Edződik a csíki székely

A tél eddigi leghidegebb éjszakája
Szombatra virradóra egészen mínusz 23,6 Celsius-fokig süllyedt a hőmérők higanyszála Csíkszeredában – országos szinten ez az idei tél legalacsonyabb értéke. Székelyudvarhelyen fagypont közeli hőmérsékletet mértek. (Edződik a székely)

Amint a marosvásárhelyi területi meteorológiai központ ügyeletes meteorológusa, Lidia Gheorghieș tájékoztatta az Agerpres hírügynökséget, az értéket hajnali négy óra körül regisztrálták. Gyergyóalfaluban –20,5, Maroshévízen –17,3 Celsius-fokot mértek, míg Székelyudvarhelyen 0,3 Celius-fokot mutatott a hőmérők higanyszála.
Az 1987 februárjában beállított, –35,2 Celsius-fokos csíkszeredai hidegrekordot ez az érték nem közelíti meg, azonban az országban szombaton reggel Csíkszeredában volt a leghidegebb. A megyeszékhelyen a legmagasabb februári értéket (16,3 Celsius-fok) 2008-ban regisztrálták.

Forrás: székelyhon.ro

Román történész a román történelmi tudatról - 4. bef. rész

Mihai Viteazul – Hazugságokkal tele a történelmi filmek

A nyilatkozat előző részei:
Román történész a román történelmi tudatról 1.
Román történész a román történelmi tudatról 2.
Román történész a román történelmi tudatról 3.

Románia a kommunista-nacionalista történetírás foglya – (4.)
Marius Diaconescu, a bukaresti egyetem tanára szerint meg kell tisztítani a román történelmi tudatot, mert tele van hazugságokkal. Miért él hamis történelemtudattal a romániai ember? – keresi a választ Ovidiu Nahoi kérdéseire a Historia című folyóiratban.

– Ne feledjük, hogy a mai románok elsősorban a televízióból és a filmekből szerzik történelmi ismereteiket.
– A filmek, az úgynevezett „nemzeti eposz”, melyet jól meghatározott céllal alkottak a kommunizmus idejében, a 70-es évek elején, körülbelül 1971 után (Ceau­şescu híres téziseit követően) keletkeztek, leszámítva két-három korábbi alkotást, akkor készítettek filmet Nagy István­ról (Ştefan cel Mare). Tör­ténelmi film­jeink döntő többsége számos mítoszt, hazugságot tartalmaz. Sajnos.

– De ezeket ma is újra meg újra vetítik.
– Hát e filmek alapján jöttek létre bizonyos személyiségek: rendezők, színészek. Elsősorban Sergiu Nicola­es­cura gondolok. Minden tiszteletem az övé történelmi ismeretei és főleg filmes teljesítménye miatt. De sajnos, nyíltan ki kell mondanom, hogy nagy mennyiségben hamisította a történelmet, valótlan képet festve a hősökről. De ne foglalkozzunk most Sergiu Nicolaescuval. Általában a történelmi filmjeinkkel baj van. Jut eszembe egy kevésbé ismert film egy kevésbé fontos szereplőről, Pintea Viteazuról. Lássunk néhány hazugságot. Nagyon nagy hazugságot! A románokat elnyomták a Habsburgok, és a Habs­burgok ellen harcoltak. Ez a film üzenete. Nem igaz.
Pintea Vite­azu egy útonálló rablóvezér volt. S mivelhogy 1703 és 1711 között a kuruc szabadságharcban a magyar nemesek fellázadtak az osztrákok ellen, polgárháborús, zűrzavaros helyzet alakult ki, amelyből a rablók mindenképpen hasznot húztak. Mások is voltak, nem csak Pintea Viteazu. Közönséges rablókból verbuválódott csapataik voltak, amelyeket mind az osztrákok, mind a magyarok megpróbáltak a saját oldalukra állítani néhány nagyobb konfliktusban. Így vonult be Pintea Viteazu a történelembe. Jó, pénzt osztott a szegényeknek... Hát persze, így tudta megvenni a hallgatásukat... De még csak nem is ez a baj, hanem az a kép, hogy a románok a Habsburgok ellen harcoltak. Ez egyszerűen nem igaz!

