2020. 10. 07.

A szeretet mindent megold! - tanmese

Egy asszony kijött a házból és három  szakállas öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt: Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek benneteket, gyertek be és egyetek valamit!  A ház ura itthon van? – kérdezték.
Nincs itthon – válaszolta az asszony.
Akkor nem mehetünk be – felelték az öregek.
Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt.
Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket! – mondta a férj.
Az asszony kiment és hívta az öregeket.
Együtt nem mehetünk be a házba – felelték.
Miért nem? – kérdezte az asszony.
Az egyik öreg magyarázatba kezdett: Az ő neve JÓLÉT – mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta ő SIKER, és én vagyok a SZERETET. Majd így folytatta: most menj vissza a házba és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.
Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült.

Ez nagyszerű! – mondta. Ebben az esetben hívjuk be JÓLÉTET! Hadd jöjjön be és töltse meg a házunkat jóléttel! A felesége nem értett vele egyet. Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a SIKERT? A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával: Nem lenne jobb a SZERETETET behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel.
Hallgassunk a menyünkre! – mondta a férj a feleségének. Menj, és hívd be SZERETETET, hogy legyen a vendégünk! Az asszony kiment, és így szólt: SZERETET, kérlek, gyere be és legyél a vendégünk! SZERETET felállt és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte JÓLÉTET és SIKERT: Én csak SZERETETET hívtam, ti miért jöttök?
Azok egyszerre válaszoltak: Ha JÓLÉTET vagy SIKERT hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel SZERETETET hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk. Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!

2020. 10. 06.

A lelkiismeretben Isten van jelen

6. A lelkiismeretben az ember egyedül van  Istennel. A modern lélektanban súlyos ellenvetések szabadultak el az erkölcsi lelkiismeret értéke ellen, szeretnék eltörölni az ember lelki tevékenységében ezt a visszaverődő és elhatározó ítéletet, melyet egy értelmes és tiszta lélek ad önmagának, szembesítve magát az erkölcsi törvény követelményeivel, melynek parancsaiban kifejeződik az Isten saját akarata. 

• Az Egyházatyák úgy mutatják be a lelkiismeretet, mint „Isten szavát bennünk” és a II. Vatikáni Zsinat azt állítja: „Az ember a maga benső szellemi életében túllépi a világegyetemet: azokba a mélységekbe tér, amikben szívéhez fordul, oda, ahol őt Isten várja, aki a szíveket vizsgálja, oda, ahol Isten tekintete alatt ő dönt sorsáról.” (GS 14)

• A lelkiismeret bensejében az ember fölfedez egy törvényt, melyet nem önmaga ad magának, amelynek viszont engedelmeskednie kell. Ennek szava fölszólítja őt, hogy szeresse és tegye a jót és kerülje a rosszat, világosan mondja a szívbe: „tedd ezt, kerüld azt a másikat”.• Minden ember a szívében tulajdonosa egy Istentől írt törvénynek, melynek engedelmességében áll az ember méltósága, és amely szerint lesz megítélve.„A lelkiismeret magva, méghozzá a legtitokzatosabb magva és szentélye az embernek, ahol egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensejében. A lelkiismeret közvetítésével megismerhető csodálatos módon az a törvény, amely a maga teljesülését Isten és a felebarát szeretetében találja meg. A lelkiismerethez való hűségben a keresztények egyesülnek más emberekkel, hogy keressék az igazságot és hogy az igazság szerint megoldjanak megannyi erkölcsi problémát, amelyek ugyanúgy születnek az egyesek életében, mint a társadalmában.” (GS 16) Az ember erkölcsi lelkiismerete vonatkozási pontként jelentkezik, hogy megkülönböztessük az értékeket, melyek az életben jelentkeznek és helyreállítsuk a párbeszédet Istennel.

Arany János: A WALESI BÁRDOK

 
Edward király, angol király

Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér

A velszi tartomány.
 
Van-e ott folyó és földje jó?

Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:

A pártos honfivér?
 
S a nép, az istenadta nép,

Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,

Melyet igába hajt?
 
Felség! valóban koronád

Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,

Hegy-völgyet benne lelsz.
 
S a nép, az istenadta nép

Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint

Megannyi puszta sir.
 
Edward király, angol király

Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,

És néma tartomány.
 
Montgomery a vár neve,

Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,

Vendégli a királyt.
 
Vadat és halat, s mi jó falat

Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,

Hogy nézni is tereh;
 
S mind, amiket e szép sziget

Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr

Túl messzi tengeren.
 
Ti urak, ti urak! hát senkisem

Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!

Ne éljen Eduárd?
 
Vadat és halat, s mi az ég alatt

Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt

Belül minden nemes.
 
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!

Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -

Elő egy velszi bárd!
 
Egymásra néz a sok vitéz,

A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,

Sápadt el a harag.
 
Szó bennszakad, hang fennakad,

Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,

Ősz bárd emelkedik.
 
Itt van, király, ki tetteidet

Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög

Amint húrjába csap.
 
"Fegyver csörög, haló hörög,

A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:

Te tetted ezt, király!
 
Levágva népünk ezrei,

Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:

Király, te tetted ezt!"
 
Máglyára! el! igen kemény -

Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;

S belép egy ifju bárd.
 
"Ah! lágyan kél az esti szél

Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek

Panasza nyög belé.
 
