Lorántffy Zsuzsanna katolizált

-->

Sárospatak úrnőiről, Lorántffy Zsuzsannáról és Báthory Zsófiáról tartott előadást a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény és az érseki és káptalani levéltár szervezésében Veszprémben a Szaléziánumban Balogh Judit, a Miskolci Egyetem docense május 22-én a Fejedelemasszonyok és a vallásszabadság című előadássorozat keretében.

-->

I.    Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége, a református Lorántffy Zsuzsanna, és a házasságukból született II. Rákóczi György felesége, a katolikus Báthory Zsófia azon XVII. századi nagyasszonyok közé tartoztak, akik a kor által megszokott és elfogadott női/hitvesi és anyai szerepek mellett feszegették a társadalom előírt korlátait. Életükkel, tevékenységükkel – úgy is mondhatnánk – megelőzték korukat, mutatott rá az előadó bevezetőjében. Bár a kialakult rokoni kötelékek között akár közös úton is haladhattak volna, de alapvető ellentét volt közöttük: eltérő felekezet elkötelezett hívei voltak.

Lorántffy Zsuzsanna apja, Lorántffy Mihály Rákóczi Zsigmond uradalmában az ónodi vár kapitányaként szolgált, ott született leánya is. Ifjú asszonyként Zsuzsanna házasságuk kezdetén férjével Sárospatakra költözött, ahol mindjárt építkezések sorát vezényelte le (miközben férje távol katonai szolgálatban volt), ami teljesen elütött a kor asszonyi szerepköreitől. Ugyanakkor lelkes író is volt, szépen és választékosan fogalmazott, s a kor diktálta női/asszonyi feladatkörtől végképp elszakadva, teológiai jellegű könyvet is kiadott, melyben bibliai idézeteteket állított hadrendbe missziós céllal, hogy a református hit igazságát bizonyítsa. Az előadó végig kísérte a fejedelemasszony életútját, részletesen idézte azt az e korban egyáltalán nem jellemző mindvégig ragaszkodó szerelmes kapcsolatot, amely férjéhez, I. Rákóczi Györgyhöz fűzte és amely kölcsönös volt. Férjével egész életében folyamatos levelezésben állt. Egyik alkalommal I. Rákóczi György azt írta 32 évnyi házasság után nejének: „Szeretném elmondani Isten és az angyalok előtt, hogy szebbet, jobbat, dicséretre méltóbbat nem találtam nálad a földön”. S a férji hűség, az összetartozás szép példájaként a harmincéves háború idején otthonától távol hadakozó fejedelem mindig hazatért asszonyához, mikor az újabb gyermeknek adott életet. Balogh Judit kiemelte, hogy e kérdésben ellentétbe került Bethlen Gáborral is, aki a házasságkötését háromszor is elhalasztotta csaták miatt, s ezt a vonását Rákóczi Györgynek sosem tudta megérteni.  

Báthory Zsófia életútjából Balogh Judit kiemelte: Bár a II. Rákóczi Györggyel történt házasságkötésük alkalmával színleg reformátusnak kellett mutatkoznia, de valójában teljes szívéből hithű katolikus maradt mindvégig. Ugyan Lorántffy Zsuzsanna többször is megfeddte a fiát, hogy miért engedi feleségét katolikusként viselkedni a várban, az ifjú szerelmes férj mindent elnézett hitvesének. Zsófia titokban becsempészte szobájába a térdeplőjét, szigorúan megtartotta a böjtnapokat, sőt férje támogatásával a maga nevében sokféle adományokkal látta el a székelyföldi ferences kolostorokat. Férje halála után 1661-ben pedig rekatolizált fiával, I. Rákóczi Ferenccel együtt, s ezután a katolikus hithez való visszatérítésre fordította egész további életét a Rákóczi-birtokokon, ahol ekkor már mindenütt a protestantizmus volt az úr. Ebben segítették a Sárospatakra már 1662-ben általa behívott jezsuiták, akiknek vezetésével alsó fokú iskolát is indítottak. Új templomok épültek, a régi templomokat elvették a protestánsoktól, visszaadták a katolikusoknak, kereszteket állítottak a településeken, amelyeket mindenkinek kötelező volt megsüvegelnie, s ha nem tette, büntetés járt érte. Gyakorta indítottak hosszú gyalogos zarándoklatokat kegyhelyekre, melyeken fiával együtt példaszerűen maga Zsófia is részt vett. Gyóntatójától, Kiss Imrétől – aki följegyezte – tudni, hogy a fejedelemasszony tudatosan is vállalt kereszteket, hogy levezekelje amiért katolikus hitét elhagyni kényszerült házassága kezdetén. Zsófia térítő munkája nyomán a rekatolizáció teret nyert Erdélyben.

Toldi Éva/Magyar Kurír

**

Reflexió

A Magyar Kurír tudósítása alkalmul szolgál, hogy megjegyezzem, hogy  az özvegy fejedelemasszony, Lorántffy Zsuzsanna élete végén a katolikus hitben nyert vigasztalódást.
A katolikus státus urak udvaraikban néha nyíltan, máskor rejtve pálos, jezsuita, ferences misszionáriusokat tartottak. Ezek a misszionáriusok a nemesi jogok védelme alatt misézhettek és prédikálhattak. Így P. Vanoviczi János pálos vándormisszionárius két társával együtt Kornis Zsigmond bihari és zarándi főispán birtokán, többek közt Kispapmezőn (Pomezeu, Bihar megye) és Haller István házában missziózott. I. Rákóczi György 1644. szeptember 22-én táborába hívatta Vanoviczit, hogy ott az erdélyi, magyarországi és székely katolikusoknak misézzen. A következő Pünkösdkor már Nagyváradon nyilvános igehirdetést tartott I. Rákóczi György fejedelem és fia, II. Rákóczi György ifjabb fejedelem jelenlétében. Nagy hatással volt a fejedelem családjára.

