4.A. vasárnapi gondolat

A keresztény tökéletesség útja - A Tízparancsolatot Mózes a Sínai-hegyen kapta az Úrtól. Az újszövetségben Jézus a keresztény tökéletesség lényegét a Hegyi beszédben mondta el. (Mt 5,1-12a) A nyolc boldogságban Krisztus önarcképe rajzolódik ki, ezért fölhívások az Ő követésére s a vele való életközösségre. A Hegyi beszéd az istengyermeki lelkület kialakításán nyugszik, s ezt hívás formájában közölte. 

Földi szempontból a boldogság az ember igényeinek és vágyainak maradandó teljesülése. Jóllehet végső természetes cél nincs az ember számára, hiszen a halál ennek a természetes életnek a vége, de Isten úgy adja a természetfölötti célt, hogy benne az ember megtalálja életének igazi értelmét. Mondhatjuk tehát, hogy a természetfölötti örök boldogság benne van a szellemi képességű ember lehetőségeiben.

Az örök boldogság Isten kegyelmi ajándéka, a kegyelmi rendbe fölemelt ember végérvényes testi-lelki teljessége, amit Jézus Krisztus által az Isten életében való részesedésben kap meg. A boldogság meghatározásánál szem előtt tartjuk az ember természetes adottságait is, amit a kegyelmi rend nem rontja le, hanem fölemeli és tökéletesíti azt. 

A nyolc boldogság tehát az erények és a Szentlélek ajándékainak kiemelkedő cselekedetei, amelyek a hozzájuk kapcsolt isteni ígéret alapján megízleltetik a mennyország boldogságát. Azaz, ha Jézus tanítását befogadjuk, akkor az ő fényében fogjuk látni a világot. És ha szeretettel állunk munkába, akkor megtapasztaljuk jelenlétét és boldoggá is tesz. 

Mivel a szeretet és a boldogság a mennyek országának alaptörvénye, ezt a vágyat Isten oltotta szívünkbe, hogy Őt keressük, mert csak Vele lehetünk boldogok. Ebből senkit sem zár ki. (Szof 2,3; 3,12-13) Szofoniás próféta Kr. e. 640-től megtérésre hívta népét, mert Isten az alázatosak iránt végtelenül irgalmas. Üdvösséget, jövőt ígér a föld szegényeinek, azoknak, akik Isten gondviselésére támaszkodnak, akik nem művelnek gonoszságot, nem beszélnek hazugságot. Ezeknek a lelki szegényeknek és egyszerű szívűeknek hozta meg Jézus keresztáldozatával az üdvösséget. (1Kor 1,26-31) Az Egyház Jézus érdeméből él, ha őt követi a belőle forrásozó kegyelemi életből. 

Az embernek elsősorban ki kell üresítenie lelkét minden földhöz kötöttségtől, nem szabad semmihez, főképp az anyagiakhoz ragaszkodnia, hanem Istenbe helyezi bizalmát ezt mondja a lelki szegénység erénye. 

Szomorúak életfelfogása komoly, bántja őket akár a maguk, akár a mások bűne. 

A szelídek önuralmat tudnak gyakorolni magukon. 

Akik éhezik és szomjazzák az igazságot, vágyódnak Isten és a lelki értékek után. 

Az irgalmasok átérzik az emberek nehézségeit, s igyekeznek rajtuk segíteni. 

A tisztaszívűek távol tartják magukat a bűntől. A békességszerzők igyekeznek az ellentéteket megszüntetni. 

Boldog, aki bármilyen üldözést szenved a keresztény vallásért. Ez a lelkület tesz alkalmassá Isten országára.

„Én vagyok a világ világossága. Aki követ nem jár többé sötétségben.” Jn. 8,12.