A Szent Kereszt oltalma alatt - 275 éve hitben együtt - búcsús szentmisére készülő püspökök, volt segédlelkészek, szerzetesek és papok a plébánia előtt.
Bevonulás a Szent Kereszt barokk templomba...
A jubiláló plébániáról...
Vannak helyek, amelyek az emberek hitét, imádságát, reménységét és egymáshoz tartozását szolgálják. Ilyen hely a csíkszeredai Szent Kereszt plébániatemplom. Évszázadok óta nemzedékek sora lépett be kápolnájának, templomának ajtaján: örömben és gyászban, ünnepen és hétköznapon, erőben és megpróbáltatásban. Gyermekek itt részesültek a keresztség kegyelmében, fiatalok itt indultak el hivatásuk útján, családok itt adtak hálát, és sokan itt kerestek vigaszt életük nehéz óráiban.
A 275 év plébániánk életében elsősorban a hűség története. Hűség Istenhez, hűség Krisztus Egyházhoz, hűség a Szent Kereszthez és hűség Szent István népéhez, hűség a székely katona nemzethez.
A restaurált, eredeti színeiben tündöklő főoltár megáldása
A polgármester, a magyar konzul, a megyemenedzser és Mihály Ferenc Entz Géza-díjas farestaurátor köszöntését követte a plébános köszönet nyilvánítása
Kedves Testvérek, ma megálltunk egy pillanatra. Visszatekintettünk arra az útra, amelyet a közösség előttünk járó nemzedékei bejártak. Az egyházi és polgári vezetők jelenléte, az egykori és jelenlegi lelkipásztorok találkozása, a csíkszeredai plébánián szolgált papok, a szeredai származású papok és szerzetesek jelenléte mind arról tanúskodik, hogy a plébánia történetét nem lehet csupán évszámokkal és eseményekkel elmondani. A történetet arcok hordozzák.
Azoknak az arcai, akik itt imádkoztak.
Azoké, akik itt szolgáltak.
Azoké, akik építettek és áldoztak.
Azoké, akik gyermekeiket hitre nevelték.
Azoké, akik Isten hívását nagylelkűen elfogadták. És azoké is, akik csendben, talán senki által észre nem véve, de hűségesen tették a dolgukat Isten szőlőjében.
Ezért különösen szép és jelentős az emlékfal, amelyen 1751-től kezdődően azoknak a papoknak a neve szerepel, akik itt szolgáltak, valamint a szeredai származású szerzeteseké és papoké, akik innen indultak el az Úr szőlőjébe. A nevek mögött életek vannak. Hivatások. Imádságok. Áldozatok. Találkozások.
275 év után is együtt. Hittel. Reménnyel. Szeretettel. És mindenekelőtt
továbbra is a Szent Kereszt oltalma alatt. Megfontolva Tiszteletreméltó
Márton Áron intését: „Minden nép annyit ér, amennyi értéket saját magából ki tud
termelni. S addig él, amíg életét a saját erejével tudja táplálni.”
Adja Isten, hogy amikor majd egy újabb nemzedék tekint vissza erre a korra,
azt mondhassa rólunk is: hűségesen őrizték, amit kaptak, szeretettel
gyarapították és továbbadták, amit rájuk bíztak.
Szent Kereszt,
reménységünk jele, maradj oltalmunk és vezess bennünket a jövőben is!
Exc. és Ft. dr. Kerekes László segédpüspök áldása után az emlékfalhoz vonultunk.
Az emlékfalat Exc. és Ft. Tamás József ny. segédpüspök áldott meg.
A kántorok kóruséneke
Csoportképek: papokkal
A jubileumi hálaadó szentmise csokorba kötötte mindazt, amit a
múlt jelent. Azt is amit ez alkalommal tettünk. A
barokk oltár restaurálását köszönöm Mihály Ferenc Entz Géza-díjas farestaurátornak
és munkatársainak. Köszönetet mondok az emlékkönyv szerkesztőjének és a
nyomdának, a Hargita Megyei Tanácsnak a programunk támogatásáért, a
fotóművészeknek és a fotókat rendelkezésünkre bocsátó híveknek, a kiállítás
létrehozásában segítő személyeknek, minden támogató ismerősnek, akik
hozzájárultak méltó ünneplésünkhöz. Nevüket megörökítem a Historia Domusban.
Köszönetet mondok a
jó Istennek az egykori és jelenlegi püspök atyákért, hajdan itt szolgált és
szolgáló paptestvérekért, egyházi szolgálatot ellátó személyekért, a szeredai
származású papokért és szerzetesekért, minden jóakaratú emberért és velünk
ünneplőkért.
Mert egy közösség
története akkor él tovább, ha van, aki emlékezik rá, hálával őrzi, és van, aki
hittel tovább is viszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése