2021. 03. 31.

Msgr. Tamás József püspök beszéde Darvas Kozma Györgyné temetésén

Gyászoló Testvéreim!

Véget ért egy élet, amely 95 évet foglal magában. Nem váratlanul érte a halál. Régóta öntudatosan, keresztényhez méltó módon készült rá.
Számunkra most nem marad más hátra, minthogy búcsúzás képpen még egyszer felidézni alakját és azt, amit igazi örökségként hagy a mi számunkra.
Ahhoz, hogy alakja még jobban kidomorodjék, hadd idézzük fel a Szentírásból a két Anna nevű nő alakját:

1. Az egyik SAMUEL PRÓFÉTA ÉDESANYJA (1Sám 1,2 fej) Elkana felesége. Az I. Sámuel elmondja, hogy nem volt gyermekük, bár  nagyon szerették volna. Minden évben amikor elzarándokoltok Siloba, ahol a Szentsátor állt, Anna azért imádkozott, hogy Isten ajándékozza meg gyermekkel. Fogadalmat is tett, hogy ha gyermeke születik, azt az Úrnak fogja szentelni. Isten meghallgatta imáját. Gyermeke született, akit Sámuelnek nevezett el, ami annyit jelent: Isten meghallgatott. Egy nagyon szép hálaénekben köszönte ezt meg, amely hálaének elődje lett annak, amit Mária mondott el, a Magnificatnak. Fogadalmát teljesítette, gyermekét az Úrnak szentelte így lett gyermekéből Samuel próféta, akit Sirák Fia könyve „Isten kedveltjének” nevez (46,16), aki megbízható profétának bizonyult. 

2.  A másik Anna nevű asszony ANNA PRÓFÉTA ASSZONY, akiről Szent Lukács evangélista beszél, aki abban a nagy ajándékban részesült, hogy amikor a gyermek Jézust szülei születése után a negyvenedik napon bemutatják a törvény előírása szerint, találkozhat vele, karjába veheti. Erről az Anna próféta asszonyról azt mondja el, hogy hét évi házasság után özvegyen maradt. Özvegységében azonban nem hagyta el a templomot, böjttel és imádsággal szolgált ott. 

3. Még meg kell említenünk egy ANNA nevű nőt, akiről  Szentírás ugyan nem tesz említést, csak a hagyományból tudunk valamit róla, egy 2. századból származó őskeresztény iratból, a Jakab féle ősevangéliumból. Ez a nő a Boldogságos Szűzanya édesanyja, Joakim felesége. A Jakab féle evangélium szerint nekik sem volt gyermekük húsz éven át, amikor Isten imádságukat meghallgatva teljesítette kérésüket, sőt azzal tüntette ki őket, hogy gyermekük, Mária lett édesanyja a Megváltónak.

Ezeknek az ANNA nevű nőknek a sorába lépett elhunyt testvérünk is, aki egyszerű, de nagyszerű édesanyaként élte a maga életét a házasságban, 29 éven át tartó özvegységben, négy gyermeke felnevelésében, egy ideig pap fia mellett. A világ általában a nagy embereket: a tudósokat, a felfedezőket, a vezető embereket, a hősöket, szokta emlegetni, ezeknek szokott szobrokat állítani. Természetesen meg kell őket becsülünk, ha megérdemlik.

De tény az, hogy nagyon sok szent él közöttünk, akire sokszor fel sem figyelünk. Sok szent él közöttünk akik nem világraszóló nagy dolgokat visznek ugyan végre, csupán a mindennapi kötelességeiket, feladataikat  teljesítik amiket reájuk rott az élet, a család, a társadalom, de ezeket becsülettel teszik. A kis dolgok mozaikjából mennyi sok szép, szent élet épült fel. A bokor alján meghúzódó szerény ibolyák is éppen olyan szép virágok, mint a magasra növő rózsabokrok.

Az ószövetségi bölcs ezeket a nőket: derék asszonyoknak nevezi, s a róluk szóló nagyon szép dicséretet ezekben a jellemzőkben teszi: másokért élnek, vagyis övéikért áldozzák életüket, minden munkájukat önzetlenül végzik, s megnyitják kezűket a szegények, rászorulók felé. (Péld 31,10-31)


Itt a koporsóban fekvő Anna néni ilyen derék asszony volt. Nem az élet kegyeltjeként nőtt fel és élte végig 95 életévét, hanem a megpróbáltatások tömkelegében, ezekben vált a mindennapok hősévé. Három éves korában, 1929-ben elveszítette édesanyját, aki gyermek szülésben halt meg.

Nagyanyja nevelte, akit szintén korán elveszített. 1948-ban kötött házasságot férjével, akit 1953-ban rendszerellenség címén több társával együtt a Duna csatornához vitték el büntetésként dolgozni, akkor három gyermekével maradva egyedül nevelte őket, művelte a földterületeket, hogy a beszolgáltatásoknak eleget tudjon tenni. Még éjszaka is sokszor dolgozott, hogy övéit el tudja tartani. 29 évvel ezelőtt elvesztette férjét, elvesztette aztán egyik fiát is. 

Mint a Szűzanya, aki részese lett Fia szenvedéseinek, úgy Anna néni is részese lett József papfia meghurcoltatásában, amikor az elmúlt rendszer vallásellenes propagandája miatt a szekuritáte sokunkat kikezdett és tönkre akart tenni.

Derék asszony volt, mert erős volt a hite. Azt mesélte, hogy 10 éves korában Lisieauxi Kis Szent Terézt látta álmában, aki arra buzdította, hogy buzgón imádkozza a rózsafűzért, s akkor mindenben meg fogja segíteni. Ez az álom egy egész életre bátorítást adott, mert nem szűnt meg sohasem ajkán az imádság. Erre tanította és ebben a hitben nevelte övéit is. Nem csoda, hogy ilyen családi légkörben papi hivatás is születhetett.

Gyászoló családtagok! Egyik karácsonyi énekünk azt mondja: mellette vagyon az édesanyja Mária! Így volt mellettetek édesanyátok, ha nem is mindig fizikailag, de gondolataiban mindig mindenhová elkísért. Igazi ékességei voltatok, akikben a lehető legtöbbet akart adni e világnak. Derűs mosolyát, anyai szívét, s annak minden érzését, keze munkáját, vallásos lelkületét dolgozta belétek, hogy életének szépsége illatozzék általatok.

Mi csak hamvait tesszük a sírba. Életének áldott nyomai: megdicsőült képe, szavai munkája, szeretete itt marad bennetek, köztetek.

Most, ahogy halála alkalmával két dédunokája  is mondta: elengedjük dédit Jézushoz, hogy onnan szeressen minket, így engedjük  el most mi is, hogy Jézusnál legyen és onnan vigyázzon rátok, reánk.                                                        

                                                (Darvas Kozma Györgyné sz. László Anna temetése 2021 márc. 27.)  

Köszönjük püspök úrnak az igehirdetést.

Kedves Testvérek, Ismerősök! Családunk nevében köszönöm az együttérzésüket, a vigasztaló szavakat, szentmise felajánlásokat, megemlékezéseket, az imákat és a temetésen való részvételt. A szentmise és az imádság a legnagyobb szeretetháló, amelyet a Jóisten tart a kezében. És aki e hálóban van, az a legjobb helyen van.

Édesanyánkat hosszú élettel áldotta meg a Jóisten. Virrasztás és imádság közepett, üdvösséget kívánva engedtük el az Úr színe elé.

Mindnyájuk számára Isten kegyelmét kérjük, hogy a nagyheti szeretet-szolgálatuk legyen a lelkek üdvére és legyen kegyelemteljes húsvéti ünnepünk. 

Szeretettel,
Darvas-Kozma József

 

Szembenézni a halállal és megerősödni a hitben

Szembenézni a halállal és megerősödni a hitben – Csókay András tanúságtétele

Juthatunk le olyan lelki mélységekbe, ahol Istenről, az igazságról, a szeretetről szerezhetünk tapasztalatot – vallja Csókay András idegsebész, aki orvosként és apaként is szembe kellett nézzen már a halállal és a szenvedéssel. A Duna TV Isten kezében című műsorát szemlézzük.

Orvosként sok halálesettel kellett már szembenézzek. Ennél még sokkal drámaibb, ha a nagyon személyes környezetben, természetellenes módon történik egy haláleset. Nálam ez megtörtént, hiszen a tízéves kisfiam tragikus körülmények között távozott. Nem vontam kérdőre akkor a Jóistent, de nem értettem, miért engedte meg ezt.  
Az evangélium úgy fogalmazza meg, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik – a megélt szenvedésben is.

Ezeket megélve erősebb hittel jövünk ki egy-egy tragédiából.

Másképp szólva: a tragédia drámává szelídülhet.
Egy tragédia átélésekor egyben biztosak lehetünk: Isten sokkal jobban szeret, mint mi magunkat. A fiam halálakor is azt mondtam: „ha Te megengedted, hogy ez megtörténjen, akkor nincs miben kételkednem”.  

Mi leragadunk ott, hogy „Istenem, miért hagytál el engem?”, míg Jézus ezután nem sokkal az Atya kezébe ajánlotta a lelkét a kereszten. Mi is ide tudnánk továbblépni.

Mikor a kisfiam meghalt, nagyon sokat imádkoztam és jártam szentségimádásra. Az Istennel való találkozás akkorát emel az emberen, amire földi dolgok nem képesek.

A kereszt nem csak a szenvedést jelenti: benne van a feltámadás teljes előérzete is. Épp ezért lehet teljes bizalmunk.

Forrás: 777.hu

2021. 03. 28.

Virágvasárnap

Sorsfordító vasárnap 
ez a vasárnap. Virágvasárnap minden miséjében ünnepélyes körmenettel, vagy egyszerű bevonulással megemlékezünk Jézus Krisztus üdvösségszerző jeruzsálemi bevonulásáról.
Kezünkben barkaág, vidékünk első tavaszi virága, amit megszentelve haza visszük. Ezek az ágak emlékeztetnek arra, hogy örvendezve léptünk Krisztus Urunk nyomába. Ugyanakkor Krisztus ígéreteire is utalnak: ha hűségesen követjük, akkor örök dicsőségének is részesei leszünk. A körmenet nyilvános és hiteles hitvallás Jézus mellett, ha „szívünk-lelkünk most kitárjuk”.
A virágvasárnapi bevonulásról mind a négy evangélista megemlékezik. Ebben az évben Szent Márk evangélista rövid beszámolóját olvassuk (Mk 11,1-10). Jeruzsálemet a húsvéti zarándokok sokasága árasztja el. Ezek érdeklődése Jézus iránt egyre nő. Mivel az Úr előre látja a húsvéti eseményeket, ezért Jeruzsálemi bevonulását messiási tervébe állítja. Környezete várakozására látható gesztussal válaszol: szamárháton, mint a béke királya érkezik a városba. Ezzel már is kitér a politikai várakozás elől. Így adja tudtul, hogy ő Dávid fia, akiben beteljesednek a próféták jövendölései. Zakariás (9,9) próféta így jövendölt: „Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján.” A szamár hátán bevonuló Jézus, Isten nevében jön, Isten országának kegyelmeit hozza. Mint igazi zarándok, politikai hatalom nélküli Békefejedelem, aki kész engesztelést nyújtani népe bűneiért. Éppen ezért a lovon büszkélkedő római légionáriusok nem láttak benne politikai tényezőt.
A nép valamilyen nagy csoda után áhítozik.
A zarándokok körében elindul a tanúságtétel. A zsoltáréneklésük lelkesedésbe, Jézus hozsannázásába (ments meg, kérünk!), királynak kijáró felkiáltásba megy át. Áldani kezdték Istent a sok csodáért, amelynek tanúi voltak. Meg vannak győződve, ha Jézus tud betegeket gyógyítani, halottakat feltámasztani, és más csodákat tenni, akkor meg is szabadíthatja őket. Bíborszőnyegek helyett ruhájukat terítik az útra, kezükben Izrael függetlenségét jelentő pálmaágakat lengetnek. Így kiáltoztak: „Hozsanna! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa!”
Jézus Jeruzsálemi bevonulása - üdvtörténetileg - kegyelmi adomány, nagy felhívás mindenki számára, hogy döntsön. Jézus előre látja, hogy a vezetők izgatására a nép egyrésze vissza fogja utasítani a kegyelmet, s lelki szemei előtt felvillan Jeruzsálem büntetése: „Bárcsak felismerted volna, legalább ezen a napon, ami békességedre lenne.”
Isten Fia engedi, hogy keresztre feszítsék, mint Jahve szenvedő szolgáját (Iz 50,4-7). Ennek a kiszolgáltatottságnak egyetlen oka van: Jézus végtelen szeretete, amely egyben az Atya iránti szeretet, akit meg akar dicsőíteni, és az emberek iránti szeretet, akiket az Atyához akar vezetni (Fil 2,6-11). E szeretetét a keresztáldozatban nyilvánította ki.
Jézus a szentmiseáldozatban cselekvő társának maga mellé veszi a benne hívőket. Ezentúl nincs szükség más áldozatra, mert mennyei Atyánk magához ölel a szentmise által a Szentlélekben. A szentmiseáldozat számunkra az üdvösség csúcsa és forrása. Minden szentmise virágvasárnap, mert a szentmisében hitvallást teszünk: Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” Így „minden nyelv hirdeti, az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” 
Krisztus húsvéti misztériuma választás elé állít mindenkit
: húsvétkor, a keresztségkor, az elsőáldozáskor, a bérmáláskor, a házasságkötéskor, mindennapi munkánk végzésében, társadalmi megnyilatkozásainkban stb.
Jól választunk, ha áldozatos életünket Jézus áldozatába helyezzük, mert ezzel a szeretet civilizációját építjük, s nem szolgáltatjuk ki magunkat a jólétet ígérő álnok hazugságnak.
Krisztust követve, vállaljuk a mindennapok áldozatát, mert akkor Krisztus feltámadása által részünk lesz a szentháromságos Isten életében, és segít harcolni a gyűlölet ellen. Hogyan? A válasz nem a szeretet parancsolata, hanem a szeretetet megelőző parancsolat, a hit parancsa.
A keresztény szeretet gyökere nem a szeretetre való szándék, hanem az abba vetett hit, hogy Isten szeret bennünket, függetlenül az értékeinktől. Krisztus ezt a hitet mutatja nekünk, és a feltámadás fényében reményt ad. A sebek begyógyulnak, a gyűlölet megszűnik és a szeretet, a béke győzedelmeskedik. Ennek a felismerése mindenkor, sorsunkat jobbra fordítja. A Jézust ünneplő jeruzsálemi nép példáját kövessük, és lélekben vele egyesüljünk. Ámen.