Csíkból Gyimes felé

Széphavas – amely nevét a Szép Szűz Mária kápolnájától nyerte. A Csodatevő Boldogasszony kápolnája közelében állt a Szentlélekről nevezett és a Keresztelő Szent János kápolna. 1630-ban egy Rómában tanuló ferences növendék, Kun Szerafin Erdély havasait említve írta: „Szép havas, ez Szép Szűz Mária havasa, ahol a jelenben is áll a Csodatevő Boldogasszony kápolnája Csíkban.” 

A csíksomlyói pálos monostor fontos tartozékát képezhették Széphavas egykori kápolnái. Nagy búcsút tartottak ott. Mivel átjáróállomás volt Erdély és Moldova közt. Itt állt a Kincses nevű harmincadvám és a Lazaretum. Járványok, főleg pestis idején az átjárást lezárták. 

1649-ben Millei István jezsuita a „székely hegyek közt levő Szűz Mária kápolnájának pünkösdi búcsújáról” tesz említést. A  pünkösd szombati búcsúból hazatérő Székelyvidéki:  Tamásfalva, Dzsidafalva, Lökösfalva, Kozmafalva, Domafalva, Miklósfalva, Birófalva, Szteckófalva, Szabófalva és a többi moldvai magyar zarándok pünkösdhétfőn a széphavasi kápolnáknál búcsúzótt el a csíkiaktól. Az 1661. október 21-i török-tatár dúlás a széphavasi kápolnákat, köztük a Csodatévő Boldogasszony kápolnáját sem kerülte el. A pusztítás után a széphavasi kápolnától egy breviáriumot Csíksomlyóra hoztak, amire Kájoni ráírta: „Breviarium, pro Szép Havas”, vagyis a Széphavasi kápolnáé, amit 1672-ben kéziratos kalendáriumával kötött egybe. A breviárium első és utolsó előzékében egy 14. század eleji magyarországi pálos breviárium töredéke olvasható. A kápolnák Visconti készítette 1699-es térképen is szerepelnek. A csíksomlyói diákok hagyományosan a széphavasi kápolnáknál fogadták a Moldvából érkező pünkösdi búcsúsokat. 

Amikor az osztrák uralom 1744-ben felállította a veszteglő intézetet a Csíkgyímesen, akkor betiltotta a moldvai csángók tömeges ki-bejárását Csíkba.  Az 1782-ben kiadott remeteségeket megszüntető, remetéket elűző császári rendelet nyomán a kápolnákat nemcsak gondozóitól, hanem tárgyi értékeiktől is megfosztották, látogatottságuk ezzel alábbhagyott és a 20. században köveit széthordták, akár csak a Kispogányhavasi Szent László kápolnát, amelyet a 14. században építettek. A széphavasi-, a laposhavasi- és pogányhavasi kápolnák építőit még nem ismerjük. Azt tudjuk, hogy a remete életet vállalók tartózkodási és megszentelési helyéül szolgáltak, másodszor az ide zarándoklók hitéletét erősítették. A pálosok Isten segedelmével, kezük munkájával szokták testüket fenntartani. Létezésük alapját az illető remeteségben megtermelt, és ugyanott fel is használt fogyasztási javak alkották. A kápolnához kapcsolódó szállás-épületek nem lehettek maradandó anyagból, mert majdnem semmilyen nyomuk nem maradt. Mivel a Széphavas átkelő hely volt Erdély és Moldva között, az utasok fogadásával a szolgáló szeretetet gyakorolták. Ezért királyaink különös támogatását élvezhették a mohácsi vész előtt.

D-K. József

 

Forrás: Krisztus világa, 2013. május