2011. 12. 15.

Misszió éve - Nehemiás terv

2011-12. év, a Misszió Éve - Nehemiás terv.
-        21 éve annak, hogy visszanyertük szabadságunkat,
-        11 éve megtartottuk Főegyházmegyénk Zsinatát,
-        2 éve megünnepeltük Főegyházmegyénk 1000 évét.
-        Van pasztorális tervünk.
-        Közben körülöttünk minden átalakulóban van.
-        Erkölcsi és gazdasági válságban vagyunk.
Küldetésünk:
Menjetek tehát és tegyetek tanítványommá minden népet! (Mt 28,19a)
Ha főegyházmegyénkre tekintünk, akkor olyan érzésünk támad, mintha „néma csendben, áhítatban” leledzene.
-        Hiányzik az életkedv, a pezsgő egyházi élet.
-        Bizonyára sok féle oka van. Három okot kapásból bizonyára te is megtudnál fogalmazni.
-        Akkor mit tehetünk ilyen helyzetben?
-        Mit tudna tanácsolni az  élet menedzsmentje, amikor a helyzet mindennap változik?
Mivel Isten igéje nem változik, ezért először Isten igéjét hívjuk segítségül:
 Bizonyságaid örömömre vannak, útmutatásod a tanácsadom. Zsolt 119,24.

Azt, hogy hogyan lehet kilábalni a közönyből, arra itt van Isten bizonysága, Nehemiás példája (Kr. e. 445-433-ig Jeruzsálemben tartózokdik). Ugyanakkor útmutató lehet a Misszió évében.

A babiloni fogságból Cirusz perzsa uralkodó Kr. e. 538-ban kiadja a rendeletet és megengedi a zsidóknak, hogy Jeruzsálembe visszamenjenek és felépítsék a templomot. A templom munkálatai a szamariaiak miatt megszakadtak és csak I. Darius alatt folytatódtak. Az építést 515-ben fejezték be. A következő félévszázadban erőfeszítéseket tesznek Jeruzsálem falainak a felépítésére, amit szintén akadályoznak a szamariaiak. A nép pedig elcsüggedt.

Most nézzük a történetet.
1. Artaxerxesz király a téli szálláson Szuzában tartózkodik, amikor pohárnokát, Nehemiást felkereste édestestvére Hanani több ember kíséretében. Hanani a jelen kilátástalanságát mondta el testvérénekJeruzsálem falának felépítéséről.

2. Amikor ezeknek hírét vettem, leültem, sírtam és napokig gyászoltam, böjtöltem és könyörögtem az ég Istenének színe előtt… Ó, Uram, halld meg szolgád könyörgését, s szolgáidnak a kérését, akik szívesen félik nevedet. Hadd legyen ma szerencséje szolgádnak, engedd, hogy kegyelmet találjon ez előtt az ember előtt!

3. Egyszer éppen borról kellett gondoskodnom. Fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Azelőtt sohasem voltam szomorú. De a király akkor megkérdezte: „Miért szomorú a tekinteted? Beteg vagy talán? Nem, biztosan csak a szíved fáj.”
Nagyon megijedtem, és így szóltam a királyhoz: "Örökké éljen a király! De miért is ne volna szomorú az arcom, amikor az a város, ahol atyáim sírjai vannak, romokban hever, és kapuit tűz emésztette meg." 
A király erre így szólt hozzám: "Mi a kívánságod?"
Segítségül hívtam az ég Istenét, és így válaszoltam a királynak: "Ha jónak látja a király, és szolgája kedves előtte, akkor küldj el Júdeába, abba a városba, ahol atyáim sírjai vannak, hogy fölépíthessem." 
A király, aki mellett ott ült a királyné, megkérdezte tőlem: "Mennyi időre tervezed utadat, és mikor térnél vissza?"
Meghatároztam egy időpontot. Ez megfelelt a királynak, s megengedte, hogy elmenjek. Akkor így szóltam a királyhoz: "Ha úgy tetszik a királynak, adjon nekem leveleket a folyamon túli kormányzók számára, hogy engedjék meg nekem az átvonulást, amíg el nem jutok Júdeáig, továbbá levelet Aszafhoz, a királyi erdők felügyelőjéhez, hogy adjon nekem épületfát a templomhoz tartozó erőd kapuihoz, valamint a város falához, s ahhoz a házhoz, ahol majd lakni fogok." A király mindent megadott, mert fölöttem volt Istenem jóságos keze.

4. Megérkeztem Jeruzsálembe, és három napig ott maradtam. Akkor éjnek idején fölkeltem és megvizsgáltam körös-körül a várfalat, aztán visszatértem. A vezetők nem tudtak róla, hova mentem, sem arról, hogy mit akarok tenni.

5. Összehívtam a papokat, az előkelőket, az elöljárókat, és a többieket. Akkor így szóltam hozzájuk: "Látjátok, milyen nyomorúságban vagyunk. Jeruzsálem romokban hever, kapuit tűz emésztette meg. Gyertek, építsük fel Jeruzsálem falát, és többé nem gúnyolnak bennünket miatta!" Elbeszéltem nekik, hogy fölöttem volt Istenem jóságos keze, s a király hozzám intézett szavait is.
Így válaszoltak: "Menjünk és fogjunk hozzá az építkezéshez!" S nekiláttunk ennek a derék munkának. 

6. A szamariaiak gúnyolódtak. Mi pedig tovább építettük a falat, és a munka félig elkészült. A nép ugyanis szívvel-lélekkel dolgozott.

7. Az ellenségek összeesküdtek, hogy felvonulnak Jeruzsálem ellen.

8. Láttam, hogy a nép fél, ezért fölemelkedtem, és szózatot intéztem az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: "Ne féljetek tőlük! Gondoljatok a nagy és félelmetes Úrra és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségetekért s házatokért." 
Amikor ellenségeink megtudták, hogy értesültünk a dologról, és Isten meghiúsította tervüket, visszavonultak, mi pedig visszatértünk a falhoz, mindenki a maga munkájához. Ettől a naptól kezdve az emberek egyik kezükkel munkájukat végezték, másik kezükkel a fegyvert szorították.

9. Egy váratlan támadás esetére is biztonságot akartam, ezért így szóltam a néphez: "Az építkezés nagy és kiterjedt, mi pedig szétszórtan vagyunk a falon, egymástól távol: gyűljetek körénk arra a helyre, ahonnan a kürtszót halljátok, és Istenünk harcol majd értünk."
Így dolgoztunk az építkezésen hajnal hasadtától a csillagok feljöttéig.

10. Ötvenkét nap alatt elkészült a fal: 8—10 m magas, 4-6 m széles és 2500 m hosszú. 
Amikor ellenségeink és a körülöttük levő nemzetek látták, nagy csoda volt a szemükben. Mindezt a művet Istenünkkel vittük véghez. 

            Nehemiás Istenben bízó ember, aki
-        ismeri a reábízott feladatokat és embereket;
-        képes és kész csapatban dolgozni;
-        nem futamodik meg a nehézségek láttán;
-        imádkozik és cselekszik;
-        elmondja a viziót és munkára hívja honfitársait;
-        Isten + Nehemiás + közösség = csoda!

Mi erre képesek vagyunk-e?



            II. rész
            Főegyházmegyénket és plébániákat tekintve, hasonló helyzetben vagyunk, mint Nehemiás Kr. e. 445-ben.

1.    Szent Istvántól a reformációig
-        1009-ben Szent István alapította az Erdélyi püspökséget.
-        A 14. század elején 1.100 plébánia.

2.    A 16. század végén
-        48 plébánia és 28 pap.
-        Csíksomlyói ferences kolostor és iskola.
-        Kolozsmonostoron megjelennek a jezsuiták.


3.     A katolikus megújhódás 1716 – 1848
-        1848-ban 474 pap + szerzetesek.
-        236.455 hívő, ebből filiában és szórványban 57.295.
-        208 plébánia, 83 filia és 1250 szórvány.
           
4.     1913-ban a világháború előtt
-        230 pap és 96 szerzetes. Piaristák 1, minoriták 4, ferencesek 15, mechitaristák 1 házzal. A női szerzetes rendekben 337 nővér.
-        378.834 hívő, ebből filiában és szórványban 74.812 lélek.
-        239 plébánia, 1572 filia és szórvány.

5.     Az 1986-os Gyfvári Név- és címtár alapján
-        289 aktív pap
-        228 plébánia, 40 üres plébánia.
-        575.000 hívő.
6.     A 2004-ben
-        312 aktív pap és 67 kispap.
-        231 betöltött plébánia, 55 üres, 370 filia kápolnával.
-        480.000 hívő.

7.    2011-ben
-        223 betöltött plébánia (1 örmény), 54 (3 örmény) üres.
-        264 aktív pap, 24 aktív és nyugdíjas, 48 nyugdíjas.
-        1945-49 között született aktív papok száma 29
-        1950-54 között született papok száma 33
-        1955-59 között született papok száma 49
-        A kispapok száma: 61

-        ­ Látjátok, hogy milyen nyomorúságban vagyunk?
-        Jöjjetek, építsük fel!

-        Ez a misszió, vagyis a mi missziónk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése