Vízkereszt utáni első vasárnap Urunk megkeresztelkedésének ünnepe. Ez is Jézus istenségének a kijelentése. Urunk, aki osztozott sorsunkban, harminc év rejtettsége után a világ elé lép. Ez első gesztusa jelzi, hogy beteljesedett Izajás jövendölése Isten szelíd Szolgájáról. (Iz 42,1-4, 6-7) Nem úgy jön, mint a földi hatalmasok, ahogyan népe és minden korok embere várná és talán szeretné. Semmi tűzijátékos jelenet, nincsenek látványos üzengetések, és szó sincs Isten ellenségeinek eltiprásáról.
Kérdezhetjük, marad tehát minden a régiben? Nem akarja mássá, jobbá, Istenivé
tenni a világot?
De igen. Addig nem is pihen, míg ezt végbe nem viszi. De nem
erőszakkal, hanem az emberek átalakításával. Minden embert jóvá akar tenni.
Szelíden, de fáradhatatlanul. Nem tör és nem zúz. Beáll a bűnbánó emberek
sorába, hogy mint testvérük, meggyógyítsa vakságukat, vagyis Isten üzenetével
rádöbbentse őket életük céljára, értelmére és megszabadítsa őket szenvedélyeik,
gonoszságaik, gyengeségeik rabságából, meggyógyítsa bűnöktől sebzett lelküket.
Isten nem elpusztítani akar, hanem szövetségre lépni mindenkivel, a választott
népe fiaival is, a pogányokkal is.
Az Úr Szolgája tanítani akarja a nemzeteket, elsősorban az
igaz Isten helyes ismeretére, és ehhez kapcsolódik az Isten akaratának
ismerete. Vagyis hogyan kell egyéni és társadalmi életünket berendeznünk, hogy
az valóban helyes, a teremtő Isten szándékának megfelelő legyen. Isteni
„lelkülete” nyilvánul meg viselkedésében: a jónak, értéknek kis szikráját,
maradékát is menteni akarja. Feltűnés nélkül, szelíden törekszik az igazság
megvalósítására.
A szelídség erő, amely legyőzi a saját indulatot, haragot,
türelmetlenséget, idegességet, nehézségeket, sőt az embereket is. A szelíd
Megváltó fellépését és az újszövetség megkötését, Keresztelő János bűnbánat
hirdetésével és a Jordán folyóban kereszteléssel készítette elő. A nép
feszülten várakozott, Jánosban ösztönösen a megígért Messiást kereste. (Lk
3,15-16. 21-22) De János minden félreértést eloszlat, amikor önmaga és az
Eljövendő viszonyáról beszél.
János az út-készítő szolga, a teljességet Krisztus
hozza el: az ő eljövetele tiszta helyzetet teremt népe körében és az emberi
világban, ő Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni. Jézus, mint a törvény
alattvalója, amikor 30 éves lett (törvényileg teljes jogú személy), a Jordán
folyóhoz ment megkeresztelkedni, hogy Atyja akaratát teljesítse.
Beáll a
bűnösök közé, kéri és felveszi a bűnbánat keresztségét, mintha bűnös lenne és
bocsánatra szorulna. Imádkozik, ahogy a segítségre szoruló imádkozik.
E háromszoros
megalázkodást követi a háromszoros felmagasztaltatás: megnyílik az ég Jézus
felett, leszáll rá a Szentlélek és az Atya fiának ismeri el. A keresztség
bennünket a Szentháromság életébe kapcsolt. (ApCsel 10,34-38) Élet- és
szeretetközösségben vagyunk Istennel és egymással, és ennek tovább alakító
ereje a szentmise.
„Ez az én szeretett
Fiam, őt hallgassátok!” Mk 9,6.
A szeretet műve az élet. Kötelékei
rejtettek és csodálatosak, mint a sejtek közötti kommunikáció. Isten szeretetből
teremtett műve a világ. Ennek látható és láthatatlan változata ámulatba ejti a gondolkodó
elmét. A zsoltáros szavait, szépen tárja elénk, Sík Sándor gyönyörű fordítása:
„Isten
nagyságát hirdeti az ég,
a mennybolt vallja kezei művét.
Egy nap a másnak ezt
harsogja át,
erre tanítja éj az éjszakát.
Nem olyan hanggal, nem olyan
beszéddel,
hogy szavukat ne érhetnéd fel:
Végig a földön szárnyal ő szavuk,
világ végéig elhat szózatuk.” (Zsolt 18)
A
menny szava nem gyenge és nehezen hallható hang, hanem átjárja az egész
mindenséget. Ez jellemzi Isten és a választott nép között létrejött
szeretetkapcsolatot is. (Iz 62,1-5) Isten nem feledkezik el ígéretéről, szeretetét bensőleg, szellemi kapcsolatban
fejezi ki: „A dicsőség koronája leszel az
Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében.” Isten azt is közli a próféta által, hogy öröme telik népében, szeretetében magához öleli, és úgy tekint rá,
mint gyönyörűséges menyasszonyra. A vigasztalásnak a házassági szövetséghez
hasonló megnyilvánulása jelzi, hogy az ígéretek lelki, kegyelmi síkon
valósulnak meg. A termékeny életközösség (házasság) képe mutatja az új
szeretetkapcsolatot, amelyet a Messiás hoz létre.
Szent János különös
ünnepélyességgel számol be Jézus első galileai csodájáról, mint az isteni
menyegző kezdetéről. (Jn 2,1-11) Jézus megkeresztelkedése után elkezdi messiási
tevékenységét. Tanít és tanítványokat hív követésére. Jézust szinte ezzel
egy időben Kánába hívják menyegzőre. Abban az időben, egy hétig tartó
lakodalomba, csak a közvetlen rokonokat, barátokat, szomszédokat hívták meg. A
17-18 éves Júdás-Tádé hívta meg Jézust és Szűz Máriát is, mint édesanyja egyik unokatestvérét.
Júdás-Tádé ugyanis Szent József testvérének, Alfeusnak másnéven Kleofásnak volt
a fia, ifjabb Jakab és Simon testvére. Jézus nagyon szerette ezt a rokonságot,
és jóval a menyegző előtt mindhármukat apostolának választotta. A szemtanú,
János evangélista öregkorában még a jelentéktelen részleteket is leírta, hogy
hat kőedény volt ott, mindegyik hány mérős. Hogy a szolgák egész színültig
töltötték meg őket. És hogy ebből mindjárt vittek a násznagynak. János tud
Jézusnak és Anyjának csendes párbeszédéről is. Jézusnak Szűz Mária
közbenjáró-mivoltának megállapításán kívül, fontos, hogy Jézus első csodája istenfiúságát
jelzi: az Atya elküldte hozzánk a Fiát. 
Az ószövetség betelt, annak bora
elfogyott. Itt van az újszövetség vőlegénye Jézus, aki az új bort adja nekünk.
Aki hisz benne, az a kegyelemben, a Szentháromság életében részesül. (1Kor
12,4-11) Az Egyház rendelkezik Krisztus végtelen kegyelmi gazdagságával, ezért
tud a Szentlélek által megtisztítani, megszentelni és üdvösségre vezetni.
„Isten meghívott minket, hogy
Jézus Krisztus dicsőségéből részt adjon nekünk.” 2Tessz 2,14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése