Egy súlyos bűn, mint például a házasságtörés, pusztán „megoldandó problémává” fokozódik le. Dávid király választását, amelyről az első olvasmány szól, Ferenc pápa tükörként állított minden keresztény lelkiismerete elé.
Dávid beleszeret Batsebába, egy katonája, Uriás feleségébe. Magához veszi az asszonyt, Uriást pedig ütközetbe küldi, oda, ahol a leghevesebb a harc. Ezáltal halálát okozza, lényegében gyilkosságot követ el. Azonban sem a házasságtörés, sem a gyilkosság nem rendítik meg a királyt. Dávid súlyos bűnt követett el, de nem érzi a bűnt – jegyezte meg a pápa. Nem jut eszébe, hogy bocsánatot kérjen. Azt gondolja: hogyan oldjam ezt meg?
Ez mindnyájunkkal előfordulhat – folytatta homíliáját a pápa. Mindnyájan bűnösek vagyunk, és ki vagyunk téve a kísértéseknek. A kísértés mindennapi kenyerünk. Ha valaki közülünk azt mondaná: nekem soha nem voltak kísértéseim, akkor vagy egy angyal vagy, vagy egy kicsit ütődött. Érthető.. Az életben normális a küzdelem és az ördög nem nyugszik, ő akar győzni. De ennek az olvasmánynak a legsúlyosabb problémája nem annyira a kísértés és a kilencedik parancsolat elleni vétek, hanem az, ahogyan Dávid cselekszik. Dávid itt nem beszél bűnről, hanem egy problémáról, amit meg kell oldania. Ez egy jel! Amikor Isten országa nincs jelen, amikor Isten országa csökken, ez annak az egyik jele, hogy elveszítjük a bűn iránti érzéket.
Minden nap, amikor elimádkozzuk a Miatyánkot, azt kérjük, hogy „jöjjön el a te országod”, ami azt jelenti, hogy növekedjen a te országod. Mikor azonban elveszítjük a bűn iránti érzéket, akkor elveszítjük az Isten országának érzékét is, és helyébe egy nagyhatalmú antropológiai nézet lép, ami azt jelenti, hogy „én mindent megtehetek”.
Az ember hatalma Isten dicsősége helyébe lép! Ez a mindennapi kenyér. Ezért imádkozunk minden nap Istenhez: jöjjön el a te országod, növekedjen a te országod, mert az üdvösség nem a mi ravaszságunkból, agyafúrtságunkból, üzleti érzékünkből származik. Az üdvösség Isten kegyelméből fakad és abból a mindennapi gyakorlatból, amit mi ezzel a kegyelemmel teszünk keresztény életünkben.
„Napjaink legnagyobb bűne, hogy az emberek elveszítették a bűn iránti érzéket” – idézte Ferenc pápa XII. Piusz híres mondatát, majd Uriásra fordította figyelmét. Az ártatlan férfit a bűnös király a halálba küldi. Uriás így be nem vallott kevélységünk minden áldozatának jelképévé válik.
„Megvallom nektek – folytatta személyes hangon Ferenc pápa - amikor ezeket az igazságtalanságokat, ezt az emberi gőgöt látom, amikor látom annak a veszélyét, hogy ez velem is megtörténhet, az a veszély, hogy elveszítem a bűn iránti érzéket, jót tesz, ha a történelem annyi Uriására gondolok. Azokra az Uriásokra, akik ma szenvednek keresztény középszerűségünk miatt, amikor elveszítjük a bűn iránti érzéket, amikor hagyjuk, hogy összedőljön Isten országa. Ők el nem ismert vétkeink vértanúi. Ma jót tesz nekünk, ha imádkozunk: az Úr mindig adja meg a kegyelmet, hogy ne veszítsük el a bűn iránti érzéket, ne csökkenjen bennünk Isten országa. Vigyünk egy spirituális virágot napjaink Uriásainak a sírjára, ők azok, akik kifizetik a magukat biztonságban érző keresztények lakomáinak számláit” – mondta péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa.
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése