Bátorság! Ne féljetek!

A 18. századi magyar irodalom jeles képviselője Faludi Ferenc (1704-1779) jezsuita pap, tanár, Rómában magyar gyóntató, költő, író, fordító. A latin, olasz, francia és német költészetet ismerete mellett a magyar népköltészet is hatott lírájára. Ő a késő barokk és a rokokó nemes, kiemelkedő művésze. Ezt tükrözi a Forgandó szerencse c. verse is: „Fortuna szekerén okossan ülj,/ Úgy forgasd tengelét,/ hogy ki ne dülj./ Ha szépen vezetett,/ Ha miben kedvezett,/ Ha miben kedvezett, meg ne örülj,/ Fortuna szekerén okossan ülj/ Fortuna szekerén okossan ülj.” A mai olvasmányok alapüzenete: Isten ismeri hullámzó életünket, küzdelmeinket és sikereinket, velünk van mindig, akár vízen, akár szárazon. Isten jelenlétét és segítségét azok tapasztalják meg, akik hittel és bizalommal feléje fordulnak, és hallgatnak szavára. Ha tüzetesen megnézzük, mindig is felkorbácsolt hullámok közt halad az emberiség és az Egyház is. Napjainkban nem kell elkendőznünk aggodalmainkat, melyet hívő emberként érzünk, látva az Isten nélküli életet, amely Európa nyugati országaiban elterjedt. Az anyagiakra alapozó és magabiztosnak tűnő istennélküliség semmit sem tud megoldani. Ezen kívül a földi életföltételek egyensúlyának a megbontása, a család rendjének tönkretétele, az erkölcstelenség nyomán kialakult demográfiai fogyás, a kábulatba süllyesztés, az anarchisták, a migránsok bűnözése, az erőszakra épülő hatalom packázása némely országban katasztrófához vezetett. Ez az, ami a világon minden hol fenyeget. Sokan kilátástalannak látják a helyzetüket és menekülnek. A zűrzavarban a keresztény ember hittel, bizalommal fordul Istenhez, mint egykor Illés próféta. (1Kir 19,9a. 11-13a) A barlangba rejtőző Illést az Úr kiszólította a barlang elé, megmutatta önmagát és tudtára adta, hogy ő a természet vad erőinek: a szélviharnak, a földrengésnek és a mindent megemésztő tüznek is Ura. Senkinek sincs hatalma felette, ezért senki sem rendelkezik vele. Isten a lágy esti szellő módján van jelen, szelíden szól népéhez, hogy intimitásába vonja, és tervét elfogadtassa. Ez az istenélmény Illést megerősíti, meggyőzi, hogy Isten vele van. Ezért visszamegy Izraelbe és teljesíti feladatát. Mi még jobban bízhatunk Istenben, aki egyszülött Fiát, Jézust adta nekünk. (Mt 14,22-33) Az apostolok a kenyérszaporítás szemtanúi, azon éjszaka veszélyben forognak a Genezáret tavon. Jézus segítségükre siet, s félelmüket már távolról oszlatja: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Jézus jelenléte annyira megörvendeztette őket, hogy Péter még a hullámok felett is Jézussal akar lenni. Péter a lobbanékony szeretet és a kételkedés miatt meggyengült hit kombinációja. Ez is az ostromlott Egyházról szól. Azt a hitet jelképezi, ami erős, kilép az ismeretlenbe, mégis sebezhető, bár az embereket akarja menteni. (Róm 9,1-5) Jézus szeretete biztosítja a megváltást a hit által megigazultak számára, és ez nem ellentétes a régi Izraelnek tett igéretekkel.

 

„Az Úrban remélek, igéjében bízom.”  Zsolt 129.5.