1848. márc. 15. 2012-ben

1848-2012: Megbüntetett Magyarország és a 7 követelmény

Kedves Olvasó és Hallgató testvérem! 

Fájdalommal készültem erre a beszédre, mivel fél éve annak, hogy az EU baloldali képviselői - a háttérből diktáló pénzoligarchák nyomására - szüntelenül támadják az igazságszerető Magyarországot és ezáltal a magyar népet. Az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc 164-ik évfordulóján körültekintően kívántam emlékezni, amolyan madártávlatból, hogy az összefüggéseket is látni s valamennyire érteni is tudjuk, hogy el ne bízzuk magunk, és reményünket se veszítsük el. Az élet fonákját, árnyoldalát kívántam bemutatni, hogy a dús magyar élet színterére és napos oldalára tudatosan törekedjünk Isten segítségével. Három fontos évszámot ragadtam meg. A pénzvilág Magyarország ellen eltökélt sorozatos támadásának éveit:

1848/49-et,

1903-at és

2011-et.

Ezután  rátértem a jelenben sarkalatosnak tartott 7 követelésre. Bevallom ez sem a magam agyából pattant ki, hanem történészekkel folytatott beszélgetés során született meg.

Hívatásomnál fogva elkötelezettje vagyok a népek közti testvéri együttélésnek. Sajnálom, hogy beszédemet nem elejétől végig közölték, hanem kiragadtak belőle részeket. Így is érthető és félre is érthető az üzenet.

A más értékrendet valló testvéreim, igazán csak akkor mondhatnak  véleményt vagy kritikát, ha beszédem egészét látják-hallják. Ugyanis, ha egy művet megvágnak, az már nem teljes. Ezért a baloldaliak vagy balliberálisok, ha nem az egészet tekintik, akkor az üzenetet félre fogják értelmezni. Ezért tisztelettel kérem, hogy beszédem mindkét részét hallgassák meg. A segítség szándékával ide másolom a YouTube-on és a Székelyhonon megjelent részeket. Így a kettő szinte egész.
Tisztelettel minden magyar testvérem iránt,

Darvas-Kozma József

1. Darvas-Kozma József beszéde 2012 március 15-én - YouTube

www.youtube.com/watch?v=1o1E6WdJ-30

2012. márc. 18. – Darvas-Kozma József beszéde a csíkszeredai Gál Sándor szobornál 2012 március 15-én ( részlet )

► 5:15► 5:15

2.Mit kíván ma a magyar nemzet? - Székelyhon.ro

szekelyhon.ro2012. márc. 16. - 5 perc
Hét követelményben fogalmazta újra 1848 követeléseit

Halálra ítélve, tíz évet vasban

A múlt erős gyökér, a jelen s a jövő belőle él. Most egy erős gyökérre emlékezem, a néhai csíkszeredai plébánosra, akinek sírhantja Szovátán van. Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc hűséges tanúja volt, Sebestyén Gábor plébános. Székelyfancsalon született 1812. március 21-én. Iskoláit Székelyudvarhelyt, Kolozsvárt és Gyulafehérvárt végezte. Pappá szentelték 1841. május 2-án. Mindjárt csíknagyboldogasszonyi, 1842-ben csíksomlyói, 1843-ban székelyudvarhelyi káplán, 1845-49 között csíkszeredai plébános. 

Az osztrákok 1849. augusztus 3-án letartoztatták. A forradalom alatt tanúsított „magatartása miatt” a csíkszeredai osztrák hadbíróság kötél általi halálra ítélte. 

A többi csíki pappal együtt Nagyszebenbe kisérték. Halálbüntetését Wohlgemuth ’kegyelemből’ 10 évi vasban töltendő várfogságra változtatta. Ez azt jelentette, hogy a rab saját ruháját viselhette. Kezét és lábát vasba verték. Kapott szalmazsákot, lepedőt és pokrócot. Értékeit elvették. Látogatni nem lehetett, írószereket, könyvet nem tarthatott… Élelmezése napi 8 krajcár volt, költségeit a Kincstárnak vissza kellett térítenie. Sebestyén Gábor plébánost egy ideig Olmützben tartották fogva, majd tovább vitték Josephstadtba, ahonnan 1856-ban amnesztiával szabadult. Minden címétől megfosztva, kétévi kényszernyugalom, gyógyulás után, 1858-ban szászrégeni káplánként szolgál Nagyernyében, 1865-68 között Székelyhódoson lelkipásztor. 

1869-ben Szovátára helyezték plébánosnak, ahol 1888-ig dolgozott. Betegsége miatt nyugalomba vonult, ott halt meg 1899. december 14-én. 

Állomáshelyein, ha valaha utcát akarnak elnevezni, akkor őróla érdemes. Az Egyház imája mellett, még e betűkoszorúval szeretném kegyeletemet leróni hős elődöm előtt. Remélem megértik, hogy eleink áldozatos életéről, szenvedéséről a feledés fátylát fellebbenteni, és jövőnkért közösen munkálkodni mindig szent kötelesség.

1848 -12 pont, 10 parancs, 7 követelés

Az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom kiáltványa így kezdődött: „Mit kíván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyenlőség.”  A nemes cél elérését 12 pontban foglalták össze. Mindez 164 évvel ezelőtt történt. Úgy gondolom, hogy mindnyájan értjük 1848. üzenetét. Azóta március 15. nemzeti ünnepünk és céljainkat ilyenkor  újra szoktuk fogalmazni. Legutóbb egy neves történészünk így összegezte az utóbbi két évtized során a magyar kisebbségi közösségekben megfogalmazott követeléseket: 

1.) A magyar, mint regionálisan hivatalos nyelv használata. 

2.) Oktatási és a kulturális életünk saját magunk által való igazgatása. 

3.) A területi, közigazgatási beosztás befolyásolása, hogy minél kisebb arányban legyenek regionális kisebbségek. 

4.) Gazdaság- és területfejlesztési esélyegyenlőség. 

5.) A magyar kisebbség szimbólumainak hivatalos elismertetése. 

6.) Folyamatos parlamenti, önkormányzati, …kormányzati képviselet igénye. 

7.) A jó szomszédság és a magyarországi egyéni emancipáció. 

Ezek teljesítése jelenti az autonómiát. Követeléseink emberi igényeinket fejezik ki, amik isteni jog alapján megilletnek, amit ki kell kiharcolni. Ha mindnyájan, még a közhatalom birtokosai is figyelnénk arra, amit Isten szeretettel a szívünkbe írt, akkor ez ma nem lenne téma. Isten szól hozzánk a lelkiismereten keresztül: amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd másnak! Amikor az emberek nehezen tudták felismerni szívükben az Isten akaratát, akkor Isten szeretetből újabb segítséget adott, Tízparancsolatot (Kiv 20,1-17), melyben a szeretet két nagy parancsa rejlik: az első háromban az istenszeretet, a többiben az emberszeretet. Isten nem úgy szól, mint aki követel, hanem mint aki mindig megelőz kegyelmi ténykedésével, szeretetével már belenyúlt a történelembe. A Tízparancsolat által meg akar szabadítani a szenvedélyek és a bűn erkölcsi rabságából. Az Istentől szentesített törvények mindenkit segítenek abban, hogy embersége szerint éljen és megtartása Isten oltalmát, a fejlődést, az egyén, a család és a közösség békés életét biztosítja. A törvény mellett az ember gyenge maradt, ezért Jézusban megjelent a végtelen és szent Isten. Belőle árasztja a végső bölcsességet, valamint a csodákat, melyek egyszerre isteni hatalmának és feltétlen emberszeretetének a jelei. Jézus szerető kapcsolatot sürget, ezért az imádság házából kiűzi a kufárszellemet és bejelenti, hogy testét a szenvedésben és kereszthalálban le fogják rombolni (Jn 2, 13-25), de a templom helyett az ő föltámadt teste, az Eucharisztia köré épül az új istentisztelet. Az Egyház, amely Isten erejét és bölcsességét hirdeti (1Kor 1,22-25), foglalata az ember Istennel fenntartott kapcsolatának. Az Egyház, Krisztus teste a lerombolhatatlan újszövetségi templom. Az Egyházzal egységben képesek vagyunk az Isten adta jogaink kivívására.

„Istennek a »gyöngesége« erősebb az embereknél.” 1Kor 1,25.