Van megoldás - magyar találmány

Egyszer már megtaláltuk a megoldást -  interjú részlet A pálosok Erdélyben c. könyv kapcsán

Prigye Kinga, Szereda Origo szerkesztője: Meglehetősen viharos, hányatott időszakok váltották egymást a Pálos-rend alapítása óta eltelt hét és félévszázad során. Mi az, amit feltétlenül érdemes kiemelni a történelmükből?

Darvas-Kozma József: A pálos remeterend belső élete mellett és a sok szempont közül leginkább a társadalmi kihívásokra adott egészséges válaszukat emelném ki.

A pálosrend magában hordja az első remeteségek keletkezésének csíráit, az életmódváltást. Azok a keresztények, akik kiléptek a római császárok által kialakított egészségtelen világból (kulturális kreatívok), magukat belevetették a pusztaságba. Az üldözött keresztények alulról jött kezdeményezése volt a remeteség, amikor egyesek maguk mögött hagyták az emberiségre káros, igazságtalan világot. Az igaz és maradandó szellemi értékek keresése vezette őket. Megélték szabadságukat, mert a pusztát, a magányt választották, ahol elmélkedtek, és kétkezük munkájával, amit a szűkös földből kihoztak, azzal táplálkoztak. Ugyanakkor, mint Isten gyermekei felismerték, hogy méltóságuk egyenlő. Ezért egymást segítették, támogatták. Hogy a tökéletesedésben jobban haladjanak közösségeket hoztak létre. Megélték a testvériséget Krisztusban. Szabadságuk, egyenlőségük és testvériségük Isten irántunk tanúsított szeretetéből - Krisztus központúságukból - forrásozott. A remete közösségek regulája a szívek egységén és az anyagi javak egyenlő megosztásán nyugodott. Mindezt Szent Ágoston püspök, az ókor nagy gondolkodója foglalta össze. A remeteségekből fejlődött ki a szerzetesség és jött létre az európai kultúra.

Magyarországon már Szent István idejétől kimutatható a remeték jelenléte. A 13. század elején, a rossz irányba menő gazdaság miatt, főleg a mongolpusztítás után még jobban feléledt az emberek vágya a belső béke, az Istennel való együttlét iránt. E törzsökös magyar remeterend szerveződésének formát Boldog Özséb  esztergomi kanonokból lett remete adta. Remete Szent Pált tekintette szellemi atyjának és Szent Ágoston regulája szerint szervezte meg életüket. 1308-ban elnyerték a pápai jóváhagyást. Királyaink, különösen Nagy Lajos, Zsigmond és Hunyadi Mátyás, mellettük még a kisnemesek is felkarolták a pálosrendet. Nem kellett nekik hatalmas apátságot építeni, megelégedtek egy darab földdel, ahol kis kápolnát és házat építettek maguknak, ahol Isten segedelmével és két kezük munkájával - ahogy a székelykapukon is olvasható - tartották fent magukat, mely a nagyobb kolostorokban sokrétű foglalkozást jelentett. Nem koldultak. A kolostoraik a környék mintagazdaságaként szolgáltak. A szellemi munka mellett lelki munkát is végeztek, de mindig megőrizték remete jellegüket. Ha valamelyik perjel megbízatása lejárt, azután két évre visszavonult a kolostor hatósugarában létesített remeteségbe, hogy ott az önvizsgálat, imádság és kétkezi munka mellett visszatérjen a kezdeti hivatásához. Mindig jó lelkiismeretre és a szív tisztaságára törekedtek. Ezért mondta a ferences Kapisztrán Szent János: "Ha valaki élő szenteket akar látni, az jöjjön a márianosztrai kolostorba."

A pápai megerősítések után bekapcsolódtak a lelkipásztori munkába, a hívek megtartására és a hit elmélyítésére törekedtek. A Szűzanya tisztelete és a búcsújáró helyek révén erősítették a magyarság nemzeti összetartozást és az Isten előtti felelősséget. A hűbériség folyamatos megszűnése a 15. században Európa szerte jelentkezik (a föld elveszíti gazdasági jelentőségét), és a pénz kerül előtérbe. (A hűbéres katonaság helyét a zsoldos katonaság veszi át. A külpolitikában mindenki hegemóniára törekszik. A vallási ügyekben a lutheranizmus a hatalmat átadta a fejedelmek kezébe. A központi hatalom meggyengült. A királyok udvarában tartózkodó nemesek udvaroncok lesznek és elszegényednek. Egyre több kölcsönt vesznek fel a Fuggerektől - ez a fukar szavunk erdete.) Ezután a királyok és fejedelmek szerre mind a bankárok kezébe kerülnek. 
Mátyás király a pálosok életvitelében látja a helyes magatartást. Amikor Gergely rendfőnök 1481-ben meghalt, Mátyás király sírva fakadt. Miután háza népe a sírás okát kérdezte, így válaszolt: „Országomban meghalt egy jelentős főpap, csodálom, hogy javadalmát senki sem kérte.” Ekkor az országban 170 pálos kolostor volt. A török ostromolta Visegrádot és a magyar szent koronát a nosztrai pálosok védték meg. Virágzásuknak a török pusztítás és a reformáció vetett véget.

A törökök kiszorításával megjelentek újra régi helyeiken és a 17. század végén fellendültak és iskolákat nyitottak. Híresek voltak a pálos iskoladrámák. Rendjüket a nemzeti irodalom művelése jellemezte (Ányos Pál, Verseghi Ferenc, Virág Benedek). Erdélyben  újra gyökeret vertek. Életmódjuk mindenki felemelkedését szolgálta. Ekkor egy új bankárdinasztia bontakozott ki, a Rothschildok. Pénzük részére kiváltságokat követeltek, nem adóznak. S azóta a világ nagy része az adósuk lett. 
Az embert, a földet, a kétkezi munkát értékelő pálosok kibontakozásának a felvilágosult abszolutizmus képviselője, II. József önkényeskedése vetett véget 1786-ban. Csak két lengyel kolostor élte túl a támadást, onnan 1930-ban tudtak visszatérni Magyarországra, de a kommunista diktatúra 1951-ben megsemmisítette. A túlélők titokban lelkipásztorkodtak, és gondoskodtak az utánpótlásról. Hivatalosan 1989-ben újra indultak, mert van bennük szolgáló szeretet Mária országának lakói iránt.

A világ hit-erkölcsi és gazdasági válságában a magyarság megtalálhatja a kiutat. Ezt nekünk a pálosrend mutatja, melynek életelve naponta megélhető, ami nem más mint önvizsgálat, imádság és kétkezi munka Isten segedelmével.

Csíkszereda, 2012. november 16.