Hirdetés: 2020. október 11.

1. Októberi rózsafüzér ájtatosságot Vasárnap a 11 órás mise előtt végezzük, hétköznap este fél 7 órakor.

2. A plébániai hitoktatást és a bérmálási felkészítőt elkezdtük.

Kedden 3-4 órág az előkészítő, az I. és a II. osztályba járó gyerekeknek.

Kedden 4-5. óráig IV-V. osztályosoknak.

Csütörtökön VI-VII-VIII. osztályosok részére 4-5 óráig.

Pénteken 3-4. óráig az elsőáldozók I. csoportja, 4-5 óráig a II. csoportba járók felkészítője.

3. A bérmálkozásra készülő ifjaknak péntek este 19 órakor felkészítő.

4. Az  elsőáldozási csoportképeket át lehet venni a plébánián.

5. Krisztus világa folyóirat októberi száma kapható a sekrestyében, a ministránsoknál és a kegytárgyboltban.

6. Október 13-án kedden, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes - Ékes Gyergyó című előadását tekinthetik meg az érdeklődők, Csíkszeredában a Városi Művelődési Házban, 19:00 órától. 

7. Jövő vasárnap, október 18-án a Millenniumi templom felszentelésének évfordulója, a búcsúsmisét fél 1 órakor tartjuk, ezért a 11 órás mise kimarad.

8. Jövő vasárnap Missziós vasárnap, gyűjtés a missziók részére. A fél 10 órás mise után csatlakozunk „Egymillió gyermek fohászkodik Máriához a járvány elmúltáért” nevű venezuelai kezdeményezéshez. A Millenniumi templomban iskolás gyerekekkel együtt imádkozzuk a rózsafüzért.

 

Ima népünkért

Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait: tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának,  a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le.

Tekints reánk, válságos időket élő népedre  és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát.

Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet.

Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért. Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és ami boldogulásunkra váljék.

Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király -  könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Ámen.

 

Aki menyegzőt rendez a fiának

Izajás próféta jövendölése a mennyei Seregek Ura, a Messiás Király győzelmének hatását képes beszéd formájában teszi megragadhatóvá, elképzelhetővé. (Iz 25,6-10a) Jeruzsálemnek biztonságot nyújtó isteni királya lesz, aki bőséges lakomát rendez minden nemzetnek. Nemcsak a legjobb falatokat és italokat kínálja, hanem a halál leplét és fátylát is leveszi, amely minden népet betakar. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa a gyalázatot az egész földön. Ő szabadít meg minket, s azon a napon öröméneket énekelnek: „Íme, a mi Istenünk! ... Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk szabadításának!”

A szenvedése előtti napokban, Jézus ismét példabeszédben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez. Ebben Izajás próféta messiási lakoma képének megvilágításában ábrázolja a mennyek országát. (Mt 22,1-14) A példabeszéd három cselekményből áll: az első a megfelelő vendégekhez intézett meghívás, második cselekmény a kitaszítottakhoz intézett meghívás, és végül a vendégek szétválogatása a menyegzőn. A király maga Isten, aki menyegzőt rendez Fiának. A szolgái, akiket a meghívottakhoz küld, a próféták. A meghívás pedig szívességből fakadó szabad tett, ami megtörtént, amikor Isten a bűnbeesett emberiségnek Üdvözítőt ígért. Amúgy Istennek nem kötelessége, hogy meghívjon üdvösségébe, mégis megtette. Megható Isten-kép tárul elénk, amikor elküldi szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” 

Háromszor fordul elő, hogy minden készen van, készen áll, ez rendkívüli eszkatológikus sürgetést jelent Isten részéről. Azok mit sem törődve a menyegzővel, szétszéledtek, az üdvösség új és örök ideje nem érdekli. Gondatlanul bánnak Isten dolgaival, küldötteit bántalmazzák vagy megölik. Erre jön a büntetés. A példabeszédnek történelmi tartalma is van, hisz Jeruzsálemet Kr. u. 70-ben a rómaiak felkoncolják, felégetik. 

