2012. 07. 31.

Búcsúszó dr. Nagy József teológiai tanártól

Prof. dr. Marton József beszéde:
Kedves Gyászoló Testvérek!
A gyulafehérvári Papnevelde és a kolozsvári Babeş Bolyai Tudomány­egyetem Római Katolikus Teológia Kar nevében szeretnék megemlékezni és búcsút venni szeretett tanár-kollégánktól.
Dr. Nagy József teológia tanár életét röviden imígyen foglalhatnám össze: szenvedés és szolgálat.
Kiskorától fogva „tövist kapott testébe,” súlyos asztmában szenvedett, de erről nem sokat beszélt. Ő mindig életvidám volt. Az erőt Jézus Krisztustól kölcsönözte. Napi szentmiséi, Szentírás-olvasásai, imádságai oly erővel töltötték el, hogy testi betegsége ellenére is mosolyt sugárzott környezetében.
Papi életének két központja volt: Marosvásárhely – a szeretett város, és Gyulafehérvár. Tanulmányaival együtt – elkötelezett hozzáállással – 25 évet dolgozott Gyulafehérváron. Két évig a Papnevelde könyvtárosa és 17 évig a Hittudományi Főiskola tanára volt. Megbízatásai mellett autodidakta módon képezte magát. Elsajátította a német, francia, olasz világnyelveket, valamint a görögöt és részben a hébert, hogy a Szentírásnak tudós tanára lehessen. A Szentírásnak nemcsak olvasója és művelője volt, hanem egészen elkötelezettje, „szerelmese.” Életművének tekintette az Erdélyi Magyar Bibliatársulat megalapítását 1994-ben, és működtetését haláláig. Ezen Intézményén keresztül nagyon sok erdélyi családhoz jutatta el a Szentírást.
Szívén viselte a gyulafehérvári Papneveldét és a Kolozsváron beindított Római Katolikus Teológia Kart. Derekasan kivette részét a mindkét helyszínen beindított szakok ideiglenes és végleges akkreditálásában. Bár katedrája Gyulafehérvárhoz kötötte, szükség esetén készségesen tartott kurzusokat Kolozsváron is. Ez év tavaszán pedig elvállalta a Babeş Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kar Pasztorál-teológia Intézetének tanulmányi igazgatóságát. Felelősségteljes munkakörével alig ismerkedett meg, eltávozott körünkből.
Dr. Nagy József egészen pap volt. Papi életét a szolgálat jellemezte. Fáradhatatlanul dolgozott, súlyos asztmája és egyéb betegsége ellenére. Mosolygós arca elfedte fájdalmának minden vonását. Egyszer láttam különös módon elérzékenyülni, 2008 júniusában, a doktori tézisének nyilvánosan védésekor. A jelenlevők előtt könnyek között vallotta be, hogy őt – testi szenvedései miatt – régóta foglalkoztatja Jézus Krisztus „önkiüresedése” (kenózisa). Saját szenvedésével került közelebb a krisztusi kenózishoz.
A továbbiakban engedjétek meg, hogy búcsúzóul és kegyeletből a nagy gonddal elkészített munkájából, doktori téziséből felolvassak néhány gondolatot, annál is inkább, mert a tervbe vett disszertáció kiadása paptanárunk hirtelen halála miatt egyelőre elmarad. Többek között ezeket írta a teológia doktora:
„Hitünk szerint Krisztus a kereszten már előre megváltott minden fájdalmat, minden bűnt, s ezért fájdalmas arcát szemlélve, az Ő önkiüresítő szeretetével táplálkozva elkezdődhet bennünk és közöttünk az új, szentháromságos élet kibontakozása.”
„Krisztus a kereszten valósította meg legmélyebben eggyé válását az emberiséggel. A kereszten magasba emelve, – ami halál, feltámadás és az Atyához való visszatérés is egyszerre –, mindenkit magához vonz és egyesít.”
„Jézus a kereszten bemutatta a szeretet módját és mértékét. Kizárólag a szentháromságos szeretetét, mert ő csak ezt a szeretetet tudja élni. Megtapasztalta a megsemmisülést. Átélte a teljes önkiüresedést, egészen addig, hogy az Atyától való elhagyatottságot is átélte, amit az ’Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?’ (Mk 15, 34) kiáltásban juttatott kifejezésre. Ebben a kiáltásban nemcsak Jézus, hanem a Szentháromság maga van jelen és tárul fel. Kiáltásával a kereszten Jézus érthetővé teszi számunkra az isteni agapé szentháromságos misztériumát.”
„A közösségi szellem mindenekelőtt azt jelenti, hogy szívünk pillantását a bennünk lakó Szentháromság misztériumára szegezzük, akinek fényét fel kell ismernünk a mellettünk élő testvérek arcán is.”
„Az Istenhez való eljutás érdekében a testvértől való meneküléstől ismét a testérhez jutunk, hogy vele együtt haladjunk Isten felé, sőt, hogy meg is találjuk Istent a kölcsönös szeretetből származó egységben.”
K. Gy. T.! Búcsúzóul forduljunk megnyugvással az örök boldogságba jutott paptestvérünkhöz, szeretett kollégánkhoz:
Nagy József testvérünk NAGY ajándék voltál számunkra! Hiányzol nekünk! De amint hitted, élted és tanítottad, hogy „Krisztus a kereszten magasba emelve, ami halál, feltámadás és az Atyához való visszatérés is egyszerre, mindenkit magához vonz és egyesít,” minket is megvigasztal hited / hitünk, hogy téged is magához vonzott és Vele vagy. Nyugodjál békében!
/Elhangzott Gyergyóalafalu templomában, Dr. Nagy József temetésén, 2012. július 30./

2012. 07. 30.

Újmise

Újmise
P. Kovács Levente Gyula kamilliánus újmisés első ünnepélyes szentmiséjét a csíkszeredai Millenniumi-templomban mutatta be.  Az ünnepélyes bevonuláskor a helyi esperes-plébános köszöntötte  az újmisést és a szentmisére érkezett híveket. 
Ezután Péter K. István  ministráns egy csokor virággal és ezzel a verssel köszöntötte Levente atyát:

Szerény ünnep e vasárnap,
de itt minket mindig várnak.
Ide jöttél, hazavártunk,
Hogy Istennel találkozzunk.

Itt születtél, elindultál,
hosszú utat már bejártál.
Nyitott maradt szíved, lelked,
Istenre s az emberekre.

Célhoz értél, pappá lettél,
hogy áldásban részesítsél.
Krisztus testével s vérével
közösségbe gyűjtsél minket.

Meghallottad Krisztus szavát,
s felvetted az Ő igáját.
Most már húzzál, kérjél, áldjál,
értünk szolgálj az oltárnál.

Mi is – e kis Isten népe –,
imádkozunk nap-nap érted,
hogy a lelkek kinyíljanak,
mennyországba bejussanak.

Jézus Krisztus áldozatát
mutasd be az oltárunknál.
Isten áldja minden lépted,
Béred, bérünk, Jézus legyen. Ámen.

Meglepetésként, Levente kis unokaöccse is köszöntőt mondott. A szentmise szónoka Ft. Simon Ferenc bécsi magyar esperes, főlelkész volt. Igehírdetését a vasárnapi olvasmányokra és a kamilliánusok 4. fogadalmára: az irgalmasság gyakorlására építette. Beszédét tekintettel az olasz és osztrák vendégekre, három nyelven mondta el. A hat kamilliánus pap mellett jelen volt az öt éve Csíkszeredában dolgozó Sárközi Sándor piarista atya, egy nagyváradi görög-katolikus parókus, valamint három helybéli pap. A szentmise befejező részében az újmisést, a Bécsből jött hívek énekkel és élő szóval köszöntötték. Ehhez csatlakoztak a helyi kamilliánus család képviselői. Az újmisés hangosan megáldotta édesapját, testvérét és a két nagymamát.  Ezt követően a papságot és végül  a jelenlévő híveket áldotta meg.  A szentmise a pápai himnusz és nemzeti imánk eléneklésével zárult.


2012. 07. 29.

Moldvai magyar gyerekek Csíkszeredában


Július 9 és 21 között 27 pusztinai gyermekkel a zsögödfürdői Caritas Házban nyaraltunk.
A tábor szervezője a csíkszeredai Szent Kereszt Főplébánia, melynek vezetője, Darvas-Kozma József esperes 1994 óta szervez táborokat a pusztinai gyermekeknek.
1994-től 2000-ig a tábor helyszíne Marosvásárhely mellett Nyárádtőn - Maroskeresztúron volt, tavaly Gyimesfelsőlokon táboroztunk, idén a kilencedik ilyen táborunk volt, ezúttal Zsögödfürdőn.


A táborban a sok játék mellett pedagógusok és diákok tanítottak írni-olvasni, számolni, énekelni és táncolni. Kipróbáltuk a nemezelés rejtelmeit és földrajz és történelem előadást hallgattunk. Megtanultuk a rendszeretetet és a fegyelmet, a közösségben való viselkedés normáit. Meglátogattuk vonattal Tusnádfürdőt, ahol a Szent Anna Plébánia vendégszeretetét élveztük. Voltunk Madéfalván az 1764-ben életüket vesztett őseink emlékművénél, sétáltunk Csíkszeredában, fölmentünk Csíksomlyóra a Kálvária hegyén imádkozva Szűz Mária és Jézus tiszteletére és felkerestük Domokos Pál Péter szobrát, aki életét a moldvai magyarság kutatására szentelte. A vonatozás külön élményt nyújtott a gyermekeknek, hiszen a többségük eddig még nem ült vonaton.


A táborban jól viselkedő, szorgalmasan dolgozó gyermekek táborpontokat kaptak, melyekkel a délután és este tartott vásáron írószereket, játékokat, ruhaféléket és édességet vásárolhattak.
Az első héten velünk táboroztak a hajdúnánási gyerekek és kísérőik, akik 3. alkalommal tartották Zsögödön a táborukat. A zsúfolt programjaik miatt külön foglalkozásokban dolgoztak, de azért volt idő egy kis közös nemezelésre, táncra és játékra is.


A fürdés sem maradt el, többször le is hűtöttük magunkat a közeli strandon a forró napok végén. Nagy élmény volt a gyerekeknek a strand hideg, rozsdaszínű, erősen vasas vize.
Köszönjük a tábor szervezésben nyújtott segítséget a csíkszeredai Szent Kereszt Főplébániának, Darvas-Kozma József esperesnek és híveinek, a táborban segítséget nyújtó pedagógusoknak, a hajdúnánási táborozóknak, Szabó Mihály budapesti támogatónak és a tábor gondozóinak, szakácsainak.


A gyermekeknek felejthetetlen élményekben volt részük. A tábor napjai gyorsan teletek és talán kicsit szebbek és jobbak lettünk utána.

Bilibók Jenő


2012.07.24.