Vanoviczi János (Appony 1614 – 1677) volt az első pálos misszionárius Magyarországon. 1636-42 között a római Collegium Germanicum-Hungaricum diákja, 1642-ben misszionáriusi felhatalmazással tért haza. Térítésének történetét Rómába küldött jelentéseiből ismerjük. Missziós fáradozásának eredménye, hogy a Hitterjesztési Kongregáció 1667-ben pálos missziófőnökséget hozott létre, melynek vezetője Vanoviczi munkatársa, Borkovich Márton rendfőnök lett, aki kinevezése után nem sokkal megkapta a zágrábi püspökséget. Ekkor Vanoviczi lett a missziófőnökség vezetője egészen 1677-ben bekövetkezett haláláig. (Tóth István György: Relationes missionariorum de Hungaria et Transilvania 1572–1717. Budapest–Róma 1994. 122–159., 167–173., 202–208.; Tóth István György: A remeterend vándormisszionáriusa. In: Levéltári Közlemények 1-2. 2001. 72 évf. 187–245.)

Vanoviczi pálos misszionárius Sárospatakon sokat vitatkozott I. Rákóczi György özvegyével, Lorántffy Zsuzsannával (Ónod 1600 körül – Sárospatak 1660. április 18.), aki mindig szívesen látta, tanácsát kérte. A fejedelemasszony megvonta a kálvinista diákoktól a támogatást, mire 95 öregebb diák elhagyta a kálvinista iskolát. Az özvegy fejedelemasszony halála előtt a kálvinista prédikátort visszautasította és egyre csak Vanoviczit hívta, így halt meg. Vanoviczi erősítette meg Báthori Zsófiát a katolikus hitben. Továbbá rendtársa P. Beberi György folytatta munkáját és I. Rákóczi Ferencet és anyját a sátoraljaújhelyi pálos kolostorban megáldoztatta. (Tóth István György: Relationes missionariorum... 122–123., 131. 136–137.)

Darvas-Kozma József

Változtass a stratégiádon

Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:
“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”
Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van.
A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit.
Az újságíró így válaszolt: “Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”
Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt:
“Tavasz van, és én nem láthatom.”
Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!
**
Uram, szeretnék megszabadulni lelki vakságomtól,
és jó irányba menni, mindig csak Feléd. 
Segíts engem szorongásomat legyőzni,
s ha szorongva is, de indulni Feléd!

Mennyire vagy tudatos?

-->

Mahatma Gandhit (1869-1948) , aki India függetlenné válásáért erőszakmentesen küzdött, többször bebörtönözték az angolok (1922-24, 1930-31, 1932-34, 1942-44). Egyik alkalommal, amikor szabadon engedték, Gandhi megkérdezte a börtönőrt: „Maradhatnék még egy hetet?”

Normális ez a fickó? – tanakodtak az őrök.

De ő megmagyarázta: „Nagyon nagy ez a börtön, rengetegen vannak itt, és épp egy speciális meditációs technikát tanítok az embereknek, de még egy hétre szükségem van, hogy befejezzem. Ha még egy hetet maradnék, befejezhetném ezeknek az embereknek a tanítását, amiért nagyon hálás lennék”.

A börtönfelügyelő így felelt: „Ha marad, négy rúpiát, azaz fél dollárt fogunk felszámolni a hétre, ha ezt nem vállalja, akkor jobb, ha megy, nincs többé szükségünk magára.”

El tudod képzelni ezt a tudatosságot? Gandhi tudatosságát nem sikerült börtönbe zárni.

Isten információja

Tény: A vadlibák csoportosan “V” alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne.  

Tanulság: Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkánkat, akkor sokkal gyorsabban érjük el a célt.

Tény: Ha egy vadliba kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erőfeszítése által.  

Tanulság: Ha annyi eszünk van mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében.

  

Tény: Amikor a vezető liba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen.

Tanulság: A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelő pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést.

Tény: Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben biztassák.  

Tanulság: A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a gágogás biztató legyen.

Tény: Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, míg meggyógyul, vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben. Olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat.  

Tanulság: Az életben a hátrányos helyzet csak akkor hátrány, ha annak fogod fel. Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik.

Nemzeti Összefogás üzenet

Bőrünkön érezni

Az angol író, Bernard Shaw utazásai során az egyik kis város határában az ég felé tekintő és könyörgő társasággal találkozott. Megkérdezte tőlük, hogy mit csinálnak.

- Esőért imádkozunk - felelte egyikük.

Shaw arcán huncut mosoly jelent meg: - No, tibennetek sem lehet valami erős hit! - jegyezte meg - idejöttök esőért imádkozni, és egyikőtök sem hozott esernyőt!

- Igaz, hogy nem hoztunk esernyőt, de amit kérünk Istentől, az ellen mi nem tusakodunk, hanem bőrünkön akarjuk érezni! 

A cinikus író erre tova ballagott.