A példabeszéd új képe, hogy Isten irgalmában a hivatalosak helyére a keresztutak mellől, a kitaszítottságban, az otthontalanságban lévőket, akik elszakadtak a szeretet bármiféle közösségének gyökereitől, azokat hívja a kiteljesült emberi vágyak otthonába. És ezeket, a megtért embereket, akik méltó erkölcsi és lelki választ adtak, Isten viszi üdvösségbe. Ekkora jóság láttán, ha valaki nem akar megtérni, magára vessen. Pál apostol megdicséri a Filippiben élő híveket, hogy szükségében segítségére voltak. (Fil 4,12-14. 19-20) Szavatolja, hogy Isten minden szükségünket bőségesen kielégíti majd a Jézus Krisztus által elnyert dicsőségben. Legyen dicsőség mindenért Istennek!

„Otthonom lesz az Isten háza, mindörökké, szünet nélkül.” Zsolt 22,6.

 

Beszélgetés Darvas-Kozma József c. esperessel

Beszélgetés Darvas-Kozma József címzetes esperessel, a csíkszeredai Szent Kereszt Főplébánia plébánosával

A hívek és az egyház szolgálatában

• Interjú
• Toronyiránt 2020. október 08.
• Biró István

Darvas-Kozma József címzetes esperes-plébános —   Fotó: Biró István

Templomokat, egyházi épületeket építtetett, közösségeket formált Darvas-Kozma József címzetes esperes, a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia plébánosa, mindezek mellett szellemi tevékenysége is jelentős. Munkásságát számos elismerésben részesítették. Legutóbb, a közelmúltban ünnepelt 70. születésnapja alkalmából Pro Urbe díjat adományozott számára a csíkszeredai önkormányzat. Életútjáról kérdeztük.

– Úgy gondolom, az esperes urat nem kell bemutatni, de azért mondjuk el az olvasóknak, hogy hol született, milyen volt a gyerekkora, hogyan került kapcsolatba a Jóistennel. 

– Csíki ember vagyok. 1950-ben születtem Csíkszentsimonban. Az iskoláimat is ott jártam, majd Gyulafehérváron voltam tíz évet. Négy évet voltam a kisszemináriumban, hat évet a Hittudományi Főiskolán, ahol tényleg rend és fegyelem volt. 1977-ben szenteltek pappá. A szüleim vallásos emberek, így nekünk sohasem volt kérdőjel a Jóisten. Tehát mi istenhitbe születtünk bele és abban nőttünk fel. Minden este imádkoztunk. Az első istenélményeim közé tartozik, hogy 1953-ban édesapámat a Duna-csatornához vitték, és ezalatt édesanyám egyedül dolgozott, három gyermekkel maradt, egyedül. Nagyon nehéz volt neki, hiszen meg kellett a földeket művelni, a húst be kellett szolgáltatni. Mi ebből nem sokat éreztünk. Édesanyám minden este kitette édesapám fényképét az asztalra és imádkoztunk érte. Hároméves gyermekként ott jöttem-mentem a padon, az ablak mellett, néztem a vonatokat, és egy nap azt mondtam, ez a vonat, az a vonat, egy hosszú vonat, és jön haza édesapám. Valóban úgy is történt. Aznap éjszaka egy tehervonattal hazajött. Mi mindig imádkoztunk, vasárnap részt vettünk a szentmisén. Emlékszem a roráté misékre is, hogy hajnalban, a hidegben édesapám a nyakába vett és úgy vitt el a templomba. Amikor iskolába jártam, a szentmisén vasárnap is, még hétköznap is részt vettem, mert nagyon szerettem ministrálni. Körülbelül tízéves voltam, amikor elhatároztam, hogy én pap leszek. 1965-ben végeztem a nyolcadik osztállyal, nagyon sok kellemetlenségem volt akkor, mert hiába vett fel Márton Áron püspök úr a Kántoriskolába, az állam nem adott tartózkodási engedélyt, és bevezették a numerus clausust. Mi Gyulafehérváron is folyamatosan bizonytalanságban éltünk.

– Hogyan tekint vissza papságának éveire?

– Ha újból kellene kezdeni, most is a papi hivatást választanám, mert nekem Isten hivatást adott, én ebben érzem jól magam. Egyházmegyés papként egyik feladatomnak tartom összefogni sok-sok kis közösséget és családot. „Aki megért s megértet, egy népet megéltet.” Kányádi ezen sorai nagyon jól kifejezik, hogy a házasok, a családosok milyen nagyon értékesek. A házasok egy kis családra fókuszálnak, egymásért és gyermekeikért dolgoznak, kialakul egy szeretetközösség. Ezeket a kis közösségeket a plébánia, az egyház kell összefogja. Jó, hogy a papnak kimondottan ilyen szempontból nincs családja, nincsenek gyermekei, viszont szellemi, lelki szempontból nagyon sok gyermeknek – az óvodásnak, elsőáldozónak, ministránsnak, az ifjúságnak – nevelője, tehát ezeknek a szeretete vesz körül, és mi is ki tudjuk fejezni a szeretetünket. Örvendek azért, hogy a teológián P. Dr. Gurzó Anaklét ferences atya lelkipásztori egészségtant, lélektant, karakterológiát tanított, és bevezetett a grafológia világába is. Tehát ezek mind szükségesek ahhoz, hogy jobban megértsünk valakit. A teológián a programjaink zártak voltak, de a teológia mégis nyitott volt, mert Márton Áron püspök atya is átjött egy-egy előadásra, meg nagyon sok vendégelőadó jutott el hozzánk. Tehát meghívták az erdélyi szellemi élet vezetőit, és néha még politikusokat is láttunk megfordulni Márton Áron udvarán, akik inkognitóban, minden felhajtás nélkül megjelentek és felkeresték a főpásztort. Ez mindig hatással volt ránk, hogy lám-lám, akik más ideológia oldalán vannak és hivatalokat töltenek be, még ők is feltekintenek az erdélyi magyarság szellemi vezetőjére.

– Korábban említette, hogy próbálták eltántorítani hivatásától. Hogyan?

– Az állami hatóságnak az elkötelezett ember nem kellett. Akik határozottak voltak, azokkal nem tudtak mit kezdeni. Ezért azokat próbálták megtörni. Én a történelemszeretetet, magyarságszeretetet és a kereszténységnek a szeretetét a szüleimtől kaptam. Aztán Gyulafehérváron is megkaptam azt a helyes nevelést, ami egy ifjúnak szükséges. Tudtuk, hogy mi a valóság, az igazság a múltunkat tekintve, és ez felkeltette az érdeklődésünket. Már középiskolás koromban felkerestük a történelmi helyeket Gyulafehérvár környékén. Egy alkalommal megtaláltuk a római légió építette akvaduktok vízvezetékrendszerének csöveit, egy másik alkalommal még római apró rézpénzeket is találtunk, meg kerámiaedényeket. Egyik társammal, Máté Pállal bevittük a Múzeumba, megmutattuk. Nekünk akkor ígértek vagy 300 lejt a két tárgyért. Tudtuk, hogy nagyon értékes lehet, és nem adtuk oda. Utána feljelentettek, és akkor elkezdődött a meghurcoltatás. Ránk szálltak, és akkor mindig kipécéztek néhány embert, s attól kezdve, 1972 januárjától 1995-ig én mindig a szemük előtt voltam.

– Még a rendszerváltás után is?

– Igen, 1995-ben Bukarestből szálltak ki Lőrincfalvára, mert valaki feljelentett. A vád az volt, hogy én egy magyar katonai bázist akarok létrehozni. ’95-ben ez volt az utolsó ilyen házkutatás. Végül azt mondták, hogy a jegyzőkönyvet elküldik, de a mai napig nem kaptam meg.

– Mindezek ellenére mégis kitartott hivatása mellett.

– Tudtam, hogy félreértenek, más úton mennek, mindig azt akarják bizonyítani, hogy az ember rendszerellenes, nacionalista. Tehát mindenfélét, amit abban a korban ránk lehetett rakni, ránk is raktak. 2009-ben kikértem a bukaresti Szekuritáté Levéltárából a rám vonatkozó iratokat. Nyolcszáz valahány oldalt meg is kaptam, két hétig olvasgattam, és akkor jöttem rá, hogy kész terveket dolgoztak ki jó előre, utána a mézes madzagot elhúzták, s mi azt gondoltuk, hogy erről-arról ők nem is tudnak stb. Nagyon különös világ volt. Egyszer a vonaton követtek, le akartak tartóztatni. Az is le volt írva, hogyan kell engem letartóztatni. Írták, hogy fel kell valakit bérelni, hogy kössön belém, verekedést kell színlelni, s akkor le lehet tartóztatni és átvizsgálni, hogy mi van nálam, mit viszek haza a bőröndben. Így volt Csintalan László újmiséje után is. ’75-ben elmentem Ozsdolára a primíciájára, amikor jöttem haza, Kézdivásárhelyen autóbuszt kellett váltanom, akkor odajöttek és letartóztattak. Elvittek a rendőrségre és mindent átvizsgáltak. Volt olyan esetem is, amikor Gyergyószentmiklóson a mozgó vonatból kellett kiugorjak.