– Eszembe jut egy másik film Karóbahúzó Vladról (Vlad Ţepeş). A ’80-as évek végén készült. Karó­bahúzó Vlad havasalföldi és Nagy István moldvai fejedelem úgy beszélgetnek, mintha legalábbis barátok lettek volna. Azt mondja Vlad Istvánnak: „úgy teszel, mintha megtámadnál, hogy megtévesszük a törököt”.
– Ismét egy hazugság, melyet a történelemkönyvekben is megtalálunk. Sok történész a következőképpen próbálja megmagyarázni, miért támadta meg Nagy István Chilia városát és Havasalföldet, amikor a törökök lerohanták Karóbahúzó Vladé­kat: „hogy megmentse Chilia városát a töröktől”. Nem igaz, mert a török a tengerről támadt, Nagy István pedig a szárazföldről indított rohamot. Együtt­működött a moldvai és a török hadsereg, mégpedig a havasalföldiek ellen. Hamis tehát az elmélet. A film is hamisan mutatja be.
Amikor csak tehették, a havasalföldiek és a moldvaiak egymás fejét vették. Vagyis nem voltak barátok. Mindig ellenségeskedés dúlt a két ország uralkodói, hadserege és népe között. A nemzeti érzület modern képződmény. Csak a XVIII–XIX. századtól beszélhetünk nemzeti érzületről, román nacionalizmusról. De előtte nem. A középkorban havasalföldiek és moldvaiak voltak.

– Ön például miként készítene filmet Vitéz Mihályról?
– Előtérbe helyezném Jósika István román származású kancellár szerepét, aki kidolgozta az egység tervét. A valóságnak megfelelően kiemelném Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem szerepét. Az egység tervét, az egész folyamatot, Vitéz Mihály történetét a 15 éves háború európai kontextusába helyezném. Vagyis bemutatnám, hogy mi történt valójában, a forrásoknak, dokumentumoknak megfelelően, a mi valódi szerepünket Európában és abban a háborúban. Vitéz Mihály jelentős uralkodó volt. Tudja miért? Rövid ideig, néhány hónapig, picivel több, mint egy évig ő vezette a legfontosabb harcokat a török ellen, az osztrákok által pénzelve. Miért? Egy Duna menti ütközőzóna megteremtésével próbálták gyen­gíteni a török jelenlétét Magyar­ország központi és északi térsé­gében. Mi egy másik szempontot követve eltúlozzuk Mihály jelentőségét, és ezzel bajt okozunk. Vagyis nem vagyunk hitelesek. Mi magunk játsszuk el a hitelünket. Saj­nos. Ha elfogulatlan történetírást művelnénk, akkor lehet, hogy nemzetközileg is elismernének.

– Tehát végül mégiscsak fontos volt az a rövidke ideig tartó egyesülés, amelynek inkább katonai-stratégiai okai voltak, nem pedig nemzeti megfontolások.
– Pontosan. Az egyesítés indoka csakis stratégiai természetű volt. A valódi indok? 1526-ban, a mohácsi vészkor Európa közepén eltűnik a Magyar Királyság mint jelentős politikai és katonai hatalom. Merthogy egészen addig Magyarország verte vissza az Európa felé terjeszkedő Tö­rök Birodalmat. Gyakorlatilag összeomlott a térségben az erőegyensúly. Az osztrákok nem voltak elég erősek ahhoz, hogy azt fenntartsák. Aztán 1600 környékén, Vitéz Mihály idejében, a 15 éves háború európai kontextusában Erdély fejedelme Jósika István kancellár tanácsa alapján arra jutott, hogy a három fejedelemség egyesítésével jelentős katonai erőt alkothatnának. A călugăreni-i ütközet utáni helyzet volt a minta. Vitéz Mi­hály visszavonult, és ezt követően meg­­érkezett az erdélyi hadsereg. Báthory Zsigmond parancsnoksága alatt állt Erdély, Ha­vasalföld és Mold­va hadserege. A három ország egyesített hadereje a Duna túloldalára verte vissza a törököt.

Báthory Zsig­mond nem foglalkozott többet ezzel a gondolattal, de átvette tőle Vitéz Mihály, mivel tudta, hogy a három fejedelemség jelentős erőt alkot együtt­véve. Így született meg az egye­sülés gondolata, amelyet aztán két évszázadon át elfelejtettek. Csak a ’48-asok fedezik fel újra. Tudta-e ön, hogy a XIX. századi tör­ténelemköny­vekben alig-alig említik Vitéz Mihályt? Nyilván Bălcescu írását leszámítva, amelynek azonban szinte semmi jelentősége nem volt akkoriban.

– De mi úgy tanultuk, hogy Băl­cescu írása megváltoztatta a szemléletet...
– Dehogy! Nem volt jelentősége akkoriban. Majd csak 1920 után nyomtatták ki több kiadásban. S csak 1920 után népszerűsítették Bălces­cut, főleg a kommunizmus idejében. Miért? A XIX. században Bălcescu politikai eszméivel vált ismertté, nem pedig történészként. Ha már úgyis Vitéz Mihályról beszélünk, lássuk egy másik arcát: miként foglalta el a trónt? Hogyan gyűjtötte össze a pénzt, hogy megvásárolja a trónt? Juhokkal kereskedett. Juhokat árult a Török Birodalomnak. Így gyűjtötte össze a vagyont. És ezenkívül kölcsönökhöz folyamodott!

– Íme, mennyi szép története van a középkori történelmünknek!
– Összevetve a mai történelemmel: Vitéz Mihály legelső törökellenes tette az volt, hogy összegyűjtötte a hitelezőket egy mulatságra, és mindannyiukat megölte. Ezt az eseményt a mi történetírásunk dicsőséges hőstettnek tekinti. Tehát elfogulatlanul szemlélve az eseményeket azt látjuk, hogy nemcsak hőstetteink voltak.

Ovidiu Nahoi
Háromszék / Historia

Kép és gondolat

 
Barcelona Szent Család bazilika. Szeretet-kapuja feletti ciprusfa-ábrázolás az örökzöld levelekkel a halhatatlanság jelképe.



Nem szerethetek anélkül, hogy ne kívánnám annak halhatatlanságát, akit szeretek… (Gabriel Marcel) 

Ki a lázas betegek védőszentje?

Megkérdezett egy lázas beteg, hogy ki a lázas betegek védőszentje, vagy a lázzal járó betegségek ellen kinek az oltalmát kell kérni. 
Bizony nem tudtam biztosat mondani, de annyit megígértem, hogy utána nézek a szentek életében és akkor megmondom. Meg is találtam, és ő nem más, mint Szent Damaszus pápa (304 - 384. dec. 11.)
Édesapja római jegyző, majd diakónus és pap, anyja Laurentia volt. Családjából hozta mgával a vértanúk tiszteletét. Liberius pápa diakónusa lett, 355-ben vele indult a számkivetésbe, de még az indulás napján visszatért. Hűséges maradt a 358-ban visszatért Liberius pápához.Annak halála után, 366. október 1-jén a nép zöme Damasust választotta pápává. A sokféle eretnekséggel szemben 371-ben és 374-ben zsinatot tartott, és megerősítette a Krisztusról és a Szentlélekről szóló tanítást. 381-ben összehívta az I. konstantinápolyi zsinatot, melynek dogmatikus döntéseit elfogadta, a pátriárkai székhelyek új besorolását nem. 382-ben Rómában újabb zsinatot tartott, amelyen Szent Ambrus és Szent Jeromos is részt vett, s megerősítette a Róma, Alexandria, Antiochia, Konstantinápoly sorrendet. Ettől kezdve használatos az Apostoli Szentszék kifejezés. Felfigyelt a fiatal tudósra, Jeromosra és titkárává, barátjává fogadta, s megbízta a Szentírás lain fordításának revíziójával. Újjáélesztette a vértanúk tiszteletét. Közel 60 verses sírfölirattal ékesítette a vértanúk sírjait. A Via Ardeatina és Appia között építtetett bazilikába temették. Ünnepe december 11-én van.
Önmaga sírverse is elgondolkoztató: 
”Az ki a háborgó tenger sós habjain is járt,
az, ki a földbe vetett, elhalt magot teremteni, 
az, ki megoldani volt képes halál kötelékét 
holtában, s három nap múlva a síri sötétből 
újra az élőkhöz szólítani Márta fivérét, 
feltámasztja - hiszem - Damazust is majd a halálból!”

Aki 30 évig nem hitte el, hogy vége a háborúnak

2014. jan. 17-én Tokió egyik kórházában meghalt Onoda Hiroo második világháborús veterán, aki Japán kapitulációja után csaknem három évtizeden át bujkált a Fülöp-szigeteki dzsungelben, folytatta harcát az ellenség ellen, mert nem hitte el, hogy vége a háborúnak. Kilencvenegy évet élt.
Onodát 1944-ben küldték a Fülöp-szigeteki Lubang sziget dzsungelébe azzal a feladattal, hogy vegye fel a harcot az amerikai csapatokkal. Azt a parancsot kapta, hogy sose adja meg magát, és tartson ki a japán katonák megérkezéséig. Az osztag létezésére 1950-ben derült fény, miután Onoda egyik katonája megszökött. Azt követően röpcédulákat dobtak le repülőgépből a dzsungelbe, hogy az osztagparancsnok tudomására hozzák, a japán császári hadsereg öt éve vereséget szenvedett és véget ért a háború. Onoda azonban az ellenség dezinformációjának tartotta ezt, ezért egysége folytatta az „ellenség" katonai létesítményeinek figyelését, sőt néha harcba is bocsátkozott. Miután az osztag egyik tagja meghalt, Onoda utolsó, életben maradt bajtársával együtt folytatta a harcot, Tokió és Manila pedig tíz éven át hasztalan kereste őket. A kutatást 1959-ben abbahagyták, mert meg voltak győződve róla, hogy mindketten meghaltak. Tizenhárom évvel később, 1972-ben azonban a kétfős osztag újabb támadást hajtott végre katonák ellen. Onoda bajtársa életét vesztette, de ő életben maradt. Tokió egy kutatócsoporttal együtt egyik családtagját küldte a Fülöp-szigeteki őserdőbe, hogy rábeszélje Onodát a harc feladására, de az alhadnagy neki sem hitte el, hogy már rég véget ért a háború. Ezután Tokióban megtalálták egykori közvetlen parancsnokát, aki 1974-ben az akkor már nem létező japán hadsereg egyenruhájában megérkezett Lubang szigetére, és megparancsolta az alhadnagynak, hogy adja meg magát, és tegye le a fegyvert. Onoda engedelmeskedett, Tokió kérésére pedig Manila megkegyelmezett neki.

Onoda Hiroo esete nem volt példa nélküli. Jóval Tokió kapitulációja után még néhány tucat japán katona folytatta a harcot az ellenség ellen különböző ázsiai országokban, mert nem hitt Japán vereségében. Onoda volt közülük az utolsó, legállhatatosabb harcos. Miután 1974-ben hazatért, azt mondta, hogy a harminc évig tartó dzsungelharc során csak egy gondolat vezérelte: a parancs végrehajtása. Onoda Hiroo a „háború" után néhány könyvet írt, és sikeres vállalkozó lett, népszerű kiképzőiskolát működtetett, amely túlélési technikákra tanította a gyerekeket.

Akik kifizetik lakomáink számláit

Amikor Isten jelenléte megszűnik az emberek között, akkor elveszítjük a bűn iránti érzéket. Ekkor nagy árat fizethetünk „keresztény középszerűségünkért” – mondta Ferenc pápa január 31-én, reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. A pápa arra buzdította a híveket: kérjük Istentől a kegyelmet, hogy soha ne csökkenjen bennünk Országának jelenléte.

Egy súlyos bűn, mint például a házasságtörés, pusztán „megoldandó problémává” fokozódik le. Dávid király választását, amelyről az első olvasmány szól, Ferenc pápa tükörként állított minden keresztény lelkiismerete elé.

Dávid beleszeret Batsebába, egy katonája, Uriás feleségébe. Magához veszi az asszonyt, Uriást pedig ütközetbe küldi, oda, ahol a leghevesebb a harc. Ezáltal halálát okozza, lényegében gyilkosságot követ el. Azonban sem a házasságtörés, sem a gyilkosság nem rendítik meg a királyt. Dávid súlyos bűnt követett el, de nem érzi a bűnt – jegyezte meg a pápa. Nem jut eszébe, hogy bocsánatot kérjen. Azt gondolja: hogyan oldjam ezt meg?

Ez mindnyájunkkal előfordulhat – folytatta homíliáját a pápa. Mindnyájan bűnösek vagyunk, és ki vagyunk téve a kísértéseknek. A kísértés mindennapi kenyerünk. Ha valaki közülünk azt mondaná: nekem soha nem voltak kísértéseim, akkor vagy egy angyal vagy, vagy egy kicsit ütődött. Érthető.. Az életben normális a küzdelem és az ördög nem nyugszik, ő akar győzni. De ennek az olvasmánynak a legsúlyosabb problémája nem annyira a kísértés és a kilencedik parancsolat elleni vétek, hanem az, ahogyan Dávid cselekszik. Dávid itt nem beszél bűnről, hanem egy problémáról, amit meg kell oldania. Ez egy jel! Amikor Isten országa nincs jelen, amikor Isten országa csökken, ez annak az egyik jele, hogy elveszítjük a bűn iránti érzéket.

Minden nap, amikor elimádkozzuk a Miatyánkot, azt kérjük, hogy „jöjjön el a te országod”, ami azt jelenti, hogy növekedjen a te országod. Mikor azonban elveszítjük a bűn iránti érzéket, akkor elveszítjük az Isten országának érzékét is, és helyébe egy nagyhatalmú antropológiai nézet lép, ami azt jelenti, hogy „én mindent megtehetek”.

Az ember hatalma Isten dicsősége helyébe lép! Ez a mindennapi kenyér. Ezért imádkozunk minden nap Istenhez: jöjjön el a te országod, növekedjen a te országod, mert az üdvösség nem a mi ravaszságunkból, agyafúrtságunkból, üzleti érzékünkből származik. Az üdvösség Isten kegyelméből fakad és abból a mindennapi gyakorlatból, amit mi ezzel a kegyelemmel teszünk keresztény életünkben.

„Napjaink legnagyobb bűne, hogy az emberek elveszítették a bűn iránti érzéket” – idézte Ferenc pápa XII. Piusz híres mondatát, majd Uriásra fordította figyelmét. Az ártatlan férfit a bűnös király a halálba küldi. Uriás így be nem vallott kevélységünk minden áldozatának jelképévé válik.

„Megvallom nektek – folytatta személyes hangon Ferenc pápa - amikor ezeket az igazságtalanságokat, ezt az emberi gőgöt látom, amikor látom annak a veszélyét, hogy ez velem is megtörténhet, az a veszély, hogy elveszítem a bűn iránti érzéket, jót tesz, ha a történelem annyi Uriására gondolok. Azokra az Uriásokra, akik ma szenvednek keresztény középszerűségünk miatt, amikor elveszítjük a bűn iránti érzéket, amikor hagyjuk, hogy összedőljön Isten országa. Ők el nem ismert vétkeink vértanúi. Ma jót tesz nekünk, ha imádkozunk: az Úr mindig adja meg a kegyelmet, hogy ne veszítsük el a bűn iránti érzéket, ne csökkenjen bennünk Isten országa. Vigyünk egy spirituális virágot napjaink Uriásainak a sírjára, ők azok, akik kifizetik a magukat biztonságban érző keresztények lakomáinak számláit” – mondta péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa.

(vm) VR

A közösségi dimenzió

"Senki sem üdvözül saját magától. A keresztény élet közösségi dimenziója nélkülözhetetlen."

Nessuno si salva da solo. La dimensione comunitaria è essenziale nella vita cristiana.

Nemo solus salvatur. Communio potius necessaria est ad Christiane vivendum.

Nadie se salva solo. La dimensión comunitaria es esencial en la vida cristiana.

Nikt nie zbawia się sam. Wymiar wspólnotowy należy do istoty życia chrześcijańskiego.

No one saves oneself. The community is essential.

Niemand rettet sich von allein. Die gemeinschaftliche Dimension gehört wesentlich zum christlichen Leben.

Ninguém se salva sozinho. A dimensão comunitária é essencial na vida cristã.
Personne ne se sauve tout seul. La dimension communautaire est essentielle dans la vie chrétienne.


لا لأحد ينال الخلاص بمفرده. فالبُعد الجماعي في الحياة المسيحية هو أساس

Gyurcsány és a püspök?

- Talán bérmálkozni akar?

A delmagyar.hu Gyurcsánnyal beszélgetne a püspök címmel közli,

- Atyám, hazudós vagyok...

hogy beszélgetésre hívja a farsangi időszakban Kiss-Rigó László Szeged-csanádi megyéspüspök Gyurcsány Ferencet, a DK elnökét és Orosz Gábort, a párt szegedi ügyvezető alelnökét.
A DK helyi szervezete tavaly decemberben „vicces, mulatságos” levélben szólította meg a püspököt, aki a maga részéről szívesen fogadja, hogy a kampányba kerüljön egy kis humor is, a püspökség advent idején azonban komolyabb, nagyrészt karitatív tevékenységekkel, programokkal volt elfoglalva.