XXIII. János pápa kamarása, Guido Gusso a pápákról
készült hanganyagok digitalizálását bemutató sajtótájékoztatón
elmesélte, hogyan „szökött ki” a pápa rendszeresen a Vatikánból. A
Vatican Insider ismerteti történeteit.
A pápák hangja
címen megrendezett sajtótájékoztatón Gusso elmesélte, hogy a XXIII.
János pápa megválasztását követő napokban együtt sétáltak a vatikáni
kertekben. A nyolcadik napon a pápa így szólt hozzá:
„Mindig ugyanaz az
útvonal! Vigyél el a Gianicolóra, a Villa Borghesébe!” „De Szentatyám,
azt nem lehet” – válaszolta megdöbbenve a kamarás.
„Hogyne lehetne! Menj
el a kocsiért és induljunk!” A vatikáni csendőrség teljesen
összezavarodott, nem tudták, hová tűnt a pápa.
Ugyanez történt Castel Gandolfóban:
kinyittatott egy addig zárva
tartott kaput, majd néhány nap múlva, amikor az őrök már megszokták az
új helyzetet, kiszöktek rajta autóval. A közeli Vivaróba mentek, ahol az
emberek felismerték, üdvözölték. A hazafelé vezető úton már tömeg
várta, kiáltoztak:
„Éljen a pápa!” A csendőrség, az olasz rendőrség és a
svájci gárda nehezen tért magához a döbbenettől, a kaputól a villa
bejáratáig szemrehányó tekintetek kísérték őket.
Néhány nappal később a
kamarás levelet kapott az olasz rendőrségtől, amelyben tudatták, hogy
feljelentették. XXIII. János kérte, hogy olvassák fel neki a levelet,
majd nevetésben tört ki.
Rómában sokszor kiszöktek,
meglátogatták például az angol
nagykövetet, aki kórházba került, máskor elmentek egy újságíróhoz...
Legtöbbször a pápa Chrysler Cadillacjével mentek, néha pedig a kamarás
autójával.
Gusso hozzátette: a csendőröket ugyan sokszor zavarba hozta a pápa
ezekkel a kiruccanásaival, de velük is nagyon kedves volt.
Felelevenített egy jelenetet, amikor egy 24 éves fiatal csendőr
panaszkodott neki, hogy meg akar házasodni, de nincs pénze az esküvőre.
Gusso elmesélte ezt a pápának, aki felajánlott rajta keresztül annyi
pénzt, amennyiből meg lehetett rendezni a vendéglátást.
A vatikáni protokoll már kezdettől fogva zavarta Roncallit, számos
intézkedéssel szembeszállt. Azonnal eltörölte a lábcsókot, és nem ült
fel a hordozható pápai trónusra sem. Amikor először ráült, azt mondta,
hogy szédül, és úgy érzi magát, mint amikor kisgyerekként a nagybátyja
vállán ült.
Idős korában kezdett angolul tanulni a kúria egy ír papjától. Azt
akarta, hogy a kamarása is megtanuljon angolul, be is íratta őt a
British Schoolba. Volt azonban egy probléma: az órák este kilenckor
kezdődtek, és neki akkor épp a vacsorát kellett volna felszolgálnia. A
pápa azonban megoldotta a problémát: előrébb hozta a vacsora időpontját.
Amikor megérkeztek Roncalli pápa festményei Bergamóból, a munkások
néhányat túl magasra, néhányat pedig túl alacsonyra tettek. XXIII. János
azt súgta kamarásának: „Szólj, hogy hagyjanak itt kalapácsot, szöget,
létrát!” Pár nappal később áthelyezték a képeket: Gusso állt a létra
tetején, a pápa lentről tartotta a létrát és irányította Gussót, hogy
mennyivel tegye lejjebb, illetve feljebb a festményeket.
Amikor a L’Osservatore Romano igazgatóhelyettese jött, hogy átnézze
beszédei vázlatát, szokás szerint letérdelt az íróasztal elé. Roncalli
pápa megdöbbent ezen és rászólt: „Maga mit csinál? Üljön le!”
Gusso beszámolt arról is, hogy a Kúriában olykor bizalmatlanul
szemlélték a „jó pápa” lépéseit. Amikor Geoffrey Francio Fischer
anglikán prímást fogadta, nem küldtek fényképészt, ezért ennek a
találkozásnak nincs is nyoma a fotókon. Egy másik esetben egy
fiatalember, aki Castel Gandolfóban dolgozott, házasodni készült. A pápa
segíteni akart anyagi helyzetén, ezért kérte, hogy vegyék fel a
Vatikáni Múzeumokba. Elsőre nem vették fel, másodjára sem. Háromszor
kellett szólnia, hogy teljesítsék a kérését.
Guido Gusso végül megállapította: Ferenc pápa hasonló ember, mint
XXIII. János: jó ember, figyel a szegényekre és az alázatosokra.
Magyar Kurír