– Mi segítette mindezek ellenére is a hitben megmaradni, kitartani?

– Papként a feladatomat próbáltam végezni, és úgy gondolom, hangsúlyozom, hogy a hívek is megértsék, bennünket a kereszténység tud megtartani kereszténynek és magyarnak. Engem is ez tartott meg. Iskolakezdéskor a gyermekeket meg szoktam kérdezni, hogy mi szeretnél lenni, mi akarsz lenni, mire van kedved, hogyan akarod szolgálni a közösséget, hogy ne az legyen, hogy aztán a szüleim ide vagy oda betesznek. A fiatalnak kell meghatároznia, hogy mi szeretne lenni. Ő kell eldöntse, hogy mire van tehetsége, kedve, mi az, amit szívesen, szeretettel tud végezni. Ezért fontos, hogy megértsük, itt a földön nekünk küldetésünk van. Fontos, hogy megértsük, mit jelent kereszténynek lenni, mit jelent magyarnak lenni. Legyünk öntudatosak, tudjuk, hogy hová tartozunk; tudjuk, hogy kell éljünk, eljárnunk, viselkednünk. Ezenkívül fontos, hogy tanúságot tegyünk a világ felé. Ha kérdeznek, tudjuk megválaszolni, hogy keresztény és magyar vagyok, ha pedig támadnak, tudjunk védekezni. Szintén nagyon fontos, hogy áldássá legyünk a közösség számára. Én erre törekedtem Nyárádtőn is, ahol húsz évet voltam. Tizenhárom falu tartozott hozzám, minden vasárnap négy helyen miséztem, hétköznap két helyen. Ott a szórványban voltak többségi magyar falvak és voltak többségi román falvak is, megtanultam értékelni, becsülni a más vallásúakat és más nemzetiségűeket. Örvendtem, hogy Maroskeresztúron 1987-ben templomot tudtunk építeni, utána plébániát is építettünk. A változás után Nyárádtőn a meglévő templomunkat tataroztuk. Kezdetben Lőrincfalván földeket vásároltunk, majd a kollektívtől megvásároltunk egy magtárt, amelyet asztalosműhellyé alakítottunk. Mezőgazdasági egységet és egy szállítóegységet hoztunk létre. A hívek megértették, hogy a helyi közösség csak úgy tud létezni – amit Áron püspök úr mondott annak idején – „minden nép annyit ér, amennyi érteket magából ki tud termelni, és addig él, amíg életét saját erejével tudja táplálni” –, és a szórványban ez nagyon lényeges. Mivel a szórványban a többség nem engedi a kisebbség terjeszkedését, így a fiatalokat arra buzdítottam, hogy szellemileg fejlődjenek, tanuljanak. Amikor eljöttem Nyárádtőről, 180 hívem volt, de ebből a 180-ból 16-an voltak egyetemen és főiskolán. Én lehetőség szerint próbáltam megtenni, amit tehettem, utána 2000-ben érsek atyánk közölte, hogy Csíkszeredába helyez. Itt az első nagy megvalósítás 2001 és 2003 között a Millenniumi-templom felépítése volt. Aztán a Szent Kereszt-templomnak a külső, belső renoválása, a tetőszerkezetnek a renoválása következett. A hargitafürdői Szent István Házat pirosban vettem át, és elkészítettük. 2009-ben Hargitafürdőn újraépítettük a Szent István-kápolnát, 2010-ben a kápolna mellé az új plébániaépületet is sikerült felépíteni, amit 2013-ban a pálos rendnek adtunk át. Azonkívül a belső épületeinket, a harangozói és a kántori lakást kellett felújítani. Sikerült visszaperelnem dr. Csipak Lajos kanonok úr adományát, a házát, ahol a telken még az erdészet most is jelen van. Az állomás melletti temetőt kő- és vaskerítéssel vettük körül. A gimnázium udvarán lévő Piarista Tanulmányi Házat is teljesen felújítottuk. Mindig megláttuk, hogy mi a tennivaló. Ha van valamink, akkor azt mindig javítani, gondozni és értékelni kell. Azt szeretném, hogyha minden generáció, amit az elődöktől átvett, megbecsülné, értékelné, gondozná és továbbadná.

