Krisztusban Testvéreim! Tisztelt Gyászoló Család! Nagyboldogasszony főünnepe van. Szűz
Mária mennybevételének hittitka azt az igazságot foglalja magában, hogy Jézus
anyja, a Boldogságos Szűz Mária, halála után testestével-lelkével a mennyei
dicsőségbe felvétetett. E hittételt a kinyilatkoztatás nyomán az Egyház
mindenkor vallotta. Az efezusi zsinat (431-ben) Máriát
„theotokosz”-nak, istenszülőnek nevezte. Jeruzsálemben már az 5. században
megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio
sanctae Mariae, a szentséges Szűz elszenderülése névvel illették. A 6. században
egész keleten elterjedt az ünnep. Rómában a 7. században, ám a 8. századtól
Assumptio beatae Mariae, a Boldogságos Szűz menybevételének nevezték.
Szentmisénk elején tartsunk lelkiismeretvizsgálatot,
hogy az odafönt valókra törekedtünk-e, és bánjuk meg bűneinket, hogy szentmisénket
méltó módon ajánljuk fel Borbély Katalinért, és egykor a Szűzanyával együtt
részesei lehessünk Isten dicsőségének.
Szentírási szakaszok (Jel 11,19a.
12,1-6a. 10; 1Kor 15,20-27c; Lk 1,39-56)
Tisztelt
Gyászoló Család!
Gyászoló Testvéreim!
1949-ben hozták
létre az Európa Tanácsot azzal a feladattal, hogy küzdjön az emberi jogokért és
támogassa az európai keresztény kultúrát. 1955-ben az Európa Tanács közös zászlójáról
folyt a vita. Egy napon Paul Levy az Európa Tanács információs igazgatója egy
csillagkoszorúval ékesített Mária szobor előtt ment el. A nap megvilágította az
aranyló csillagokat a kék ég előtt. Ekkor benne megszületett a gondolat.
Nyomban felkereste Graf Benvenuti velencei kereszténydemokrata politikust, aki
abban az időben az Európa Tanács főtitkára volt, és javasolta neki a 12
aranysárga csillagot kék alappal, mint Európa zászlaját, amit általánosan el is
fogadtak.
Lévy erről így
tájékoztatott: „Csodálatos ez, mi e jelképet éppen Mária Mennybemenetele
ünnepének kezdőénekében találtuk meg. Jelenések könyvében szerepel: Az égen
nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején
tizenkét csillagból korona.” Így köszönti
Máriát a liturgia. (Der
Sonntag, Kirchenzeitung für das Bistum Limburg, So. 11.10.1998, S. 7).
1. Szűz
Mária testi-lelki megdicsőülésének alapja egyrészt az istenanyasága, másrészt a
Szeplőtelen fogantatása. (Jel 11,19a; 12,1. 3a-6.
10ab) A Jelenések
könyvének látnoka azt a gyermeket váró asszonyt szemléli, aki harcban áll a
sárkánnyal. Ez a küzdelmet és dicsőséget mutató kép annak a messiási ígéretnek
a megvalósulására utal, amely a bűnbeesés után Isten ajkáról hangzott el:
„Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka
közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” Mindez Jézus és
Szűz Mária által valósult meg. Jézus kereszthalálával és feltámadásával a
sátánt legyőzte. A győzelem az Üdvözítő édesanyja által jött el „Istenünk
üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma”. Miután a
Fiú megdicsőült az Isten trónján, a menekülő asszonynak Isten helyet készített,
ez pedig Mária felvételét jelképezi Isten örök dicsőségébe. A Szűzanya a
teremtésben az első, aki teljesen átadta magát az Üdvözítőnek és egyedülálló
módon együttműködött Vele a gonosz legyőzésében. A Fiú is megosztja dicsőségé
elsőként édesanyjával, és őt testével és lelkével felvette a mennybe.
Szent Pál Krisztusról szólva állítja, (1Kor
15,20-26), hogy ő a feltámadás elsőszülöttje, zsengéje, és az, aki Krisztushoz
tartozik egy nap részt kap az ő
megdicsőüléséből. A legszorosabban Szűz Mária tartozott Krisztushoz, mert soha
nem érintette a bűn. Erről kifejezetten szól Isten angyala, amikor
köszöntésében Máriát kegyelemmel teljesnek, és az asszonyok között egyedül
áldottnak nevezte. Aki a mennybe felment megtehette és megtette, hogy Szűzanyját
lelkestől-testestől megdicsőítse. „Aki a Teremtőt, mint gyermekét keblén
hordozta, annak az Isten örömében kell laknia” – mondja Damaszkuszi Szent
János.
2. A
szentség útja egyszerű, ha hittel és alázattal Istenre bízzuk magunkat. (Lk
1,39-59) Szűz Mária nemcsak Istennek válaszol szeretettel, hanem rokonát is
felkeresi, hogy segítségére legyen. Mária názáreti élete nem volt különb, mint
a mi életünk. Lelkületét a világ számára az Isten tárta fel, és attól kezdve
sem tudjuk kimerítően szemlélni.
Mária nagy hitét magasztalja nagynénje Erzsébet,
mert elfogadta az isteni akaratot. A Szűzanya magasztaló énekében Istenre
mutat, aki nagy dolgokat cselekedett benne. Nyomban a maga kicsinységét
szemléli, hogy magasztalhassa Isten irgalmát, aki a kicsik, az alázatosak és a
szegények életében megmutatja hatalmát. Márianak Isten végtelen szeretetére
adott válasza, változatlanul az, amit az angyalnak adott: az Úr szolgálóleánya
vagyok.
Isten szolgálólányának lenni, teljes lelki
nyitottságot és benső készséget jelent. Isten pedig részesítette őt Fia
kínszenvedésében és dicsőségében. Szűz Mária Krisztussal teljesen azonosult,
követte őt a halálban is, de mentesítette őt a halál következményeitől: testét
nemcsak megőrizte a feloszlástól, mint egyes szentekét, hanem a világvégi
feltámadást megelőzve, Máriát halála után testben is megdicsőítette. Ezért
ettől fogva „boldognak hirdeti” őt minden nemzedék.
3. A
mennybe felvett Máriában hatalmas szószólót és példaképet kaptunk. Tőle
tanuljuk meg: - hogy alázatosan ismerjük el kicsinységünket, és teljes
készséggel adjuk magunkat Isten szolgálatára; - hogy megingathatatlan hittel
higgyünk Isten irgalmas és mindenható szeretetében; - hogy van természetfeletti
élet, ahol Isten, a Szűzanya és a szentek koszorúja vár; - hogy a földön élve
természetfeletti beállítottságúak legyünk.
Gyászoló
Testvéreim!
4. Végső tiszteletadásra jöttünk Borbély Katalin
tanárnő koporsójához, aki Isten kegyelméből megérte a 80. évet. Seneca,
a híres római tanító, filozófus mondta: „Számunkra
ne az legyen a lényeg, hogy hosszú életet éljünk, hanem hogy megfelelően
tartalmas legyen az életünk. Mert az életet nem időtartama szerint kell
értékelnünk, hanem a cselekedetek alapján.” Egy pogány tanító mondta ezt,
aki szerint a tettek és a jóság teszik értékessé az ember életét. Ahhoz, hogy
így lehessen élni, isteni segítségére, kegyelemre van szükség. Ez pedig a
keresztény ember rendelkezésére haláláig.
Nővérünk fejfájára már felírták nevét és két évszámot: 1942
– 2023. A földi horizontot nézők
rövid világa ez, és nem teljes, mert a teljes életet négy állapotban éljük meg.
Mégpedig magzati, földi, örök és a feltámadt élet állapotban. A magzati élet a
fogamzással kezdődik és a születésel véget ér. A földi élet veszi kezdetét, ami
a halállal véget ér. A szellemi lelkünknek ekkor kezdődik az örök élet (mert
nem anyag), a testünk pedig visszatér a „porba” a feltámadásig. Amikor Jézus
dicsőségesen visszajön, a testünk is megdicsőül, egyesül lekünkkel és Istennel
leszünk. Az élet állapotoknál megfigyelhetők a horizontok, valami véget ér és
valami kezdődik. Az említett horizontok közül a nem hívő ember csak a halálig lát.
De mi tudjuk, hogy a láthatáron túl is van világ. Hittel így mondjuk: a
fogantatástól a születésig van a magzati élet. A születéssel a kibontakozó
földi élet horizontja a halál, még nagyobb távlatban, az idő és tér határon túl
van az örök élet és eljön dicsőségben az Úr, akkor majd a fogantatástól egybe
látjuk életünket, ez lesz a föltámadás. Jézus, a Fiúisten erről így beszélt: „Minden, amit nekem ad
az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert
nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem
annak akaratát, aki küldött. Annak, aki küldött, az az akarata,
hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az
utolsó napon. Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki
látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.” (Jn
6,38-40). Jézus életében is megfigyelhetjük a négy állapotot: az angyali
üdvözlettől (március 25.) fogantatástól a születésig (dec. 25.), karácsonyig a
magzati élet. A születéstől 33. nagypéntek du 3 óráig a földi élet. Utolsó
mondatával: Atyám kezedbe ajánlom a lelkem – és kilehelte. Ekkor elkezdődött az
örök élet. Testét Arimatei József sírjába helyezték. Húszét vasárnap feltámadt.
Megdicsőült tesstel jelent meg az asszonyoknak, tanítványoknak. Megmutatta,
hogy neki húsa és csontja van. Negyven napon át meggyőzte a föltámadt életről
és megvonta látható jelenlétét. Az Egyháznak adta át ezt az üdvözítő üzenetet.
Aki hisz benne és úgy él, az üdvözül.
Testvéreim!
A
földi élet állapotában minden embernek feladata van. A teremtés koronája
vagyunk, mert képességei vannak: Van
értelemünk, mellyel képesek vagyunk az örök értékeket: az igazságot, a
jóságot, a szépséget és a szentséget keresni és felfedezni. Ezért van
tudományunk, erkölcsünk, művészetünk és vallásunk.
Van akaratunk: képes vagyunk
cselekedeteinket tudatosan a kívánt cél elérésére irányítani.
Van érzelmünk: ami a
test és a lélek kölcsönhatása, melyben
az embernek életkörülményeihez való viszonya nyilvánul meg. Isten ilyennek
teremtett minket.
Azért vagyunk a teremtés koronája, mert fejlődőképesek és szabadok vagyunk.
Képességeink által alkalmasak vagyunk a fejlődésre, a kiteljesedésre. Szabadok
vagyunk és képesek különböző kívánatos javak, célok között választani. Szabadok
vagyunk eldönteni, hogy használjuk-e képességeinket vagy sem. Az ember az
egyetlen lény, aki képes még természete ellen is cselekedni, életét egy nagy
eszméért feláldozni.
Számunkra
igazi ideál, példakép, Jézus Krisztus. Ha őt követjük, akkor jó irányban
haladunk és elérjük örök rendeltetésünket, eljutunk az üdvösségre. Ő nemcsak
ideál, hanem isteni segítséget is ad, a kegyelmet, hogy megújulhassunk és
üdvösségre jussunk.
Teljes
emberré, az örök élet számára éretté akkor válunk, ha Istentől kapott
képességeinket, talentumainkat kamatoztatjuk, és a közjót szolgáljuk. Ezek a
képességek tesznek emberré és különböztetnek meg a többi teremtménytől.
Embernek lenni tehát azt jelenti, hogy értelmünket és akaratunkat, vagyis
éltünket egy szabadon választott cél, az ideál szolgálatába állítjuk. Ezt
fejezi ki a mondás: “Mindenki a maga
szerencséjének a kovácsa.”
A létezésben nincs véletlenszerűség vagy
szerencse, hanem
az Isten által teremtett világ van, és az ember szabadságán belül történnek az
események. Ezt a relativitás elmélet atyja, Einstein így mondta:
„Isten nem játszik kockajátékot.” Mi
sem játszhatunk, mert csak egy életünk van!
Istentől életfeladatot kaptunk. Képességeinket
bontakoztassuk ki, szeressünk és magunkat adjuk Isten és embertestvéreink
szolgálatára. Ha szeretetből tesszük, akkor bizonyulunk Krisztus tanítványának,
akár az egyházon belül vagyunk, akár azon kívül. Ha így szolgálunk, akkor nem
kell félnünk az ítélettől. Akkor az örökkévalóságba lépünk át, és azt kapjuk
amit választottunk. Úz Bence is tudta, hogy a fa arra dől, amerre irányítják.
Gyászoló
Testvéreim!
5. Tekintsünk Borbély Katalin tanárnő életútjára: 1942. október 18-án a Temes megyei Ferendián született Gáspári Katalin, a
család 5. gyermekeként. Édesapját nemsokára elvitték a frontra, ahol elesett.
Édesanyja és nagyszülei a keresztény magyar értékek szeretetére nevelték. Tanítónője
biztatására Temesváron járt iskolába az 5. osztálytól, ugyanott végezte el a
középiskola három osztályát. A negyedik osztályt már a dévai magyar líceumban tudta
befejezni. Az érettségit követően a kolozsvári Egyetem Magyar szakára
felvételizett. Ezek a küzdelmes évek formálták határozott jellemmé. Az
egyetemen igyekezett képességeit kifejleszteni, hogy népünk ifjú nemzedékének
jó nevelője, tanítója lehessen. Tudta, hogy „az
iskola: hely, ahol a műveltség módszeres és kritikus elsajátítása által kiformálódik
a teljes ember.” (Kat. Isk. 26.)
1965-ben oklevelet
szerzett és házasságot kötött Borbély László évfolyam és padtársával.
Elhatározták, hogy oda mennek, ahol két magyarszakos tanárt fogadnak. Így
kerültek Csíkszentimrére. 1968-ban Csíkszeredában telepedtek le. Házasságuk kiteljesedett,
megérték az 57. évfordulót. Három gyermekük született: Melinda, Hajnal és
László.
Tanári pályája a
csíkszeredai Főgimnáziumban, majd a Petőfi Sándor Általános Iskolában
teljesedett ki, egész személyiségével nevelt generációkat. A
kommunizmus alatt ő is szenvedett, mint nagyon sok pedagógus, amikor a Petőfibe
mások is beköltöztek, de végezte a nehéz és igényes munkát. A „pályát” úgy
igyekezett „végig futni”, amint azt a pedagógusok legfontosabb alapelve tartja:
„A gyermek eszéhez csak a szívén
keresztül lehet eljutni.”
Szívében ráérezte
arra az igazságra, amit 1992-ben az ELTE-n rendezett Konferencia megállapított,
hogy a diaszpóra létbe, politikai széttagoltságba taszított népek fennmaradását az elődök hitének és
hagyományának a megőrzése és tovább adása a legfontosabb. Ez a megmaradás
törvénye. Ez által lesz biztosítva a gyerekek identitása és hovátartózása.
Nyugdíjasként
még tíz évig tanított Csicsóban és Taplocán. A katedrának csak akkor mondott
búcsút, amikor Hajnal lányát kellett segítenie gyermekei nevelésében. Mindvégig
kapcsolatot tartott csíki tanártársaival és egykori diákjaival. A
kolozsvári kórházban többek közt, az egyik tanítványa, Bojtor Attila katolikus
pap is felkereste, és az egyház szentségeiben részesítette. A múlt héten én is
meglátogattam, az élet kiteljesedéséről beszéltünk és szentségekben
részesítettem.
Szívósságára jellemző Tóth Árpád vallomása: „Összeszorítom ajkam, ha nehéz /A kín, mert
tudom, tied az én harcom, /És győztes távolokba néz/ Könnyekkel szépült,
orcád-fényű arcom.” (Isten oltó-kése) Valóban igazi jelt hagyott családja,
tanítványai és közösségünk életében. Ezek a gondolatok nem jelentik azt, hogy
ne imádkozzunk érte, hiszen minél nagyobb lélek valaki, annál jobban átérzi a
gyarlóságokat is. Mi pedig tanuljunk emberségéből, kövessük példáját, nemcsak a
halál biztos útján, hanem a krisztusi úton is, amelyről az Úr azt mondta:
keskeny ez az út, szűk az a kapu, de az életre vezet (Mt 7,14).
(A
szertartás végén 3 civil búcsúztatót követően)
Testvérünktől most elköszönünk,
őt Isten irgalmába ajánljuk. Búcsúzik férje László, lányai és fia családjukkal, az 5
unoka, a rokonok, barátok, pedagógus társai, diákjai, szomszédok és ismerősök.
Megköszönjük a Jóistennek, hogy őt nekünk ajándékozta, mert általa többlett a
fény és szeretet a mi zord világunkban.
Végezetül azt
kívánjuk, hogy teljesedjen be rajta Dániel
próféta igéje: „A feltámadáskor az érteni tudók ragyogni
fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek
örökkön-örökké, miként a csillagok.” (Dán 12, 3). Ámen.
Csíkszereda, 2023. augusztus
15-én.
Dr. Darvas-Kozma József
esperes-plébános
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése