Xavéri
Szent Ferenc, a római katolikus egyház nagy missziós szentje, a
spanyolországi Xavier kastélyban született 1506. április 7-én. Tizennyolc
évesen beiratkozott a párizsi egyetemre, ahol 1530-ban doktori diplomát
szerzett, és a Beauvais-Collégiumban egyetemi
tanszéket nyert. 1529-ben ismerkedett meg Loyolai Ignáccal, a jezsuiták
alapítójával, aki ekkor tervezte azt a kolosszális munkát, amelyet azután
végzett el. Xavier Ferenc az első kilenc Loyolai hatására megtérők egyike lett,
és a leglelkesebb a kis társaságban. A Jezsuita Rend megalakulásának dátuma
1534. augusztus 15., a hely pedig a Párizs melletti Montmartre. Xavier Ferenc társaival,
Ignáccal az élet Velencébe ment, hogy onnan a Szentföldre zarándokoljanak. Itt
az arbei püspök mind a kilencet pappászentelte 1537-ben. Hajóra és jó hírekre
várva a betegek kórházában teljesítettek szolgálatot. Feladataik ellátása során
itt már korán tanúbizonyságot tettek lelkesedésükről és önátadásukról.
Ezt követően
Rómába mentek, ahol Loyolai Ignác és társai szolgálatukat a pápának ajánlották
fel. Itt kapta kézhez Ignác III. János portugál király levelét, aki néhány
alkalmas hithirdetőt kért az indiai misszió végzésére. Ignác XavierFerencre
gondolt, akit III. Pál pápa legátusnak nevezett ki, aki Sousa Alfonz indiai
alkirály társaságában elindult nevezetes útjára. 1540 márciusában hagyta el
Rómát, és 1541. április 7-én kihajózott Goába, a portugál birtokok legfőbb
városába, ahová 1542. május 6-án érkezett meg. Ettől kezdve Sancianban, Kanton
közelében a leghősiesebben és odaadóan szentelte magát munkájának, kereszttel a
kezében meglátogatta Travancore, Ceylon, Malacca, Japán és más pogány földeket,
és égő buzgalommal a szívében dolgozott. 1552 őszén szerencsésen el jutott
Makao átellenében fekvő Szancsán-szigetre, ahol a kínaiaknak szabad volt
idegenekkel érintkeznie, és itt ört rá a halálos betegség és mindenkitől
elhagyatva december 3-án meghalt. Holttestét 1553. március 22-én Malakkába
vitték, s a város szerte dühöngő pestis, mintha csak elvágták volna, egyszerre
megszünt.
Ő az Egyház
misszióinak égi pártfogója.
Xavéri
Szent Ferenc: Az Úr Jézushoz
Jézus, szivem szép szerelme!
Az én lelkem gerjedelme
Buzgón szeret tégedet;
Nem azért, hogy üdvezüljen,
Tüzre, kínra ne kerüljen, -
Másként szeret tégedet.
Ingyen Uram, te szerettél,
Teremtettél, megszenteltél,
Megváltottál engemet:
Úgy, én szivem szép szerelme!
Az én lelkem gerjedelme
Ingyen szeret tégedet.
Ebben a hív szeretetben,
Holtig való tiszteletben
Vígan ontom véremet,
Vígan néked én Istenem,
Drága kincsem és mindenem,
Feláldozom éltemet!
(Faludi Ferenc fodítása)
* * *
1. O Deus! ego amo Te,
Nec amo Te ut salves me,
Aut quia non amantos Te
Aeterno punis igne.
Aut quia non amantes Te
Aeterno punis igne.
Aut quia non amantes Te
Aeterno punis igne.
2. Tu, Tu, mi Jesu; totum me
Amplexus es in cruce,
Tulisti clavos, lanceam,
Multamque ignominiam,
Tulisti clavos, lanceam,
Multamque ignominiam.
Tulisti clavos, lanceam,
Multamque ignominiam.
