2025. 11. 03.

Halottak napi üzenet 2025

November 2. - Halottak napja (Olvasmány: 2Mak 12,43-46Szentlecke: 1Kor 15,51-57; Evangélium: Jn 17,24-26.)

- Egy katolikus nő férje temetésén ezekkel a szavakkal búcsúzott a sírnál: „Hiszek Istenben. Hiszem, hogy a lélek halhatatlan, a szeretet örök és a halál csak egy horizont.” 
Nézzük közelebbről az özvegy hitvallását. - Hiszek Istenben, mert a látható világ róla tanúskodik. -  Hiszem, hogy a lélek halhatatlan. Ez igaz kijelentés, mert a lélek szellemi való, nem anyag, miként a test, amely az atomok világába hull. -  A szeretet örök, mely a személy szíve, amely a kölcsönös átadásában és elfogadásban mutatkozik meg, létezik. Istentől van a szeretet, aki maga a Szeretet és örök. - A halál valóban egy horizont, a földi élet horizontja. Horizont a fogamzás, a születés, a halál és a feltámadás. Ezek mind horizontok, valami véget ér és valami új kezdődik. 
Az említett horizontok közül mi leginkább a halálra gondolunk. A halál a földi élet látóhatára, ameddig mi látunk. Horizont a csíki embereknek itt és most a Hargita gerincvonulata, amely összeér az éggel. De tudjuk, hogy a látóhatáron túl is van világ. Hasonlóság alapján mondjuk: a fogantatástól a születésig van a magzati élet. A születéssel a kibontakozó földi élet horizontja a halál, de ezen az időhatáron túl van az örök élet. Amikor Jézus Krisztus dicsőségben eljön és testünket is életre kelti, akkor kezdődik a feltámadt élet. Akkor teljesedik ki az életünk és egyben tudjuk szemlélni  a fogantatástól a föltámadásig az életünket. Jézus Krisztus, az Atya megtestesült Fia, az Alfa és Ómega e kettőt egyben szemlélte és agy beszélt: Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. ... Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.” (Jn 6,38-40).
Mi azért jöttünk a szentmisére, hogy az Atya akaratához társuljunk és az irgalmasság lelki és testi cselekedeteivel Isten megszabadító kegyelmét kérjük elhunyt testvéreink számára. Hogy méltóképpen mutassuk be áldozatunkat, bánjuk meg bűneinket.

Isten terve a halállal

A neves francia ifjúsági író, Jules Verne (1828-l905) halálos ágyán így búcsúzott barátaitól: „Barátaim, én már megyek. A jutalmazó Isten segít­sen célotokhoz és fizesse meg nektek, ami jót velem tette­tek. A halál csak az öröklét kezdete és a földi gondok vége.”
Testvéreim! Mindnyájan a Jézusba gyökerező hittel gondolunk szeretteinkre, hittel járjuk a temetőket és mutatjuk be a szentmisét. Ma különösen azokért imádkozunk, akik a földi életből eltávoztak, akiknek üdvössége biztos, de még a tisztulás állapotában vannak.
1.    Krisztus dicsőséges eljöveteléig a zarándok egyház három állapotban létezik. A II. Vatikáni zsinat Egyházról szóló dogmatikus konstitúciójában ez áll: „Amíg tehát el nem jön az Úr a maga dicsőségében és vele mind az angyalok (vö. Mt 25,31), és a halál szétrombolása után alá nem lesz vetve Neki minden (vö. 1Kor 15,26-27), addig tanítványai közül egyesek a földön zarándokolnak, mások a földi életből eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsőült állapotban vannak, és „tisztán látják magát a háromszemélyű egy Istent, amint van”; más fokon és más módon, de valamennyien egyek vagyunk Isten és a felebarát ugyanazon szeretetében, és ugyanazt a dicsőítő himnuszt énekeljük Istenünknek.” (LG 49). Krisztus valamennyi híve összeolvad az egy egyházban, és egymáshoz kapcsolódik Őbenne. Jómagam nemcsak szüleimért, öcsémért vagy nagyszüleimért imádkozom, hanem összes felmenő rokonomért, akik 200, 500, 1000, vagy 2000 évvel ezelőtt éltek. De imádságomban jelen van az első embertől mindenki, mert Krisztusba fogott össze az Atya mindent. Ezért mindaz, amit a szeretet engesztelésképpen szét oszt, az nem rövidül meg, hanem gazdagabbá válik.
2. Bár az Egyház időben három seregbe tagolódik, mégis tagjainak egysége a legkevésbé sem szakad meg. „Mert Krisztus valamennyi híve az ő Lelkének birtokában összeolvad az egy Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik őbenne (vö. Ef 4,16). Az úton lévőknek és a Krisztus békéjében elszenderült testvérek egysége a legkevésbé sem szakadt meg, sőt erősebb lesz a lelki javak közösségében” (LG 49).
- Melyek ezek a lelki javak?
- A Szentek, az örök haza polgárai, ott vannak az Úrnál (vö. 2Kor 5,8), és őáltala, ővele és őbenne szüntelenül közbenjárnak értünk az Atyánál,  bemutatva érdemeiket, melyeket a földön szereztek Jézus Krisztus, Isten és az emberek egyetlen közvetítője által (vö. 1Tim 2,5). Nagy segítséget nyújt tehát gyöngeségünknek az ő testvéri gondoskodásuk, közbenjárásuk és bátorító példájuk.
- A zarándok Egyház az első keresztény időktől kezdve nagy jámborsággal ápolta a holtak emlékét, és mivel "szent és üdvösséges gondolat a halottakért imádkozni, hogy megszabaduljanak bűneiktől" (2Mak 12,46), közbenjáró imákat is ajánlott föl értük” (LG 50).
Mindenszentektől 8 napon keresztül s máskor is szentségekhez járulunk, imádkozunk, alamizsnálkodunk, és önmegtagadást végzünk. Íme a szentek megvalósulóban lévő egysége: a menny, a tisztulás és a föld szentjei. Jóllehet különböző fokban valamennyien szentek az őket éltető és egyesítő Krisztus kegyelme által.
3. Ennek a vigasztaló valóságnak távlatában a halál többé már nem pusztulás, hanem átmenet, sőt az örök életre való megszületés: „hogyha földi sátrunk összedől, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített” (2Kor 5,1). Ez a Szent Pál-i ige ihlette Illyés Gyula költőt Haza, a magasban című verse megírására. Záró sorait idézem:
Igy maradok meg hírvivőnek

őrzeni kincses temetőket.

Homlokon lőhetnek, ha tetszik,

mi ott fészkel, égbemenekszik.

Igen, a test visszahull az atomok világába, elporlad, de a szellemi lélek Istennél él, az idők végén pedig Krisztus által a test egyesül a lélekkel és feltámad, megdicsőült állapotba kerül. Akkor kezdődik az új ég és az új világ, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt (1Kor 2,9).
Sir Isaac Newton mélyen hívő ember volt. Egyszer valaki gúnyosan megkérdezte tőle: - Aztán hogyan szedi össze életre az Isten egyszer a halottakat? 
A tudós benyúlt egy fiókba, kivett egy dobozt, abból egy marék vasreszeléket és az udvar porába leöntötte. – Most szedje össze - mondta az idegennek.
- Nem tudom - felelte az. 
Erre a tudós kivett a zsebéből egy mágnest, és a vasreszelék fölé tartotta. Mind hozzácsapódott egy szempillantás alatt, az utolsó szemig.
- Nos, valahogy így! - felelte szerényen a tudós. Majd hozzáfűzte: Aki a mágnesnek ezt az erőt adta, és aki a nem létből életre hívott minket, annak az Istennek van hatalma elporladt testünket is életre kelteni.
A keresztény hit sugárzott a híres zeneszerzőből, Ludwig van Beethovenből (1870-1827), amikor azt mondta: „Minden küzdelem vé­gén megérted, hogy valójában csak egy dolog volt igazán fontos, csak egy dolognak volt igazi értéke, jelentősége és célja, - annak, ahogyan kerested az Istent olyankor is, ami­kor ennek tudatában nem voltál.” 1827-ben halt meg Bécsben. Halálos ágyán azt mondta: „Hamar fent leszek. Nehéz sors jutott osztályrészemül, de legyen meg az Isten akarata... a szomorúságon keresztül juthatunk el az igazi örömre.”
Testvéreim! Mi, a zarándok egyház tagjai ezt a végső feltámadást várjuk, ami kiteljesedett mértékben részesít Krisztus misztériumában. Ezért a Halottak napján nem a halált magasztaljuk, hanem abban Isten tervét látjuk, a négyes horizontot. Ha hit szerinti élettel Krisztusnak élünk, biztosak lehetünk, hogy övéinek fog ismerni a mennyei Atya előtt. Ha a kegyelem és a szeretet által, ha őbenne és őérte élünk, így semmi, még a halál sem ragadhat el bennünket Jézus Krisztustól. Ő mondja: „Bízzatok, én legyőztem a halált!” (Jn 16,33) Ő a halált és fullánkját, a bűnt is legyőzte, s visszatérve a sírból felragyogtatta előttünk a föltámadást és az örök életet. 
Ezzel a hittel álljunk szeretteink és barátaink sírjánál, és minden temetésen, mert nemcsak megvigasztalódunk, hanem képesek leszünk másokat is megvigasztalni. Jézus csalhatatlan kijelentésére támaszkodunk: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meghalt is, élni fog. Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg örökre” (Jn 11,25). Ámen

 


1 megjegyzés: