Maradj velünk!

Az Eucharisztia szerzését, Jézus új és örök, felbonthatatlan szeretetszövetségét ünnepeljük. Az apostolok az Úr Jézus halottaiból való feltámadása után visszatekintve érezték át ennek az estének és történéseinek egyedülálló voltát. Így vagyunk most mi is, földi zarándokok, hogy Istennek ezt a gyöngéd szeretetét, ezt a szent misztériumot, ahogyan nekünk adja magát, szóval kifejezni nem nagyon tudjuk, csak megsejteni engedi az Úr annak, aki helyes lelkülettel ünnepli e közösségteremtő szentséget. A Jézust szerető lelkek felismerik Urunkat e szentségben, aki belülről tanítja és vezeti választottjait. Isten szolgája Prohászka Ottokár püspök idézi az Élet igéiben Bona kardinálist: „Quid possunt docere libri, quod Deus praesens melior non doceat!” Azaz: "Mit taníthatnak a könyvek, amit a jelenlévő Isten jobban nem taníthatna." Ez a felismerés a hit ajándéka. 

Miért is adta magát Jézus nekünk?

Az olvasmányok a húsvéti vacsorára összpontosulnak (Kiv 12, 1-8. 11-14).

Isten, a húsvéti bárány vére által – amely helyettesítő áldozat volt – Egyiptomban megőrizte a Izrael elsőszülötteit és elindította népét az ígéret földje felé. A zsidóknak ezt a szabadítást felidéző és közösségteremtő szertartást minden évben meg kellett ismételniük. Az Úr tiszteletére megült húsvét évenkénti ismétlése nemcsak visszatekintés volt, hanem ébren tartotta a jövő reményét, amit a Messiás valósít meg. 

Jézus az ószövetségi húsvét ünnepét választja az ő húsvétja megalapítására, amikor őt, az igazi „tökéletes bárányt” áldozzák fel a világ megváltásáért. Ezzel a bűnből való megszabadítás és a csodatétel is bekövetkezett, csak másképpen, mint ahogy azt a nép várta.

Jézus megcselekedte a csodát az utolsó vacsorán (Jn 13, 1-15). Ez a csoda az Eucharisztia, melyben szentségi módon a kenyér és bor színében önmagát adta apostolainak. Ez a legnagyobb csodának - Jézus keresztáldozatának és feltámadásának -, elővételezése. 

Amikor az utolsó vacsora emlékét ünnepeljük, misztikus módon megadjuk Istennek az Őt megillető dicséretet és hálát, s kieszközöljük magunknak a bocsánatot és Isten segítségét egész életünkhöz. Ezzel együtt kijutunk a földi vándorút megpróbáltatásai közepette a bűn rabságából Isten gyermekeinek a szabadságára.  

"Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig“ (Mt 28,20) - ígéretét mindennap valóra váltja. Mivel jelen van az Oltáriszentségben, ezért van templomunk, oltárunk, papságunk, liturgiánk, mert minden az Eucharisztiában jelenlévő Krisztusért van, Krisztus meg értünk. Az Oltáriszentségben személyesen Jézust kapjuk, ”az égből alászállott élő kenyeret” (Jn 6,51), és vele nekünk adatott az örök élet záloga.” Krisztussal van életörömünk, életgazdagságunk. 

Ebben a sorvasztó világban, kérjük mi is bizalommal Urunkat mint az emauszi tanítványok: maradj velünk, te légy életünk és feltámadásunk.

 

Miért bolondos április elseje?

A művelődéstörténészek szerint a franciák a ludasok abban, hogy április elseje az ugratások napja. Náluk sokáig akkor kezdődött az újév, s mint számos országban, itt is szokás volt újévkor, (tehát április 1-jén) megajándékozni egymást.
IX. Károly (1550., ur.1560-tól haláláig 1574.) 1564-ben elrendelte, hogy az esztendőnek a franciáknál is januárban kell kezdődnie, s így az ajándékozás napja áttolódott január 1-re. Csakhogy a megszokást, a beidegzettséget nem lehetett rendelettel egy csapásra megszüntetni. Így többen akadtak, akik január 1-jén is, április 1-jén is küldözgettek újévi ajándékot. Ez viszont dupla költséggel járt. Hogy segítsenek magukon, de elfogadva az újat, viszont ragaszkodva a régihez, azt találták ki a franciák, hogy január elsején küldik a szabályos újévi ajándékot, a régi újév napján pedig, valami szellemes bolondsággal lepik meg ismerőseiket. A bolondos ajándékokból fejlődött ki a többi bolondozás a régi "újév" tiszteletére, rögtönzött, sok vidám móka, amelyet más országokban helyi receptek szerint tovább fejlesztettek.

