Az Eucharisztia
szerzését, Jézus új és örök, felbonthatatlan szeretetszövetségét ünnepeljük. Az
apostolok az Úr Jézus halottaiból való feltámadása után visszatekintve érezték
át ennek az estének és történéseinek egyedülálló voltát. Így vagyunk most mi
is, földi zarándokok, hogy Istennek ezt a gyöngéd szeretetét, ezt a szent
misztériumot, ahogyan nekünk adja magát, szóval kifejezni nem nagyon tudjuk,
csak megsejteni engedi az Úr annak, aki helyes lelkülettel ünnepli e közösségteremtő
szentséget. A Jézust szerető lelkek felismerik Urunkat e szentségben, aki
belülről tanítja és vezeti választottjait. Isten szolgája Prohászka Ottokár püspök
idézi az Élet igéiben Bona kardinálist: „Quid possunt docere libri, quod Deus
praesens melior non doceat!” Azaz: "Mit taníthatnak a könyvek, amit a jelenlévő Isten
jobban nem taníthatna." Ez a felismerés a hit ajándéka.
Miért is adta
magát Jézus nekünk?
Az olvasmányok a
húsvéti vacsorára összpontosulnak (Kiv 12, 1-8. 11-14).
Isten, a húsvéti bárány vére által – amely
helyettesítő áldozat volt – Egyiptomban megőrizte a Izrael elsőszülötteit
és elindította népét az ígéret földje felé. A zsidóknak ezt a szabadítást felidéző
és közösségteremtő szertartást minden évben meg kellett ismételniük. Az Úr
tiszteletére megült húsvét évenkénti ismétlése nemcsak visszatekintés volt,
hanem ébren tartotta a jövő reményét, amit a Messiás valósít meg.
Jézus az
ószövetségi húsvét ünnepét választja az ő húsvétja megalapítására, amikor őt,
az igazi „tökéletes bárányt” áldozzák fel a világ megváltásáért. Ezzel a bűnből
való megszabadítás és a csodatétel is bekövetkezett, csak másképpen, mint ahogy
azt a nép várta.
Jézus megcselekedte a csodát az utolsó vacsorán (Jn 13, 1-15). Ez
a csoda az Eucharisztia, melyben szentségi módon a kenyér és bor színében
önmagát adta apostolainak. Ez a legnagyobb csodának - Jézus keresztáldozatának
és feltámadásának -, elővételezése.
Amikor az utolsó vacsora
emlékét ünnepeljük, misztikus módon megadjuk Istennek az Őt megillető dicséretet
és hálát, s kieszközöljük magunknak a bocsánatot és Isten segítségét egész
életünkhöz. Ezzel együtt kijutunk a földi vándorút megpróbáltatásai közepette a
bűn rabságából Isten gyermekeinek a szabadságára.
"Veletek vagyok minden
nap a világ végezetéig“ (Mt 28,20) - ígéretét mindennap valóra váltja. Mivel jelen
van az Oltáriszentségben, ezért van templomunk, oltárunk, papságunk,
liturgiánk, mert minden az Eucharisztiában jelenlévő Krisztusért van, Krisztus
meg értünk. Az Oltáriszentségben
személyesen Jézust kapjuk, ”az égből alászállott élő kenyeret” (Jn 6,51), és vele nekünk adatott az örök élet záloga.” Krisztussal van életörömünk, életgazdagságunk.
Ebben a sorvasztó világban, kérjük mi is bizalommal Urunkat mint az emauszi tanítványok: maradj velünk, te légy életünk és feltámadásunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése