Hv. 3.A - Jézus velünk van és velünk jár

Gyakran találkozom olyan látogatókkal, akik a Kárpátokon kívülről jönnek, megnézik a Millenniumi templomot és fényképeznek, megszólítanak, érdeklődnek és kérdeznek. Elmondják, hogy a centrális alakú templom szokatlan, de mégis vonzó. A berendezése sem a hagyományos, hiszen az oltár a templom tengelyében, középen van. A bemutatást ilyenkor az oltár elhelyezésével kezdem. Elsőként a neves román szobrászművész, Constantin Brâcuși a Csend Asztala alkotására hivatkozom, amely Zsílvásárhelyen (Tg-Jiu) található. Ez a műalkotás az Utolsó vacsorát jelképezi. - Itt jegyzem meg, hogy 1971-ben a kántoriskolai kirándulás alkalmával felkerestük Zsílvásárhelyen száműzetésben élő, Duma János (1896-1981) moldvai minorita szerzetes, titkos püspököt. Ő ismertette velünk Brâncuși alkotásait, köztük a Csend Asztalát, ami Az utolsó vacsora asztala. A kommunisták mellőzték a művészt, és alkotásának is más értelmezést adtak.

Visszatérve a Millenniumi templomhoz, az oltárasztal a megtestesült Igét, Jézust jelképezi, ő sugározza szét az igazságot és kegyelmet a köréje összegyűlő hívekre, mint az oltárasztal a rá eső fényt. A centrális templomban ülhetünk bárhová, figyelmünk mindig az oltárra irányul, hiszen a szentségi jelenlét az oltáron történik. Az egyház életének középpontja az eucharisztikus Krisztus, aki feloldotta a halál bilincseit és feltámadt. (ApCsel 2,14, 22-28) Jézus körül egy nagy családot alkotunk, és itt cselekedjük meg a húsvéti misztériumot. (1Pt 1,17-21) A mai vasárnap evangéliuma az Emmauszi tanítványok hitre jutásáról szól. (Lk 24,13-35) Húsvétnap délután az Emmausz felé tartó két tanítvány csak a tragikus húsvéti eseményről beszélget, tanakodik, mert ez mélyen érintette őket. Jézus zarándokként csatlakozott hozzuk és szóba elegyedik. Nem sajnálja idejét, tanítja őket, kifejtette az Írások értelmét, hogy a Messiás engesztelő áldozatával bűnbocsánatot és örök életet hoz az emberiségnek. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. Most ők marasztalják: „Maradj velünk, mert esteledik...” 

Kérésükre Jézus betér és velük marad. „Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől.” Jézus elölük eltűnt, mégis „ott maradt” a kenyér színe alatt, melynek megtörésekor megnyílt a szemük. 

Rembrandt, a híres festő: Krisztus Emmauszban c. képén a közös vacsorát mutatja be, amelyen a tanítványok mellett láthatjuk a ház lakóit is. Az esti hangulatot, a családias légkört a fények melege érzékelteti. Jézusra, mint központra, rögzülnek a tekintetek. Az emmauszi tanítványok története segítsen, hogy átéljük a Szent Eucharisztia misztériumát.

„Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” (Mt 28,20)