Április 6. vízbevető hétfő, vegyük azért komolyan és locsolkodjunk szelíden, mert így is sok helyen megáradtak a folyók és a patakok.

A könnyek hatalma

VIII. Állomás: Jézus szólt a siránkozó asszonyokhoz

Imádunk Krisztus és áldunk téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok!" (Lk 23,28)
Nem elutasítás ez, hanem csak utalás a könnyek hatalmára.
Mert e találkozás óta, két kincsünk van, ami üdvösségünkre szolgál: az egyik Jézus vére, a másik az édesanyák könnye.
Az anyai könny nagy titok!
Van, akit Jézus vére nem rendít meg, de édesanyja könnyei, az igen! Ezért is engedte Isten szent Fiának vérét és az anyák könnyét maga fölé hatalmasodni. 
Köszönjük, Istenünk, hogy Te, a hatalom, Te, az erő gyenge és irgalmas vagy szent Fiad vérével és az édesanyák könnyeivel szemben. Mert akit szent Fiad vére nem hat meg, azt az édesanyja könnyei Jézushoz juttatják, s általa a mennybe. Íme, az anyai könnyek hatalmának isteni ereje.

Édesanyáink könnyeiért, könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!

A kormány válaszolt az Adó- és Pénzügyi Hivatal túlkapásaira

Forrás: www.antifrauda.ro

Ha legalább 300 és 500 lej közötti összeges eltérést észlelnek a kasszában a nyugtákhoz képest csak akkor függeszthetik fel bármely cég tevékenységét – módosította a kormány az Adó- és Pénzügyi Hivatal erre vonatkozó intézkedését.

A bezárást még azon a napon visszavonhatják, hogyha a cég kifizeti a könyvelésben tapasztalt hiány vagy többlet tízszeresét kitevő büntetést. Más esetekben csak pénzbírság róható ki – jelentette be tegnap Victor Ponta miniszterelnök. A módosításokat a kormány még a héten, vagy legkésőbb a jövő héten bevezeti.

A kormányfő szerint szükség van egy sor szabályozásra, amellyel megelőzhetők az Adó- és Pénzügyi Hivatal adóellenőreinek esetleges túlkapásai. Ugyanakkor a javaslat szerint csak a harmadik kihágás esetén lehetne visszavonhatatlanul elrendelni a bezárást.

marosvasarhelyiradio.ro / Digi24

Mi az alapprobléma? - Válaszol Einstein

Einsteint ötéves korában apja megismertette az iránytűvel. Einstein később ezt a tapasztalatát tartotta a legmeglepőbbnek: ekkor értette meg, hogy valami az „üres” térben is hat a tűre. 

Ugyanígy valami hat az emberi szívre. Ez a valami a szeretet.

Einstein, 1955 április elején (április 18-án halt meg) a következő levelet küldte Bertrand Russelnek:  

 "Az emberiség új korszakba érkezett, most ért oda a fejlődés, hogy nemcsak az ellenséget, hanem önmagunkat is kipusztíthatjuk. Ma nem az atombomba, hanem az emberi szív az alapprobléma."

Az emberszeretet válaszútjai és a döntés:

1. elv: Ha saját kötelességünk ütközésbe kerülne a mások iránti szeretet felszólításával, akkor   saját   kötelességünk elvégzése a fontosabb (kivétel ha a másik életéről van szó!).

2. elv: Ha mások iránti kötelességeink ütköznének egymással az embertársi szeretet területén, akkor azok vannak előnyben, akik közelebb állnak hozzánk (szülő, házastárs, gyermek. Kivétel, ha orvoslásról van szó! - ott aki a legsúlyosabb!).

3. elv: A mások iránti kötelezettség ütközése esetén az üdvösség ügye minden egyebet megelőz.

4. elv: A másokon való segítés mértékét saját erkölcsi és anyagi lehetőségünk, valamint a másik    szorult helyzete határozza meg.

5. elv: Az emberszeretet nagylelkűsége nem szolgálhat a szükséget szenvedők állapotának  tartósítására, sem a csalásnak, illetve szélhámosságnak nem nyújthat segítő kezet.

A keresztény szeretet nagylelkűsége nem lehet továbbá a bűnözés melegágya, amely a munkakerülést bátorítja és támogatja.

Tíz gondolat tíz napra, bárkinek bármikor

Tíz gondolat tíz napra, amit bármikor el lehet kezdeni. Kezd az első gondolattal és egész nap azt forgasd elmédben. A második nap a következővel, így a tizedik napon sokkal szebbnek látod a világot. Ezeket a gondolatokat a kármelita rend megújítójának írásaiból, mondásaiból válogattunk. Ezekből nyújtunk át egy virágcsokornyit a szent születésének 500. évfordulóján.

Március 19: „Isten csak azokat dédelgeti, akik nem szabnak határt az Ő mindenhatóságának.”

Március 20: „Igazán nevetnem kellene rajta, ha nem fájna a szívemnek, hogy mi mindenért kérik az imáinkat! Hiszen olykor még azt is akarnák, hogy eszközöljünk ki számukra Ő Szent Felségétől pénzt és nagyobb jövedelmet, mikor én inkább azt a kegyelmet szeretném számukra kérni, hogy vessék meg mindezt! […] Mit nekünk mindez! Íme, a világ lángban áll! Újra halálra akarják ítélni Krisztust!”

Március 21: „Egy-két óra hosszat tart ez az élet, s utána a jutalom végtelen. De ha semmi jutalomra sem volna kilátásunk s ingyen kellene megtennünk azt, amit az Úr nekünk tanácsolt, akkor is megvolna az a nagy elégtételünk, hogy legalább valamiben utánozhattuk Ő Szent Felségét. Ez a címer legyen tehát mindig a mi zászlónkon! Érvényesüljön nálunk a szegénység mindenben […], főleg azonban gondolkodásunkban. […] amint Szent Klára mondta: hatalmas védőfal a szegénység.”

Március 22: „Uram, Te vagy az irgalom Istene, s azért légy irgalmas velem, tolakodó, bűnös féreggel szemben. Ne tekintsd azt, hogy miképpen élek, hanem azt nézd, hogy mily forró vággyal és mily keserű könnyekkel fohászkodom hozzád és könyörülj meg azon a sok lelken, akik vesztükbe rohannak, könyörülj meg egyházadon. Ne engedd, hogy továbbra is ártsanak a kereszténységnek: gyújts végre világot ebben a sötétségben.”

Március 23: „A lelki szegénység akkora kincs, hogy magában foglalja e világnak összes javait: felséges nagy uraság az! Azt akarom ezzel mondani, hogy aki minden vagyont megvet, minden vagyon fölött uralkodik.”

Március 24: „Nem akarok arról beszélni, hogy mi mindent érhettek el imával; csupán arra kérlek, hogy ne akarjátok imátokkal az egész világot föllendíteni, hanem fordítsátok azt azok javára, akikkel együtt éltek. Így azután nagyon helyesen cselekesztek, mert e személyekkel szemben vagytok leginkább lekötelezve. Vagy azt hiszitek talán, hogy az olyan csekélység volna, ha az alázatosság, az önmegtagadás, a szolgálatkészség, a nagy testvéri szeretet és az Úrhoz való ragaszkodás, amelyet a többiek látnak, úgy hatna rájuk, mint a gyújtó tűz, és lángra lobbantaná valamennyit, ha a többi erényetek is folyton újra és újra erényekre sarkallná őket?”

Március 25: „Azért nem is igen láttam igazán szemlélődő embert, aki ne lett volna bátor és minden szenvedésre kész. Ha ugyanis gyönge az illető, úgy az Úrnak legelső dolga, hogy bátorságot önt belé, és megszünteti benne a szenvedéstől való idegenkedést. A munkás életet élők, ha azt látják, hogy a szemlélődők szellemi örömökben részesülnek, természetesen mindjárt azt hiszik, hogy csupán ilyenekből áll az életük; pedig hát biztosítalak benneteket, olyan napjaik vannak nekik, hogy ti azokból talán egyet sem tudnátok elviselni. Azért az Úr, aki tudja, hogy ki mire képes, mindegyiknek azt a hivatalt adja, amely legjobban megfelel az ő lelki üdvének, Isten dicsőségének és embertársai javának.”

Március 26: „Ha valaki közületek, leányaim, arra kíváncsi, vajon előrehaladt-e a tökéletességben, csak azt vizsgálja, hogy a legrosszabbnak tartja-e magát valamennyi között. Ennek a meggyőződésnek meg kell látszania minden tettében, hogy a többiek épülhessenek és tanulhassanak tőle. Szóval ne azt nézze, hogy megszaporodtak-e a szellemi örömei az imádságban; hogy vannak-e elragadtatásai, látomásai és más efféle kegyelmei, amelyeket az Úr osztogatni szokott, mert azt csak a másvilágon fogjuk megtudni, hogy mi volt ezeknek az értéke.”

Március 27: „Azt is tudom, hogy a testi sanyargatásoknak csak másodrangú jelentőségük van, mert a fő dolog mégis az, hogy a haladás mélységes alázatossággal történjék. S jegyezzétek meg, hogy éppen ez hiányzik azokban, akik nem tudnak előbbre jutni. Hitessük el magunkkal, hogy mialatt mi alig teszünk egy-két lépést előre, addig a mi testvéreink futva mennek a tökéletesség útján. S nemcsak óhajtsuk, hanem tegyük is meg a magunkét, hogy bennünket tartsanak valamennyi között a legrosszabbnak. Így azután kitűnő lesz a lelkiállapotunk, míg ellenkező esetben egész életünk folyamán egy ponton maradunk, s mindig tele leszünk bajjal és nyomorúsággal. Mert ha nem tudunk önmagunkkal szakítani, sok lesz a szenvedésünk és terhünk, s mindig görnyedezni fogunk nyomorúságaink súlya alatt; míg ellenben azok, akik bejutottak a belsőbb lelki lakásokba, rég megmenekültek mindettől.”

Március 28: „Végül pedig, nővéreim – s ez legyen az utolsó megjegyzésem –, ne építsünk tornyokat alapok nélkül. Az Úr nem annyira a tettek nagyságát nézi, mint azt a szeretetet, amellyel azokat végrehajtjuk. Ha tehát megtesszük azt, amit tehetünk, az Úr meg fog bennünket segíteni, hogy napról napra többre legyünk képesek. Ezért ne veszítsük el bátorságunkat mindjárt kezdetben, hanem ameddig ez a rövid élet tart – pedig talán rövidebb lesz, mint egyik-másik gondolná – ajánljuk fel a mi Urunknak belsőleg és külsőleg azt az áldozatot, amelynek felajánlása hatalmunkban van. Ő Szent Felsége majd egyesíti ezt azzal az áldozattal, amelyet miérettünk ajánlott fel mennyei Atyjának a kereszten és így bármi csekélység legyen is az, amit tettünk, olyan értéket kölcsönöz neki, amekkorát szeretetünk megérdemel.”

Forrás
Avilai Szent Teréz: A belső várkastély, Szent István Társulat, 1979
Megjelent a Magyar Kurírban

 

Ezt az arcot meg kell nézned!

JÉZUS SZENT ARCÁNAK TISZTELETE
Két alkalommal (1995. február 17-én és március 15-én) vérzett az itt látható Szent Arc-kép Cotonou-ban (Benin), Nyugat-Afrikában.
Ez egy 18×24 cm nagyságú bekeretezett Szent Arc kép, amikor vérezni kezdett, sürgősen odahívtak egy orvost, aki nem tudott vérmintát venni, mivel a vér közben megalvadt. Mindez 13 szemtanú jelenlétében történt, akik jelen voltak, amikor egy hang így szólt: „Ismét eljövök és az orvos be fogja tudni fejezni a vizsgálatot.” Kémcsöveket készítettek ki, hogy a vért felfogják.
1995. március 15-én kb. 17 órakor a Szent Arc ismét bőségesen vérezni kezdett, és a vért sikerült felfogni. A kémcső negyed részig volt tele, amikor ezt hallották: „Elég, magam fogom feltölteni.”
Az orvos megállapította, hogy a kémcső negyedéig volt tele, majd kb. 45 perc múlva teljesen tele lett. Hogyan történt ez? Nem tudta megmagyarázni, csak csodálkozott. 12 tanú volt jelen. Oly erősen vérzett a kép, hogy a Szent Arc vonásait alig lehetett felismerni. A vért megvizsgálták, és az eredmény a következő volt: emberi vér. A vércsoport: AB, Rh pozitív.

Ima:

SZERETETT JÉZUSOM IMÁDÁSRA MÉLTÓ ARCA!
IMÁDLAK ÉS SZERETLEK TÉGED LELKEM MINDEN EREJÉVEL.
ALÁZATTAL KÉRLEK, HOGY ISTEN KÉPÉT ÁLLÍTSD HELYRE BENNEM.
TISZTA SZÍVET TEREMTS BENNEM, ISTENEM!
NE VESS EL ENGEM SZÍNED ELŐL!
MINDEN ÁLTALAD TÖRTÉNJÉK BENNEM,
ÉRTED, Ó JÉZUSOM, A TE DICSŐSÉGEDRE,
IRÁNTAD VALÓ SZERETETBŐL. ÁMEN.

ÖRÖK ATYA! FELAJÁNLOM NEKED SZERETETT FIAD IMÁDÁSRA MÉLTÓ ARCÁT,
SZENT NEVED DICSŐSÉGÉRE ÉS A LELKEK ÜDVÉRE. ÁMEN.

 

**

 

Erről többet: JÉZUS SZENT ARCÁNAK TISZTELETE