Március 19. – Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese

Szent Józsefre, a Boldogságos Szűz jegyesére, a Megváltó nevelőapjára és az Egyház védőszentjére, a keresztény házasságok és családok, az üldözöttek és a jó halál védőszentjére emlékezünk. Szent Józsefről röviden szól Szent Máté és Lukács a gyermekségtörténetben. Szent Máté bemutatja Józsefet, hogy miként lépett be az üdvtörténetbe.

    A prefációban így imádkozzuk: Istenünk „őt, az igaz férfit, az Istenszülő Szűznek jegyesül adtad, mint hű és okos szolgát családod fölé rendelted, hogy atyai gonddal őrizze – a Szentlélek erejéből megtestesült Fiadat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust.” Igaznak a Szentírás azt az embert mondja, aki Isten törvényeit megtartja. 

    Dogmatikailag az ember igaz volta a kegyelemben való életet jelenti. Ez is elmondható Szent Józsefről, mert úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki: magához vette Máriát. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy életünk Jézus Krisztus mellett tanúskodik-e? Az egyházzal az üdvösség szentművén fáradozunk-e? Most tartsunk bűnbánatot.

A szentcsalád gondviselője

Jézus Krisztus az üdvösség jóhíréről beszélt. Az apostolok már a Krisztusról szóló tanítást nevezték evangéliumnak, örömhírnek. Az újszövetségi Szentírásban négy írott evangélium van. Az evangélisták célja, hogy a különböző kultúrájú embereknek bemutassák Jézus Krisztust, és „a hit által életetek legyen az ő nevében.” (Jn 20,30-31) Éppen ezért az evangéliumok, mint források röviden szólnak Szűz Máriáról és Szent Józsefről, csak  üdvtörténeti s üdvrendi szerepüket említik.

    

Szent József üdvtörténeti szerepe az volt, hogy jogi biztonságot és oltalmat nyújtott a Megváltó szűz Anyjának és Isten megtestesült Fiának. Halála előtt Szent József adta át Dávid családjában az Ábrahám óta apáról fiúra szálló elsőszülöttségi áldást Jézusnak. A szentcsalád életéről bizonyára sokkal több forrás maradt volna fenn, más forrásokban, de dokumentumai ellángoltak a Zsidó Háború tűzvészében. Viszont a Szentcsalád életének bizonyos részleteit a hagyományok is megőrizték. Ezek egyike a Kr. u. 2. századtól keletkezett apokrif evangéliumok. Többnyire csodás történeteket tartalmaznak Jézus, Szűz Mária és Szent József életéből. Ezek az olvasó épülésére és vigasztalódására szolgálnak, ugyanakkor téves tanításokat is tartalmaznak.

    A hagyomány másik formája, a szentéletű apácák a középkortól kezdve a 20. századig sokszor vízióikban szemlélték a szentcsalád életének nem ismert részleteit. Látomásaikat az Egyház nem tartja érvényes ismeretforrásoknak, de azért közlésüket idáig nem ítélte el. Ami mégis hitelt érdemlő, hogy arámi nyelvű szövegeket is mondtak, amit nem ismertek, csak a tudósok értettek meg. Szent József ünnepére készülve, a jobb megismerés végett az apokrif írásokból is tájékozódtam. Most az elhangzott szentírási olvasmányok alapján tekintsük át Isten üzenetét.

    1.    Isten minden emberrel szabad, és különös feladatokkal bízhatja meg. (2Sám 7,4-5. 12-14. 16) Isten az ilyen közléseket jelenések, hangok, látomások vagy valamilyen módon teszi. A látomás vagy vízió természetfölötti-tartalmú látás, normális állapot feletti pillanat vagy állapot, melyhez legtöbbször meghívás, feladat kötődik. A látomás igazsága és üdvös volta szempontjából a gyümölcsei, és a látnok későbbi magatartása rendkívül fontos. A próféták tudták és tanúsították, hogy Isten közölte velük szándékait, beavatta őket titkaiba. Mert Isten szól hozzájuk, ők életük árán is közölték az üzenetet.

Amikor Dávid király Jeruzsálemben kialakította királyi rezidenciáját, akkor a király közölte Nátán prófétával, hogy Istennek templomot akar építeni, ahol őrizni fogják az Istennel kötött szövetség ládáját. Még akkor éjszaka az Úr szózatot intézett Nátán prófétához, és elhárította a templomépítés szándékát. Istennek nincs szüksége kőhajlékra, mert ő mindenütt jelen van, nemcsak egy helyen fogják tisztelni. Viszont Isten megígéri, hogy Ő épít ‘házat’ Dávidnak és királyságát örökké tartóvá teszi. E feltétel nélküli ígéret új lendületet ad Izrael reményének. Az Istentől kapott kiváltság Salamonnak, Dávid fiának és utódainak is szól. És ezt már korán messiási jövendölésnek értették. S mikor eljött az idők teljessége, Dávid leánya, József rokona és jegyese, Szűz Mária életet ad a trón igazi, valóságos örökösének, Jézus Krisztusnak.

  

 2.    Jézus születése és nemzetségtáblája is igazolja, valóra vált az ígéret. (Mt 1,16.18-21.24a) Máté evangélista a háromszor tizennégy ős családfájával, az Ábrahámtól Szent Józsefig 42 nemzedéken át bizonyságot akart adni Jézusról s Izrael értelméről. Jézus Krisztus a Messiás, az ő története és származása minden nemzedéken át az igazi mozgatóerő. A nevek mögött az életszentség fehér izzása, fekete gyilkolás, vérvörös szerelem! – írja Ijjas Antal.

    Salamon király alatt felemelkedik az első Templom habkönnyű fehér kőből s arannyal bevont cédrusfából. Más nevek mögött a bronzvértű egyiptomi csataszekerek gázolják vérbe a zsidó királyságot. Majd füstölgő zsarátnokká omlik a Templom, népét idegenbe hurcolják s az ott veszi fel új anyanyelvét, az arámit. Zorobábellel újra visszatérnek, majd ‘elvétetik’ Júdától a fejedelmi pálma. Micsoda változatos és megrendítő névsor! Jézusban célba jutott Izrael történelme. 

    A Máté felsorolta 42 nemzedéket úgyis elképzelhetjük, mint egy világkörüli repülőútra indulást, ahol a célba érés végett 42 repteret kell érinteni, és úgy átszállni a következő gépre, hogy ne késsél és el ne tévedjél. Bizonyára megértjük, hogy e nép, és minden nép további útja Őrajta fordult meg. Velünk az Isten. Már a legelső egyházatyákat foglalkoztatta, miért szerepelnek Mária, József és Jézus nemzetségtábláján az idegen és bűnös asszonyok. Egzegéziseikben azt mondják: alázatból. Ma már csak sejtjük, azért is, hogy ne csak a zsidóságból származzon, hanem az egész világ minden nemzetségéből.

    A nemzetségtáblának e részéhez kapcsolódik két epizód. Máté Jézus szűzi fogantatását tanítja. A férfi szerep helyett a Szentlélek beavatkozásáról beszél. Mária a megtestesülés titkát őrzi, hogyan is mondja el, hisz ilyen nem volt a világon. Férje, József (Kr. e. 30. - Kr. u. 25.), igaz ember, emberi módon gondolkodik. Nem ismerve Mária titkát, töpreng s azért akarja csendben elbocsátani. Ekkor történik József látomása. Egy angyala álmában beavatja a megváltás titkába, és megérti, hogy miért nem házasságtörő Mária. József most tudója és segítője lesz az isteni műnek. Szemben az ószövetségi Ácház hitetlen királlyal, elfogadja Isten jelét és ajánlatát: ‘Íme a szűz fogan, fiút szül és Emmánuelnek nevezi el’ (Iz 7,14). Magához veszi Máriát és így lesz Jézus attya a törvény szemében, s mint attya, ő adja neki a Jézus neve, ami azt jelenti: Isten üdvözít. Jézus emberségét Isten csodával szólította létbe.

József hisz és engedelmeskedik az isteni útmutatásnak, s ezáltal megváltásunk csendes szolgája lesz. Vállalja, hogy a születendő gyermeknek nevelője legyen. Tanúja és szereplője a Betlehemben történteknek. Ezután még háromszor látomásban Isten angyala jelent meg és a tőle kapott üzenet szerint okosan cselekedett. A Háromkirályok látogatása után a Gyermekkel és anyjával Egyiptomba menekült, ahonnan két-három év után, Heródes halála után tért vissza Izrael földjére. Óvatosan kikerüli Archeláosz őreit és Názáretben telepedett le.

   Megéri még a Tizenkétéves Jézus találkozását és vitáját Jeruzsálem írástudóival. Ezután eltűnik alakja az evangéliumok lapjairól. Mária nem tudni milyen időponttól egyedül szerepel az evangéliumban. Jézust pedig elég gyakran ‘Mária fia’ néven jelölik, mint az olyan egyetlen fiút, akinek apja elég korán és már régen meghalt.

   A mennyei Atya Jézusnak és Anyjának védelmezésére, a róluk való gondoskodásra hívta meg Szent Józsefet. Ezekkel a vonásokkal rendelkező egyéniség nem közönséges lelki és fizikai erők tulajdonosa. Az evangélisták biztos forrásból, a Szűzanyától tájékozódtak, és céljuknak megfelelően bizonyították, hogy a názáreti Jézus valóban a Messiás, az Isten Ország alapítója.

  

3.    Az Isten országát a hitbéli megigazulás alapján örököljük. (Róm 4,13. 16-18. 22) Ebben példaképünk Ábrahám, aki hit Isten ígéretében, pedig valószínűtlennek tűnt a beteljesedés, ám bízott Isten hatalmában és hűségében. Ábrahám utódai alatt az apostol azokat foglalja össze, akik a pátriárka hitét követik, nem pedig pusztán testi leszármazottjai. Azért kapjuk az üdvösséget ígéretből és hitből, hogy kegyelemből is legyen.

    Hinni csak az élő Istenben lehet ‘aki életre kelti a halottakat, és létrehívja a nemlétezőket.’ Az ilyen hit tiszteli Istent Istenként! Ilyen hittel élt Ábrahám és Dávid leszármazottja, Szent József, akit Isten Jézus Krisztus nevelőattyának, és a Boldogságos Szűz Mária jegyesének és hitvesének választott.

    Isten ma az Egyház igehirdetésén keresztül szól hozzánk, hogy Jézus Krisztus ígéreteinek és tanításának elfogadásával, engedelmességünkkel mi is a hit útján induljunk és járjunk, hogy üdvösségre jussunk. Ámen.