– Számos elismerésben és díjban részesült. Mit jelentenek ezek az Ön számára?

– Ezek a visszajelzések részben az Istentől kapott adományok által a munkásságomnak is az elismerése. Hála legyen Istennek azért, hogy a közösségért sikerült tennem valamit. Azt is jelenti, hogy az ember halad előre az időben, és amikor nagyon kezdik kitüntetni, akkor az sem olyan jó. De megköszönöm Istennek, hogy megtartott eddig, és az elismerések mellett a munkát továbbra is szeretném végezni, hiszen azért a szellemi értékek terén is dolgozom, dolgozunk. Fontos feladatomnak tekintem az ifjúság oktatását, nevelését, a keresztény nagykorúságra való felkészítését. Tehát munka adódik bőven. Azt tudom mondani én is, mint Szent Pál apostol, hogy a tőlem telhetőt igyekeztem megtenni, az időt felhasználni, hogy Jézus Krisztusnak odaadóbban és az Ő közösségének jobban tudjak szolgálni.

A pénz körforgása - tanmese

Egy kis hegyvidéki szállodához érkezik a turista. Megkérdezi a tulajt, hogy van-e üres szoba kiadó, és letesz egy 100 euróst a pultra. A szálloda tulajdonosa megörült, mert mostanában visszaesett  a vendéglátás, és a legjobb szoba kulcsát adta a vendégnek, aki el is indult fölfele a lépcsőn, hogy elfoglalja a szobát.
- A tulaj fogta a 100 euróst, átrohant a henteshez, kifizetni az előző heti adósságát, és visszament a szállodába.
- A hentes fogta a 100 eurót, és elrohant a gazdához, hogy kifizesse a hitelbe kért disznót, és visszament a boltjába.
- A gazda rohant a boltoshoz, hogy törlessze a hitelét, és visszament a farmjára.
- A boltos rohant a szállodába, hogy kifizesse a lánya lakodalmakor kivett szobák árát, és letette a 100 euróst a pultra.
Ebben a pillanatban jön le a lépcsőn a turista, és közli, hogy a szoba nem felel meg. Visszakapja a 100 euróst, és ezzel elment.
Senki nem csinált semmit, és mégis mindenki kifizette az adósságát!
Ennyit a pénzmozgásról, a hitelekről és a gazdaság fellendüléséről.

 

A szeretet mindent megold! - tanmese

Egy asszony kijött a házból és három  szakállas öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt: Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek benneteket, gyertek be és egyetek valamit!  A ház ura itthon van? – kérdezték.
Nincs itthon – válaszolta az asszony.
Akkor nem mehetünk be – felelték az öregek.
Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt.
Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket! – mondta a férj.
Az asszony kiment és hívta az öregeket.
Együtt nem mehetünk be a házba – felelték.
Miért nem? – kérdezte az asszony.
Az egyik öreg magyarázatba kezdett: Az ő neve JÓLÉT – mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta ő SIKER, és én vagyok a SZERETET. Majd így folytatta: most menj vissza a házba és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.
Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült.

Ez nagyszerű! – mondta. Ebben az esetben hívjuk be JÓLÉTET! Hadd jöjjön be és töltse meg a házunkat jóléttel! A felesége nem értett vele egyet. Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a SIKERT? A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával: Nem lenne jobb a SZERETETET behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel.
Hallgassunk a menyünkre! – mondta a férj a feleségének. Menj, és hívd be SZERETETET, hogy legyen a vendégünk! Az asszony kiment, és így szólt: SZERETET, kérlek, gyere be és legyél a vendégünk! SZERETET felállt és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte JÓLÉTET és SIKERT: Én csak SZERETETET hívtam, ti miért jöttök?
Azok egyszerre válaszoltak: Ha JÓLÉTET vagy SIKERT hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel SZERETETET hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk. Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!