Ne szülj rabot, te szűz! anya

Ne szoptass csecsemőt!..."
S int a király. S elérte még

A máglyára menőt.
 
De vakmerőn s hivatlanúl

Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,

Ez íge hallatik:
 
"Elhullt csatában a derék -

No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,

Nem él oly velszi bárd.
 
Emléke sír a lanton még -

No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal,

Melyet zeng velszi bárd."
 
Meglátom én! - S parancsot ád

Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,

Minden velsz énekest!
 
Szolgái szét száguldanak,

Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett

A híres lakoma. -
 
S Edward király, angol király

Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:

A velszi tartomány.
 
Ötszáz, bizony, dalolva ment

Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani

Hogy: éljen Eduárd. -
 
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal

London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,

Ha bosszant bármi nesz!
 
Áll néma csend; légy szárnya bent,

Se künn, nem hallatik:
"Fejére szól, ki szót emel!

Király nem alhatik."
 
Ha, ha! elő síp, dob, zene!

Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait

A velszi lakoma...
 
De túl zenén, túl síp-dobon,

Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan

A vértanúk dalát.
 
*
 
(1857 jún.)

 

2020. 10. 04.

A lelkiismeret drámái 5.

5. A lelkiismeret drámái - Mivel a héber szó, amely közelről inkább megfelel a lelkiismeret fogalmának az a szív szó, azért a szent szöveget ezzel a figyelemmel kell olvasni: a felelősség, miként a szándékok, a szívből származnak (vö. Mt 5,28).

• A szív az Istennel való találkozás helye; a szív ítélete meghatározó, mert Isten ítélete; mind az elmarasztalásban, mind a jóváhagyásban, az ember - szív Istenre támaszkodik: „Ha vádol a szívünk, Isten nagyobb szívünknél: ő mindent tud. ” (1Ján 3,20)

• A lelkiismeret drámáiról gyakran beszél a szent szöveg: azután, hogy Ádám és Éva ettek a tiltott fának gyümölcséből „megnyíltak szemeik”, „észrevették, hogy mezítelenek”, „és elrejtőztek az Úr elől”, „féltek”.

És Káin hallotta az urat: „testvéred vérének szava hozzám kiáltott a földről” (Ter 3 és 4).

Heródes, Keresztelő Jánossal kapcsolatban, azt mondta: „János támadt fel, akit lefejeztettem.” (Mk 6,16)

Péter (Mk 14,66-72) a lelkiismeret figyelmeztetésére megbánta, hogy megtagadta Jézust; ezzel szemben Júdás kétségbeesik: „az áruló, látta, hogy elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek: »Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért.«" (Mt 27,3)

A tékozló fiú magába szállva így szólt: „Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. ” (Lk 15,18-20)

**

 

A lelkiismeret drámáját Arany János dolgozta fel híres balladáiban. Most olvasuk el:


ÁGNES ASSZONY

Ballada.

Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
„Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
„Jaj, galambom, hogy’ mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, - a sugárka
Mind beléfér egy fél szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrűlne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Ím azonban, időtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Öltözetjét rendbe hozza,
Kendőjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek űlnek sorra;
Szánalommal néznek ő rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Ő bitón fog veszni holnap,
Ő, ki férjedet megölte;
Holtig vízen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: „meg nem őrül.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy őt
Haza többé nem eresztik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Nosza sírni, kezd zokogni,
Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon,
Fogva én itt nem űlhetek.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Mocsok esett lepedőmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!”
Oh! irgalom atyja ne hagyj el.

Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el

Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással,
Fehér  sulyka messze villog.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

És ez így megy évrül-évre,
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Őszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ránc verődik
Szanaszét a síma képen.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa -
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

(1853.)

2020. 10. 03.

Hirdetés: 2020. október 04.

1. Ma első vasárnapi szentségimádás a ¼1-es mise után ¾5 óráig.

2. Októberi rózsafüzér ájtatosságot Vasárnap a 11 órás mise előtt végezzük, hétköznap este fél 7 órakor.

3. A plébániai hitoktatást és a bérmálási felkészítőt a héten megkezdjük.

Kedden 3-4 óráig az előkészítő, az I. és a II. osztályba járó gyerekeknek.
Kedden 4-5. óráig IV-V. osztály.

Csütörtökön VI-VII-VIII. osztály részére 4-5 óráig.

Pénteken 3-4. óráig az elsőáldozók I. csoport, a II. csoport  felkészítője 4-5 óráig.

4. A bérmálkozásra készülő ifjaknak péntek este 19 órakor felkészítő.

5. Az  elsőáldozási csoportképeket át lehet venni a plébánián.

6. Krisztus világa folyóirat szeptemberi száma kapható a sekrestyében és a ministránsoknál.

7. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes -Zeng a lélek, zeng a szó... című előadását tekinthetik meg október 5-én hétfőn, 6-án kedden, 7-én szerdán a Csíki Moziban, 19:00 órás kezdésekkel. 

8. Jövő vasárnap, október 11-én Csíkcsomortánban búcsú fél 1 órakor.

9. Előre közöljük, hogy a Millenniumi templom búcsúját két hét múlva, október 18-án vasárnap fél 1 órakor tartjuk, ezért a 11 órás mise kimarad.