A múlt erős gyökér,
a jelen s a jövő belőle él. Most egy erős gyökérre emlékezem, a néhai
csíkszeredai plébánosra, akinek sírhantja Szovátán van. Az 1848/49-es magyar
forradalom és szabadságharc hűséges tanúja volt, Sebestyén Gábor plébános. Székelyfancsalon született 1812. március
21-én. Iskoláit Székelyudvarhelyt, Kolozsvárt és Gyulafehérvárt végezte. Pappá
szentelték 1841. május 2-án. Mindjárt csíknagyboldogasszonyi, 1842-ben
csíksomlyói, 1843-ban székelyudvarhelyi káplán, 1845-49 között csíkszeredai
plébános.
Az osztrákok 1849. augusztus 3-án letartoztatták. A forradalom alatt
tanúsított „magatartása miatt” a csíkszeredai osztrák hadbíróság kötél általi halálra
ítélte.
A többi csíki pappal együtt Nagyszebenbe kisérték. Halálbüntetését Wohlgemuth ’kegyelemből’
10 évi vasban töltendő várfogságra változtatta. Ez azt jelentette, hogy a rab
saját ruháját viselhette. Kezét és lábát vasba verték. Kapott szalmazsákot,
lepedőt és pokrócot. Értékeit elvették. Látogatni nem lehetett, írószereket, könyvet
nem tarthatott… Élelmezése napi 8 krajcár volt, költségeit a Kincstárnak vissza
kellett térítenie. Sebestyén Gábor plébánost egy ideig Olmützben tartották
fogva, majd tovább vitték Josephstadtba, ahonnan 1856-ban amnesztiával
szabadult. Minden címétől megfosztva, kétévi kényszernyugalom, gyógyulás után,
1858-ban szászrégeni káplánként szolgál Nagyernyében, 1865-68 között
Székelyhódoson lelkipásztor.
1869-ben Szovátára helyezték plébánosnak, ahol 1888-ig dolgozott. Betegsége miatt nyugalomba vonult, ott halt meg 1899. december 14-én.
Állomáshelyein, ha
valaha utcát akarnak elnevezni, akkor őróla érdemes. Az Egyház imája mellett,
még e betűkoszorúval szeretném kegyeletemet leróni hős
elődöm előtt. Remélem megértik, hogy eleink áldozatos életéről,
szenvedéséről a feledés fátylát fellebbenteni, és
jövőnkért közösen munkálkodni mindig szent kötelesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése