta jog alapján megilletnek, amiért egységben és közösen kell kiharcoljunk.

1849. április 17-én Karánsebesen Petőfi a székelyek vitézségét A székelyek című versében örökítette meg. „Csak nem fajult el még a székely vér! Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér!”

Ekkor írta: „Annak lehet fogalma a székely vitézségről, aki maga látja... De a székely csak egy feltétel alatt ily vitéz, ha vezére még vitézebb.”

2012. március idusán nézzünk önmagunkba, hogy milyen székelyek vagyunk.

Céljainkhoz és munkánkhoz kérjük Isten segítségét:

Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait: tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának,  a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le. Tekints reánk, válságos időket élő népedre, és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát. Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet. Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért. Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és ami boldogulásunkra váljék. Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király -  könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Ámen.

(Beszéd a Gál Sándor szobornál - rövidített változat.)

Imádkozzunk népünkért

Népünk nagy ínségben van.
Részben a pénzvilág támadása miatt,
másrészt a június 10-én tartandó országos választások miatt.

Imádkozzunk, hogy a káros indulatok ne szabaduljanak el, s a pártoskodás szelleme ne verjen gyökeret a szívekben.

Ezért az alábbi imádsággal folyamodjunk Urunkhoz, Istenünkhöz:

  
Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa
és Te szabod meg a népek jogait:
tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát
első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának,
a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le.
Tekints reánk, válságos időket élő népedre, és áraszd ránk Szentlelkedet,
hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját,
építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát.
Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet
és elszánt, erős akaratot,
hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot
és az emberhez méltó életet.
Világosíts meg és támogass minket,
hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán
felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért.
Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat,
hogy az a Te dicsőségedre és a mi boldogulásunkra váljék.
Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony,
Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király –
könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Ámen.
(Főegyházmegyei engedélyszám: 18-2012.)

A professzor szerint Orbán nem őrült

Szelényi Iván szociológus, az amerikai Yale Egyetem professzora szerint a kabinet tudatosan játszik az államcsődre. Úgy véli, a Matolcsy–Orbán-duónak jól átgondolt és következetes, egyben igencsak kockázatos a stratégiája.
Nem irracionális őrültek kapkodása az első 18 hónap politikája, hanem konzekvens, bár feltehetőleg csak a legszűkebb belső kör által ismert „mestertervet” követ a kormányzat – idézi a szakértő írását a HVG.hu. Lehet-e józan politikusnak államcsődöt vállalnia, sőt keresnie? Szelényi szerint igen, lehet. Argentína – mint írja – már a kilencvenes években egyre súlyosbodó gazdasági problémákkal küszködött. Nőtt a költségvetési hiánya és az államadóssága. 2001-ben a Standard & Poor’s bóvlira értékelte az államkötvényeit.
A történet ideáig félelmetesen hasonlít a görög és a magyar eseményekhez. 2002-ben azután az argentin kormány egyik napról a másikra korlátozta a peso konvertibilitását, a dollár pesoárfolyama 1:1-ről 1:4-re korrigálódott, felfüggesztették az államkölcsönök visszafizetését, és – az IMF rosszallása ellenére – azok újratárgyalását ajánlották a nem különösebben lelkes hitelezőknek, akik elfogadták, hogy a kötvények eredeti értékének csak a 25-35 százalékát kapják meg – írja Szelényi a gazdasági hetilap csütörtökön megjelenő számában.
A magyar miniszterelnök felismerte, hogy a csőd nem is olyan rossz lehetőség, pusztán annyit jelent, hogy a befektetők elszenvednek némi veszteséget – véli a MarketWatchon megjelent elemzés szerzője, aki szerint ezen az úton könnyen követőkre találhat Orbán Viktor – írja a Napi Gazdaság.
Orbán meglehetősen kellemetlen ember, potenciálisan egy újabb Vlagyimir Putyin, ezért nehéz szimpatizálni vele, ám az IMF terápiái nem hoztak gyógyulás más országok esetén. A görög gazdaság továbbra is több mint ötszázalékos ütemben zsugorodik, és semmi jele a kilábalásnak. Írország visszacsúszott a recesszióba – ha ez az ára az IMF támogatásának és a kötvénypiacok megnyugtatásának, akkor nem csoda, hogy sok magyar köszöni, nem kér ebből.
A lázadás 2012 folyamán tovaterjedhet, a politikusok szembefordulhatnak a megszorítások politikájával és a piacok követeléseivel. Aligha képzelhető el Görögországban, hogy tartósan fenntartható a 30-as éveket idéző recesszió, hiába ültet az EU technokratákat a vezetői posztokra. Ugyanez igaz Spanyolországra és Olaszországra.
Izland csődbe ment, és gazdasága most ismét növekedési pályán van. Jobban teljesít, mint sok ország, amely adósságai visszafizetésével küszködik. Mindez olyan politikusok megjelenéséhez vezethet, akik a tartozások egy részének leírását követelik. Ennek a folyamatnak Európa lesz a középpontja, de megjelenhet a színen az USA is, amely valószínűleg szintén megengedhetetlenül nagy adósságot halmozott fel, valamint a hasonló helyzetben lévő Japán.
Forrás: HVG.hu

Magadra hagytunk Tégedet

Ramon Cué Romano: Magadra hagytunk Tégedet

Kicsi húgunk, te drága!
Magadra hagytunk Tégedet.
Míg fényes nappal Rád törtek gyalázva,
S Európa szívéről letéptek rőt kezek.
Keresztútján a művelt világnak
Magadra hagytunk Tégedet.

Hogy körülálltuk földre tiprott tested,
A hulló jaj és forró vér felett,
Melynek árjával bepermetezted
Ruháinkat, - mi csak szónokoltunk és vitatkoztunk,
De senki előre egy lépést se tett,
Csak kezeinket emeltük az égnek,
S magadra hagytunk Tégedet.

Szemünk láttára tapostak a sárba,
Nem távoli őserdők megett,
De Európa szívében, hol drága
Múltunk őre a Fórum és a Parthenon meredt
A dómokra, mely visszhangként hordta
A vádat, amit Dante emelt érted,
Hogy bölcsesség, jog széthullt darabokra
S Beethoven dala kilencszer zokogja:
Az életünk új barbár korba tévedt.
S bár vállainkon húsz évszázad súlya,
Elárultuk múltunkat és újra
Vak félelembe fúlt a tett,
S magadra hagytunk Tégedet.

Bűvölten néztük mozdulatlan
Hogy gázol át törvényen az ellen,
S a szörnyetegnek végső pillanatban
Hogy étvágya beteljen
Áldozatként a szörnyű lakomára
Kis húgunkat dobtuk oda s holnap
Új áldozatra vajon kit sorolnak?
Bűnöd csak az volt, hogy a szabadságot
Kívántad, mint a kék magas
Büszke királya a sas.
És annyi volt hős fiadnak vétke,
Hogy hitvesüket úgy hívták “enyém”,
Hogy anyjukat is úgy hívták “enyém”,
Hogy lányukat is úgy karták hívni,
S a földbe, melybe búzát s vért vetettek,
“enyém”-nek hívták a hazát, történelmet.
Óh Isten mondd hát vétek ez?
Ezért tiportak le, s mi szabadok
Magadra hagytunk Tégedet!

Kicsiny húgunk, te drága Magyarország!
A lelkünk mélye és a városok
Jazz-hangos éje, karikás-szemű hajnalok
A vádat hordják,
Hogy letiportak s friss véred kiált
A szabad ember foltatlan ruháján
A munkások olajos öltönyén
S a vasárnapi vasalt nadrágokon…
Nincs, ki lemossa véredet,
Mit vád-piros ajakkal égetett
A homlokunkra húszezer halott:
- “Világ porondján fényes nappalon
Megint magunkra hagytatok!” -

És üldözni fog majd e bűnnek árnya:
A béke szavát elfojtja a jaj,
A szabadság új árulást takar.
S ha ajkunk olykor igazságot hirdet
Saját vétkünkkel hazudtol meg minket,
Mert lelkük mélyén érzik már a népek,
Hogy bűneiknek súlyos agyaglába
Megindult és sár tapad nyomába
És árulásuk, árulásba hal,
És nincs nagy nemzet, addig míg e bélyeg
Rajtunk ég, - és homlokunk az égnek
Nem tárhatjuk, hisz láncban a magyar.
Mert Európa szívében előttünk
Fényes nappalon megtörténhetett,
Hogy meggyaláztak szép kicsi húgunk,
S mi magadra hagytunk Tégedet. 

A fenti verset Ramon Cué Romano (1914-2001) SJ spanyol pap írta, amely 1957-ben a “Sangre de Hungaria” (Magyarország vére) kötetben jelent meg.

Életünk folytonos szabadságharc

A múlt erős gyökér, a jelen és a jövő belőle él! Emlékezünk, gondolkodunk, mert jövőt akarunk! Az egyéni és nemzeti szabadságunk megőrzése állandó küzdelmet jelent ma is. Ezért szabadságharcunk folytatódik.

1920. április 25-én a román néppárt kolozsvári nagygyűlésén Ghilezan dr. főügyész mondta a Gyulafehérvárt gyűlésező Maniuékról: „A kormányzótanácsnál csak a panamisták tudtak érvényesülni, a becsületes tisztviselőknek csak rossz ruha meg rongyos cipő jutott.  A korrupció annyira elhatalmasodott, hogy egész jelentéktelen dolgoknak egyik faluból a másikba szállításához is engedély kellett már. Stefan-cel-Mare 500 évvel ezelőtt szabaddá tette a kereskedelmet, s Maniuék szerencsétlen kormányzása 500 évvel való visszafejlődést jelentett. Hosszú idő kell mindannak a felsorolására, hogy mennyit ártott az országnak... Az a nagy drágaság, amely egyformán fojtogatja Erdély minden lakóját s megbénította a kereskedelmet, ennek az átkos uralomnak az eredménye. Rendeletek jelentek meg, amiknek a megvalósulása éppen az ellentéte a rendeletek intencióinak. Különösen érezhető ez az agrárreformnál, amely valóságos anarchiára vezetett a vidéken. Súlyos bűne a letűnt rezsimnek a kiutasítások embertelen végrehajtása is, ami a külföld előtt ugyancsak megtépázta a románság becsületét, de nagyon megutáltatta az itten élő magyarsággal is a románok sok eddigi vezetőjét.

– Maniu mindig megígért mindent és megnyugtatott mindenkit, de minden ígéretnek az ellenkezőjét hajtotta végre.” (Csíki Lapok, 1920. május 9.). Eddig a kolozsvári volt főügyész megállapítása.

Emlékezünk és szem előtt tartjuk azt, hogy vándorlásunk az örök haza felé tart, és sziszifuszi küzdelmünkben, szabadságharcunkban jelen van az Isten, az ő szava, ereje és gondviselése.

Két múlt századi költő üzenetében látom tennivalónkat.

Először is követeljük vissza egyéni és közösségi javainkat, és el ne adjuk az ősi földet, amely megtartott bennünket. Másodszor legyen szent a család. Leányaink ne menjenek idegenhez. Ifjaink alapítsanak családot és szolgálják az életet.

Pósa Lajos: Anyám intése                            

El ne add az ősi házat,

El ne add az ősi telket,

Hol a csűrön késő őszig

Gólyamadár kelepelget!

Ha elfáradsz a világban:

Gyere haza megpihenni,

Az öreg fák árnyékában

Szép időkre emlékezni!

Rád nevet, mint hajdanában

A cseresznye, piros alma;

Gyermek leszel újra, fiam,

S belefogsz egy régi dalba.

Szántófölded kenyeret ád,

Az a föld a kalásztermő!

Friss vizet a csörgő patak

Tüzelőnek fát az erdő.

El-elsétálsz a mosolygó

Virágok közt andalogva...

Úgy-e, fiam, hozol majd ki

Egy-egy szálat a síromra?

Gyümölcsfáid oltogatod,

Tisztogatod, nyesegeted,

Ablak alatt a kis kertben

Az utakat rendezgeted.

El ne add az ősi házat,

El ne add az ősi telket,

Hol a csűrön késő őszig

Gólyamadár kelepelget!

Reményik Sándor: Elpártolt liliomszál

Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Más öleli karcsú szárad,
Mért felejted a fajtádat?
A fajtádat, a hitedet
Szerelmed tüzére tetted,
Messze látszik lobogása,
Mi lesz, ha lesz hamvadása?

Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Apád-anyád megsiratott,
Sírván, mégis hozzá adott.
Lehetsz neki százszor drága:
Más világ az ő világa.
Világába - ősi átok -
Beolvad a te világod.

Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Ha magod lesz: drága gyermek,
Nem tanul liliomnyelvet.
Vagy kis lelkét összetépik,
Meghasonlik, míg megérik.
Két tűz között, kevert vére
Kiomlik a csatatérre.

Liliomszál, liliomszál,
Hajladozzál, hajladozzál.
Szerelmes hajladozásod
A te legfőbb igazságod.
Mi szomorún körülállunk,
Mert más a mi igazságunk,
Siratjuk a nászi kedved,
Siratjuk a fajtánk benned. (1933. aug.)

A március 15-i megemlékezéssel hirdetjük, hogy önmagunkra találtunk, mert nyitottak vagyunk a Szeretet feltétel nélküli ajándékozására. A szívünkbe zárunk minden jóakaratú embert, legyen az román vagy roma. És elvárjuk, hogy ők is igazságosak legyenek. Tudatában vagyunk annak is, hogy az eszményt csak tudatos önneveléssel közelíthetjük meg. De megközelíthető annak, aki hisz Istenben és tudja, hogy a múlt erős gyökér, a jelen és a jövő belőle él! Legyünk szabadok, hogy élni tudjunk. Ha lesz egymillió székely, akkor Európa is megváltozik.

Egy népnek, amelytől elvették határait

"Egy népnek, amelytől elvették határait, hogy ne védhesse magát, amelytől elvették fegyvereit, hogy ne támadhasson - nem marad egyebe, mint az irodalma... De mi csak szétszórt őrszemek vagyunk. Szegény, magányos őrszemek, akiket a vártán lassan befúj a hó. Pedig ha összehordanók a fegyverünket, sok magányos őrtüzünk zsarátnokát, nagy világosságot tudnánk teremteni, - szellemi honfoglalók tudnánk lenni."- mondta Tormay Cécile a Napkelet folyóiratot alapításakor.
Ki volt ő?
Tormay Cécile 1876-ban született Budapesten, nemesi ősök leszármazottjaként, aki négy nyelven folyékonyan beszélt, öt nyelven írta novelláit. A firenzei és párizsi szalonok kedvelt szereplőjeként megismerkedett Gabriel D'annuncio költőfejedelemmel, aki lefordította az írónő két novelláját, amit megküldött a Revue Paris szerkesztőjének. 1914-ben elnyerte az Akadémia Péczely-díját. Anatole France író páratlan jövőt jósolt az írónőnek.

Az első világháború kitörésekor a világ számos pontján várták, biztosították neki a védelmet, ő azonban itthon maradt, mert a harctérről hazatérő sebesült katonáknak kellett a segítség. Hamarosan Vöröskeresztes ápolóként szolgálta a magyarságot.

Amikor 1918. október 31-én meggyilkolták Tisza Istvánt, naplójában elkeseredetten írt az eseményekről, s a nemzet sorsát "politikai kalózok" kezében látta süllyedni. Hazánk talpraállítása érdekében ekkor szervezte meg a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét (MANSZ). Hívó szavára mintegy 480 vidéki szervezet állt mögé, s hamarosan elérték az egymilliós tagságot. Céljuk volt, hogy a széteső világban lelkileg erősítsék a magyar férfiakat, és fiakat.

Rothermere lord Trianonnal kapcsolatos állásfoglalását a Bujdosó könyv alapozza meg. Menken szenátor Tormay hatására nem kevesebb, mint 600 amerikai lapban leplezte le Károlyi Mihályék hazaáruló mesterkedéseit. A MANSZ erején felül mindent megpróbált, hogy Trianon kérdésében a magyarok mellé állítsa a világot.

Tormay a vész első percétől kiáltványokat juttatott el kilenc nyelven tíz ország asszonyaihoz. Ime belőlük pár gondolat

"Minden mesénk és minden szomorú dalunk és minden könnyünk és minden sóhajunk arra fogja lázítani Magyarország gyermekeit, hogy ne nyugodjanak meg hazánk tébolyító sorsában. Ne nyugodjanak, ne álmodjanak, ne enyhüljenek, ne pihenjenek, ne legyenek egy pillanatig se fiatalok és boldogok és gondtalanok, ne legyen addig béke a földön, amíg ősi honunk valamennyi rögét, melyen magyar bölcső ringott, valamennyi rögét, melyből magyar sír hantolódott vissza nem szerezték. Anyák, asszonyok, - testvéreink, az igazság és a világ nyugalma nevében emeljétek fel tiltakozó szavatokat, amíg nem késő. És követeljetek számunkra népszavazást, melyet mi nyugodt öntudattal kérünk, melytől azok félnek, akik véreinket és ezeréves földünket tőlünk elragadni akarják!"

Több igaz történet maradt fenn arról, hogy az írónő milyen frappánsan védte meg hazája igazát: "...egy magasrangú antant-diplomatával teázott, (aki) ...bizonyítgatni próbálta, hogy a trianoni béke helyénvaló volt... Tormay... az asztalon álló kannából teát öntött a bal tenyerébe, fölvett egy kést s odanyújtotta a diplomatának.

- Próbálja meg ezt a tenyeremben levő teát késsel úgy elosztani, hogy négy részt vágjon le belőle.
A diplomata azt felelte, hogy ez lehetetlen...

- Látja - mondta neki Tormay - amíg Nagymagyarország folyói nem a szomszédos... országok felé, hanem ide, a mi hazánk szívébe torkollanak, addig hiába szakítanak el maguk országrészeket a mi hazánk testéből. Amit a Természet egységes és összefüggő területnek alkotott meg, azt nem lehet békeszerződések papírra írt rendelkezéseivel szétszaggatni."

1936-ban irodalmi Nobel-díjra jelölték, ám 1937-ben meghalt (Mátraházán) az Ősi küldött trilógia befejezése előtt.

 

Március 15. - Nemesen magyar és istenien örök

Március van. Tavaszodik a világ. Erre lehet alapozni, mint a szentek segítségére. Rügyek fakadnak, életek indulnak, ahogy az Isten Fia élete is. Csendben.

Március 15. a nemzetté érésünk napja, nemzeti ünnep. Tisztelettel mondhatjuk, hogy Attila, Szent István és Szent László népe itt vagyunk a Kárpát-medencében, még akkor is, ha az országhatárokat már kétszer átvitték a fejünk felett. Itt vagyunk a Kárpátok övezte tájakon, annak minden kis szögletében, ahol az 1848/49-es forradalom és szabadságharc szelleme végigsöpört Bánát, Délvidék, Dunántúl, Felvidék, Kárpátalja, Partium és Erdély településein. Jelen vannak férfiak és asszonyok az erő divatja öltözetben, hogy tisztelegjünk a hősök és áldozatok előtt. Itt vagyunk, hogy mindegyre lelket kérjünk Istentől a küzdő erőnek.

Az emlékezők lelkén mindig átsuhan a pesti március 15-től az aradi október 6-ig terjedő szívet, lelket, testet hol betöltő, hol eltipró másfél év, és 1867-ig tartó elnyomás. A Kökös-i hídnál, a Nyerges-tetőn, Fehéregyházán, Világosnál vagy Aradnál, ha nem is beszélne senki, csak vigyázállásban hallgatjuk a Himnusz dallamát, azzal is gazdagodunk, mert észleljük a föld leheletét, a fák susogását, az emlékjelek néma intését, a szabadságharc ősi szellemét. Ismert és ismeretlen vértanúkra emlékezünk, életáldozatuk előtt meghatódva tisztelgünk, hogy szívünk-lelkünk feltöltsük isteni és emberi erényekkel.

A szabadságharcban vértanú és hitvalló nemzet lettünk. kezdve Szent Gellért, Bőd, Beneta, Beszteréd püspököktől napjainkig. A magyar ember lelkülete a vértanúságra épül, mert akit és amit megszeret, azért kész életét is adni. 

Népünk ezer évvel ezelőtt, itt a Kárpát-medencében Isten gyermeke lett, ízig-vérig itt vált kereszténnyé. Az Egyház által itt kaptunk égi és földi koronát. E földön, ahol Isten kegyelme lett osztályrészünk, mindegyre tapasztaljuk Gondviselőnk szeretetét. E szülőföld számunkra az a hely, ahol Isten szeretete érleli bennünk a lélekújulást, hogy gyarapítsuk a kultúrát, civilizációt és szolgáljuk a haladást. Krisztus szeretetének mindennapos átélése szívünkben oltja a hazaszeretetet, a szabadság lelkületét és a vértanúk tiszteletét.

Március 15-én hősi halottainkra is emlékezünk, mert az igazért és jobbért küzdő embernek erkölcsi tartása van. A vértanú valamely eszméért adja életét, így nemesíti meg halála a jellemét. Az eszmék, az ideálok közt, amelyért életét adja valaki, a legnyobb az Isten. A tizenhárom aradi vértanú búcsúlevele is erről tanúskodik. Részben bíztak a győztes belátásában és nagylelkűségében, de leginkább Isten jutalmazó és örök életet adó szeretetében.  

Szent IX. Lajos francia királynak valahányszor Poissyba vezetett útja, mindig betért abba a templomba, ahol megkeresztelték és hosszan imádkozott. Egy alkalommal valaki azt találta mondani, hogy miért nem a párizsi Notre Dame-ban imádkozik a király, mert az előkelőbb. Lajos röviden így válaszolt: Ott csak földi koronát kaptam, itt viszont örök koronát.

Március 15. számunkra a szülőföld-, a hazaszeretet napja. Akkor tudjuk jól szeretni a szülőföldet, a földi hazát, ha az örök hazát még jobban szeretjük. Aki megéli istengyermekségét, aki gerinces keresztény, aki gerinces magyar, az jó hazafi is. Az ilyen kitartóan dolgozik honfitársaiért, még ha áldozatba kerül is, mert hisz az örökkévalóságban. 

Minden korban és minden helyen a földi haza szeretetének kifejezője és fokmérője az örök haza szeretete.  

Kérjük a jó Istent, segítsen bennünket, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig igaz értékekért dolgozzunk. Tegyünk valamit naponta a magyar örökséghez,  dolgozzunk nemzetünk felemelkedésén. Rövid, de nagyra hívatott életünket gazdagítsuk azzal, ami nemesen magyar és istenien örök.

Népünk veszélyben van - imádkozzunk!

Kedves Olvasó!

      Az elmúlt hetekben híveim több alkalommal is megkerestek és megkértek, hogy imádkozzunk népünkért, mert nagy szükségben vagyunk. Egyrészt a nagyvilág támadja Magyarországot, másrészt pedig itthon is választások lesznek, és ilyenkor az indulatok elszabadulnak, a megoszlás pedig súlyos károkat fog okozni. Bízva a jó Isten hatalmában, és az Úr Jézus bátorításában, az alábbi imádságot fogalmaztuk meg, amit véleményezésre és jóváhagyásra felterjesztettem Msgr. Tamás József általános helynök, segédpüspök úrhoz.

     Kérésünkre a püspök úr Őméltósága 18/2012. számú leiratában így válaszolt:

      “Tisztelendő Plébánia Hivatalnak,
                                         Csíkszereda I.
      Folyó évi 79. sz. kérésére válaszolva közlöm, nincs semmi akadálya annak, hogy a felterjesztett imádságot a hívek végezzék. Amint a jubileumi évünknek is volt egy imádsága, amelyet minden szentmise után elimádkoztunk, ugyanígy ezt az imát is lehet végezni, szentmise végén, de más alkalmakkor is. Sőt terjeszteni is lehet, másokat is bekapcsolva az imahadjáratba, hisz az imádságon keresztül sok mindent kiesdhetünk Istentől.

      A buzgó lelkek imádságát hallgassa meg az Úr.

      Csíkszereda, 2012. jan. 31.

      Tamás József általános helynök, segédpüspök.”

Ima népünkért 

      Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait: tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának,  a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le.

      Tekints reánk, válságos időket élő népedre, és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát.

       Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet.

      Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért.
      Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és ami boldogulásunkra váljék.

      Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király -  könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál.
      Amen.

      Kedves Olvasó!

      Végezzük ezt az imát népünkért, és közösen kérjük Isten áldását.

      Testvéri szeretettel,
      Msgr. Darvas-Kozma József
      pápai káplán, esperes-plébános

Ninive vagy Strasbourg?

      Nem mindennap csöppen az ember egy világvárosba úgy, hogy ott mindenkihez beszéljen. Hogyan is tudna valaki szólni ott, ahol őt nem ismerik, ahol azt sem tudják róla, hogy kicsoda és miért érkezett. Semmilyen diplomáciai előkészület és bejelentés nélkül megjelenő ne várjon hivatalos fogadtatást, s ne várja üzenetének elmondásához lehetőségek és kellékek kínálatát. Sőt, ne számítson segítségre akkor és ott, ahol erkölcsi szózatával a lakosság életét akarja ostorozni, és értéktelen életük kiigazítására csak 40 napos határidőt hagy.
       Manapság, ha valaki így állítana be Strasbourgba vagy Brüsszelbe, hamar a pszichiátrián kötne ki, mielőtt bármit is tudna mondani. Pedig szórakoztató és tanító történetünk ehhez hasonló helyzetről szól.
A Tigris folyó bal partján fekvő nagyvárosba, pontosabban az Asszír Birodalom fővárosába, Ninivébe (Kr.e. 612-ben elesett, ma romváros Moszul mellett, Irak északi részén) érkezett egy engedetlen, hánya-vetett, Jónás nevű ember. Őt az Úr szólította meg és küldte Ninivébe, hogy hirdesse neki Isten szavát: Gonoszságtok színem elé jutott! (Jón 3,1-5. 10) Jónás el is indult, de azért, hogy meneküljön az Úr színe elől. Aztán hirtelen vihar támadt, majd babonás sorshúzás, tengerbe dobás következett. Az óriás hal elnyeli és három nap és három éjjel a halgyomrában kuksol, végül is kiöklendezi a partra.
       Ezután hívatlan-kelletlen rója Ninive főútját és hirdeti: „Még negyven nap és Ninive elpusztul!” Ninive lakói hittek az Isten szavának és bűnbánatot tartottak. Az irgalmas Isten megkönyörült a nagyvároson, aki irgalmas még lázadó prófétájával szemben is.
       Magyarország új kormánya már két éve az ország megújításán, az alaptörvények kidolgozásán fáradozik. Alkotmányában olyan alapvető emberi értékeket tett be, melyeket ma sokan lerombolni szeretnének. Isten nevével kezdődik, amely azt állítja, hogy a magzat életét védelem illeti meg a fogantatástól kezdve; hogy Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között létrejött életszövetséget. Hittel kijelenti, hogy a család a nemzet fennmaradásának alapja, és hogy az adó mértékét a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani. Ezért a sötétség hatalma hónapok óta támadja Magyarország kormányát.
      F. év január 18-án, szerdán Orbán miniszterelnök úr az EU Parlamentjében jó lelkiismerettel és prófétai lelkülettel beszélt a keresztény értékekről és népünk álláspontjáról. Ő a világosságot tartotta a sötétség szószólói, a pénz imádói és a bűn pártolói elé. Mi magyarok, bárhol is éljünk a világban, éljünk, beszéljünk és cselekedjünk,úgy, hogy az előbbre vigyen az egység és az örök üdvösség útján (1Kor 7,29-31). Ehhez Jézusban megkaptuk az Atya teljes üzenetét, irgalmát és egész kegyelmét (Mk 1, 14-20). 

      Ő hív mindnyájunkat, ahogy apostolait is hívta, hogy legyünk a Világosság fiai, egy igazabb, emberibb világ építői. 

„Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy ...” (Jn 1,12).

           

Törekedjünk az igazságosságra és a békére

       Isten kegyelméből Urunk születésének 2012. évébe léptünk. Az esztendő olyan mérhető időkeret, melyben lelki, szellemi és fizikai munkával törekszünk a teljesebb életre. Az újév első napján Isten áldását kérjük életünkre, akár a házszenteléssel, mert tudjuk, hogy hiábavaló az ember fáradozása, ha nincs rajta Isten áldása. 

      A mindennapi munka és megszentelődés mellett majd az ősz folyamán polgári jogainkkal is kell éljünk. Választások lesznek, ami sorsdöntő alkalom úgy az ország életére, mint nemzeti közösségünkre nézve. Amint készülni szokás minden fontos eseményre, úgy a választásokra is már jó előre készülni kell. A keresztény ember erre imádsággal, az egység ápolásával, a közösség szolgálatával, kellő tájékozódással és tanulással készül. Lehetne azt is mondani, hogy a járt utat a járatlannal el ne cseréld. Inkább ízelítőnek álljon itt a kétésfélezer éve élt görög bölcs, Ezópus, A farkasok és a bárányok meséje. „A farkasok fenték a fogukat egy juhnyájra, de nem tudták hatalmukba keríteni őket, mert a kutyák őrködtek fölöttük. Ezért elhatározták, hogy csellel érik el céljukat. El is küldték követeiket, és kérték a juhokat, hogy adják ki nekik a kutyákat. Azzal érveltek, hogy azok az okai az ellenséges viszonynak, és ha kezükbe adják őket, azután már béke lesz a két fél között. A juhok nem látták előre a jövőt, és kiadták a kutyákat. A farkasok pedig, miután azok már hatalmukban voltak, a védtelenül maradt nyájat könnyűszerrel elpusztították. Ugyanígy azok a városok, amelyek vezetőiket könnyen elárulják, maguk is könnyen az ellenség kezébe kerülnek.” Eddig a tanítómese. Jövőnk szempontjából nagyon fontos, hogy legyen arányos képviseletünk a törvényhozásban, s társadalmunk az igazságosságra és a békére épüljön. Ezért így szól hozzánk Szentatyánk: „A fiatalok nevelése az igazságosságra és a békére – üzenetem szól a szülőkhöz, a családokhoz, továbbá a nevelés és képzés folyamatának minden szereplőjéhez és minden vezetőhöz is, akik a vallási, a társadalmi, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet és a kommunikáció területén tevékenykednek. Figyelemmel kísérni, meghallgatni és kellően értékelni a fiatalok világát nem csupán lehetősége, hanem elsőrendű kötelessége is a társadalom egészének ahhoz, hogy valóban az igazságosság és a béke jövőjét építhessük. Tovább kell adni a fiataloknak az élet pozitív értékének megbecsülését, hogy megszülethessen bennük a vágy, hogy életüket a Jó szolgálatára szenteljék. Ez olyan feladat, amely személyes kötelessége mindnyájunknak.” ...

      Folytatása olvasható a Krisztus Világa c. folyóirat januári számában.