Szent István király Intelmei Imre herceghez 2.
I. A katolikus
hit megőrzéséről
Minthogy a
királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik
el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre. Ha a királyi
koronát meg akarod becsülni, legelőször azt hagyom meg, tanácsolom, illetve
javaslom és sugallom, kedves fiam, hogy a katolikus és apostoli hitet akkora
buzgalommal és éberséggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alattvalódnak
példát mutass, s valamennyi egyházi személy méltán nevezzen igaz keresztény
hitvallású férfinak; enélkül bizony, tudd meg, sem kereszténynek, sem az egyház
fiának nem mondanak. Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó
cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit tettek
híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban
vagy koronában nem lesz részük. Ám ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség
sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és
látható ellenségeid ellen. Hiszen az apostol ezt mondja: „Csak az nyeri el a
babérkoszorút, aki szabályszerűen küzd.” A hit tehát, melyről beszélek, a
következő: higgy erősen a mindenható Atyaistenben, minden teremtmény
teremtőjében, és az ő egyszülött fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, kit
az angyal meghirdetett, ki Szűz Máriától született, az egész világ üdvösségéért
a keresztfán szenvedett és a Szentlélekben, ki szólt a próféták s az apostolok,
valamint az evangélisták szavával, mint egyetlen tökéletes oszthatatlan
szeplőtelen istenségben, és kétely hozzád ne férjen. „Ez a
katolikus hit, melyben - miként Atanáz mondja - ha akárki híven és erősen nem hisz, semmiképp sem üdvözül.” Ha valamikor uralmad alatt akadnának olyanok -
távol legyen! -, kik az így egységbe fűzött Szentháromságot megosztani vagy
kisebbíteni, vagy nagyobbítani próbálják, tudd meg: az eretnekség fejének
szolgái azok, és nem a szentegyház fiai. Az ilyeneket pedig ne gyámolítsd, ne
védelmezd, hogy magad is ellenségnek és bosszulónak ne mutatkozz. Mert az
efféle emberek a szentegyház népét nyomorultul megrontják és szétszórják. Hogy
ez ne történjék meg, különös gondod legyen.
II. Az egyházi rend becsben tartásáról
A királyi palotában a hit után az egyház foglalja
el a második helyet, az egyház, melynek első ízben a mi fejünk, tudniillik
Krisztus vetette el magját, majd az ő tagjai, vagyis az apostolok és szent
atyák ültették át, meggyökereztették erősen, s elterjesztették az egész
földkerekségen. És ámbár mindig hajt új sarjat, más helyeken mégis mintegy
réginek tartják; itt viszont, kedves fiam, a mi birodalmunkban eddig még mint
ifjú, friss hajtást prédikálják. Épp ezért kíván meg szemfülesebb s
szembetűnőbb őröket, nehogy a jó, amivel az isteni kegyelem bennünket
mérhetetlen irgalmában érdemtelenül elárasztott, tunyaságod és restséged,
valamint hanyagságod miatt megromoljék s megsemmisüljön. Mert aki a szentegyház
méltóságát csorbítja vagy csúfítja, azon munkál, hogy Krisztus testét
csonkítsa. Hiszen maga az Úr mondta Péternek, akit a szentegyház őrzőjévé és
felügyelőjévé emelt: „Péter vagy, erre a sziklára építem
egyházamat.” Ő ugyanis önnönmagát nevezte kősziklának, s nem ám fából avagy
kőből épült egyházról beszélt, hanem az újonnan nyert tömeget, a kiválasztott
népet, Isten nyáját, mely hitben kioktattatott, keresztségben megmosatott,
kenettel olajoztatott, hívta a saját magára épült szentegyháznak. Ha valaki
lázában e szentegyház tagjait vagy kicsinyeit megbotránkoztatja, az evangélium
tanítása szerint méltó arra, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger
mélységébe vessék, azaz a hatalom méltóságából kivetik, és az igazak egyházán
kívül marad a világi nyomorúságban, mint valami pogány és vámos. Így hát, fiam,
napról napra virágzó szorgalommal kell őrködnöd a szentegyházon, hogy inkább
gyarapodjék, mintsem fogyatkozzék. Azért is nevezték az első királyokat
nagyságosnak, mert az egyházat nagyobbították. Te is ezt tegyed, hogy koronád
híresebb, életed boldogabb és hosszabb legyen.
Előző rész:
.jpg)
