A remény zarándokai Rómában jún. 18-24.

Ha életünket tekintjük, akkor mindaddig zarándokúton vagyunk, amíg meg nem érkezünk halálunk óráján a mi Istenünkhöz. Ferenc szentatyánk a mi Urunk, Jézus Krisztus születésének 2025. évfordulóját jubileumi évvé nyilvánította. A rendes jubileumi évet a pápák 25 évenként szoktak hirdetni, és teljes búcsú nyerhető a megadott feltételek mellett.  Ez az örvendetes esemény a Szent Kereszt Főplébánia híveit fellelkesítette, és negyvenhatan részt vettünk június 18-24 között a római Jubileumi Zarándoklaton. 

Erre az ősztől készültünk és megfogalmaztuk közös szándékunkat, ez magába foglalta személyes életünk, családjaink, egyházközségünk, egyházmegyénk megújulását a Szentlélek által. A Szűzanya és Szent István király oltalma alatt indultunk el és imádságban kértük, hogy „A jubileumi Szentév kegyelme élessze fel bennünk, a Reménység Zarándokaiban, a mennyei javak utáni vágyakozást, és árassza el az egész világot Megváltónk örömével és békéjével!” 

Hétnapos zarándokutunkra illik, amit Sík Sándor, Az Andocsi Máriához című versében megfogalmazott. Ebből idézem az első és utolsó szakaszt:

„Koldusboton, törött mankón
Jövünk Búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján,
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más ki virrasszon.
Baráttalan, testvértelen,

hozzád ver a veszedelem,

Boldogságos asszony!

**

Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért,
Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz–parton,
Három hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének. 

Mi nem kirándultunk, hanem zarándokoltunk, nem az ismeretszerzés vagy a látvány, hanem az Istennel való találkozás, a kegyelem elnyerése vezetett, hogy megerősödjünk. A Zsoltárok könyvében külön zarándok zsoltárok vannak (főleg a 119–133.)  azokban zengték: „Boldog ember, akinek te vagy erőssége és zarándok útra indítja szíve” (Zsolt 84,6). Ki a zarándok, azaz a peregrinus? A most idézett zsoltárban benne találjuk a választ: a zarándok, aki Istennel akar találkozni, hogy megerősödjék!

Egy ismeretlen szerző szövegét idézem, Vers a zarándoklatról, ami az El Camino egyik állomásán olvasható:

Aki rohan, azt az idő szorítja,

Aki zarándokol, azt az idő tágítja.

Aki menekül, önmaga elől fut,

Aki zarándokol, önmaga felé tart.

Aki menetel, másokhoz igazodik,

Aki zarándokol, saját ritmusára jár.

Aki túrázik, teljesít.

Aki zarándokol, teljessé lesz.

Aki kirándul, kikapcsolódik,

Aki zarándokol, bekapcsolódik.

Aki sétál, nézelődik,

Aki zarándokol, befelé figyel.

Aki bóklászik, céltalan,

Aki zarándokol, célra talál.

Aki zarándokol, úton van.

Aki zarándokol, jó úton van.

Utunk során mindennap átléptünk egy szentkapun és miséztünk. Így volt Mária Radnán, majd Páduában a Szent Antal Szentélynél. Rómában a Szent István Házban miséztünk, reggel tömegközlekedéssel indultunk, majd gyalog, elsőként a Lateráni bazilika szentkapuján léptünk át. Megálltunk II. Szilveszter pápa és Szent István királyunk emléke előtt. 

Utána a közelben levő Szent Lépcsőt térdelve másztuk meg, majd a Santa Croce in Gerusalem templomban a Szent Kereszt templomban imádkoztunk. Délután a Santa Maria Maggiore bazilika szentkapuján átmenve, a Szűzanya képe előtt és Ferenc pápa sírjánál imádkoztunk.

Másnap a Szent Péter bazilika szentkapuján haladtunk át. 

A látványoktól földbegyökerezett a lábunk, de a pápai áldás erőt adott, hogy a Falakon kívüli Szent Pál bazilika szent kapuján is át tudjunk haladni. 

Az apostolokra alapozott egyház, világátfogó, élő látványa mindengyre megrendített: egyek vagyunk a hitben! Másnap Páduában a kapucinus Szent Leopold Mandic kolostortemplomának szentkapuján haladtunk át. Ez az áhitat és Isten irgalmasságának élő bizonyossága. Visszautunkban a Pálosszentkúti pápai kisbazilika szentkapuján léptünk át és miséztünk. Egész utunk során, a Millennium-templom zászló alatt, a Remény Zarándokainak kegyelmét tapasztaltuk. Dicsőség az Úrnak!

Kedves Reménység Zarándokai! Segítsen minket a Szentévi búcsúk kegyelme, hogy igazi zarándokokká váljunk, akik a legjobb úton vannak. Nagyon remélem, hogy nem állunk meg csupán az élményeknél, hanem erről a zarándoklatról hazatérve, kipihenve a testi fáradalmakat, neki látunk gyógyítani családjaink, közösségeink, nemzetünk, társadalmunk sebeit.

Egy ilyen zarándoklat reményt ad, nemcsak nekünk, akik zarándokolunk, hanem azoknak is, akik megtapasztalják zarándoklatunk gyümölcseit. 

Msgr. Darvas-Kozma József