Ferenc pápa: Ami tönkreteszi identitásunkat

A „kizárólagos gondolkodásmód” („pensée unique”), a humanizmus, amely átveszi Jézus, az igazi ember helyét, tönkreteszi a keresztény identitást. Ne bocsássuk árverésre személyi igazolványunkat – buzdított Ferenc pápa november 16-i reggeli szentmiséjén a Szent Márta-házban.

A napi olvasmány Makkabeus könyvéből egy „gonosz sarjról”, Antiokhosz Epiphánész hellén királyról szól, aki pogány szokásokat vezetett be Izraelben, a „választott nép”, az akkori egyház körében. Ferenc pápa a föld alatt húzódó gyökér képét elemezte. A gyökér fenomenológiája a következő: nem látszik, úgy tűnik, hogy nem árt, de növekszik, és kimutatja saját természetét. Megfontolt sarjnak tűnt, aki az izraelitákat a környező nemzetekkel való egységre buzdította, hogy védelmet élvezzenek. „Miért van olyan sok különbözőség?” – gondolhatták. „Mert amióta elkülönültünk tőlük, sok rossz dolog történt velünk. Menjünk el hozzájuk, legyünk egyenlőek.”
A pápa három szót hangsúlyozott az olvasmány kapcsán: világiasság, hitehagyás (aposztázia), üldözés.
A világiasság azt jelenti, hogy azt csináljuk, amit a világ. Vagyis árverésre bocsátjuk személyi igazolványunkat azzal, hogy egyformák vagyunk mindannyian. Így aztán sok izraelita megtagadta hitét, és eltávolodott a Szent Szövetségtől. Az, ami nagyon ésszerűnek tűnt – vagyis, hogy olyanok vagyunk, mint mindenki, normálisak –, pusztítássá vált.
A király előírta egész birodalmában, hogy mindenki egy népet alkosson – ez kizárólagos gondolkodásmód.
Ez a világiasság, amely arra ösztönöz, hogy mindenki hagyja el saját szokásait. Minden nép alkalmazkodjon a király utasításaihoz. Még sok izraelita is elfogadta ezt a kultuszt, áldoztak a bálványoknak, és megszentségtelenítették a szombatot. Elhagyták hitüket. A világiasság tehát a kizárólagos gondolkodásmódhoz és aposztáziához vezet. A különbözőség nem megengedett, mindenki egyforma. Az egyház történetében és a történelem során is láttuk, hogy az egyházi ünnepek nevét megváltoztatták. Urunk születésének más nevet adtak, hogy eltöröljék az identitást.
Izraelben elégették a törvénykönyveket, és ha valaki betartotta a törvényt, a király döntése értelmében halálra ítélték. 
Az üldöztetés tehát egy mérgező gyökérből, sarjból indult el. Mindig elgondolkodtatott – jegyezte meg a pápa –, hogy az Úr az utolsó vacsora során hosszú imájában övéi egységéért imádkozott, és kérte az Atyát, hogy szabadítsa meg őket a világ szellemétől, a világiasságtól, mert az tönkreteszi az öntudatot, és kizárólagos gondolkodáshoz vezet.
Egy kis gyökértől indul el, és az enyészet iszonyatában, az üldözésben ér véget. Ez a világiasság ámítása, ezért kérte Jézus az Atyát azon a vacsorán. „Atyám, nem azt kérem, hogy vond ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a világtól, ettől a mentalitástól, ettől a humanizmustól, amely a valódi ember, Jézus Krisztus helyét akarja átvenni, elvéve a keresztény identitást, és a kizárólagos gondolkodáshoz vezet. „Mindenki így tesz, mi miért nem?” – mondhatnánk. Manapság el kell gondolkodnunk: „Mi az én identitásom? Keresztény vagy világi? Vagy azért nevezem magam kereszténynek, mert gyermekként megkereszteltek, vagy mert egy keresztény országban születtem, ahol mindenki keresztény?” A lassan belopózó világiasság növekszik, igazolja magát, és fertőz. Növekszik, mint a gyökér, mindig igazolást talál – mondván: „de hát tegyünk úgy, mint mindenki, nem nagyon különbözünk tőlük” –, és végül megfertőz, és sok rossz dolog származik ebből – mutatott rá Ferenc pápa.
A liturgia az egyházi évnek ezekben az utolsó napjaiban arra buzdít minket, hogy figyeljünk oda a mérgező gyökerekre, amelyek eltávolítanak az Úrtól. Kérjük az Urat az egyházért, hogy óvja meg a világiasság minden formájától, hogy az egyháznak mindig a Jézus Krisztus által kijelölt identitása legyen. Mindannyian rendelkezzünk azzal az identitással, amelyet a keresztségben kaptunk. Ezt az öntudatot ne dobjuk ki azért, mert olyanok akarunk lenni, mint mindenki, a „normalitás” érdekében. Kérjük, hogy az Úr adja meg a kegyelmet, hogy megtartsuk és megóvjuk keresztény identitásunkat a világiasság szellemével szemben, amely mindig növekszik, igazolja magát, és megfertőz – fogalmazott Ferenc pápa.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír

Szolgálunk, vagy hagyjuk, hogy kiszolgáljanak minket?

A keresztények a bűn és a kegyelem történelmében élnek, és mindig két lehetőség közül választhatnak: szolgálnak, vagy kiszolgáltatják magukat a testvéreikkel. Ezt a gondolatot fejtette ki Ferenc pápa április 30-án reggel, a Szent Márta-házban tartott szentmisén – tájékoztat a Vatikáni Rádió.

A keresztény identitás két vonásáról, a történelemről és a szolgálatról elmélkedve a Szentatya megállapította: Szent Pál, Szent Péter és az első tanítványok nem egy történelem nélküli Jézust hirdettek. Ők a nép történetébe ágyazva hirdették Jézust, annak a népnek a történetébe helyezve, amelyet Isten évszázadokon át vezetett, hogy elérjen az idők teljességéhez. Isten belép a történelembe, és együtt halad népével.
A keresztény ember történelemben élő férfi és nő, mert nemcsak magában áll, hanem egy néphez, egy úton lévő néphez tartozik. Nem lehet keresztény önzésben gondolkodni, ez nem működik. A keresztény nem egy laboratóriumi lelki lény, hanem egy népbe ágyazott, lelkiséggel rendelkező ember; férfi és nő, aki mögött hosszú történelem áll, és aki tovább zarándokol előre, amíg az Úr vissza nem tér – mutatott rá a pápa.
Ez a történelem a kegyelem, de egyben a bűn története is. Mennyi bűnös, mennyi bűntett! Pál a mai liturgiában is megemlíti Dávid királyt, aki szent, de mielőtt szent lett volna, nagy bűnös volt. Nagy bűnös – ismételte Ferenc pápa. – A mi történelmünknek be kell fogadnia a szenteket és a bűnösöket is.

És személyes történetünkben mindannyiunknak vállalnunk kell a bűneinket, a saját bűnünket és az Úr kegyelmét, aki velünk van és elkísér minket a bűnben, hogy megbocsásson, és elkísér minket a kegyelemben. Nincsen keresztény identitás történelem nélkül – hangsúlyozta a Szentatya.

Majd így folytatta: A keresztény önazonosság másik vonása a szolgálat. Jézus megmossa tanítványai lábát, és arra hív minket, hogy kövessük őt, tehát szolgáljunk. A keresztény identitás szolgálat, nem önzés. „De atyám, mindnyájan önzők vagyunk.” Á, igen? Ez bűn, olyan szokás, amellyel szakítanunk kell. Bocsánatot kell kérnünk, hogy az Úr megtérítsen minket. A szolgálatra vagyunk hivatottak. Kereszténynek lenni nem látszat vagy akár társadalmi magatartás, nem lehet kikozmetikázni kicsit a lelkünket, hogy valamivel szebb legyen. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy azt tesszük, amit Jézus mondott: vagyis szolgálunk.
Tegyük föl magunknak a kérdést: A szívemben mit teszek inkább? Kiszolgáltatom magamat másokkal, a közösséggel, a plébániával, a családommal, a barátaimmal, vagy pedig én szolgálok, én vagyok mások szolgálatára? – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: L’Osservatore Romano
Magyar Kurír