
A
lateráni bazilika, a pápa székesegyházának a felszentelésének évfordulója van. A bazilika homlokzati felirata hirdeti: „A
Város és a Földkerekség minden templomának anyja és feje”. A mai ünnep
kifejezésre juttatja az egységet és szeretetet Péter apostoli széke iránt, amelyről
Antióchiai Szent Ignác püspök 107-ben azt írta: „az egyetemes szeretetközösség élén
áll.” A lateráni palotát és bazilikát 313-ban Nagy Konstantin császár
adományozta a pápának. A bazilika lett a pápák főszékesegyháza és a mellette
levő épület a katolikus egyházfők
székhelye a 16. századig. A bazilikát 324. november 9-én szentelte I.
Szilveszter pápa a Legszentebb Üdvözítő tiszteletére. Majd a pápák Keresztelő
Szent Jánost és Szent János apostolt is a templom védőszentjévé nyilvánították.
A pápák megválasztásuk után ellátogatnak a lateráni bazilikába, és elfoglalják
a tanítói széket. A főoltár fölötti cibóriumban van elhelyezve Szent Péter és
Pál apostol fej ereklyéje. A főoltárába pedig befoglalták Szent Péter apostol faoltárának
maradványát. A későbbi századok során tűzvész, földrengés és fosztogatás
sújtotta templomot Legutóbb XIII. Benedek pápa 1726-ban szentelte fel újra az
Üdvözítő és Keresztelő Szent János tiszteletére, és a szentelés évfordulójának
megünneplését november 9-én hagyta. E nap az Egyház iránti szeretet és a Péter
egyházához való hűség jele, amit az egész Egyház megül.
Isten
szent temploma lettünk
Kedves Testvéreim! A látható templom felszenteléséről
amikor megemlékezünk, tulajdonképpen a láthatatlan templomnak, az Egyháznak
titkát ünnepeljük. Az olvasmányok arra emlékeztetnek, hogy mi
katolikusok, mindig felszentelt helynek tekintjük templomainkat, hiszen Isten
és népének kiemelt találkozási helye a liturgikus események által.
1.
A templom Isten háza. Isten mindenhatóságával ugyan
mindenütt jelen van, de azt akarta, hogy a földi térnek kijelölt pontjain
teljesebb, közvetlenebb jelenléttel hívja magához Egyházának tagjait. „Isten,
ki láthatatlanul mindent betöltesz, de az emberi nem üdvözítése érdekében
láthatóképpen is nyilvánítod hatalmadnak jeleit, dicsőítsd meg ezt a
templomot…” - kéri az Egyház könyörgésében. Már az Ószövetségben az Úr láthatóan
megmutatta jelenlétét a frigysátor fölött füstoszlopban, és amikor birtokba
vette a jeruzsálemi templomot. (1Kir 8,10k). Ekkor Isten Salamon ajkára adta a
szót, aki így imádkozik: „Hallgasd
meg szolgád imáját és könyörgését, Uram, én Istenem, s halld meg kiáltásomat és
kérésemet, amellyel ma hozzád fordulok! Tartsd rajta szemed ezen a házon,
éjjel-nappal, azon a helyen, amelyről azt ígérted: Ott lesz a nevem, s hallgasd
meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond.” (1Kir 8,28k)
A babiloni fogság alatt Ezekiel próféta
vigasztalja a népet (Ez 47,1-2. 8-9. 12). Látomásában úgy írja le a
Szentföldet, mint az új paradicsomot, az Isten adta új életet. A templomból
eredő folyó amerre halad mindenfelé
termékenységet visz, és akikhez eljut ez a víz, meggyógyulnak. A Holt-tengerbe
visszatér az élet, a fák rendkivül
gyümölcsözők lesznek, az Isten és az ő szíve szerinti emberiség lakóhelye lesz. Ez a csodálatos látomás
Krisztusban jelent meg és a mennyországban válik valóra. Jézus Krisztus emberi
testében élő templomot állított föl közöttünk (Jn 2,19. Mt 12,6), melyben „az
istenség teljessége lakozik” s minden tudtunkra adott. Azt mondta a szamariai
asszonynak, hogy elérkezik az óra, amikor a földkerekség minden pontján
„lélekben és igazságban fogják imádni az Istent”. Az asszony azt felelte rá:
Tudom, amikor eljön a Messiás, mindent tudtunkra ad. Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek”
(Jn 4,1-26).
Mi keresztények a templomszenteléssel
a földi térből kiszakítunk és körülhatárolunk egy Istennek fönntartott teret,
melyben Istent mint jelenlévőt imádjuk, hozzá könyörgünk, szavát hallgatjuk és
kegyelmét befogadjuk. Belépve a templomba szenteltvizet hintünk
magunkra, keresztségünkre emlékezünk, amit a templomból előtörő vízforrás
prófétai képe is jelképez.
A katolikus templomban Isten jelenlétet még teljesebbé teszi Krisztus
eucharisztikus bennlakozása.
2. A templom: az Egyház képe. A
keresztségben Isten szent temploma lettünk. (1Kor 3,9c-11. 16-17) Nem csak Krisztus teste templom,
hanem mi is. „Nem tudtátok-e, hogy a ti testetek a Szentlélek temploma?” (1Kor
3,9; vö. 2Kor 6,16) Minden keresztény ember templom, és templom ők együtt is:
az Egyház, melynek látható megjelenése a kőből épült egyház. Így is hívta
mindig a magyar nyelv: Szent Kereszt egyháza, Szent György egyháza, stb.
A templom középpontja az oltár és a
tabernákulum, mert az Egyházat Krisztus jelenléte élteti. Az oltár körül üljük,
mert Krisztus körül van az ő népe. Itt az ambó, ahonnan Krisztus szól hozzánk
az evangélium által. A kereszt Krisztus húsvéti misztériumát hirdeti. Ezért
gyújtjuk meg a gyertyákat minden misén és minden ünneplésen. A nyolc oszlop és
a 4 szentelési kereszt: az apostolokra emlékeztet, mert rájuk épül a látható
Egyház.
A templom sok téglából épült, ezeket
erős kötőanyaggal illesztették össze. Mi vagyunk az élő templom élő kövei, akiket az
építőmesterek (pápák, püspökök, papok) a világból ide gyűjtöttek, kemény
munkával a közös hittel, közös vezetéssel, közös szentségek kötőanyagával a
szeretetben építettek össze. (Sík Sándor: Szentségtartók c. verse nagyon találó.) E lelki templomnak végleges fölszentelése majd a
mennyországban történik; de ezt szemléljük és erősítjük akkor, amikor a saját vagy a lateráni templomot nézzük és
ünnepeljük.
3. A templom az imádság háza és a
mennyország előcsarnoka. A templom tehát az a ház, ahol Istent megszólíthatjuk.
Ilyen templom lelkünk rejteke; ilyen templom a keresztény közösség; s ilyen
templom az a tér, ahol a lélek és a megszentelt közösség elsősorban találkozhat
Istenével. Az imádság és liturgikus események között
is „csúcs és forrás” a szentmiseáldozat, amelyben Krisztus az Örök Főpap
istendicséretébe kapcsolódunk bele és a Szentlélek segítségével épülünk Isten
templomává. (Jn 2,13-22)
A Jelenések Könyvében csodálatosan
fonódik egybe az Egyház három képe: szent város (mennyei Jeruzsálem),
menyasszony és templom. „Akkor láttam,
hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől.
Olyan volt mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam: Nézd,
ez az Isten hajléka az emberek között. (…) és megmutatta nekem a szent várost,
Jeruzsálemet, és templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten
és a Bárány a temploma” (Jn 21,2-22). A menny lesz az az örök templom, melyben
az Egyház kiteljesíti a földön megkezdett életét: látja és dicsőíti az Istent.
Ennek előképe a földi templom, melynek ünnepeiben már a mennyei örömöket
ízleljük előre.
Testvéreim! A
mai ünnep tanítása: Isten háza mi magunk vagyunk. Ha mi vagyunk az Isten háza,
akkor ebben a világban épülünk, és a világ végén fogunk felszenteltetni. Az
építés fáradsággal jár, a felszentelés viszont ujjongó örömet hoz. Amekkora
fáradsággal jár most a hívek összegyűjtése Krisztusban, akkora lesz az öröm a
feltámadáskor.
- A
hit úgy hozza össze az embereket, mint ahogy az erdőből kivágott fákat, a
hegyből kimetszett sziklákat és a kiégetett téglákat hordják össze. A hívek úgy
formálódnak a hitoktatás, a keresztség, a szentmise és a szentségek vétele
által, mint a kőfaragók, kűművesek és ácsok kezében a faragott és összeillesztett kövek, téglák és gerendák. Az Úr házát azonban csak azok építik, akik az Isten és ember szeretet
kötőanyagával dolgoznak. Ezt mi megtapasztaltuk a Millenniumi templom építése
idején 2001 és 2003 között. Tegyünk így Szécseny negyedi Szent Kinga templom és
közösségi ház építésénél is.
- Szeressétek
egymást, hogy felépüljetek romjaitokból. Amíg a hitetlen világból összegyűjtjük
az embereket a hitre, amíg lenyesik, lefaragják magukról a rosszat, a tökéletlent,
hogy alkalmasakká legyenek a békés és hézagmentes egységre – addig sok
kísértést és gyötrelmet kell elszenvedni! Mikor azonban elérkezik majd a Ház
örök felszentelésének napja, amikor majd ezt halljuk: „Jöjjetek, Atyám
áldottai!” – mekkora lesz akkor az ujjongás és a boldog biztonság!
Szent Ágoston
püspököt idézem: „Szívetekben
az apostolok tanításából vessetek alapot. Alázatból készítsétek el a
padlózatot. Imádsággal és igaz beszéddel emeljétek falakká az üdvös tanítást.
Az Istenről szóló tanúságtétel legyen a világító lámpás. Oszlopként hordozzátok
a betegeket; mint a tető oltalmazzátok a szegényeket, - hogy az Úr mulandó
jótettekért örök kincseket adjon nektek, s mindörökre felszentelt templom
lehessetek az Ő bennetek lakása által.” Szeressük templomunkban egyházunkat. Ragaszkodjunk hozzá,
mert „nem lehet senkinek Isten az atyja, akinek nem anyja az Egyház.”
Ámen.