„Tisztelt drága testvérek, nagy örömmel fogadlak benneteket és
szívélyesen köszöntök mindenkit. Köszönetem Angelo Sodano bíborosnak, aki mint
mindig ezúttal is tolmácsolta az egész testület érzelmeit. Szívből köszönöm
Bíboros Úr.
Az Emmauszi tanítványokra utalva azt szeretném mondani, hogy számomra is nagy
öröm volt, hogy a Feltámad Úr világosságában egymás mellett jártunk az eltelt
években. Amint már tegnap is mondtam a Szent Péter teret megtöltő ezer meg ezer
hívő előtt, a ti közelségetek és tanácsaitok sokat segítettek szolgálatom
során. E nyolc év alatt a hit jegyében nagyon szép pillanatokat éltünk át,
amelyek az egyház útjának ragyogásáról tanúskodtak. De átéltünk olyan
pillanatokat is, amikor sűrű felhő borította be az égboltot.
Krisztust és egyházát akartuk szolgálni totális szeretettel, Ő a mi
szolgálatunk lelke. Krisztusból kisugárzó reménységet akartunk ajándékozni,
mert egyedül ez tudja megvilágítani az utat. Mondjuk együtt köszönetet az
Úrnak, aki megengedte, hogy növekedjünk az egységben, hogy együtt kérjük
segítségét. Kérjük, hogy a bíborosi kollégium olyan legyen, mint egy zenekar,
amelyben kifejeződik az egyetemes egyház sokszínűsége és a harmóniát keresik a
különböző hangszerek.
Szeretnék meghagyni nektek egy szívemnek kedves gondolatot az egyházról és
annak titkáról, amely mindannyiunk életében annyira fontos. Romano Guardini egy
gondolatát veszem kölcsön. Guardini pontosan abban az évben jegyezte le ezt a
gondolatot, amikor a II. Vatikáni Zsinat atyái megszavazták a Lumen Gentium konstitúciót.
Ez volt utolsó könyv, amit írt és amit személyesen nekem is dedikált, ezért
ezek a szavak számomra különös jelentőséget öltenek. Ezt írja Guardini: „Az
egyház nem olyan intézmény, amelyet elméletben kigondoltak és felépítettek,
hanem eleven valóság. Az egyház él az eljövendő idők folyamán és bár átalakul
természetében mindig ugyanaz marad. Az egyház szíve Krisztus.”
Úgy gondolom tegnap (a szerdai általános kihallgatáson) mindannyian
megtapasztaltuk ezt. Láttuk az egyházat, mint eleven testet, melyet a
Szentlélek éltet és amely Isten erejéből él. Az egyház a világban van, de nem a
világé. Isten, Krisztus és a Lélek egyháza, ezt láttuk tegnap. Ezért igaz és
annyira sokatmondó Guardini egy másik kifejezése: „Az egyház a lelkekben
újraébred”. Az Egyház él, növekedik és öntudatra ébred a lelkekben, akik Szűz
Máriához hasonlóan befogadják Isten Szavát, úgy tekintenek rá, mint a
Szentlélek működésére, akik felajánlják Istennek életüket és akik saját
szegénységükben és alázatukban képessé válnak arra, hogy általuk újraszülessen
Krisztus a mai világban. Az egyházon keresztül örökre jelen lesz a világban a
megtestesülés titka. Krisztus folytatja útját az időn és minden helyen
keresztül. Kedves Testvérek, maradjunk egységben e titokban, imával, és főként
a napi szentmisével. Ezáltal szolgáljuk az egyházat és az egész emberiséget. Ez
a mi örömünk, amit senki nem vehet el tőlünk.
XVI. Benedek a bíborosokhoz intézett utolsó beszédét ezekkel a gondolatokkal
zárta le:
Mielőtt egyenként is elbúcsúzom tőletek, még azt szeretném mondani, hogy az
imán keresztül közel leszek hozzátok, főként a következő napokban, hogy teljes
mértékben engedelmeskedjetek a Szentlélek működésének amikor megválasztjátok az
új pápát. Hallgassátok meg azt, amit az Úr vár tőletek. A bíborosi kollégium
tagjai között van a leendő pápa. Már mostantól kezdve ígéretet teszek az új
pápa iránti tiszteletadásra és engedelmességre. Mindezekre szeretettel és
hálával szívből adom apostoli áldásomat.”
Ez volt XVI. Benedek pápa utolsó bíborosokhoz intézett beszéde. A beszéd teljes
szövegét lefordítottuk.
(ik) VR